Az elmúlt 16 évben családvédelembe és gyermekvédelembe csomagolták a jogegyenlőséget csorbító törvényeket, és fokozatosan korlátozták az LMBTQ-emberek láthatóságát, míg Orbán úgy csinált, mintha védelmezné a melegek jogait. Szekeres Zsolttal, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjével vettük végig a folyamatot.

„Ma az állam nemcsak garantálja, hanem aktívan védelmezi is a homoszexuálisok jogait, hiszen az egyéni szabadság a legfőbb érték"

– ezt Orbán Viktor nyilatkozta Magyarországról 2021 júniusában, majd ezt a kommunista időkkel állította szembe, amikor állítása szerint üldözték a homoszexuális embereket. Hozzátette: „Soha többé nem szabad korlátozni azt a szabadságot, amelyért 1989-ben mi magunk megharcoltunk”.

2021 júniusában már túl voltunk számos olyan törvénymódosításon, amelyek az LMBTQ-közösség jogainak csorbításához vezettek. Szintén 2021-ben fogadta el a parlament a gyermekvédelminek nevezett törvényt, amely megtiltotta a szexuális és nemi kisebbségek megjelenítését és „népszerűsítését”, például az iskolákban, könyvesboltokban, reklámokban.

2025-ben aztán a tizenötödik Alaptörvény-módosítással a kormány beemelte a gyermekek jogainak abszolút védelmét az Alaptörvénybe, megteremtve az alkotmányos alapot a gyülekezési jog, így a Pride-felvonulás korlátozására.

A szisztematikus diszkrimináció ellenére mégis úgy tűnik, Orbán elképzelése, vagyis az, hogy a magyar jogalkotás garantálja a homoszexuálisok jogait és így a jogegyenlőséget, a mai napig él a közbeszédben. LMBTQ-témájú közösségi média bejegyzések alatt, például a Budapest Pride Instagram-oldalán vagy a témához kapcsolódó, Facebookon zajló vitákban gyakori a „Miben nincs egyenlő joga a közösség tagjainak?” hozzászólástípus.

Cikkünkben végigvesszük, hogyan alakult valójában az LMBTQ-közösség jogegyenlősége az Orbán-kormányok alatt, és 2026-ra milyen helyzetbe kerültek a közösség tagjai.

55 százalékról 22-re esett vissza Magyarország

Az LMBTQ jogokkal foglalkozó független nemzetközi ernyőszervezet, az ILGA-Europe évente frissülő interaktív térképen mutatja be a szexuális és nemi kisebbségek jogainak érvényesülését az egyes országokban. A térkép 49 európai országot rangsorol az LMBTQ-embereket érintő jogszabályok, jogvédelmi intézkedések és szakpolitikák alapján. Az országokat egy 0 és 100 százalék közötti skálán helyezi el, ahol a nulla a diszkriminációt és az emberi jogok súlyos megsértését, a 100 pedig az egyenjogúságot és az emberi jogok tiszteletben tartását jelenti.

Magyarország az oldalon elérhető legrégebbi, 2013-ban közölt felmérésen a 49 ország közül a 11. helyen állt, 55 százalékkal. Ezzel még a zöld mezőnybe tartoztunk, magunk mögé utasítva például Ausztriát, Svájcot, Luxemburgot vagy Finnországot. Ez a 4 ország a magyarázat szerint rosszabbul teljesített a gyűlöletbeszéddel és gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni védelemben.

A legfrissebb, 2026-os eredmény mindehhez képest jelentős visszaesést mutat: Magyarország 22,7 százalékos eredményt ért el, és ezzel a 38. helyre csúszott vissza, jóval az európai (42,8 százalék) és az EU-s (52,5 százalék) átlag alatt.

Magyarország országprofilja szerint a 22,7 százalékos összeredményhez a legalacsonyabb értékeket a „jogi nemi elismerés” és az „interszexuális testi épség” kategóriákban érte el Magyarország, mindkettőben 0 százalékot. Többek között azért, mert nincs olyan jogi keret, amely lehetővé tenné a nemi identitás jogi elismerését. Különösen rosszul szerepelünk a „civil társadalmi szféra” kategóriában, mert az állam jogi eszközökkel akadályozni próbálta a gyülekezési szabadságot. De azért is, mert az értékelés szerint az LMBTQ jogvédők Magyarországon veszélyben vannak.

