Orbán szerint precíz, pontos, oldalszámokkal ellátott összeállítást készítettek arról, hogy Brüsszel elvenné a 13. havi nyugdíjat, az adókedvezményeket és a munkáshitelt. Az Európai Bizottság országjelentésében viszont, amire a kormány hivatkozik, nem egészen ez szerepel.

„Elvennék a 13. és 14. havi nyugdíjat, az otthonteremtési támogatásokat, a CSOK-ot, a rezsicsökkentést, az egykulcsos jövedelemadót, a munkáshitelt, az édesanyáknak, a fiataloknak, illetve a családoknak járó adókedvezményeket.”

Orbán Viktor január 14-i Facebook-posztja szerint „a teljesség igénye nélkül” így teremtené elő Brüsszel azt a pénzt, amivel Ukrajnát akarja támogatni.

Orbán azt írta, hogy „az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma egy jelentésben összegezte a brüsszeli követeléseket. Precízen, pontosan, oldalszámokkal ellátva.” A kormány hivatalos Facebook-oldala már néhány nappal korábban közzétett egy hasonló bejegyzést, ebben arról írtak, hogy Brüsszel „írásba adta, mit követel tőlünk”.

Az Orbán által lobogtatott „precíz” kormányzati dokumentum (Jelentés Ukrajna Európai Unió általi finanszírozásáról és az ezzel összefüggésben Magyarországtól követelt gazdasági intézkedésekről) a legtöbb esetben az Európai Bizottság 2025-ös országjelentésére hivatkozik. Az ebben foglaltakat túlzás „követelésekként” értelmezni, az országjelentések célja a Bizottság leírása szerint az, hogy értékelje a tagállamok gazdasági és társadalmi fejleményeit, kihívásait, és az ezekre reagáló nemzeti politikákat.

Jellemzően azért kritizálja az Orbán-kormány intézkedéseit a Bizottság, mert azok a szegényebb rétegeknek nem nyújtanak elég segítséget, és így nem csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Az alábbiakban végigvesszük, mit állított a minisztériumi jelentés, és mit az Európai Bizottság országjelentése az Orbán által említett szakpolitikai kérdésekben.

13. havi nyugdíj

Orbán Facebook-posztjában azt írta, hogy Brüsszel „elvenné” a 13. és 14. havi nyugdíjat.

A minisztériumi dokumentum is tartalmaz egy „A 13. és 14. havi nyugdíj eltörlése és magánpénztári rendszer bevezetése” című fejezetet,

Bizonyítékként azt hozza fel a minisztériumi dokumentum, hogy a Bizottság Magyarországról készült 2025-ös országjelentése hivatkozik az OECD egy 2024-es, a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról szóló anyagára, ami „a 13. havi nyugdíj kiigazítását, egy indexált felső határ bevezetését javasolja, ami lényegében a 13. havi nyugdíj csökkentését jelenti a jogosultak jelentős része számára.”

A bizottsági országjelentés (az 5. oldalán) valóban ír arról, hogy az OECD „a magyar kormány kérésére jelentést tett közzé, amelyben értékelte a jelenlegi nyugdíjrendszer kihívásait és lehetőségeit, és azonosította a szakpolitikai lehetőségeket”. Rögtön ezután viszont megállapítják, hogy „Magyarország középtávú költségvetési-strukturális terve azonban egyértelművé tette, hogy a kormány a közeljövőben nem tervez változtatásokat a nyugdíjrendszerben”.

A 2024-es OECD-tanulmányt a kormány korábban is használta már „bizonyítékként” arra, hogy Brüsszel eltörölné a 13. havi nyugdíjat. Amikor 2024 végén Rogán Antal beszélt erről, részletesen átnéztük a tanulmányt, és megállapítottuk, hogy 10 szakpolitikai opciót vázol fel a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósági szempontú reformjára, és ezekből csak kettő érinti a 13. havi nyugdíjat. Ebben a kettőben sem a 13. havi juttatás megszüntetésével számol az OECD, hanem azzal, hogy egy felső plafonja lenne a 13. havi nyugdíjnak, a mindenkori átlagnyugdíj szintjén.

