Az öt kitiltott személyt összeköti a nagy techcégek működését szabályozó uniós rendelet, ami miatt decemberben az Európai Bizottság megbüntette Elon Musk platformját. Ez alapján úgy tűnik, Trumpnak leginkább az európai digitális szabályozással van baja.

December 23-án este Marco Rubio amerikai külügyminiszter X-oldalán jelentette be, hogy az Amerikai Egyesült Államok kitilt öt személyt a területéről. A neveket nem közölték rögtön – a hivatalos kommunikációból annyi derült ki, hogy közülük egy személy egy korábbi uniós biztos, a többiek pedig dezinformáció ellen küzdő szervezeteknél dolgoznak.

Rubio ennél radikálisabban fogalmazott arról, mivel foglalkoznak ezek a szervezetek:

„a Trump-kormány a továbbiakban nem tolerálja a szélsőséges, extraterritoriális cenzúrát. Ma lépéseket teszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a globális cenzúraipari komplexum vezetőinek belépését az Egyesült Államokba.”

Majd hozzátette, az USA készen áll a lista bővítésére.

A külügyminisztérium honlapján még aznap este megjelent a kitiltásról szóló közlemény, amiben az öt szankcionált személyt „radikális aktivistaként” írják le. Azt is állítják róluk, hogy „szervezett erőfeszítésekkel arra kényszerítik az amerikai platformokat, hogy cenzúrázzák, demonetizálják és elnyomják azokat az amerikai nézeteket, amikkel [a kitiltott személyek] szemben állnak”.

Az amerikai lépésre az Európai Bizottság rövid közleménnyel reagált: „a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jog Európában, és az Egyesült Államokkal közös alapvető érték a demokratikus világban. Digitális szabályaink minden vállalat számára biztonságos, tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak.”

A kitiltás szorosan összefügg a digitális szolgáltatásokról szóló uniós rendelettel, a DSA-val (Digital Services Act), amit az Egyesült Államok kormánya az elmúlt egy évben, Donald Trump tavaly januári beiktatása óta folyamatosan támad.

A 2022-ben hatályba lépett rendelet célja, hogy biztonságosabb online környezetet teremtsen az Európai Unión belül, például azzal, hogy az olyan óriásplatformok működését szabályozza, mint a Facebook, a TikTok vagy az X, illetve az olyan óriás keresőmotorokét, mint a Google. Ebbe többek között beletartozik a platformok felelősségének meghatározása, a jogsértő tartalmak, a gyűlöletbeszéd vagy a dezinformáció elleni fellépés, és a nagyobb átláthatóság elérése. A rendelet értelmében, ha az adott platform vagy digitális szolgáltató nem tesz eleget valamely kötelezettségének, pénzbírság vethető ki rá, ami éves forgalmának maximum 6 százaléka lehet.

Kitiltottak

Arról, hogy kik a kitiltott személyek és egészen pontosan miért szankcionálják őket, Sarah B. Rogers amerikai külügyminiszter-helyettes írt bővebben az X-en.

Thierry Breton volt EU-biztos

Az első a kitiltottak listáján a francia Thierry Breton, aki 2019 és 2024 között belső piacért felelős uniós biztos volt az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságban. Az amerikai külügyminisztérium szerint Breton fő bűne az, hogy ő „a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet kidolgozása mögött álló lángelme”.

Az indoklásban azt írják: Breton 2024 augusztusában még uniós biztosként levélben megfenyegette Elon Muskot, az X tulajdonosát. Breton valóban írt egy nyílt levelet Musknak azelőtt, hogy az X tulajdonosa a platformon közvetített élő interjút készített volna az akkor még csak elnökjelölt Trumppal. A levélben az uniós biztos Muskot az uniós szabályok (különös tekintettel a DSA) betartására figyelmeztette, azzal az indoklással, hogy az élőben közvetített Trump-interjúnál „megvan az esélye annak, hogy potenciálisan káros tartalmak terjedését segítheti az EU-ban”. Breton akkor a levelet X-oldalán is megosztotta azzal, hogy „a nagy közönség nagyobb felelősség is jár”.

