A generatív AI széleskörű elterjedése és az autoriter rendszerek erősödése miatt a közéletben szerepet vállaló nőknek egyre több veszéllyel kell szembenézniük az online térben, és ezzel a digitális platformok járnak jól – állítja Julie Posetti ausztrál újságíró és kutató.

Egy 2025-ös ENSZ-jelentés szerint egyre súlyosabb probléma a közéletben szerepet vállaló nők elleni online erőszak. Ezzel csorbul a nők „ádáz küzdelemmel kivívott joga a nemek közötti egyenlőséghez és az önrendelkezéshez”. Valóban ilyen súlyos a helyzet, visszafelé megyünk az időben?

Tíz évvel ezelőtt nagy reményeim voltak azzal kapcsolatban, hogy az internet és a közösségi média előmozdítja majd a nők és a kisebbségi csoportok egyenlőségének ügyét, hogy a különféle technológiák hozzájárulhatnak a demokratizálódáshoz. Azóta bebizonyosodott, hogy a techcégeket sokkal inkább a profit- és hatalommaximalizálás mozgatja, mintsem az emberi jogok védelme.

Üzleti modelljüket úgy alakították ki, hogy a felhasználói aktivitás legyen a legfontosabb. Minden olyan tartalom, ami nagyobb felhasználói aktivitást generál, vagyis a gyűlöletkeltő, rasszista, szexista, nőgyűlölő és félrevezető, dezinformáló tartalom, jövedelmezőbb a techcégek számára. Ezért az algoritmusok a felhasználókat az ilyen tartalmak felé terelik, így végső soron ezek a tartalmak a vállalatok nyereségét növelik.

Emellett egyre több olyan rosszindulatú szereplő tűnik fel az online térben, aki a férfiak felsőbbrendűségét, a fehér felsőbbrendűséget, az emberi jogok, köztük a nemek közötti egyenlőség visszaszorítását hirdeti. Ezek a szereplők azon munkálkodnak, hogy az elmúlt 70-80 évben az egyenlőség területén elért eredményeket semmissé tegyék. Ez a kombináció rendkívül toxikus légkört teremt, ami káros hatással van az emberi jogokra, különösen a nők és a lányok jogaira.

A 2025-ös jelentésben megkérdezett női újságírók 42 százaléka mondta azt, hogy érte olyan offline atrocitás, amit az online térben tapasztalt erőszak idézett elő. 2020-ban még csak a megkérdezettek 20 százaléka mondta azt, hogy tapasztalt ilyet. Mindebben milyen szerepet játszik a mesterséges intelligencia?

A kutatásból valóban azt látjuk, hogy a női újságírók tapasztalatai sokkal rosszabbak lettek az évek során, ha az online erőszakot és az ebből következő fizikai bántalmazást nézzük. De ne gondoljuk, hogy ez csak az újságírókat érinti. Ez egy következetesen negatív tendencia: ezt látjuk a közéletben aktív szerepet vállaló nők minden csoportjánál.

Az AI-jal sok probléma van, de ami talán a legnagyobb változást hozta, az a generatív AI 2022-es széleskörű elterjedése volt. Sokkal egyszerűbbé, olcsóbbá és gyorsabbá vált vele sokkal hihetőbb tartalmak előállítása – ideértve a nemi alapú dezinformációt terjesztő tartalmakat is.

Az utóbbi időben robbanásszerűen terjednek a „vetkőztető” alkalmazások: a felhasználók valódi nőkről készítenek képeket, majd a technológia segítségével meztelenre vetkőztetik és megalázó pózokban ábrázolják őket, szexuális erőszakot szimulálnak, és hihető deepfake videókat készítenek. Ez szintetikus nemi erőszakként is értelmezhető.

Mindez az autoriter rendszerek erősödésével és a demokrácia hanyatlásával jelentősen megnövelte azokat a kockázatokat, amikkel a nőknek szembe kell nézniük az online térben. Különösen igaz ez az újságírókra, az aktivistákra és az emberi jogok védelmezőire.