A tanulmány egyik szerzője, Wouter De Tavernier 2024 végén elmondta a Lakmusznak, hogy az OECD nem javaslatokat tett, csak lehetséges reformokat írt le, amik alapján a kormány cselekedhet.

A Bizottság 2025-ös országjelentése egyébként a 13. havi nyugdíjat sehol nem említi. A jelentés a nyugdíjrendszerről azt az összegző megállapítást teszi, hogy Magyarország számára előnyös lenne, ha

„az államháztartás közép- és hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében megreformálná a nyugdíjrendszert, biztosítva ugyanakkor, különösen a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelésével, hogy a nyugdíj továbbra is elegendő legyen az emberek megélhetéséhez”.

A minisztériumi összegzésben az az állítás is szerepel, hogy a Bizottság a magyar helyreállítási és rezilienciaépítési terv értékelésében „fenntarthatósági kihívásnak” nevezte a 13. havi nyugdíjat. A 2022-ben leadott helyreállítási terv úgy kapcsolódik az OECD-jelentéshez, hogy a kormány a tervben vállalta: független nemzetközi szakértői jelentést készíttet a nyugdíjrendszerről. Ezt a feladatot végezte el később az OECD.

A helyreállítási terv értékelésében konkrétan azt írta a Bizottság a magyar nyugdíjrendszerről, hogy a társadalom elöregedése miatt az előrejelzések szerint emelkedni fognak a nyugdíjkiadások, ami hosszú távon súlyos fenntarthatósági kockázatot jelent. Ezt a kihívást súlyosbítja többek között a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése.

A Bizottság ezután a méltányossági problémákról írt, vagyis arról, hogy „az adó- és nyugdíjrendszer elmúlt évtizedben bekövetkezett változásai az előrejelzések szerint növelni fogják a magas keresetűek nyugdíjára fordított kiadásokat, és fokozzák a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket”. Megjegyezték azt is, hogy „a nyugdíjminimum 2008 óta nominálisan változatlan maradt, ami azok helyzetét érinti, akiknek pályafutásuk alatt nem volt folyamatos munkaviszonyuk, és akik alacsony átlagkeresettel rendelkeztek”.

Rezsicsökkentés

A rezsicsökkentés a minisztériumi dokumentum „Energiaár-növelő javaslatok” fejezetében szerepel.

Az országjelentésben a Bizottság szó szerint úgy fogalmaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának „csökkentése és fokozatos megszüntetése összhangban van az uniós kötelezettségvállalásokkal, és segítheti Magyarországot a kormányzati kiadások visszafogásában”. A rezsicsökkentést is ilyen támogatásnak nevezik, és megjegyzik róla, hogy „nem az energiaszegénység vagy a valós energiabiztonsági aggályok megoldására irányul, hátráltatja a villamosítást és nem lényeges az ipari versenyképesség szempontjából”.

A téma az országjelentés alapján összeállított, Magyarországnak szóló úgynevezett országspecifikus ajánlások között is előkerült 2025-ben. Az EU Tanácsa azt ajánlotta, hogy a magyar kormány

„tegyen konkrét lépéseket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére, különös tekintettel a gázolajra kivetett jövedéki adókkal kapcsolatos támogatásokra és a lakossági ágazat villamosítását akadályozó támogatásokra.”

Egy korábbi, 2023-as ajánlásban pedig az szerepelt, hogy Magyarország módosítsa a szabályozott energiaárak rendszerét „az energiahatékonyság ösztönzése és az alacsony jövedelmű háztartások célzott támogatása érdekében”.

A minisztériumi dokumentum azt is állítja, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a rezsicsökkentés eltörléséért. Itt vélhetően arra utalnak, hogy a Bizottság 2025 februárjában indoklással ellátott véleményt küldött Magyarországnak és Lengyelországnak, amiben amellett érveltek, hogy a két ország nem ültette át megfelelően nemzeti jogába az EU energiairányelvét.

