Moszkvának elemi érdeke, hogy Orbán Viktort és kormányát hatalomban tartsa Magyarországon, de minden dezinformációs akció mögött azért nem kell az oroszokat sejteni. Már csak azért sem, mert a hazai szereplők a munka jó részét maguktól is elvégzik – mondta a Lakmusznak a Partizán külpolitikai elemzője.

Az elmúlt hetekben több cikk is megjelent arról, hogy egy kisebb orosz csoport érkezhet Magyarországra, hogy a Fidesz kampányát segítse. Ez elvileg ugyanaz a csoport, aki más európai országokban is beavatkozott a választásokba, például Moldovában. Az oroszok tényleg Magyarországon vannak?

Az oroszok sosem szűntek meg létezni ebben az országban. A jelenlétüknek a Gyurcsány-kormány alatt más súlya volt, mint ma, azóta szemmel láthatóan ügyesen felépítették magukat. Az oroszok stratégiai időtávon való gondolkodását mutatja, hogy már 2009-ben fogadták a kormányra készülő Orbán Viktort, majd tudatosan építkezni kezdtek, például Pakssal, a Nemzetközi Beruházási Bankkal, az információs térre gyakorolt hatásukkal.

Magyarországon nem építették le az orosz nagykövetséget sem, mint azokban a közép-európai országokban, amikből számos orosz diplomatát ki is utasítottak.

A korábbi rengeteg rossz vagy meg nem hozott döntésnek köszönhetően eleve sokkal jobb helyzetből indul az orosz befolyás nálunk, mint például Csehországban vagy más NATO-tagállamokban. Ezért szólhatnak arról a hírek, hogy csak három embert küldtek ide erősítésnek.

Egy választás idején erre érzékenyebb lesz a szemünk, és hirtelen elkezdünk foglalkozni az orosz befolyással. Ahogy az is jobban feltűnik, hogy az orosz szolgálatok emberei és befolyásoló eszközei nagyon sok helyen ott vannak, például Putyin tolmácsa az EBESZ választási megfigyelő csapatának koordinációs vezetésében. És hányan vannak, akikről nem is sejtjük, hogy orosz kottából játszanak! A baj az, hogy csak akkor figyelünk erre, amikor már nagy a hőség a tűz miatt a házban. Pedig „békeidőben” is dolgoznak, beszerveznek, korrumpálnak, épp azért, hogy a kritikus helyzetekben aztán befolyásolni tudjanak.

Mit jelent mindez a közelgő magyar választásokra nézve?

Azt a feltételezést, hogy a választás napján el lehet vinni az embereket szavazni dezinformációval, ma jóval kevésbé lehet alátámasztani, mint azt a szomorú tényt, hogy a társadalom megosztásában vagy az összeesküvés-elméletek terjesztésében nagy szerepe van a dezinformációs műveleteknek. És a megosztottság, a konteók terjedése aztán azoknak a pártoknak kedvez, akiket egyébként az oroszok támogatnak. Vagyis nem attól kell félni, hogy április 12-én az orosz dezinformációs AI-videók 500 ezer szavazót mozgósítanak, hanem hogy évek áldozatos munkájának köszönhetően hosszú távon hat a különféle táborokra az orosz befolyás. Ez utóbbit alábecsüljük, a kizárólag a választásra gyakorolt hatást pedig túlbecsüljük.

Azt is fontos látnunk, hogy akármi is történik a választáson, az oroszok jelen lesznek az országban öt, tíz és tizenöt év múlva is a felderítőikkel és ügynökeikkel. A fenyegetés permanens, és ez az, amit 1989 után a kelet-európai országok többsége megértett, elfogadott és beépített a nemzetbiztonsági startégiájába. Az orosz befolyás nem most kezdődött és nem most fog véget érni. Legfeljebb a módszertan változik, és az, hogy egy országban oroszbarát elemek vannak-e éppen hatalmon. Az, hogy Magyarországon 16 éve egy oroszbarát vezető van, illetve már Gyurcsány Ferenc személyében is az volt, más befolyásolási struktúrát tesz lehetővé.

Az Orosz Föderáció az, akinek a legközvetlenebb érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai döntéshozatal ne működjön megfelelően, és hogy a NATO európai szárnya a lehető legmélyebben megosztott legyen. Ennek megfelelően rengeteg erőforrást áldoznak az európai aktív intézkedéseikre. Hidegháborús tapasztalataik kamatoztatása mellett kitűnően kiaknázzák az abból adódó lehetőségeket is, hogy a 21. században a közösségi média újfajta sérülékenységeket hozott létre. Amit most látunk, az a választás napjáig csak fokozódni fog, és utána sem fog megállni, hiszen utána is lehetnek még kritikus pillanatok, amikor egy orosz szabotázs vagy provokáció fontos lehet a magyar belpolitikai élet kontinuitására nézve.

