A miniszterelnök évnyitó sajtótájékoztatóján azt mondta, 2010 óta nőtt a nyugdíjak reálértéke, a kormány pedig az akkorinál többet költ egészségügyre és oktatásra. Ez igaz, de közben nagyobb lett a nemzeti össztermék is, a GDP-arányos kiadások pedig éppen hogy csökkentek.

2026. január 5-én tartotta évindító nemzetközi sajtótájékoztatóját Orbán Viktor. A két és fél órás eseményen szó esett többek között a migrációról, az orosz–ukrán háborúról és az EU-ról is. A szerkesztőségek egy-egy kérdést tehettek fel, visszakérdezésre nem kaptak lehetőséget.

A szociális szektorra vonatkozó kérdéseknél Orbán konkrét számokat mondott, és az általános kormányzati sikerkommunikációhoz képest pontosabban fogalmazva nem nominális, hanem az inflációval kiigazított, reálértéken számolt összehasonlításokat tett.

Így járt el, amikor egy-egy kérdés után a nyugdíjakról, az egészségügyről vagy éppen az oktatásról beszélt. A nyugdíjakról azt mondta, hogy reálértéken is nőttek 2010 óta, az oktatási és egészségügyi területről pedig hangsúlyozta, hogy reálértéken is többet költ rájuk az állam, mint 2010-ben.

Legfontosabb következtetéseink:

A kormány szövetsége a nyugdíjasokkal

„(...) 2010 óta a nyugdíjak reálértéke növekedett. Nekünk van egy megállapodásunk a nyugdíjasokkal, ami arról szól, hogy a nyugdíjak meg fogják őrizni az értéküket. Ezt nemcsak betartottuk, túlteljesítettük“

– mondta Orbán a Telex kérdésére (a videóban 1:12:39-től).

A kormány kommunikációjának visszatérő eleme a nyugdíjak értékének megőrzése – korábban Nagy István állítását ellenőriztük ebben a témában, aki szintén a kormány nyugdíjasokkal kötött szövetségéről beszélt a JóKor magazinnak adott interjúban.

A KSH adatai szerint 2010 januárjában az átlagnyugdíj 98 804 forint volt, ami 2025 januárjára 242 327 forintra emelkedett. Ahhoz, hogy a nyugdíj reálértékének változását megkapjuk, ki kell igazítanunk a 2010-es összeget a 2010 és 2025 közötti inflációval. Az elmúlt 15 év kumulált inflációját úgy számolhatjuk ki, ha összeszorozzuk a 2011 és 2024 közötti, a KSH által közölt inflációs adatokat, majd ezt kiegészítjük a Magyar Nemzeti Bank 2025-ös inflációs előrejelzésével. Így azt kapjuk, hogy 2010 és 2025 között 93 százalékos volt a kumulált infláció, vagyis majdnem megduplázódtak az árak. (A nyugdíjasok fogyasztásával számolt nyugdíjas infláció egyébként még magasabb, 96 százalékos volt.)

A 2010-es, 98 804 forintos átlagnyugdíjat 93 százalékkal növelve 190 692 forintot kapunk, vagyis 2025-ös árakon a 2010-es nyugdíj 190 692 forintnak felelne meg. Ezt összevetve a 242 327 forinttal kijön, hogy

Az adatok tehát alátámasztják Orbán azon állítását, hogy reálértéken is nőttek a nyugdíjak.

Azonban érdemes azt is megnézni, hogy a GDP-hez viszonyítva mennyit költ nyugdíjakra a kormány. Ugyanis ugyanebben az időszakban fejlődött az ország gazdasága, növekedett a nemzeti össztermék, ezzel együtt pedig nőttek a költségvetési kiadások is, tehát az az összeg, amiből gazdálkodhat a kormány.

Az Eurostat adatsora szerint a magyar állami nyugdíjkiadások 2010-ben a GDP 10,6 százalékát tették ki, míg a legutóbbi, 2023-as adatok szerint ez az arány mindössze 7,1 százalék volt.

Ezzel Magyarország fordította az egyik legkevesebbet nyugdíjakra a saját GDP-jéhez viszonyítva az Európai Unióban: GDP-arányosan a magyar értéknél csak az ír, máltai, és litván nyugdíjkiadás alacsonyabb.

