A Tisza-program 30 számadatot hoz annak alátámasztására, hogy Magyarország 2010 óta katasztrofális állapotba jutott. A nyilvánosan elérhető statisztikák alapján ellenőriztük a párt társadalmi látleletét.

A Tisza Párt februárban mutatta be 242 oldalas programját. A bevezető részben mintegy tíz oldal foglalkozik azzal a kiindulóponttal, hogy Magyarország jelenleg nem működik, életünket mély gazdasági és társadalmi válság nehezíti. Ezt egy négyoldalas tényfelsorolás hivatott számokkal alátámasztani, ami „A nem működő állam a számok tükrében” címet kapta.

Ezeken az oldalakon a program 30 konkrét számadatot sorol fel a magyar népesség vagy a születéskor várható élettartam csökkenésétől a gyermekszegénység növekedéséig, de szóba kerülnek a korrupt rendszer által ellopott milliárdok és a kedvezőtlen öngyilkossági mutatók is.

A számokhoz a programban nem tartozik adatforrás, nincs lábjegyzet, függelék, ami megmutatná, a program írói milyen forrásokból dolgoztak – forrásmegjelölést csak a program egészében elszórt grafikonoknál találunk. A forráslistáért e-mailben kerestük a Tiszát, de kérdésünkre cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Ebben a cikkben a program kiemelt országállapot-leíró részében található számszerű állításokat ellenőrizzük a programban feltüntetett sorrendben: kikerestük, honnan vehette a számokat a Tisza, és lecsekkoltuk, hogy a programban foglaltakat mennyire támasztják alá a nyilvánosan elérhető információk. Összefoglaljuk röviden, mire jutottunk.

Nézzük a részleteket!

A magyarok fele 300 ezer forintnál kevesebből él havonta

A kiemelt adatot a program egy másik pontja úgy magyarázza, hogy „a felnőtt magyarok fele kevesebb mint 300 ezer forintot kap kézhez havonta”. Ez egyéni keresetre vagy jövedelemre utal, ami nem teljesen pontos, mert csak egy máshogyan számított mutatónál jön ki a 300 ezernél alacsonyabb középérték.

A magyar keresetek nettó mediánja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint 300 ezer forintnál lényegesen magasabb: januárban 420 200 forint volt. A medián mutatja azt a középső értéket, ami alatt és fölött ugyanannyi ember található.

Van viszont egy mutató, ami megerősíti a Tisza állítását: az Eurostat úgynevezett medián egyenértékesített nettó jövedelemre vonatkozó számsora. Ez nem a keresetet veszi alapul, hanem a háztartások minden forrásból érkező adózott jövedelmét, amit aztán egy speciális képlet alapján számol át egyénre: egy háztartásban az első felnőtt 1-et, a második felnőtt és minden 14 év feletti gyerek 0,5-öt, minden 14 év alatti gyerek 0,3-at ér. Ebben a mutatóban tehát benne vannak a nem keresők, a nyugdíjasok, a gyerekek, és a számításban megjelenik a háztartások összetétele is.

A medián egyenértékesített nettó jövedelem Magyarországon a teljes 2025-ös évben 3 479 984 forint volt a 18 év felettieknél, ami havi bontásban 290 ezer forintra jön ki. Euróban ez 8 803, amivel az EU-ból csak Romániát előzzük meg azon országok közül, akik már szolgáltattak 2025-ös adatot. Vagyis EU-s összevetésben mindenképp alacsony jövedelemszintet jelez ez az adat.

740 ezer magyar dolgozik külföldön

A 740 ezres szám az elérhető adatok szerint túlzás, főleg annak tükrében, hogy korábban még Kapitány István, a Tisza gazdaságfejlesztési vezetője is csak „közel 700 ezer emberről” beszélt egy interjúban.

Az Átlátszó 2023. szeptemberi cikkében 714 ezres szám szerepel – a cikk szerint 2020-ra ekkorára nőtt a külföldön élő magyarok száma a rendszerváltás után becsült 400 ezerről. Az adat forrása az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (DESA), illetve az ez alapján készült adatvizualizáció az Our World in Data oldalon.

Csakhogy időközben a DESA elkészítette, és 2025 márciusában nyilvánosságra hozta a legfrissebb, 2024-es Nemzetközi Migrációs Nyilvántartását, amelyben több ország esetében felülvizsgálták és megváltoztatták a korábbi becsléseket. Így a legfrissebb adatbázisban már Magyarországnál is más számok szerepelnek az adatsorban 1990-től 2020-ig, mint az eggyel régebbi jelentésben.