A Bizottság nem fejtette ki, hogy az irányelv melyik pontjánál lát problémát, de az EU-s jogszabálynak van egy olyan passzusa, ami alapján a kormányok csak kivételes esetekben avatkozhatnak be a villamos energia árába. Azonban azt is lefekteti az irányelv, hogy más, például szociálpolitikai eszközökkel a tagállamoknak védeniük kell a kiszolgáltatott helyzetben lévő és energiaszegény fogyasztókat.

Egykulcsos jövedelemadó

Orbán bejegyzése és a kormány kommunikációja szerint Brüsszel „elvenné” az egykulcsos jövedelemadót is. A minisztériumi dokumentumban erről szól „A progresszív személyi jövedelemadó bevezetése” című rész – a kormány szerint a Bizottság évek óta progresszív jövedelemadót követel Magyarországtól, és azt is hozzáteszik, hogy a követelés értelmében már az átlagos jövedelműek is sokkal több adót fizetnének.

A minisztérium ezt az állítást a 2025-ös és 2024-es bizottsági országjelentésekből vett idézetekkel igyekszik bizonyítani.

A 2024-es országjelentésben a minisztérium szerint a Bizottság kijelentette, hogy a magyar adórendszer „elégtelen a jövedelmi egyenlőtlenségek kijavítására”.

Ebben a jelentésben a Bizottság arról ír, hogy mivel a szociális intézkedések nem célzottak, nem érik el a leginkább rászoruló csoportokat. Valóban megjegyzik, hogy az adórendszer sem képes ellensúlyozni ezt, és megállapítják, hogy az alacsony keresetűek adóterhe relatíve magas.

A 2025-ös országjelentésben a minisztérium szerint a Bizottság kifogásolja a személyi jövedelemadó rendszerének „alacsony progresszivitását”.

Erről is a szegénységgel összefüggésben ír a Bizottság. Megjegyzik, hogy ugyan az általános szegénységi mutatók jobbak Magyarországon, mint az EU-átlag, a nagycsaládokban élő gyermekekre, az alacsony képzettségű munkavállalókra, az idősekre, a fogyatékossággal élőkre és a roma népességre vonatkozó szegénységi mutatók továbbra is rosszabbak.

„Az adórendszer alacsony progresszivitása, a szociális ellátások egyre csökkenő értéke, az alapvető és szociális szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés, valamint az adókedvezmények, a lakástámogatások és az energiatámogatások gyenge célzottsága miatt a lakosság legszegényebb rétegei meglehetősen rossz helyzetben vannak”

- írják.

A minisztérium szerint a Bizottság „felrója, hogy Magyarország GDP-arányos adóbevételei az uniós átlag alatt vannak (..) és viszonylag alacsony mértékben támaszkodnak a munkát terhelő adókra”.

Az országjelentés adózásról szóló része valóban megállapítja azt a tényt, hogy a GDP-arányos adóbevételek EU-átlag alattiak Magyarországon, ahogy azt is, hogy az adórendszer „viszonylag alacsony mértékben támaszkodik a munkát terhelő adókra” és „viszonylag nagy mértékben a fogyasztási adókra”. A szövegben sem minősítés, sem konkrét ajánlás nem fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban.

A minisztérium végül azt is állítja, hogy a Bizottság a progresszív adóreformra vonatkozó általános igényt fogalmaz meg, amikor arról ír, hogy „Magyarország egykulcsos, 15 százalékos személyi jövedelemadót alkalmaz, ami az egyik legalacsonyabb az EU-ban.”

Az idézett mondat szintén az adózási rendszer áttekintésénél szerepel a 2025-ös országjelentésben. A Bizottság ebben a részben sem fogalmaz meg általános igényt egy progresszív adóreformra, hanem azt állapítja meg, hogy „az alacsony keresetűek esetében a munka adóterhe Magyarországon jelentősen meghaladja az uniós átlagot.” Ugyanis az egykulcsos, 15 százalékos személyi jövedelemadó eredményeként az adóék az alacsony jövedelműek esetében „viszonylag magas, a magas jövedelműek esetében pedig viszonylag alacsony”.