A magyar nyugdíjak, bár nőttek, közben le is szakadtak a munkabérekhez képest. 2010 óta jelentősen romlott az átlagnyugdíj átlagbérhez viszonyított értéke, folyamatosan nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között. (A lemaradás oka az, hogy a magyar nyugdíjrendszerben csak az inflációt követik a juttatások kiigazításakor, a keresetek növekedését nem.)

A KSH adataiból az is látszik, hogy a nyugdíjasok relatív pozíciója egyértelműen romlott az aktív keresőkéhez képest 2015 és 2024 között, a bérek jóval nagyobb mértékben nőttek, mint a nyugdíjak. (A lenti ábra a 13. havi nyugdíj hatását nem tartalmazza, de a tendencián érdemben az sem változtatna.)

Az adatok fényében nem meglepő hogy a 65 év felettieknél a relatív jövedelmi szegénység látványosan emelkedett az elmúlt évtizedben.

Az Eurostat az úgynevezett helyettesítő nyugdíj arányáról is vezet statisztikát. Ez azt mutatja meg, hogy a nyugdíjjövedelem hogyan aránylik a közvetlenül nyugdíj előtt állók munkajövedelméhez. Az adatsor a 65-74 évesek nyugdíjjövedelmének és az 50-59 évesek munkajövedelmének mediánját veti össze az egyéb szociális juttatások figyelembevétele nélkül.

Magyarország ezen a téren az EU-átlag alatt teljesít, nálunk ugyanis a nyugdíjjövedelem a közvetlenül nyugdíj előtt állók munkajövedelmének mindössze 50 százalékát teszi ki. 2024-ben az EU-átlag ennél magasabb, 60 százalék volt. Az alábbi ábrán az is látható hogy a magyar helyettesítő nyugdíj aránya 2020-ban esett be az EU-átlag alá.

Mennyit költünk egészségügyre?

„Az egészségügyre fordított kiadások 2010-hez képest 2 és félszeresére nőttek reálértékben. Ez fantasztikus. Reálértékben 50 százalékkal, bruttó két és félszeres”

– állította Orbán, miután a Direkt36 újságírója a közszolgáltatások állapotáról kérdezte (2:05:06-tól a videóban). Orbán itt némileg össze-vissza beszélt, de valószínűleg azt akarta mondani, hogy az egészségügyi kiadások 2010 óta számszerűen két és félszeresükre, reálértékben pedig 50 százalékkal emelkedtek.

Nézzük a számokat: a 2025-ös költségvetési törvény preambulumában arról írt a kormány, hogy több mint 3700 milliárd forintot fordítanak egészségügyre, ami 2500 milliárddal magasabb a 2010-es költségvetésben található összegnél. Egy 2024. novemberi közleményből az is kiderül, hogy a több mint 3700 milliárd a kormány számítása szerint pontosan 3717 milliárd forint.

A kormány által közölt adatokból tehát az következik, hogy 2010-ben 1200 milliárd forint volt az egészségügyi kiadás, és ez 2025-re 3717 milliárdra nőtt, ami több mint háromszoros nominális növekedés. Ha az 1200 milliárdot kiigazítjuk a 93 százalékos inflációval, megkapjuk, hogy 2025-ös árakon a 2010-es kiadás 2316 milliárd forint lenne. Ennél valóban nagyobb a 3717 milliárd forint, a 2025-ös számszerű költés, nagyjából 1,7-szerese, így a növekedés mintegy 70 százalék reálértékben.

Azt, hogy 2010-ben GDP-arányosan mennyit költött a magyar állam egészségügyre, a 2010-es GDP és az 1200 milliárd forintos egészségügyi ráfordítás arányából kapjuk meg. Mivel 2010-ben a KSH adatai szerint a bruttó hazai termék 27 426 milliárd forint volt, GDP-arányosan 4,4 százalékot fordított a magyar állam egészségügyre 2010-ben.