A frissített adatok szerint 2020-ban összesen 508 918 magyar élt bevándorlóként a világ más országaiban, 2024-re a számuk 538 794-re emelkedett, ami a teljes 2024-es lakosság 5,6 százalékának felel meg.

1600 magyar lesz öngyilkos évente, ami a harmadik legrosszabb érték az EU-ban

Az állítást az Eurostat statisztikái megerősítik.

A legfrissebb adatok szerint 2023-ban 1572 magyar halt meg szándékos önsértés következményeként, ami kerekítve megfelel a Tisza-programban szereplő 1600-nak.

Lakosságarányos adatot is közöl az Eurostat, ezzel pontosabb képet kapunk arról, hogy más tagállamokhoz képest hol áll Magyarország. A 2023-as adatok szerint Magyarországon a 100 ezer főre vetített öngyilkossági ráta (16,08) valóban a harmadik legrosszabb az EU-ban, csak Szlovéniát (16,44) és Litvániát (18,83) előzzük meg vele.

50 főállású gyermekpszichiáter jut 1,8 millió gyerekre

Ugyan a programban pontatlanul a pszichiáter szó szerepel, az állítás mögött feltehetően az Oktatási Hivatal (OH) egy decemberi Népszava-cikkben közölt adata áll. A lap az OH (nyilvánosan amúgy nem elérhető) adataira hivatkozva írta azt, hogy „az iskolákban főállásban foglalkoztatott iskolapszichológusok száma mindössze 52 fő volt” 2025 októberében.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár szintén decemberi Facebook-közlése szerint viszont Magyarországon 2382 volt az iskolapszichológusok száma. Ebben valószínűleg benne vannak az iskolákban részmunkaidőben alkalmazott pszichológusok, és a szintén köznevelési rendszerhez tartozó, az óvodák és iskolák munkáját többek között iskolapszichológiai szolgáltatással segítő Pedagógiai Szakszolgálat-hálózat munkatársai is. A Pedagógiai Szakszolgálat a 2024/2025-ös tanévben a KSH adatai szerint összesen 5555 főt foglalkoztatott országosan, értelemszerűen nekik csak egy része pszichológus végzettségű – hogy pontosan mennyi, arról nem találtunk nyilvános információt.

Az állításban szereplő 1,8 milliós szám pontatlan, mert ebben benne vannak a felsőoktatásban tanuló diákok is. A 2025/2026-os tanévre vonatkozó előzetes KSH-adatok szerint a felsőoktatás nélkül 1,59 millió tanuló van Magyarországon (közülük nappali képzésben mintegy 1,46 millió fő vesz részt).

3 millió honfitársunk él szegénységben

A hivatalos Eurostat-adat a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányáról ennél lényegesen kedvezőbb képet mutat. E szerint 2025-ben a magyar lakosság 19,3 százaléka, kevesebb mint kétmillió fő volt kitéve a szegénység kockázatának. Ez az összetett szegénységi mutató a relatív szegénységet, az anyagi deprivációt (abszolút szegénység) és az alacsony munkaintenzitást együtt foglalja magába.

A hárommillió szegénységben élő magyarról szóló állítás valószínűleg egy ehhez képest újfajta szegénységmeghatározásra és számításra alapoz, amit az Európai Bizottság megbízásából dolgoztak ki. Ebben nincs benne a relatív szegénységi arány, hanem egy abszolút, vagyis egyéni és háztartási szükségleteken alapuló szegényszégi szintet definiál, amit a kutatók referenciakosarakból, a lakosság életkörülményeiből és a háztartási kiadások szerkezetéből becsültek meg. A tavaly publikált új módszerrel pontosabban lehet megragadni a tagországok közötti tényleges életszínvonalbeli különbségeket.

Ezzel a számítással Magyarországra 31,9 százalékos szegénységi arány jött ki (ez kerekítve megfelel a 3 millió főnek), ami Horvátország, Szlovákia, Románia és Bulgária után az ötödik legkedvezőtlenebb az EU-ban.

Tehát ez egy alapos módszertannal rendelkező kutatás, de jelenleg nem bevett módszer a szegénység mérésére, hanem egy új, kísérleti számítás.