Magyarország korábbi viszonylagosan magas értékéhez nagyban hozzájárult a 2009-től hatályos bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény, ami azonos nemű pároknak is lehetővé tette ezt az együttélési formát, a régióban előremutató módon, mondta a Lakmusznak Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje. De ilyen volt még a 2012-ben elfogadott Büntető Törvénykönyv is, ami progresszíven szabályozza a gyűlölet-bűncselekmény és a gyűlöletre uszítás tényállását, valamint az Egyenlő Bánásmódról szóló törvény, ami a szexuális orientáció mellett a nemi identitást is azon tulajdonságok közé sorolta, amelyek alapján nem lehet diszkriminálni.

Szekeres hozzátette: 2013-ban még a gyülekezési törvény sem diszkriminált, és nem voltak kormányzati gyűlöletkampányok a közösséggel szemben – „úgy tűnhetett, a közösség jó úton halad a jogegyenlőség felé”. (Ezzel együtt azért 2012-ben a rendőrség előzetesen megtiltotta az akkori Pride-felvonulást.)

Nézzük, hogyan csúsztunk 2026-ra a lista végére, minek köszönhetően romlott ekkora mértékben az LMBTQ-közösség helyzete!

Alaptörvénybe foglalt diszkrimináció

A hátrányos megkülönböztetést a Fidesz-KDNP 2010-es hatalomra jutása után 2011-ben elfogadott új Alaptörvény alapozta meg.

Az Alaptörvényt civil jogvédő csoportok, így a Magyar Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Szövetség és tagszervezetei már akkor kritizálták, például azért, mert álláspontjuk szerint Magyarország a házasság intézményének férfi-nő között létrejövő életközösségként való meghatározásával évtizedekre bebetonozta az azonos nemű párok hátrányos megkülönböztetését.

Az új alaptörvény kizárta az azonos nemű párok házasságának lehetőségét, L cikke kimondja ugyanis, hogy

„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget”.

Az évek során a kormány még ehhez képest is több ízben úgy módosította az Alaptörvényt – és kifejezetten a házasságot is meghatározó L cikkét – oly módon, hogy az azonos nemű párok vagy a transznemű emberek alkotmányos jogai egyre jobban sérültek.

2013-ban Alaptörvénybe került például, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság és a szülő-gyermek viszony, ezzel kiszorítva a család fogalmából az azonos nemű (és eltérő nemű) élettársakat és – azonos vagy külön nemű párként – bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket. A módosítás előzménye egyébként az volt, hogy a hasonló tartalmú, 2011-ben elfogadott családvédelmi törvényt az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a 7. és 8. paragrafusait, így azt is, amelyik a család fogalmát férfi és nő házasságaként megalapozott kapcsolatrendszerként definiálta – az AB szerint ezzel túl szűken határozta meg a család fogalmát a törvény , és így hátrányosan különböztetett meg egyes társkapcsolati formákat és személyeket szexuális irányultság alapján. Az Alaptörvény részeként ugyanez már jogilag támadhatatlan volt.

A kilencedik, 2020 decemberi Alaptörvény-módosítással került az Alaptörvénybe az, hogy az anya nő, az apa férfi, illetve az is, hogy Magyarország védi „a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”. A kormány közleménye szerint a módosítás a „család intézményének védelmét szolgálja” és többek között a modern ideológiai folyamatok gyerekek egészségére gyakorolt veszélyei miatt szükséges.

Legutóbb 2025 márciusában módosították az Alaptörvényt, ekkor került a szövegbe, hogy „az ember férfi vagy nő”. A módosítás célja a preambulum szerint az volt, hogy „megakadályozza azokat a törekvéseket, amelyek a születési nem megváltoztatásának lehetőségét sugallják”. A 2025-ös módosítás szerint a gyerekek „megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz” való joga az élethez való jog kivételével minden más alapvető jogot megelőz. A Magyar Helsinki Bizottság Alaptörvény-módosításokat feldolgozó cikke szerint ezzel a rendelkezéssel a kormánytöbbség alaptörvényi alapot akart teremteni a Budapest Pride és más gyülekezések megtiltásához. Ez később valóban bekövetkezett – a gyülekezési jog korlátozásáról cikkünk későbbi szakaszában térünk ki részletesebben.

Szekeres Zsolt szerint egy ideális alkotmány amellett, hogy biztosítja az állam működésének a legalapvetőbb szabályait, az alapjogok rendszerét, az emberi jogok védelmének is legmagasabb szintű garantálója. Az előző kormány viszont úgy tekintett az Alaptörvényre

„mint a napi politikai csatározásokban bevethető eszköz, ezért mára nemcsak jogi keret, hanem rendkívül zavaros, egymásnak ellentmondó, politikai, ideológiai lózungoknak is a gyűjtőhelye.”