Ugyanezzel a logikával kiszámoltuk a 2025-ös adatot is. A 3717 milliárd forintos 2025-ös ráfordítással és a kormány saját 2025-ös GDP-előrejelzésével (87 110 milliárd forint) 2025-re 4,3 százalékos GDP-arányos egészségügyi ráfordítás jön ki. Vagyis a 2025-ös GDP-arányos ráfordítás számításunk szerint valamivel kisebb, mint a 2010-es.

Az Eurostat GDP-arányos kormányzati egészségügyi ráfordításokról vezetett adatsora csak 2023-ig tart, de ez is megerősíti a csökkenést: e szerint 5 százalékról 4,1 százalékra esett a GDP-arányos egészségügyi költés 2010 és 2023 között, egy 2020-as felfutást követően. (Az Eurostat 2010-es adata módszertani eltérések miatt különbözhet a fenti számításunk eredményétől.)

A közoktatás költségvetése

A Direkt36 a kérdésére adott válaszában a következőt mondta Orbán: „A közoktatás éves költségvetése 2010-hez képest 175 százalékkal nőtt. 175 százalékkal. Ami reálértékben 60 százalékot jelent.” (a videóban 2:06:31-től)

A 2025-os költségvetési törvény szövege szerint „az oktatási kiadások 2025-ben megközelítik a 3900 milliárd forintot, ami közel 2500 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez képest.” Ha ebből indulunk ki, akkor nominálisan 179 százalékos növekedést kapunk. Ez tehát stimmel, néhány százalékkal több is az Orbán által említett 175 százaléknál.

Nézzük a különbséget reálértékben: ha a 2010-es ráfordítást (1400 milliárd forint) kiigazítjuk a 93 százalékos kumulált inflációval, majd az így kapott 2702 milliárd forintot hasonlítjuk össze a 2025-ben oktatásra fordított összeggel, akkor 44 százalékos különbséget kapunk. Ez ugyan kevesebb valamivel, mint az Orbán által mondott 60 százalék, de a jelentős reálnövekedés így is egyértelmű.

Az egészségügyhöz hasonlóan itt is kiszámolhatjuk a GDP-arányos ráfordítás. Az 1400 forintos kiadással és a KSH által közölt 2010-es GDP-adattal számolva azt kapjuk, hogy 2010-ben a magyar állam a GDP-jének 5,1 százalékát fordította oktatásra.

Az egészségügynél használt módszer és a GDP-előrejelzés segítségével azt is kiszámolhatjuk, hogy 2025-ben GDP-arányosan mennyit fordított oktatásra a kormány. Ha a 2025-os költségvetésben az oktatásra előirányzott 3900 milliárd forinttal számolunk, 4,5 százalékot kapunk.

Az Eurostat 2023-ig tartó vonatkozó adatsorában a 2010-es adat 5,5 százalék, a 2023-as pedig 5,3 százalék. Összességében ez is enyhe csökkenést mutat, bár 2020-tól egy emelkedő tendencia is látszik.

Az Eurostat adatai szerint az összes oktatási szintet lefedő GDP-arányos ráfordítások tekintetében Magyarország az EU-s középmezőnyben van 2010 óta folyamatosan.

A 2010-es és a 2023-as érték is meghaladja az EU-átlagot. 2023-ban öt EU-tagállam volt előttünk, például Lettország vagy Szlovénia.

Megjegyzendő, hogy a 2020 és 2023 közötti felfutó trendet elsősorban a felsőoktatási ráfordítások növekedése okozta – ez akkor látszik, ha külön-külön megnézzük a különböző oktatási szintekre vonatkozó Eurostat-adatsorokat.

Az alapfokú oktatás esetében Magyarország 2010-ben még az EU-átlag felett teljesített, 2023-ra azonban jóval az uniós átlag alá estünk.

A középfokú oktatás esetében 2010-ben 1,8, 2023-ban 1,5 százalékos ráfordítást produkáltunk, ezzel mindkét évben az EU-átlag alatt teljesítettünk.

A felsőfokú oktatásra fordított összegek viszont 2021-től európai összevetésben is kilőttek, 2022-ben és 2023-ban is a legmagasabb arányt produkálva az EU-ban, 1,9 és 2,1 százalékkal, miközben a 2010-es érték 0,9 százalék volt.

Címlapi fotó: Németh Dániel/444