A volt uniós biztos a kitiltás hírére úgy reagált: „Emlékeztetőül: az Európai Parlament – a demokratikusan megválasztott szervünk – 90 százaléka és mind a 27 uniós tagállam egybehangzóan megszavazta a DSA-t. Amerikai barátainknak mondom: a cenzúra nem ott van, ahol gondoljátok.”

Imran Ahmed és az oltásellenesek

Imran Ahmed brit politikai stratéga, korábban a Munkáspárt jelöltjeinek tanácsadójaként dolgozott. 2018-ban megalapította a Digitális Gyűlölet Elleni Központot (Center for Countering Digital Hate, CCDH), ami az online terjedő dezinformáció és gyűlöletbeszéd ellen kíván fellépni. A CCDH legfontosabb céljaként a közösségimédia-vállalatok felelősségre vonását jelöli meg honlapján: álláspontjuk szerint azzal, hogy ezek a cégek „lehetővé teszik az online gyűlölet és dezinformáció terjedését, aláássák az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságjogokat.”

Az amerikai külügy a kitiltás indoklásában felrótta a CCDH vezetőjének, hogy szervezete támogatja a DSA-t. De Rubióék egy további „bűnre” is felhívták a figyelmet: a CCDH egy 2021 márciusában megjelent jelentésében azt javasolta a platformoknak, hogy lépjenek fel a legtöbb oltásellenes dezinformációt terjesztő személyek ellen. Köztük volt az a Robert F. Kennedy Jr., aki jelenleg a Trump-kormány Egészségügyi és Szociális Minisztériumát vezeti.

Arról, hogy Kennedy karrierje során számos hamis vagy félrevezető információt terjesztett egészségügyi témában, a Lakmuszon részletesen írtunk korábban. Kennedy olyan elméleteket népszerűsített, mint hogy

Imran Ahmed amerikai feleségével évek óta Washingtonban él, így a kitiltás miatt felmerült, hogy a férfit deportálják az Egyesült Államokból, de a bíróság egyelőre megakadályozta a kiutasítást.

Clare Melford és a kanadai őslakosok

A szintén brit Clare Melford a Globális Dezinformáció Index (Global Disinformation Index, GDI) nevű szervezet társalapítója és vezetője. A GDI dezinformációs kockázati besorolásokat készít. Bemutatkozásuk szerint 2018-as alakulásukkor még az volt a legfőbb céljuk, hogy rámutassanak a dezinformációs kockázatokra, ma már inkább arra fókuszálnak, hogy megjavítsák azt a rendszert, ami teret enged az álhírek terjedésének. Ezt elemzésekkel, kormányokkal és civil szervezetekkel való együttműködéssel igyekeznek elérni. Készítettek elemzést például a 2024-es párizsi olimpia körül terjedő álhírekről, a 2024-es EU-s választások idején terjedő nemi alapú dezinformációról, vagy a Trump-merénylettel kapcsolatos népszerű hamis elméletekről.

Az amerikai külügynek azonban egy másik jelentésükkel akadt problémája: egy 2025 augusztusában megjelent kutatással, ami a Kanadában terjedő gyűlöletbeszéddel foglalkozott. Ebben a GDI arról ír, hogy a kanadai bentlakásos iskolákban elkövetett szörnyűségek tagadása hozzájárul az őslakosok elleni gyűlöletbeszéd terjedéséhez.

Ezzel azokra az államilag finanszírozott kanadai bentlakásos iskolákra utalnak, amikben a Kanadában élő őslakos gyerekeket igyekeztek erővel asszimilálni, elszakítva őket a családjuktól és a kultúrájuktól. 2021-ben nagy botrányt kavart a hír, hogy az egyik korábbi ilyen iskola birtokán 215 gyerek maradványait fedezték fel egy tömegsírban – azonban a későbbi vizsgálatok során nem találtak emberi maradványokat a területen.