2020 és 2025 között aztán több törvénymódosítás is szűkítette az LMBTQ-emberek jogait: 2020-ban a transznemű emberek jogi elismerése előtt zárult be a kapu, 2021-ben az LMBTQ-témák megjelenítését, 2025-ben az LMBTQ-emberek gyülekezési jogát korlátozták.

Jogi nemváltoztatás ellehetetlenítése és a „gyermekvédelmi fóliázás"

2020 májusában egy olyan törvénymódosítást fogadott el az országgyűlés, amelynek egyik rendelkezése ellehetetleníti a transznemű emberek nemének jogi elismerését, vagyis azt, hogy egy transznemű ember kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. A Semjén Zsolt volt miniszterelnök-helyettes által 2020 márciusában benyújtott törvénymódosítási tervezet 33. paragrafusa az anyakönyvi eljárásról szóló törvény kiegészítésére vonatkozik. A módosítással az anyakönyvi törvény a születési nem definícióját a következőképp határozza meg: „az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem”. Emellett, a törvénybe került, hogy a személyazonosító adatok nyilvántartása (ezt 2025-ben az elektronikus anyakönyvre módosították) tartalmazza az adott személy születési nemét,egy külön pont pedig kimondja, hogy a születési nem a nyilvántartásban nem változtatható meg.

Nem sokkal később, 2021 júniusában szavazta meg a parlament az LMBTQ témák kiskorúak előtti megjelenítését korlátozó „gyermekvédelmi törvényt”. A módosítócsomagnak „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” címet adták.

A csomag érinti a gyermekvédelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, a gazdasági reklámtevékenység feltételeiről szóló törvényt, a családvédelmi, köznevelési és médiatörvényt. A módosítások lényege, hogy tilos kiskorúak számára olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.

Praktikusan innentől tilos lett LMBTQ-tartalmú reklámokat leadni/kihelyezni, amit 18 éven aluliak is láthatnak, ilyen reklámok társadalmi célú reklámnak sem minősíthetők, és a köznevelési törvény módosítása után már az iskolai szexuális felvilágosításnak sem lehet része a nem megváltoztatása vagy a homoszexualitás témája, és a felvilágosító foglalkozásokat az intézmény pedagógusain kívül csak az előzetesen hivatalosan nyilvántartásba vett szervezetek tarthatnak.

A Háttér Társaság gyermekvédelmi törvényről készített átfogó értékelése szerint, míg a köznevelési törvény, a reklámtörvény és a médiatörvény módosításai csak az adott intézményekre és szakemberekre vonatkoznak, addig a gyermekvédelmi törvénynek sokkal szélesebb a hatálya: nemcsak a gyermekvédelmi szolgálatokra, hanem általában a gyermekekre és a szüleikre is vonatkozik. Emellett a családvédelmi törvény nem tartalmaz semmilyen korlátozást a hatályára nézve, így annak rendelkezései minden természetes vagy jogi személyre, szervezetre vagy intézményre egyaránt vonatkoznak Magyarországon. Vagyis elvileg a szülők sem tehetnek ilyen tartalmat elérhetővé a gyereküknek.

További probléma, hogy a törvénymódosítás homályosan fogalmaz, nem egyértelmű például, mi számít „népszerűsítésnek”, ahogy a „megjelenítés” sincs definiálva. A Háttér Társaság értékelése szerint ezek „olyan tágan értelmezhetők, hogy a vonatkozó rendelkezések címzettje számára aligha lehetséges előre látni, hogyan kell alkalmazni őket.” Az sem egyértelmű, hogy a „homoszexualitás megjelenítése” kifejezés csak két azonos nemű személy közötti szexuális cselekmények bemutatására vonatkozik-e, vagy kiterjed-e a közöttük lévő szeretet bármely formájának (csókolózás, ölelés, kézenfogás) bemutatására is.” – írták.

A törvényt nevezték homofóbnak, propagandatörvénynek, hazai szakmai civil és jogvédő szervezetek ellenezték és kiálltak ellene, de az Európai Parlament is tiltakozott, ugyanis szerintük a törvény „egyértelműen sérti az uniós értékeket, elveket és jogszabályokat".

Szekeres Zsolt a Lakmusz kérdésére elmondta, úgy látja, hogy a 2021-es gyermekvédelmi törvény volt az LMBTQ-közösség jogfosztásának legdrámaibb mozzanata az Orbán-kormányok alatt, mind kommunikációs, mind jogi vetületei miatt.