A Bizottság nem ír arról, hogy megszüntetné az egykulcsos adót, csupán azt jelenti ki, hogy a magyar adórendszer „a magas jövedelemadó-kulcs révén aránytalan terhet ró az alacsonyabban fizetett munkavállalókra”, ráadásul a magas fogyasztási adók növelik ezt, mert a szegényebb háztartások jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztásra, mint a gazdagabbak.

Munkáshitel

Orbán Facebook-posztja szerint Brüsszel elvenné a munkáshitelt is. A minisztériumi dokumentumban is van egy „A munkáshitel eltörlése” című fejezet, de a szövegben Orbán kijelentésénél finomabban fogalmaznak, arról írnak, hogy a Bizottság bírálja a munkáshitel bevezetését.

A munkáshitelt a magyar kormány 2025. január 1-jével vezette be a 17-25 év közötti korosztálynak. A kamatmentes hitel maximális összege 4 millió forint, a hitelfelvételt foglalkoztatottsághoz kötik: a munkáshitelhez legalább heti 20 órában foglalkoztatottnak vagy vállalkozónak kell lenni. A felsőoktatásban résztvevők és a diplomások nem jogosultak a hitelre, illetve azok sem, akiknek a hiteligénylés időpontjában és az előtte lévő három hónapban nem volt folyamatos tb-viszonya, vagyis munkanélküliek voltak.

A bizottsági országjelentésben a munkáshitelt a munkaerőpiaci elemzésben említik meg (95. oldal). Itt nincs szó megszüntetésről, csupán arról írnak, hogy:

„ez az intézkedés kevésbé hatékony lehet az alacsony képzettségű fiatalok esetében, akiknek inkább átképzésre vagy továbbképzésre van szükségük.”

Az országjelentésben azt is megjegyzik, hogy az olyan kiszolgáltatott csoportok, mint az

is akadályokkal szembesülnek a munkaerőpiaci integráció során, és ezek a csoportok „általában hosszabb ideig munkanélküliek”.

Az országjelentés szerint a magyar kormány aktív munkaerőpiaci intézkedései a bértámogatásokon keresztül leginkább az újrafoglalkoztatásra koncentrálnak, pedig a hosszú távú munkaerőpiaci integrációt inkább az átképzési és továbbképzési lehetőségek segítenék.

Ezért javaslatként azt fogalmazzák meg, hogy a személyre szabott szolgáltatásokat (például készségfejlesztést, egészségügyi és pszichológiai szolgáltatásokat) és „a tartósan munkanélküli személyek szükségleteinek kielégítéséhez nyújtott álláskeresési támogatást” kellene fejleszteni.

Adókedvezmények

Orbán azt is állította, hogy „az anyáknak, fiataloknak és családoknak járó adókedvezeményeket” is „elvenné” az EU.

A 2025-ös EU-s országjelentés a társadalmi méltányosságról, oktatásról, szociális intézkedésekről szóló részben valóban megállapítja, hogy „a szociális támogatás nagy részét adójóváírásként nyújtják, ezért a magas jövedelmű háztartások magasabb ellátásban részesülnek, mint az alacsony jövedelmű csoportok.”

Az országjelentés egyik példája erre az államkötvények kamatjövedelmének adómentessége, ami a Bizottság értelmezésében a magas jövedelműeknek nyújtott transzfer. A másik példa az anyák jövedelemadó-mentessége, ami a Bizottság szterint szintén

„a magas jövedelműek körében fogja növelni a háztartások jövedelmét, a legalacsonyabb jövedelmű családok esetében csak korlátozottan fogja javítani a családok életkörülményeit.”

A Bizottság tehát nem utal arra, hogy el kellene törölni az anyák szja-mentességét vagy más adókedvezményt, de azt valóban leírja, hogy Magyarországon a szociális támogatásokból nem eléggé részesülnek alacsony jövedelmű csoportok.

+1. Egészségügy

Ugyan a miniszterelnök az egészségügyről nem tett említést Facebook-bejegyzésében, a minisztériumi dokumentum erre is kitér. A jelentésben azt írják: az Európai Bizottság szerint Magyarország „túl sokat költ a kórházakra, ezért költséghatékonysági szempontból a kórházi ágyak csökkentését javasolja” a testület. A fejezetnek a „Kórházbezárások és ágyszámcsökkentés” címet adták.