2025-ben 63 százalékkal fizettek többet a hazai kkv-k a villamos energiáért, mint az európai átlag

A nem lakossági fogyasztók villamosenergia-árait pontosabban is meghatározza a program egyik későbbi ábrája: e szerint 2025 első félévében a magyar vállalati fogyasztók 381,6 eurót fizettek megawattóránként (ez a legmagasabb szám az EU-ban), míg az EU-átlag 234,1 euró/megawattóra volt. A magyar összeg 63 százalékkal több, mint az EU-átlag.

Ezek az adatok valóban kijönnek az Eurostat vonatkozó adattáblájából – de csak akkor, ha azt állítjuk be, hogy az árban legyenek benne a visszaigényelhető adók (például az áfa). Ráadásul a 381,6 valójában nem euróban megadott összeg, hanem egy mesterséges valutában, PPS-ben, amit azért hoztak létre, hogy vásárlóerő-paritáson lehessen összehasonlítani a különböző országok gazdasági mutatóit. A Tisza-program ábrája annyiban mindenképpen félrevezető, hogy ezeket az információkat nem tüntették fel rajta, sőt tévesen euró/megawattórát írtak a grafikon mellé. Ha valóban euróban számolnánk, ahogy a grafikon mutatja, a magyar árat megelőzné például Olaszország és Németország is.

Az is biztos, hogy a nem lakossági fogyasztóknál nem szokványos PPS-ben számolni, ráadásul úgy, hogy a vállalkozások által jellemzően visszaigényelhető áfát is beleszámítják az áram árába. Az Eurostat saját áramárakról szóló tájékoztatója sem így kalkulál, hanem euróban, és csak az adók nélküli, illetve a nem visszaigényelhető adókkal számított árat tünteti fel. Magyarországon a nem lakossági fogyasztóknak az áram ezekkel a számításokkal a harmadik, illetve hatodik legdrágább az EU-ban.

Egymillió honfitársunknak jelent problémát, hogy télen meleget teremtsen magának, mert energiaszegénységben él

Az adat valószínűleg a Habitat for Humanity energiaszegénységről szóló jelentéséből származik. A Habitat azokat tekinti energiaszegénynek, akik nem férnek hozzá az alapvető, megfelelő életszínvonatlat biztosító energiaelláráshoz – ehhez hozzájárulhat a megfizethetőség hiánya, az alacsony jövedelem, a magas energiaköltség és a nem energiahatékony épületek.

A legutóbbi jelentésükben az áll, hogy Magyarországon a háztartások 10 százaléka sorolható ide. Explicite nem szerepel a jelentésben, de a sajtóban már az egymillió fős szám terjedt el. A Habitat most megerősítette a becslést a Lakmusznak. Számításaik szerint a háztartások 10 százalékában, vagyis 400 ezer háztartásban mintegy egymillió fő él, ugyanis az alacsony jövedelmi csoportokban 2,5 fővel számolnak háztartásonként.

Kifejezetten energiaszegénységről szóló Eurostat-adat nincs, de azok aránya, akik nem tudják megfelelően felfűteni a lakásukat az EU-s statisztikai hivatal szerint a 10 százaléknál jóval alacsonyabb, 2025-ben 5,8 százalék volt. Ez nem éri el a 600 ezer főt.

800 ezer nyugdíjas él a létminimum alatt

Ez a szám a sajtóban tavaly nyáron jelent meg egy becslés és egy KSH-adatközlés alapján. A KSH akkor közölte, hogy a 2025. januári jutattások alapján melyik nyugdíjsávba pontosan hány nyugdíjas tartozik.

Ebből a bontásból számolták ki, hogy hány nyugdíjas élhet a létminimum alatt.

A létminimum 2015 óta nem hivatalos statisztikai kategória, de a korábbi metodológia alapján a Policy Agenda egy 2023-as tanulmányában 2020-ra is kiszámolta a létminimum határértéket. A Bankmonitor ezt az összeget igazította ki az inflációval, ezzel a módszerrel 174 ezer forint körülre becsülték a 2025-ös létminimum határát, aminél valóban mintegy 800 ezer nyugdíjasnak volt alacsonybb a januári juttatása.