„Legkésőbb itt kellett, hogy teljesen egyértelművé váljon, hogy az LMBTQ-közösség egy dedikált kormányzati gyűlöletkampánynak a célkeresztjébe került, ami a mindennapokban keseríti meg a közösséghez tartozó embereknek az életét. Annak a hazugságnak a sulykolására alapozva, hogy ennek a közösségnek a láthatósága sérti a gyerekeknek a jogait.”

A gyermekvédelmi törvény ellen 2021-ben kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság, majd 2022 decemberében keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához. Az EU Bírósága idén április 21-én hozott döntést az ügyben, és kimondta, a törvény elfogadásával a magyar állam uniós jogot sértett.

A döntés szerint bár a tagállamok önállóan dönthetnek arról, hogy milyen tartalmak károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, ezt a nemen és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartásával kell gyakorolni. A Bíróság szerint azonban a gyermekvédelmi törvénymódosítások alapja az a feltételezés, az LMBTQ-témák megjelenítése tartalomtól függetlenül alkalmas arra, hogy sértse a gyermekek érdekét – és ez a megközelítés megbélyegzi a szexuális és nemi kisebbségeket, „ami összeegyeztethetetlen a pluralizmuson alapuló társadalomban a nemen és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmából fakadó követelményekkel.”

Az új országgyűlés feladata, hogy a jogsértő törvényt hatályon kívül helyezze. Ha nem így jár el, a Bíróság akár bírság megfizetésére is kötelezheti.

Pride és más tüntetések: a gyülekezési törvény módosítása

2025 március 18-án a parlament a gyülekezési törvény módosításával azt is megszavazta, hogy tilos olyan gyűlést tartani, ami megszegi a gyermekvédelmi törvény 2021-es módosításában meghatározott tilalmakat. Ezzel jogalapot teremtett a Pride-felvonulások és az LMBTQI emberek jogegyenlőségéért kiálló más tüntetések ellehetetlenítésére, kriminalizálva azok szervezőit és résztvevőit. Aki mégis „a gyerekeket veszélyeztető” gyűlést szervez, vagy részt vesz ilyenen, az szabálysértést követ el és pénzbírság szabható ki rá. A hatóságok arcképelemző eszközökkel azonosíthatják a szabálysértőket.

A 2025 június 28-án rendezett Budapest Pride felvonulást végül a Fővárosi Önkormányzat tartotta meg Budapesti Büszkeség néven, a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal együttműködésben, de önkormányzati rendezvényként, vagyis nem a gyülekezési törvény hatálya alatt. Bár a Budapesti Rendőr-főkapitányság mint gyülekezési hatóság 2025. június 19-én határozatában megtiltotta (részben a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva) a gyűlés megtartását, a tavalyi volt Magyarország eddigi legnagyobb Pride-ja.

Pride-ügyben idén januárban az ügyészség vádat emelt és pénzbirság kiszabását indítványozta Karácsony Gergely főpolgármester ellen, mivel a fővárosi szervezésű Pride rendezvény az ügyészség szerint a gyülekezési jogról szóló törvény alapján gyűlésnek minősül. Idén márciusban felfüggesztette a Karácsony Gergely elleni büntetőeljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A rendezvény másik szervezőjét, a Szivárvány Misszió Alapítványt semmilyen formában nem keresték a hatóságok, és a felvonulás résztvevőit sem büntette meg a rendőrség.

De 2025 októberében megtartották az ötödik Pécs Pride-ot is, Buzás-Hábel Géza szervezésében. A rendőrség megtiltotta az eseményt és a tiltást a Kúria is jóváhagyta, a felvonulást ennek ellenére megtartották. Végül idén februárban a Pécsi Járási Ügyészség vádat emelt Buzás-Hábel ellen, miután az ügyészség az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése miatt fordult a bírósághoz. Karácsony ügyéhez hasonlóan, márciusban a Pécsi Járásbíróság az Alkotmánybírósághoz fordult a Pécs pride ügyében, egyben felfüggesztette a Pécs Pride szervezője, Buzás-Hábel Géza elleni büntetőeljárást.

A gyülekezési jog önkényes korlátozásával kapcsolatban az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság, a Háttér Társaság és a Társaság a Szabadságjogokért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Május 27-én jelentette be a Szivárvány Misszió Alapítvány, hogy idén június 27-én rendezik az immár 31. Budapest Pride felvonulást. Az Alapítvány az eseményt nemcsak a résztvevők számára, hanem a Gyülekezési Törvény jelenlegi elvárásainak megfelelően a rendőrségen is bejelentette.Május 9-én, az új Országgyűlés megalakulásának napján a Telex arról kérdezte Pósfai Gábor akkor még leendő tiszás belügyminisztert, módosítják-e a gyülekezési törvényt. Pósfai azt válaszolta,

„Lehetővé kell tennünk, hogy legális keretek között meg lehessen tartani a Pride-ot.”