Ezt a következtetést abból szűrték le, hogy a Bizottság 2025-ös országjelentése kiemeli: Magyarországon magas a kórházi ágyak száma, az ellátási modell erősen kórházcentrikus. Az uniós jelentés szerint:

„Az egészségügyi rendszeren belül a kórházi ellátás túlzott mértékű igénybevétele akadályozhatja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ezért szükség lenne a költséghatékony erőforráselosztás optimalizálására”.

A Bizottság országjelentésében két helyen is szó esik az egészségügyről. Az elején (23. oldal) egyfajta helyzetértékelést adnak, majd később, az egészségügyről szóló mellékletben (111-113. oldal) további adatokkal támasztják alá megállapításaikat. Összegzésképp azt írják:

„Magyarország egészségügyi rendszere jelentős kihívásokkal néz szembe. Ezekkel foglalkozni kell, ha az ország javítani akarja a lakosság egészségi állapotát és a társadalmi méltányosságot, és ezzel párhuzamosan a gazdaság versenyképességének fokozására törekszik.”

A bizottsági jelentésben valóban megjegyzik, hogy Magyarország egészségügyi rendszere kórházcentrikus, sok a kórházi ágy (2022-ben százezer főre vetítve 590 volt, ami jóval meghaladta az uniós átlagot) és „az egészségügyi kiadások nagy részét (az egészségügyi összkiadás 34 százalékát) kórházi szolgáltatásokra fordítják”.

A kórházi ágyak számának forrása az Eurostat, azzal a megjegyzéssel, hogy a rendelkezésre álló kórházi ágyak száma a „szomatikus ellátásra vonatkozik, a pszichiátriaira nem.” Az általunk talált Eurostat-adatok ettől némileg eltérnek, viszont megegyeznek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számaival. A KSH szerint 2022-ben százezer főre 668 kórházi ágy jutott Magyarországon; náluk már 2023-as adat is van, ekkor 651 kórházi ágy volt Magyarországon minden százezer főre. Az EU-s átlag ebben az évben 511 volt a KSH szerint, és csak négy olyan uniós ország volt, ahol a magyarnál több kórházi ágy jutott százezer lakosra: Ausztria, Bulgária, Németország és Románia.

A Bizottság az egészségügyi források költséghatékonyabb elosztását javasolja Magyarországnak. Hogy ez egészen pontosan mit jelent, arról a jelentésben így írnak: az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének javítása érdekében Magyarországon meg kell erősíteni az alapellátást és a járóbetegszakellátást.

Emellett megjegyzik azt is, hogy Magyarország 2023-ban GDP-arányosan az egyik legkevesebbet költötte az egészségügyre az Európai Unióban (a GDP 4,1 százalékát). Erről nemrég bővebben is írtunk a Lakmuszon: az Eurostat adatai alapján jól látszik, hogy 2020 óta folyamatosan csökken a GDP-arányos egészségügyi kiadás mértéke Magyarországon, 2010 óta pedig még sosem volt olyan alacsony, mint 2023-ban.

A bizottsági országjelentés szerint az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt ráadásul a kulcsfontosságú diagnosztikai technológiák is csak korlátozottan érhetők el: „Magyarországon uniós összevetésben az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó orvosi képalkotó eszközök száma.” A finanszírozáshoz kapcsolódóan azt is megjegyzik, hogy a magyarok többet fizetnek saját zsebből az egészségügyi ellátásért, mint más uniós országokban élők.

Az uniós jelentésben arra is kitérnek, hogy Magyarországon tartós hiány van egészségügyi szakemberekből, az EU-n belül Magyarországon az egyik legalacsonyabb a háziorvosok aránya: mindössze 12 százalék, míg az uniós átlag 21 százalék. A Magyar Orvosi Kamara tavaly nyáron hívta fel a figyelmet arra, hogy ezer fölé emelkedett a betöltetlen háziorvosi praxisok száma. A betöltetlen praxisok alakulását az Országos Kórházi Főigazgatóság honlapján lehet követni, találunk olyat, ami már több mint 20 éve ebbe a kategóriába tartozik.

Címlapi kép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán