A Tisza Párt elnöke néhol túloz, de az elérhető statisztikai adatok is megerősítik, hogy a magyar egészségügy alulfinanszírozott és igazságtalan.

Szerzők: Fülöp Zsófia – Pálos Máté

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke augusztusban meglátogatott számos közkórházat, hogy felhívja a figyelmet a magyar egészségügy helyzetére, majd közölte: feljelentést is tesz a kórházi klímák ügyében. A kormány augusztus 22-i reakciója valótlannak titulálta Magyar állításait a kórházi állapotokról. Gulyás Gergely miniszter azt mondta, a kórházi klímák és a magyar egészségügy fejlesztésében „léptünk előre”, de „nagyobbat kell”, és „nem helytálló állítás, hogy az egészségügyet a kormány ne kezelte volna kiemelten.”

Augusztus 14-én Magyar Péter az ATV-ben beszélt a kórházakban szerzett tapasztalatairól. A következőkben a politikus ebben az interjúban elhangzott négy, az egészségügyre vonatkozó állítását ellenőrizzük és helyezzük kontextusba.

Magyar konkrét, számszerű kijelentést tett

Magyar Pétert emailben kérdeztük arról, hogy az interjú során elhangzott, általunk ellenőrzött állításaiban előforduló adatok honnan származnak, de megkeresésünkre nem válaszolt. Tényellenőrzésünk így a nyilvánosan elérhető adatokra támaszkodik.

1. A műtőkben a klímák elavultak, ha egyáltalán vannak

Az ATV-s beszélgetés elején Magyar Péter arról kezd el beszélni (3:53-tól), hogy a kórházak klimatizálásával kapcsolatos problémák nem új keletűek, hiszen már a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) öt évvel ezelőtti felméréséből is látszott, mekkora a baj. A politikus megjegyzi:

„A műtők egyharmadában nincs is klímaberendezés, kétharmadában vagy kicsit több részében van, viszont elavultak.”

Mivel Magyar az MKSZ 2019-es felmérését említette, feltételezhetjük, hogy az adatok is onnan származnak.

Fotó: Németh Dániel/444

A Magyar Kórházszövetség 2019 nyarán készített gyors felmérést Gulyás Gergely „biztatására”. A szervezet azt kérdezte a kórházaktól, hogy „jelent-e gondot a mesterséges hűtés hiánya”. Akkor 108 intézményből 46 válaszolt, az MKSZ ezeket összesítve állapította meg, hogy:

A felmérésből az is kiderült, hogy nem csupán a klímaberendezések hiánya jelent gondot, hanem az is, hogy a meglévő készülékek kétharmada elavult.

A jelenlegi helyzetről nincsenek újabb és pontosabb információink.

A Magyar Kórházszövetséget megkérdeztük, vannak-e a 2019-esnél frissebb számaik, de a szervezet nem válaszolt megkeresésünkre. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára a 444-nek elmondta , a kamarának nincsenek adatai arról, hogy milyen jelenleg a klímahelyzet a kórházakban. Mi sem találtunk erre vonatkozó újabb kutatást, az általunk olvasott cikkek pedig szintén az MKSZ 2019-es jelentésére hivatkoznak.

Az azonban sajtóbeszámolók alapján tudható, hogy a kórházak idén nyáron is többször jelezték , hogy gond van náluk a klímával. A Telex gyűjtése szerint probléma merült fel például:

A klímaproblémák meglétét jelzi az is, hogy a január 1-től 81 kórház üzemeltetéséért felelős Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) azt közölte a 24.hu-val , hogy 20 intézményben indítottak átfogó programot a hűtési rendszerek javítására. Azt nem tudni, melyik 20 kórházról van szó.

A műtők klimatizálásával kapcsolatban egyébként egy 2019-es ajánlás , Az országos tisztifőorvos módszertani levele a műtéti sebfertőzések megelőzésére nevű dokumentum adhat támpontot. Ebben leírják, hogy:

„A műtők mesterséges levegőellátó rendszerét steril klímaberendezéssel kell biztosítani, ami legyen képes óránkénti 20-szoros légcserét biztosítani. A műtőben nyáron sem lehet 25°C-nál magasabb hőmérséklet és 60%-nál magasabb relatív nedvesség.”

Majd hozzáteszik, hogy „a split klíma és a mobil klíma alkalmazása nem biztosítja a műtőben előírt fenti paramétereket, alkalmazásuk növeli a sebfertőzés kockázatát, így nem alkalmazhatóak.”

