A kohéziós alapok lehívási rangsorában nem állunk rossz helyen, a helyreállítási alapnál viszont utolsó előttiek vagyunk. Ráadásul Magyarország – a 27 tagállam közül egyedüliként – több mint 400 milliárd forintot már biztosan elveszített a rá jutó uniós forrásokból. Az is kétséges, hogy az idei költségvetés EU-s bevételei teljesülnek-e.

Optimista hangvételű interjút adott a Portfoliónak Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.

A december 31-én megjelent beszélgetésben a politikus a következőket mondta az EU-s pénzekről:

„Az európai uniós forrásoknál sem látok strukturális problémát. A jövő évi költségvetésben 3700 milliárd forintnyi forrás van betervezve, miközben a forráslehívások rangsorában most éppen a 7. helyen állunk a huszonhét tagállam közül. Vannak, akik azon dolgoznak, hogy elvegyék tőlünk ezeket a forrásokat, de ezeket a támadásokat eddig mindig el tudtuk hárítani, és ezután is el fogjuk tudni hárítani.”

Hol állunk a rangsorban?

Magyarország a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban 21,7 milliárd euróra jogosult különböző kohéziós politikai alapokból (a Kohéziós Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alap Pluszból és az Igazságos Átmenet Alapból).

A kohéziós alapok kifizetéseit az Európai Bizottság rendszeresen frissülő adatvizualizációs honlapján lehet követni (ezen a linken az EU Payments fülön).

A legutolsó, december 23-i frissítés szerint Magyarország a 21,7 milliárdos keretből 1,8 milliárd eurót tudott lehívni, a teljes összeg 8,3 százalékát.

Forrás: Cohesion Open Data Platform

Orbán Balázs megkeresésünkre azt írta, azért beszélt hetedik helyről a Portfolio-interjúban, mert a rangsor egy korábbi, novemberi állapotát ismertette.

A legfrissebb adatok szerint már nem igaz, hogy a hetedik helyen állunk a kohéziós alapok forráslehívási rangsorában, de ezzel együtt a Bizottság statisztikája azt mutatja, hogy Magyarország az EU-átlagnál jobban teljesít, és a tagállamok első feléhez tartozik.

A végleg elveszített pénz

Orbán Balázs arról beszélt az interjúban, hogy „vannak, akik azon dolgoznak, hogy elvegyék tőlünk” az uniós pénzeket, azt azonban nem említette, hogy december 31-én egymilliárd euró ténylegesen el is veszett Magyarország számára.

Mi történt, és hogy jutottunk idáig?

Az EU Tanácsa még 2022 decemberében szankcionálta Magyarországot az úgynevezett jogállami feltételességi eljárásban, mert úgy látta, hogy a kormány nem tett megfelelő lépéseket a korrupciós kockázatok és az összeférhetetlenség ellen. A szankció értelmében a kohéziós alapok teljes, 21,7 milliárdos keretéből összesen 6,3 milliárd forintot felfüggesztettek (ez egészen pontosan három operatív programot érint, a Környezeti és Energiahatékonysági, az Integrált Közlekedésfejlesztési, valamint a Terület- és Településfejlesztési programot, ezek 55 százalékát függesztették fel.)

A felfüggesztést elvileg bármikor fel lehet oldani, a feltételességi eljárásról szóló rendelet azonban tartalmaz egy kitételt, miszerint „az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően nem állíthatók be a költségvetésbe”.

Ez azt jelenti, hogy a három érintett operatív program 2022-re szóló előirányzatának 55 százaléka,

Tehát hiába mutat jól EU-s összevetésben, hogy a kohéziós alapok rendelkezésre álló 100 százalékából 8,3 százalékot már lehívtunk, az is igaz, hogy az év végi határidővel 4,8 százalékot elveszítettünk. Így legjobb esetben is csak a 95 százalékos lehívási arányt célozhatjuk meg.

Ráadásul, ha a kormány nem tudja elérni a felfüggesztés feloldását, minden évben újabb összegeket bukik az ország, míg végül akár a 2022-ben felfüggesztett teljes 6,3 milliárd euró elveszhet.

A helyreállítási alap

A kohéziós alapok lehívási rangsora, amire Orbán Balázs hivatkozott, önmagában azért is félrevezető, mert ebben a költségvetési ciklusban az uniós pénzeknek van egy fontos másik lába: a 21,7 milliárd eurós keretösszegű kohéziós alapok mellett a helyreállítási alapból (Recovery and Resilience Facility, RRF) is érkezhet pénz Magyarországra.

Magyarországnak az RRF-ből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel járna, a teljes lehívható összeg tehát nagyságrendileg a kohéziós pénzek felét teszi ki.

Más tagállamokban az RRF fontosabb is lehet, mint a kohéziós pénzek. Olaszország például összesen 42,2 milliárd euróra számíthat a kohéziós alapokból, míg az RRF-ből 71,8 milliárd euró támogatás és 122,6 milliárd euró hitel jár az országnak.

Az RRF kifizetéseit az Európai Bizottság és a Tanács Magyarország helyreállítási tervének elfogadásakor 27 úgynevezett „szupermérföldkő” teljesítéséhez kötötte. A feltételek az uniós intézmények értékelése szerint máig nem teljesültek, ezért Magyarország az RRF-ből csak némi előfinanszírozást tudott igényelni a terv REPowerEU fejezetéhez: 140 millió euró támogatást, illetve 780 millió euró hitelt.

A Bizottság az RRF kifizetéseiről nem vezet olyan rangsort, mint a kohéziós alapok lehívásáról, ezért az RRF Eredménytábla tagállami adataiból gyűjtöttük ki, hogy az egyes országok a rájuk jutó támogatás és hitel hány százalékát hívták le eddig, illetve a helyreállítási terveikben megfogalmazott célok és mérföldkövek hány százalékát teljesítették.

Magyarország a 2,2 százaléknyi lehívott támogatással csak Svédországot előzi meg, és Svédország mellett mi vagyunk a másik tagállam, amelyik még egyetlen célt vagy mérföldkövet sem teljesített. Svédország egyébként december 20-án nyújtotta be első, 1,6 milliárd eurós fizetési kérelmét, ha ezt jóváhagyják, akkor Magyarország az utolsó helyre csúszhat vissza.

Az is jól látszik, hogy az RRF-támogatás lehívásával a legtöbb tagállam gyorsabban halad, mint a kohéziós pénzek felhasználásával. Míg a kohéziós rangsort Hollandia 14 százalékos lehívási aránnyal vezeti, az RRF-támogatásnál Svédországot és Magyarországot nem számítva 13,3 és 76,7 százalék közötti arányokat hoznak az EU-s országok.

A hitel felhasználását nehezebb összehasonlítani, mert számos tagállam nem is igényelt ilyet. Azok közül, akik igényeltek, Magyarország a 19,9 százalékos lehívási aránnyal (ami, mint említettük, teljes mértékben előfinanszírozás) Spanyolországot, Ciprust, Belgiumot és Horvátországot előzi meg.

Az RRF-rendelet értelmében 2026 végéig minden kifizetésnek meg kell történnie, tehát ha a kormány valamikor teljesíti is a szupermérföldköveket, kevés ideje lesz a források lehívására.

A 140 millió eurós támogatás folyósításakor a Bizottság külön kiemelte, hogy azt a későbbi rendes utalásokból levonják majd, ha pedig nem lesznek ilyen utalások – például mert a kormány nem teljesíti a 27 szupermérföldkövet -, akkor vissza kell fizetni.

A 2025-ös költségvetés

Orbán Balázs azt is mondta, hogy a jövő évi költségvetésbe 3700 milliárd forintnyi uniós forrás van betervezve.

A 3700 milliárd az „európai uniós fejlesztési költségvetés” kiadási oldalának felel meg, és kérdésünkre Orbán Balázs is megerősítette, hogy erre utalt.

A kiadási oldal nem azt mutatja meg, hogy mennyi pénz érkezik az EU-tól Magyarországra, hanem azt, hogy a magyar költségvetés mennyi pénzt fizet ki (pontosabban tervez kifizetni) különböző uniós programokra.

A költségvetés indoklásában található ábrából kiderül, hogy a 3700 milliárdban benne van az a 700 milliárd forint is, amit éppen hogy Magyarország fizet be az EU költségvetésébe.

Forrás: A 2025-ös költségvetési törvényjavaslat indoklásának mellékletei, parlament.hu

Bevételi oldalon a kormány 2200 milliárd forintot vár az EU-tól, ebből 1250 milliárdot a kohéziós alapokból, 630 milliárdot az RRF-ből.

A Költségvetési Tanács különösen az RRF-bevételeknél szkeptikus. A költségvetési törvényjavaslathoz csatolt véleményében a Tanács azt írta: „tekintettel arra, hogy a 2024. évi RRF kifizetési előirányzatnak az első 9 hónapban alig tizede teljesült, valamint, hogy a források felszabadításához szükséges feltételek teljesítésénél továbbra sem látszik számottevő haladás, a helyreállítási forrásokhoz kapcsolódó 2025. évi terveket jelentős kockázatok övezik.”

Novemberben Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke pedig arról beszélt a parlamentben, hogy a 2025-ös költségvetési javaslatban „az ÁSZ az uniós bevételeket nem minősítette teljesíthetőség szempontjából, tekintettel az uniós források biztosításával kapcsolatban felmerült bizonytalanságokra, az elhúzódó döntési folyamatra”.

(Címlapi fotó: MTI/Bodnár Boglárka)