Ugyanakkor – erre utal a Bankmonitor is – a valódi helyzet ennél valamivel jobb lehet, mert több tétel nem szerepel a KSH által kimutatott januári nyugdíjösszegben: a 13. havi nyugdíj, illetve a kiegészítő nyugdíjemelések, hóközi kifizetések, a nyugdíjprémium és az egyszeri juttatások biztosan növelik az éves nyugdíjjuttatások havi átlagát.

400 ezer gyermek él szegénységben és társadalmi kirekesztettségben

Az Eurostat-adatsor nagyjából megerősíti ezt, bár a hivatalos megfogalmazás az, hogy ennyien vannak kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának. A 400 ezres szám kerekítve stimmel, 2025-ben 381 ezer 18 év alatti magyart érintett a szegénységi kockázat.

Ez egyébként 23 százalékos arány, ami európai összehasonlításban nem számít rossznak. Még nem minden országból van 2025-ös adat, de az elérhető információk alapján arányaiban Bulgáriában, Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Romániában és Svédországban is több a szegénységnek kitett gyerek, mint nálunk.

Tízből kilenc magyar úgy érzi, nem él jó anyagi körülmények között

Az állítás forrása feltehetően egy 2025 májusában publikált, a Provident Zrt. megbízásából az Ipsos által készített közvélemény-kutatás, az úgynevezett Provident Barométer. Ahogy az eredményeket közlő oldalon áll, a felmérést 2025 áprilisában végezték el önkitöltős kérdőíves módszerrel, ezer felnőtt megkérdezésével.

A kutatás eredményeit így foglalta össze a Provident: a lakosság döntő többsége (89 százalék) egzisztenciális szempontból bizonytalanságot érzékel, a felnőtt népesség alig néhány százaléka érez maga mögött stabil pénzügyi hátteret. Arról nem írnak, pontosan milyen kérdés és milyen válaszlehetőségek szerepeltek a kérdőívben. (A néhány hónappal későbbi kutatásnál a megfogalmazás a következő volt: mindössze 8 százalék mondta azt, hogy kényelmesen kijön a pénzéből, és akár a bevételei egyharmadát is félre tudja tenni.)

Az Eurostatnál van egy adatsor arról, hogy az emberek saját bevallásuk szerint kijönnek-e a pénzükből vagy sem. 2025-ben Magyarországon 9,9 százalék mondta azt, hogy könnyen kijön, 39 százalék pedig azt, hogy meglehetősen könnyen kijön. A többiek valamilyen szintű nehézséggel szembesülnek.

A KSH szerint a magyarok 2025-ben egy 10-es skálán 6,1-re értékelték az elégedettségüket a háztartásuk anyagi helyzetébel. EU-s átlagot csak 2022-ből találtunk, akkor 6,6 volt.

Minden tizedik gyermek külföldön születik

A külföldön született magyar gyerekek arányáról több különböző adat keringett az elmúlt években a magyar sajtóban különböző statisztikákból levont következtetésként. A „minden tizediket” például abból számolták ki, hogy 2018-ban hányan igényeltek az Államkincstártól külföldi anyasági támogatást. Ugyanakkor pontos, megbízható szám nincs a témában, ahogy azt korábban részletesen bemutattuk.

Bár az kijelenthető, hogy jelentős számú magyar gyerek születik Magyarország határain kívül, ezt számszerűsíteni nem lehet, mert a rendelkezésre álló statisztikák hiányosak, egyes érintettek kimaradnak belőlük, más esetekben viszont olyanokat is beleszámítanak, akiket csak később, akár felnőttként anyakönyveznek Magyarországon. Ráadásul az adatok egyaránt tartalmazhatják a kivándorolt magyar szülőktől vagy a határon túli magyar családokban született gyerekeket.

Így – noha a Tisza Párt ezt korábban is többször megtette – a külföldi születések számából nem lehet egyértelműen következtetni a kivándorlás mértékére.

Az elérhető legpontosabb statisztikát a magyarok kivándorlási célországainak anyakönyvi adataiból lehetne összeállítani (bár az apák révén magyar állampolgársággal született gyerekek ezekben sem szerepelnek). A Lakmusz a német, az osztrák, a svájci és a holland statisztikai hivataltól szerzett ilyen adatokat. Ezekből az derül ki, hogy 2010 és 2020 között meredeken emelkedett a magyar anyától született gyerekek száma, azóta viszont csökken vagy stagnál.

8 ezer milliárd forintnyi uniós pénz nem érkezik meg a kormányzati korrupció miatt

A program egy későbbi pontján úgy fogalmaz a Tisza, hogy a 2021-2027-es finanszírozási ciklusban az ország rendelkezésére álló 32,2 milliárd euróból mintegy 20 milliárdot (400-as árfolyamon számolva 8 ezer milliárd forintot) fagyasztottak be.

Ez az állítás hozzávetőleg helyes. Nagyjából 19,2 milliárd eurónyi EU-s forrást tart vissza Magyarországtól az Európai Bizottság, igaz, a pénz egy részét nem a korrupció, hanem más problémák miatt.

A kohéziós és halászati alapokból Magyarország a 2021-2027-es ciklusban 21,9 milliárd euróra lenne jogosult. A Bizottság kezdetben lényegében a teljes összeget blokkolta, mert nem volt elégedett a bírói függetlenséggel Magyarországon. 2023 végén aztán elfogadták a kormány igazságügyi reformját, és a zárolt 21,9 milliárd euróból feloldottak 10,2 milliárdot.

A fennmaradó 11,7 milliárd eurót az alábbi okokból tartotta befagyasztva a Bizottság:

2024 márciusában a Portfolio arról írt, hogy további 2 milliárd eurónyi forrás szabadul fel, mivel a kormány teljesített a szakpolitikai feltételek közül kettőt: a nemi egyenlőségre és az oktatási stratégiára vonatkozót.

Az Európai Bizottság szóvivője a Lakmusz megkeresésére megerősítette, hogy a kohéziós alapokból jelenleg körülbelül 9,7 milliárd euró van zárolva. Hozzátette, hogy a blokkolt összegből 2,1 milliárd euró már végleg elveszett a jogállami feltételességi eljárás részletszabályai miatt.

Az EU-s források másik finanszírozási ágából, a helyreállítási alapból 6,5 milliárd eurónyi támogatást és 3,9 milliárd euró hitelt igényelt a magyar kormány. Ebből 0,9 milliárd eurót fizettek ki előlegként, 9,5 milliárd euróhoz nem fér hozzá Magyarország, amíg a kormány nem teljesíti a helyreállítási tervben vállalt 27 „szupermérföldkövet”. Ezek jelentős része szintén a korrupcióval függ össze.

Összefoglalva: a két alapból ha nem is 20, de 19,2 milliárd eurót visszatart Magyarországtól az Európai Bizottság, a nagyobbik részét valóban korrupciós aggályok miatt. A visszatartott pénzből 2,1 milliárd euró végleg elveszett.

A magyarok öt évvel élnek kevesebbet (76,5 év), mint az uniós átlag (81,3 év)

A születéskor várható átlagos élettartam a legfrissebb, 2024-es Eurostat-adatok szerint Magyarországon 76,8 év volt, míg az uniós átlag 81,5 év. Bár ezek a számok nem teljesen egyeznek a Tisza-programban szereplő adatokkal, így is kijön az, hogy a magyarok születéskor várható átlagos életkora közel 5 évvel alacsonyabb, mint az uniós átlag.

Azok a konkrét adatok, amelyeket a Tisza-programban használtak, egyébként szintén megtalálhatók ugyanebben az Eurostat-táblázatban: 2019-ben volt a magyarok várható élettartama76,5 év, az uniós átlag pedig 81,3 év.

37 500 ember hal meg évente a kivéreztetett egészségügyi rendszer miatt

Pontosan ezt a számot a nyilvánosan elérhető adatok között nem találtuk meg, de Magyarországon valóban kiugróan sok az elkerülhető haláleset.

Erről az Eurostat vezet statisztikát, ami külön megadja a kezelhető betegség miatt és a megelőzhető betegség miatt bekövetkezett haláleseteket éves szinten. A kettőt együtt nevezik elkerülhető halálozásnak. A kezelhető halálesetek azok, amikor a halált okozó betegség magas színvonalú egészségügyi ellátás mellett gyógyítható lett volna, a megelőzhető halálesetek pedig azok, amelyeket hatékony közegészségügyi lépésekkel, például egészségfejlesztéssel vagy életmódváltással el lehet kerülni.

2023-as adatok szerint 28 314 megelőzhető és 16 274 kezelhető betegség miatti haláleset történt Magyarországon. Az összesített, tehát az elkerülhető halálozási szám így 44 589. Ugyanakkor ez egy az egyben nem fordítható át „meghalt emberre”, mert a metodológia néhány betegségtípus haláleseteit – a betegtípusok többségével ellentétben – mindkét kategóriában feltünteti.

Ha az adatokat százezer lakosra vetítve nézzük, lakosságarányosan Magyarországnál szerepel a második legtöbb elkerülhető haláleset az uniós országok közül. Százezer lakosra vetítve 472,7 elkerülhető haláleset történt, csak Lettországban magasabb a ráta (498,5), a harmadik helyen Románia (463,7) áll.

13 ezer ember hal meg évente a szennyezett levegő miatt

Itt vélhetően egy elavult, bár a nyilvánosságban máig keringő adatot használt a Tisza programja.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2025. decemberi, Európa légszennyezettségét vizsgáló jelentése szerint Magyarországon 2023-ban 6 767-en haltak meg szálló por szennyezés (PM2.5) miatt. A szervezet egy országokra bontott gyorstájékoztatót is közölt: ebben is a 6 767-es adat szerepel Magyarországnál, és azt is megjegyzik, hogy 2005 és 2023 között 64 százalékkal csökkent az ilyen halálesetek száma az országban.

A 13 ezres számhoz közeli adatot az EEA 2016-os, szintén az európai levegőminőséget vizsgáló jelentésében találhatunk. A kiadvány 2013-as adatokat dolgoz fel, és a benne szereplő táblázat szerint szerint Magyarországon 12 890 ezren haltak meg szálló por szennyezés miatt.

A közel 13 ezer légszennyezés okozta halálesetet a témában íródott több cikk is említette korábban, például a Qubit 2021-es cikke. Az Index 2024-es beszámolója szerint Áder János volt államfő is ezt az adatot említette a Budapesti Tüdőgyógyászati konferencián. A Mérce 2017-es cikkében is közel 13 ezer halálesetet említ Simon Gergely, a Greenpeace globális környezetvédelmi független szervezet környezetkémikusa az EEA 2016-os jelentésére hivatkozva.

Félmillióval csökkent Magyarország lakossága 2010 óta, ma kevesebb, mint 9,5 millió fő

A KSH évente publikál adatokat a magyar népesség számáról. A táblázat már a 2026 év eleji népességszámot is tartalmazza, és ez valóban kevéssel 9,5 millió alatt van: egészen pontosan 9 millió 489 ezer fő.

A félmilliós csökkenés is stimmel: a 2026-os előzetes népességadat 525 ezerrel kevesebb, mint a 2010-es szám.

70 százalékkal lenne magasabb a nyugdíja mindenkinek, ha a kormány nem változtatta volna meg a nyugdíjszámítás szabályait

A Népszava tavaly novemberben Katona Tamás közgazdász számításai alapján arról írt, hogy 65 százalékkal lennének magasabbak a nyugdíjak, ha a kormány nem vezette volna ki a svájci indexálást. A svájci indexálás azt jelenti, hogy az éves nyugdíjemelésnél felerészt az inflációt, felerészt a bérek növekedését veszik figyelembe. A kormány ehelyett tisztán inflációkövető nyugdíjemelésre állt át.

Hogy a Tiszának a 65 százalék helyett miért 70 jött ki, azt nem tudjuk, mindenesetre Katona számítása közel áll ahhoz, ami a pártprogramban szerepel.

Az átlagnyugdíj 2010-ben még az átlagbér 75 százalékát érte, ma már alig több mint felét (53 százalékát)

Az állítást a KSH adatai megerősítik, igaz, úgy, hogy nem számolnak a 13. havi nyugdíjjal.

2010-ben az átlagnyugdíj 98 804 forint volt, ami valóban körülbelül 75 százaléka az akkor 132 604 forintos nettó átlagbérnek.

2025-ben a 242 327 forintos átlagnyugdíj valójában a felét sem érte el az átlagbérnek, ami a tavalyi év egészét nézve 486 601 forint volt.

A programban jelzett 53 százalékos arány 2023-ra jön ki, akkor 208 168 forint volt az átlagnyugdíj, és 393 901 forint az átlagbér.

Itt is hozzá kell tenni, amit a létminimum alatt élő nyugdíjasokról szóló állításnál is megjegyeztünk: a KSH adatai az elmúlt években a valóságosnál némileg rosszabb képet festenek a nyugdíjak helyzetéről, mert havi átlagnyugdíjnak a januári összeget veszik, és ebbe nem számítják bele a 13. havi nyugdíj hatását vagy az egyéb plusz juttatásokat.

99 százalék volt a kumulált infláció 2010 óta

A 2010 és 2025 közötti inflációs tényadatok alapján enyhe túlzás a Tisza-programban szereplő 99 százalék, ha viszont a becsült 2026-os drágulást is hozzávesszük, akkor kijön, hogy az Orbán-kormány kezdete óta megduplázódtak az árak Magyarországon.

A KSH éves inflációs adatait összeszorozva azt kapjuk, hogy 2010 és 2025 között 93 százalékkal nőttek a fogyasztói árak.

A teljes 2026-os évre vonatkozó inflációt értelemszerűen még nem ismerjük, de a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb inflációs jelentése 3,8 százalékos drágulást becsül. Ha ezt is bevonjuk a számításba, akkor a 2010 és 2026 közötti kumulált infláció 99,9 százalék lesz.

A lakásárak 2010 óta megháromszorozódtak, ami az egyik legmagasabb érték az EU-ban

Az Eurostat lakásárindexe alapján Magyarországon emelkedtek a legnagyobb mértékben az ingatlanárak az Európai Unióban az elmúlt másfél évtizedben.

A 2010 és 2025 közötti időszakot vizsgálva a lakásárak nem is háromszorozódtak, hanem közel megnégyszereződtek.

Az árak 2010 és 2014 között még csökkentek, majd 2015-től kezdődően tartós és látványos növekedés indult el. A lakások ára 2020–2021 körül érte el a 2010-es szint kétszeresét, 2023–2024-re már meghaladta annak háromszorosát. 2025-re pedig már megközelítette a négyszeresét. Ezzel szemben az Európai Unió egészében a növekedés jóval mérsékeltebb volt, nagyjából 60 százalék körüli.

Hasonló mértékű drágulás az EU-ban Észtországban történt. Ott mintegy 250 százalékkal emelkedtek az árak.

44 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság nominális értéken, 22 ezer milliárdról 66 ezer milliárdra

Ez a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján számszerűleg nagyjából igaz. Azonban a nominális értéknél többet mond az, hogy a GDP-hez viszonyítva mekkora az államadósság, és a GDP-arányos érték 2010 óta valamelyest még csökkent is.

Az MNB adatai szerint 2010 végén 21 990 milliárd forint volt az államadósság, 2025 végén pedig 64 912 milliárd forint. A Tisza-program tehát ezermilliárd forintot tévedett, de lényegében így is kijön, hogy nominálisan, forintban nézve megháromszorozódott az államadósság 2010 óta.

Azonban a GDP-arányos államadósság többet mond egy ország eladósodottságáról, mint a nominálisan, nemzeti valutában kifejezett összeg. Az EU úgynevezett maastrichti kritériumai is a GDP-arányos államadósságot veszik alapul, és túlzottdeficit-eljárást helyeznek kilátásba arra az esetre, ha ez túllépi a 60 százalékot.

A GDP-hez viszonyítva pedig valamelyest még csökkent is az államadósság 2010 és 2025 között, az MNB adatai szerint 80,2 százalékról 74,6 százalékra.

Közel négyszeresére nőtt 2010 óta az államadósság után évente fizetendő kamat, 1136 milliárd forintról 4200 milliárdra

A konkrét számok stimmelnek, de ha nem a nominális, hanem a GDP-arányos kamatkiadást nézzük, az emelkedés jóval kevésbé látványos.

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint a központi költségvetés bruttó kamatkiadása 2010-ben valóban 1136 milliárd forint volt. Cikkünk írásakor az ÁKK honlapján a 2025-ös adat még nem volt elérhető, de a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartási jelentése 2025-re 4200, egész pontosan 4198 milliárd forint kamatkiadással számol.

Az ország teljesítőképességéhez, vagyis a GDP-hez viszonyítva azonban nem nőttek ilyen mértékben a kamatkiadások. Az ÁKK táblázata szerint 2010-ben a GDP 4,13 százalékát fizette ki a magyar állam az államadósság kamatára. A 2025-ös adat saját számításunk szerint 4,82 százalék, amit úgy kaptunk meg, hogy a minisztérium 4200 milliárd forintos adatát a KSH által jelzett 87 ezer milliárd forintos 2025-ös GDP-vel vetettük össze.

2010-hez képest tehát nem drámai a romlás, viszont az elmúlt pár évben a GDP arányában is jelentősen emelkedtek a kamatkiadások, 2019-ben ugyanis még csak a GDP 2,31 százalékát vitték el.

10 ezer kórházi ágyat szüntettek meg 2010 óta

A 2010-hez képest 10 ezerrel kevesebb kórházi ágyról 2025 augusztusában írt az Átlátszó a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) hivatalos kórházi ágyszámstatisztikái alapján. A csökkenés mértéke a valódi ágyszámcsökkentésnek és a tartósan szünetelő kórházi ágyaknak köszönhető.

Az Átlátszó cikke szerint 2010-ben összesen 71 216 működő kórházi ágy állt rendelkezésre, ebből 44 179 ágyat aktív, vagyis mindennapi orvoslásra, 27 037 ágyat krónikus kezelésre használtak. A tartósan szünetelő ágyak száma 2010-ben 321 volt.

2024-ben ehhez képest 61 303 működő ágy volt (a rendelkezésre álló 68 484-ből), ebből 38 811 aktív kezelésben és 22 492 krónikus kezelésben. A tartósan szünetelő ágyak száma 2024-re összesen 7 181-re nőtt.

A működő ágyak száma tehát valóban 10 ezerrel csökkent az elmúlt 15 évben.

176-ról 1010-re nőtt a betöltetlen háziorvosi praxisok száma, 900 ezer magyarnak nincs háziorvosa

A Qubit 2025 februárjában, a TÁRKI Társadalmi Riport 2024 című kötetének egyik tanulmánya alapján írt arról, hogy 2010 januárja és 2024 júliusa között 5,8-szorosára nőtt a betöltetlen háziorvosi praxisok száma, így 2024 júliusára 902 praxis volt betöltetlen. A Qubit cikke szerint a hiányzó praxisok következtében közel 900 ezer magyarnak, egészen pontosan 895 333 lakosnak nincs saját háziorvosa (ennyien tartoznak helyettessel ellátott praxishoz).

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) egy 2025 júliusában közzétett Facebook-bejegyzésben közölte, hogy a betöltetlen orvosi körzetek száma meghaladta az ezret: akkor 1005 betöltetlen körzettel számoltak.

Az Mfor korábbi, a G7-oldalán is megjelent cikkében 2010-re vonatkozóan 176 betöltetlen praxisról írnak, ez egyezik a Tisza-programban szereplő számmal. Bár az 1010-es friss adat forrását nem találtuk meg, a betöltetlen praxisok számának növekedését nagyságrendileg hitelesen tükrözik a Tisza számai.

A 44 százalékos uniós átlaggal szemben a 65 év feletti magyarok 72 százaléka szenved két vagy több krónikus betegségben

Az elérhető információk alapján úgy tűnik, hogy a Tisza-program más-más évekből vette a magyar és az EU-s adatot, így félrevezetően hasonlította össze őket.

Vonatkozó adatokat az OECD által évente közölt egészségügyi országprofilban találunk. A legfrissebb, 2025-ös kiadvány 2021-2022-es adatokon alapul, e szerint az uniós átlagban a 65 év feletti nők 46, a férfiak 40 százaléka többszörösen krónikus beteg. Magyarországon ez az arány a nők esetében 67, a férfiak esetében 48 százalék. Bár a jelentésben férfi-női összesített adat nem szerepel, Magyarországra egészen biztosan nem jöhet ki az, hogy a 65 év felettiek 72 százaléka szenved több krónikus betegségben.

A Magyarországra vonatkozó 72 százalékos adatot az Egyensúly Intézet 2022-es „Hogyan Leszünk Egészséges nemzet?” című háttértanulmányában találtuk meg. A tanulmányban az OECD Health at Glance 2019-es kiadványára hivatkozva írják azt, hogy „a 65 év feletti magyarok 72 százaléka két vagy több krónikus betegségben szenved”. A 2019-es Health at Glance egyébként 2014-es adatokat közölt. Az Egyensúly Intézet tanulmányában szereplő EU-s átlag viszont nem egyezik a tiszás adattal, a tanulmányban nem 44, hanem 61,7 százalék szerepel.

Egyebek

Az alábbi öt állításhoz semmilyen releváns adatot nem találtunk, és a Tiszától sem kaptunk ilyeneket, így ezeket nem tudtuk ellenőrizni.

(Címlapi fotó: Balint Szentgallay/AFP)