Egy nemrég megjelent kutatásban öt ország (Csehország, Szlovákia, Írország, Németország és Magyarország) női politikusait kérdezték az őket ért online támadásokról. A legtöbb online erőszakot a magyar politikusok tapasztalták. A kutatás szerint ennek az egyik oka az, hogy a nemi alapú (online) erőszak egyszerűen része a magyar politikai kultúrának. Lát hasonlót más országokban is?

Számos országban hasonló a helyzet, különösen azokban, ahol a szélsőjobboldali ideológia dominál vagy autoriter kormány van hatalmon. Brazíliában például Jair Bolsonaro kormányzása alatt azt láttuk, hogy a női újságírók folyamatos vegzálásának az online erőszak fontos része volt. Hasonló mintát figyelhetünk meg az Egyesült Államokban. Az autoriter politikai vezetők előszeretettel támadják a közéletben szereplő nőket, például sajtótájékoztatókon, nyilatkozatokban vagy interjúkban – ahogy azt láthattuk Donald Trump esetében is, amikor a női újságírókat „malackának” nevezte, vagy azt mondta nekik, hogy fogják be a szájukat.

Az ilyen, politikusoktól érkező támadások miatt az online bántalmazók felhatalmazva érezhetik magukat arra, hogy nőgyűlölő tartalmakat vagy kommenteket osszanak meg. Ez még tovább erősíti az online környezet mérgező légkörét, és nagyobb fizikai veszélyt jelenthet a nőknek.

A 2026 áprilisában megjelent, a nők elleni online erőszakról szóló ENSZ-tanulmányban több olyan fogalom is van, ami összekapcsolja a mesterséges intelligenciát és az online erőszakot. Ilyen például az „AI alapú online erőszak” és „AI alapú virtuális nemi erőszak”. Mit jelentenek pontosan ezek a kifejezések? Tudna példát mondani?

Az egyik legsokkolóbb példa, amivel ezen a területen valaha találkoztam, egy brit munkáspárti politikussal, Jess Asatóval történt. Az erőszakot az X generatív mesterséges intelligenciájával, a Grokkal követték el: a Grok felhasználói az AI „vetkőztető” funkcióját használva nemcsak bikiniben ábrázolták Asatót, hanem egy videóban úgy jelenítették meg, mintha kloroformmal elkábították volna azért, hogy a magatehetetlen nőt megerőszakolják. A politikus ezért be is perelte az X-et. Asatót ráadásul azért vették célba, mert éppen ezeknek a „meztelenítő” alkalmazásoknak a betiltásáért kampányolt. Az esete jól illusztrálja, mire képesek jelenleg a generatív AI technológiák és a „vetkőztető” appok, és hogy mit jelent a virtuális nemi erőszak.

Melyik az a platform, ahol a legtöbb nők elleni online erőszak történik?

Az X-en óriási méreteket ölt az online erőszak, a gyűlöletkeltő tartalmak a széles közönség számára is könnyen hozzáférhetők. Tavaly év végén jelentek meg azok a funkciók, amik lehetővé tették, hogy a Grok nők és gyerekek képeit „meztelenítse” le. Ezeket az eszközöket zökkenőmentesen integrálták az X platformjába, ami azért rendkívül aggasztó és kockázatos, mert a felületen létrehozott tartalmakat nagyon gyorsan el lehet terjeszteni az X-en.

Amikor az Egyesült Királyság kormánya felszólította az X-et, hogy tegyen valamit a probléma megoldása érdekében, Elon Musk azt válaszolta, hogy korlátozni fogják a hozzáférést ezekhez az eszközökhöz, és csak a kék pipával rendelkező, regisztrált előfizetők használhatják majd azokat.

Vagyis a kizsákmányolás és az online erőszak folytatódik, de ezentúl csak azok férnek hozzá az ezt elősegítő funkciókhoz, akik fizetnek a platformnak.

Ma már egyre több kormány és maga az EU is kísérletezik ezeknek az alkalmazásoknak a betiltásával, azonban nem lehet elégszer elmondani, mennyire károsak ezek a technológiák: nemcsak arra alkalmasak, hogy valakinek megsértsék a jóhírnevét; annak is fennáll a veszélye, hogy az online erőszak átterjed az offline világba, felerősítve a nők elleni fizikai erőszak kockázatát.