2. Az ápolók fele hiányzik

Magyar azt is megjegyzi az interjúban (8:32-től), hogy:

„Az ápolóknak a fele hiányzik a magyar egészségügyből.”

A KSH oldalán a működéshez szükséges, illetve a betöltött egészségügyi szakdolgozói állásokról találunk adatokat. Ez alapján 2023-ban körülbelül 108 ezer szakdolgozóra lett volna szükség a magyar egészségügyben, és nagyjából 104 ezer állást töltöttek be.

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke a Lakmusz kérdésére elmondta, hogy a 104 ezres szám nagyjából reális, de teljesen pontos adatot nem tudunk arról, hány egészségügyi szakdolgozó van ma Magyarországon. Az biztosan állítható, hogy 100 ezer fő fölötti a szakdolgozói állomány.

A KSH szakdolgozókra vonatkozó adata tehát nem mutat különösebben nagy hiányt. Igaz, az a módszertani leírásból sem derül ki, hogy a statisztikai hivatal hogyan számolta ki a „működéshez szükséges” szakdolgozói létszámot.

Meg kell jegyezni továbba, hogy az egészségügyi szakdolgozók kategóriája az ápolókénál tágabb kört ölel fel, beletartoznak például a gyógytornászok, a műtőssegédek és a beteghordók is.

Arról, hogy hány ápoló van ma Magyarországon, és mennyire lenne szükség, a KSH nem gyűjt külön adatot.

Az Eurostat legfrissebb adatai 2021-re vonatkoznak, aszerint nagyjából 64 ezer ápoló volt ekkor Magyarországon. Páva Hanna, az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánerőforrás-fejlesztési Igazgatóságának vezetője egy tavaly áprilisi konferencián arról beszélt, hogy a 2022 végi állapot szerint a 112 309 működési engedéllyel rendelkező szakdolgozó „mintegy 45 százalékának” volt ápolói szakképesítése: ez körülbelül 50 500 főnek felel meg.

Idén májusban a MESZK elnöke a szervezet alapellátási kongresszusán azt mondta , már évek óta jelzik, hogy nagyjából 20-25 ezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyi ellátórendszerből, a mostani adatok és számítások szerint viszont már

De mire alapozza ezt a számot a MESZK?

Balogh Zoltán kérdésünkre elmondta, hogy mind a korábbi 20-25 ezres, mind a jelenlegi 40 ezres számot az OECD jelentései alapján az OECD országok átlagához képest állapította meg a szervezet.

Az OECD éves jelentéseiben azt nézi meg, hogy az adott országokban hány orvos és hány ápoló jut ezer lakosra. Magyarországon ez a szám 2010-ben 6,2 volt, 2021-re azonban lecsökkent 5,3-ra.

Forrás: Magyarország: Egészségügyi országprofil 2023, OECD (az adatok 2021-re vagy a legközelebbi rendelkezésre álló évre vonatkoznak)

Ugyanebben az évben az ezer lakosra jutó uniós átlag 8,5 volt, az OECD-átlag pedig 9,2.

Magyarországon körülbelül 40 ezer ápolóval többre lenne szükség, hogy az 5,3-as ezer lakosra jutó aránytól eljussunk a 9,2-es OECD-átlagig.

3. Nagyon keveset költ az állam egészségügyre

Magyar Péter az interjúban azt állítja, hogy a magyar kormány kifejezetten keveset költ a magyar emberek egészségére, amit egy példával érzékeltet (08:35).

„500 ezer forinttal kevesebbet költ a magyar kormány a magyar emberek egészségére per capita évente, mint mondjuk Csehország.”

Az Eurostat adatai szerint 2022-ben az egészségügyre fordított GDP-arányos kormányzati költések EU-s listáján Magyarország az utolsó helyen szerepelt, 4,4 százalékkal – ez durván az EU-átlag fele. A nemzeti össztermékének nagyobb arányát fordította 2022-ben egészségügyre Románia (4,9 százalék), Lengyelország (5,3 százalék), Bulgária (5,6 százalék), Észtország (6 százalék), és Szlovákia is (6,4 százalék). Ausztriában ugyanez 9,3 százalék, a Magyar Péter által említett Csehországban 9,1 százalék.

Ez az adat leginkább azt mutatja meg, hogy az adott országban a döntéshozók mennyire tekintik fontos területnek az egészségügyet, önmagában nem írja le az egészségügyi ellátás elérhetőségét, színvonalát, hatékonyságát. De mindenképp jelzi a terület alulfinanszírozottságát Magyarországon.

Hasonló eredményre jutunk, ha azt a 2022-es adatsort nézzük, amit a Statista nyert ki az OECD adatbázisából: ez vásárlóerő-paritáson, egy főre vetítve, dollárban adja meg az adott ország kormányzati és magán egészségügyi költéseit (lentebbi ábra). Az európai OECD országok közül – Romániáról és Bulgáriáról nem szerepel adat a listán, mivel nem tagjai az OECD-nek – csak Törökországban és Görögországban költ kevesebbet a kormány egészségügyre, mint Magyarországon. Épphogy megelőz minket Szlovákia, Lengyelország és Lettország, jóval előttünk jár Szlovénia.

A közép-európai régióból Csehország szerepel legjobban: ott az éves költés 3837 dollár, míg Magyarországon 2055 dollár. 2022. december végi középárfolyamon számolva a két érték közötti különbség több is, mint a Magyar Péter által említett félmillió forint.

4, Arányosan magasak a magánegészségügyi költések

Magyar tett egy állítást a magánegészségügyi szektorra vonatkozóan is (08:22).

„Senki Közép-Európában, de talán még Nyugat-Európában sem fordít annyit magánegészségügyre a fizetéséhez képest, mint a magyar emberek.”

Az biztos, hogy a magyar magánegészségügyi szektor évek óta gyors tempóban növekszik, egy friss becslés szerint mintegy 900 milliárd forintra tehető a piac mérete.

A fent tárgyalt alulfinanszírozás miatt nagy mértékben terjelik közvetlenül a lakosságot az egészségügyi ellátások költségei: az OECD 2023-as (2021-es adatokat tartalmazó) jelentése szerint a magánfinanszírozás aránya Magyarországon közel 28 százalék, míg az EU-átlag valamivel 19 százalék alatt van.

Forrás: OECD – State of the Health in the EU, Country Profile, Hungary (2023)

Ugyanakkor vannak olyan európai OECD-országok, ahol a magánegészségügyi szektor – magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve – a teljes egészségügyi ráfordítások tortájából még nagyobb szeletet hasít ki, függetlenül attól, hogy a torta, az egészségügyi költések összértéke mekkora. Mint az a Statista által közölt OECD-adatokból kiderül, ilyen például Lettország (33 százalék), Portugália (36,5 százalék) és Spanyolország (30 százalék).

Ezzel együtt az adatokból látható, hogy az egy főre vetített magánegészségügyi költések egyik visegrádi országban és Ausztriában sem tesznek ki nagyobb arányt az egy főre vetített egészségügyi költésekből, mint Magyarországon.

Ha a háztartások fogyasztásának irányából nézzük a közvetlen, úgynevezett zsebből fizetett egészségügyi költéseket, azt látjuk, hogy a magyar háztartások az OECD-átlagnál lényegesen többet költenek az egészségügyben. Az arány magas, de nem jelent szélsőértéket Európában: még nagyobb szeletet hasít ki a háztartások fogyasztásából a közvetlen egészségügyi költés Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Portugáliában 2021-es adatok alapján.

Olyan adatot nem találtunk, ami az országos átlagbérekhez viszonyítaná a magánegészségügyi költéseket, és Magyar Péter sem árulta el, mi alapján állítja, hogy a magyarok fordítják a legtöbbet magánegészségügyre a fizetésükhöz képest.

Azt ellenben számos adat megerősíti, hogy a magyar háztartásokat kiugró mértékben terhelik meg a magánegészségügyi költések – ez pedig a teljes magyar egészségügyi rendszerben lévő egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet.

Jól érzékelteti ezt az alábbi (2015-2019 közötti évekre vonatkozó) OECD-adat, ami azt mutatja, hogy a háztartások hány százaléka kényszerült úgynevezett katasztrofális, vagyis a büdzséjéhez mérten jelentős egészségügyi költésre. Az ilyen háztartások aránya az OECD országok között csak Romániában, Litvániában, Lettországban, és Bulgáriában magasabb, mint Magyarországon.

Feltűnő, hogy ezek a megterhelő egészségügyi kiadások Magyarországon nagyrészt a legszegényebb jövedelmi ötödben élőket sújtják, a felső három ötödöt pedig alig. A többi országban ez kiegyenlítettebb. Ha az alábbi grafikonon végigkattintjuk az öt jövedelmi ötödöt, látni fogjuk, hogy nemzetközi összevetésben milyen nagy mértékben sújtják a magyar szegényeket a megterhelő egészségügyi kiadások, míg a magyar gazdagok – felső két ötöd – helyzete nemzetközi mércéhez képest is kedvező, átlag feletti.

(Címlapi kép: Németh Dániel/444)