A Hvg beszámolója szerint ugyanakkor Pósfai azt is mondta, a gyülekezési törvény módosítása nincs az első feladatai között. Az ügyben előrelépés egyelőre nem történt, azonban a Tisza párt május 27-i sajtótájékoztatóján a kormány szóvivői a Partizán kérdésére Pósfai korábbi kijelentését megerősítve elmondták, a Tisza-kormány mindenkinek biztosítani fogja a szabad gyülekezés jogát, így a június 27-i Budapest Pride-ot is megtarthatják.

Szekeres elmondása szerint amiatt, hogy az EU Bíróság jogsértőnek ítélte a 2021-es gyermekvédelmi törvénymódosítási-csomagot, a parlamentnek hatályon kívül kell helyeznie a 2021-ben bevezetett módosításokat. Ugyanakkor az ítélet alapján a gyülekezési törvénybe foglalt tiltás kiüresedett, hiszen az a gyermekvédelmi törvényre hivatkozik, így Szekeres szerint már nem is lehet jogszerűen alkalmazni a tiltást, függetlenül attól, hogy az országgyűlés még nem törölte el.

Szabadon, csak éppen a négy fal között

Szekeres szerint a kormány kommunikációja és Orbán 2021-es nyilatkozata a homoszexuálisok jogainak garantálásáról egy látszat megteremtését szolgálta: azt, hogy az egyéni szabadságjogok Magyarországon valójában nem sérülnek, és jogegyenlőség van.

Ez arra a többször hangoztatott kormányzati hozzáállásra épül, miszerint a „négy fal között” mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, abba az állam nem szól bele. Szekeres szerint ez egy rendkívül káros hozzáállás, mert az LMBTQ-közösséghez tartozást kizárólag a hálószobára redukálja.

A valóságban a jogegyenlőség és a mindennapi létezés kérdése messze túlmutat azon a megközelítésen, hogy valaki „azzal fekszik le, akivel akar”.

„Ez arról szól, hogy te azért, aki vagy, milyen bánásmódban részesülsz a társadalomtól” – mondta Szekeres. „Ugyanúgy beszélhetsz-e a párodról a munkahelyeden? A kollégáidhoz hasonlóan, akik kiteszik a családi képeiket az asztalra, te is kitehetsz képet a párodról? Vagy mondjuk kirúgnak érte? Az iskolában kigúnyolnak? Ilyenkor joga van a tanárnak megvédeni téged és beszélni arról, hogy oké a te létezésed?” – fejtette ki.

Szekeres hozzátette, papíron a magyar törvények garantálják a gyűlölet-bűncselekmények kriminalizálását, és a rendőrség is aktívan védte a Pride felvonulóit. Viszont

„az emberi méltóságodhoz az is hozzátartozik, hogy szabadon lehess az, aki vagy, és pont ennek a lényegét tagadta az előző kormány a jogszabályaival és kommunikációjával”.

Szekeres szerint a társadalom reakciója kettős volt. Egyrészt a kormány behozta a témát a mainstreambe, és erős társadalmi ellenreakciót generált, ami hozzájárult a közösség elfogadottságához, láthatóságához.

Ezt mutatta a 2025-ös budapesti és pécsi Pride, de a Medián Háttér Társaság megbízásából készített friss kutatásából is az derült ki, hogy a megkérdezett magyarok többsége, 57 százaléka visszavonná az elmúlt években elfogadott, LMBTQ- jogokat korlátozó rendelkezéseket, mint a gyermekvédelmi törvényt, a transznemű emberek nem- és névváltoztatásának tilalmát vagy az LMBT-gyűlések tiltását.

„Mindemellett viszont a gyűlölettől és a kirekesztéstől motivált jogszabály-módosításoknak, illetve az ezekkel párosuló kommunikációnak van egy olyan hatása is, hogy felbátorodnak egyes kirekesztő, diszkriminatív, gyűlölködő hangok a társadalomban" – tette hozzá Szekeres. „Hiszen azt érzik sokan, hogy velük van a kormány. »Orbán Viktor mondja ezt, hát akkor ez van, ezt lehet csinálni.« Volt olyan gyűlölet-bűncselekményt elkövető honfitársunk, aki ezzel védekezett a bírósági tárgyaláson.”

Ezt a cikket a Prebunking at Scale projekt keretében írtuk, a European Fact-Checking Standards Network támogatásával.

Címlapi fotó: Bankó Gábor/444