A fizikai erőszak az egyik legdurvább következménye az online bántalmazásnak, de nem ez az egyetlen. Az online erőszak rendkívül rossz hatással van a nők mentális egészségére és növeli az öncenzúra lehetőségét is az online térben, de akár a munkahelyen is.

Az öncenzúra valóban egyre nagyobb problémát jelent; korlátozza a nők részvételét a demokratikus diskurzusban, ami nagyon káros magára a demokráciára nézve. Különösen riasztó, hogy az öncenzúrát gyakorló női újságírók száma 2020 óta 50 százalékkal nőtt: ez legfőképpen annak köszönhető, hogy a techcégek, a kormányzatok és a munkáltatók nem tudják biztosítani számukra azt a biztonságos online környezetet, amiben szabadon dolgozhatnának.

Nem túl biztatóak a mentális egészségre vonatkozó statisztikák sem: a 2025-ös ENSZ-kutatásban megkérdezett nők negyedénél depressziót és szorongást diagnosztizáltak az átélt online erőszak miatt. Ráadásul ennek gazdasági következményei is vannak, hiszen egy depressziós, szorongó állapotban dolgozni is sokkal nehezebb, ha nem egyenesen lehetetlen. A nők elleni szexuális agresszió a hadviselés egyik legrégebbi formája. Ma az erőszak ezen formáját a digitális térben arra használják, hogy elhallgattassák a nőket. A női újságírók esetében ezek a támadások az egyéni hitelességet és jóhírnevet próbálják lerombolni, de közben aláássák az adott médiumba és általában az újságírásba vetett bizalmat is.

Mindez nem kizárólag a közéleti szereplőket érinti. Például azok a nők is veszélyben vannak, akik éppen szakításon mennek keresztül: korábbi partnerük a már említett technológiákat használhatja megtorlásként.

Ezekre a problémákra sokkal határozottabban kell reagálnia a döntéshozóknak, és a jogszabályalkotóknak. Olyan politikai vezetőkre van szükség, akik elég bátrak és agilisek ahhoz, hogy szembeszálljanak a főként amerikai székhelyű techcégekkel és egy olyan kormányzattal, amelyik hajlandó feláldozni a nők, a kisebbségek és marginalizált csoportok jogait ezen vállalatok profitja érdekében.

Ha már szó esett a szabályozásról, jó iránynak tartja a „vetkőztető” appok betiltását, hatékony eszköz lehet ez a probléma megoldására?

A tiltás csupán ideiglenes és utólagos kárenyhítést jelent. A káros technológiák terjedését úgy lehet valóban korlátozni, ha megköveteljük a vállalatoktól, hogy mielőtt piacra dobnának egy appot vagy egy új funkciót, vizsgálják meg emberi jogi szempontból.

Arra kell kényszeríteni őket a szabályozással, hogy ne fejlesszenek olyan technológiát, amivel vissza lehet élni, amivel meg lehet alázni másokat.

Gondoljunk csak bele: olyan konyhai eszközöket sem lehet gyártani és forgalomba hozni, amik robbanásveszélyesek vagy amiket eleve úgy terveznek, hogy sérülést okozzanak. Akkor mégis miért van az, hogy a techcégek a megfelelő biztonsági intézkedések nélkül gyárthatnak különféle technológiákat? Ha a kormányok készek betiltani az alkalmazásokat, miután bebizonyosodott róluk, hogy kárt okoznak, miért nem követelik meg inkább a techcégektől a károk megelőzését? Miért nem ragaszkodnak a biztonságot garantáló mechanizmusokhoz éppen úgy, ahogy például azt az épületekre vonatkozó biztonsági előírásoknál teszik?

A döntéshozóknak ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozniuk ahelyett, hogy bírságokat szabnak ki olyan vállalatokra, amiket dollármilliárdosok vezetnek. Rájuk ugyanis nagyon nehéz lesz akkora bírságot kiszabni, ami vissza tudja őket tartani a káros technológiák fejlesztésétől.

Címlapi kép: Francesco Cuoccio / International Journalism Festival