Minden, a kampányban történő dezinformációs akció mögött az oroszokat kell sejteni? Szét lehet választani, hogy mi mögött állnak az oroszok, és mi az, ami magyar ötlet?

Súlyosan félrevezető lenne a saját hibáinkért is az oroszokat hibáztatni, nem szabad nekik több dolgot tulajdonítani, mint amennyit elkövetnek. Itt két szintet érdemes megkülönböztetni. Egyrészt van egy ideológiai átfedés az orbáni illiberális, populista politikai kommunikáció elemei és aközött, amit Putyinék is promotálnak: a család, az állítólagos kereszténység, a hagyományos értékek vagy a szuverenitás védelme. Másrészt van egy autoriter forgatókönyv, ami arról szól, hogyan lehet a hatalmat koncentrálni. Az ezt használók csapatát nem egyedül Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin gazdagítja, benne van Benjamin Netanjahutól kezdve Donald Trump csapatának számos tagjáig sok mindenki.

A populizmus és az autoriter építkezés két fontos átfedés a magyarok és az oroszok között, de ebből sem azt kell kiolvasni, hogy az oroszok írják Orbán Viktor dolgozószobájában a törvényeket.

Nyilvánvalóan vannak olyan stratégiai pillanatok, amikor érdekében áll a magyarországi orosz hálózatnak befolyásolni a magyar politikai döntéshozatalt. De sokszor az orosz megoldásokra eleve nincs is szükség, mert az információs környezet úgy van kialakítva, hogy a befolyásolt „áldozat” az, aki meghozza a Kreml szempontjából kedvező döntéseket, mert azt hiszi, hogy azok a legjobb döntések és a saját döntéseinek véli őket. Ez a legveszélyesebb a magyar helyzetben: 16 év alatt ennek az orosz technikának bőséges tere nyílt nálunk.

Az oroszok már régóta minden országra a helyi körülményekhez igazított kommunikációs mátrixot húznak fel. Más a helyzet Csehországban, ahol létezik egy kommunista párt, amin keresztül lehet befolyást gyakorolni, mint Moldovában, ahol Transznisztriával egy más geopolitikai felállás működik. Éppen ezért az orosz befolyásolásnak Magyarországon nem is biztos, hogy a dezinformáció a legvastagabb szelete. Ezekbe a műveletekbe azokban az országokban érdemes sok energiát fektetni, ahol a hatalmon lévő erő az oroszok számára nem megfelelő, és ezért a kormányzatba vetett bizalmat akarják erodálni. Ahogy fentebb is említettem, Magyarországon nem ez a helyzet.

A mostani magyar választási kampányban azt látjuk, hogy az ukránellenesség egyértelműen dominál, legyen szó akár arról, hogy az ukránokat és magát Volodimir Zelenszkijt támadja a magyar kormánypárt, akár arról, hogy a Tisza Pártot próbálják összeukránozni. Emögött a gondolat mögött sejthetünk orosz inspirációt?

A leginkább demonstratív fordulópontot, ami a többi régióbeli országhoz képest mutatja a magyar döntéshozatal különutasságát, a 2014-2016 közötti időszakra tenném. Ekkor már túl voltunk a Krím megszállásán, és Kijev meghozta azokat a kisebbségi oktatási törvényeket, amik az ukrán–magyar viszony elmérgesedésében fontos szerepet játszottak. Akkor Varsó és Bukarest – akiknek az Ukrajnában élő kisebbségük szempontjából szintén nem voltak kedvezőek ezek a döntések – megértették, hogy ezek a törvények Donyeckről és Luhanszkról szólnak, ezért megfordították a korábbi, kritikus nemzetbiztonsági álláspontjukat.

Magyarországon nem ez történt. Ez találkozott az orosz érdekkel: az oroszoknak tökéletes pillanat kínálkozott arra, hogy egy NATO-n és EU-n belüli ukránkritikus ország vezetését tovább tüzeljék. A háború 2022-es teljes inváziós fokozatba lépése sem volt elég arra, hogy a magyar vezetés megváltoztassa az ukránellenes álláspontját. Így jutottunk el a mához, amikor a kampányban a külpolitikai eseményeket a belpolitikai történések elfedésére használják, és nyíltan provokálják ki ezeket a konfliktusokat.

Beszéljünk egy kicsit konkrét példákról: a március 15-i Tisza-meneten láttunk szó szerinti hamis zászlós műveletet, kifeszített Magyar–Zelenszkij molinót, nemrég pedig még minden hírportál az „ukrán aranykonvoj” elfogásának hírével volt tele. Azt tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy ezek mögött az akciók mögött kik állnak. Az ötlet viszont jöhetett az oroszoktól?

Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy belelássunk az esetleges együttműködések titkolt tárházába, az viszont, hogy egy-egy tipp érkezhet együttműködőkön keresztül, az orosz mintázat szerint nagyon könnyen elképzelhető. De megint csak azt mondom, nem kell többet az oroszokra fogni, mint amennyit bizonyítani tudunk. Az elmúlt hónapokban számos eset rávilágított arra, hogy a magyar kormánypárt kommunikációs stratégiájának egyik alapköve, hogy provokálja az ukránokat, hiszen minden egyes ukrán reakció újra felhasználható, ahogy azt Zelenszkij szerencsétlen elszólása is mutatja. Ezt az oroszok a maguk eszközeivel koordináció nélkül is tudják segíteni: ha például Kárpátalján zajlik egy dezinformációs akció, arról nem feltétlenül kell tudnia egy magyar politikusnak vagy titkosszolgálati vezetőnek, meg tud történni nélkülük is.

És mi a helyzet az online térben zajló műveletekkel, például a Magyar Péter, Ruszin-Szendi Romulusz vagy Iványi Gábor lejáratását célzó kampányokkal, a Facebookon vagy TikTokon felbukkanó rengeteg kamuprofillal, AI-videóval, hirdetéssel? Ezek mennyire hatásosak?

Egyértelműen az információs zaj maximumra csavarása történik. Ebben az oroszok is résztvevők a magyarok mellett, de nézhetnénk az Egyesült Államokra is, hiszen Steve Bannon stratégiája is ez volt: áraszd el az információs teret, akkor nem lesz az ellenfelednek ideje mindenre reagálni. Ez történik most nálunk is, ebben az oroszok és a magyarok párhuzamos elkövetők, de nem biztos, hogy koordináló tettestársak.

Maga a hatás nehezen mérhető, korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a stratégia jóval kevésbé hatékony, mint amilyennek első körben látszik.

Idővel azonban fejlődnek ezek a technikák, az AI térnyerése által pedig elképesztő hatékonyság- és méretnövelésre van lehetőség: sok száz- vagy ezerfős AI-kolóniákat lehet működtetni tizedannyi erőbefektetéssel, mint korábban. A magyar választás körül használt technikák között is lesznek újak, ahogy a technológia fejlődésével minden választás hoz új eszközöket.

Az AI dominanciáját látjuk is a mostani kampányban: AI-videók árasztották el a közösségimédia-oldalakat, és sok esetben használják a különböző politikai aktorok az ellenfelük hiteltelenítésére azt az érvet, hogy a másik által megosztott tartalom nem valódi, hanem AI-generált. Az ilyen tartalmak mennyire befolyásolják az embereket? Elhiszik, amit látnak, vagy inkább az érzelmeikre van hatással az AI?

Ha megnézzük a mostani kampányban domináló AI-tartalmakat, akkor kisebb részük az, ami dokumentumnak akar tűnni, nagyobb részük kőkemény érzelmi manipuláció. Ez életveszélyes, ezeket az érzelmi üzeneteket magukkal viszik a felhasználók, ezektől sokkal nehezebb megszabadulni még a tudatos felhasználóknak is, nem beszélve azokról, akik jobban ki vannak téve a dezinformációnak. Itt már nem csak a tényadatok meghamisításával van dolgunk, hanem a kőkemény érzelmi manipulációval.

Ebben a nagy platformok tettestársak, hiszen az érzelmi manipuláció növeli az interakciót, így a képernyőidőt is, tehát kéz a kézben jár a politikai elkövető és a kapitalista algoritmus. Ez az, amivel szemben egyedül szinte tehetetlenek vagyunk, de ez a kiszolgáltatottság egyébként globális jelenség. Uniós szinten erre hozták létre a DSA-t (a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet) és a DMA-t (a digitális piacokról szóló jogszabályt), mint két jogszabályt, nem cenzúrára, hanem a nagy platformokkal való szemtől szembeni kommunikációra.

Mire számíthatunk még a választások előtti néhány hétben, még több offline akcióra vagy még nagyobb online jelenlétre?

Arra több példát is láttunk már, hogy az offline-online átmenet nagyon megy a provokátoroknak: akár az ukrán pénzszállítók elfogása utáni AI-képekkel való további hergelésre, akár a hamis zászlós műveletre gondolunk, amikor a Tisza-menetben kifeszített ukrán zászlóról készült képeket megosztották a közösségi médiában. Ez működhet a másik irányból is: online hergelés következményeként történik valamiféle fizikai akció.

Ennek a forgatókönyvnek már láttuk elemeit, azt gondolom, ezt görgetik majd tovább, erre kell készülnünk. Az oroszok részéről pedig lehet arra számítani, hogy a korábbiakhoz képest merészebb lépésekre is hajlandóak lesznek, akkor is, ha azok esetleg visszafelé sülnek el. Egy 16 éves befektetéshez biztosan jobban ragaszkodik Putyin, mint mondjuk egy négyéves ciklus után leköszönő, csak félig oroszbarát vezetőhöz. A moszkvai tét ebből a szempontból igen magas most Magyarországon.

Címlapi kép: Partizán