Ettől függetlenül a kanadai bentlakásos iskolákban elkövetett szörnyűségeket nem lehet kétségbe vonni: egy külön erre a célra felállított állami bizottság több ezer órányi bizonyítékot gyűjtött túlélők elbeszéléseiből, az őslakosok ellen elkövetett visszaéléseket pedig „kulturális népírtásként” írták le. A GDI kanadai dezinformációs trendekről szóló jelentésében a szervezet valóban azt írja: azok, akik tagadják, hogy ez a rendszer milyen károkat okozott a kanadai őslakosoknak, az „igazságot és a megbékélést delegitimálják”. Mindez pedig hozzájárul az őslakosok elleni gyűlöletbeszéd terjedéséhez.

Az amerikai külügy szerint a GDI a kanadai jelentésen kívül „az amerikai adófizetők pénzét felhasználva cenzúrára buzdított és szorgalmazta az amerikai hangok és sajtó feketelistára helyezését.” Egy másik bűnük pedig az, hogy csatlakoztak az uniós dezinformáció visszaszorítását célzó magatartási kódexhez.

A GDI szóvivője a BBC-nek azt mondta: „a vízumszankciók a szólásszabadság elleni autoriter támadás és kormányzati cenzúra kirívó megnyilvánulása.” Hozzátette: a Trump-kormány megfélemlíti és elhallgattatja azokat a hangokat, amikkel nem ért egyet. Ez a lépés „erkölcstelen, törvénytelen és amerikaiatlan.”

Anna-Lena von Hodenberg és Josephine Ballon a HateAidből

Anna-Lena von Hodenberg a német HateAid nevű szervezet alapítója és vezetője, Josephine Ballon pedig a szervezet társvezetője. A HateAid saját bevallása szerint „az emberi jogok érvényesüléséért dolgozik a digitális térben, és fellép a digitális erőszak és annak társadalmi és politikai szintű következményei ellen.” Ezt elsősorban jogi tanácsadással és támogatással kívánják elérni.

Honlapjukon több olyan ügyet is találtunk, amikor egy politikust vagy egy csoportot képviseltek egy platformmal szembeni perben:

Az amerikai külügyminisztériumnak az indoklás szerint az a legfőbb problémája a HateAid-del, hogy a DSA jogi keretrendszerében „megbízható bejelentőnek” számít, és ez az amerikai kormány értelmezésében egyenlő a cenzorral.

A megbízható bejelentők a DSA szövege szerint valójában olyan szervezetek, amik szakértőnek számítanak „a jogellenes online tartalmak bizonyos típusainak – például a gyűlöletbeszédnek vagy a terrorista tartalomnak – a felderítésében és az online platformok felé történő bejelentésében” (az Európai Bizottság honlapján található felsorolás szerint Magyarországon ilyen megbízható bejelentő a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által üzemeltetett jogsegélyszolgálat, az Internet Hotline). A megbízható bejelentők az online platform üzemeltetőinek jelzést küldenek a szerintük jogellenes tartalmakról – a bejelentést a szolgáltatóknak kiemelten kell kezelniük és „indokolatlan késedelem nélkül döntést” kell hozniuk róla.

Anna-Lena von Hodenberget emellett azzal vádolja az amerikai kormány, hogy „rendszeresen hozzáférést követel a platformok adataihoz” (ezek a DSA szerint lehetnek például az algoritmusokkal kapcsolatos adatok), és amellett lobbizik, hogy az adatokat a kutatók számára is tegyék elérhetővé. Josephine Ballonnal emellett az indoklás szerint az is a problémájuk, hogy egy interjúban azt mondta: „a szólásszabadságnak határokra van szüksége”.

A kitiltásra a HateAid közleményben reagált. Szerintük a Trump-kormány hónapok óta próbálja aláásni a DSA legitimitását, és ezzel igyekeznek nehezíteni az amerikai techcégek európai tevékenységének szabályozását. Mint írják, „ebben döntő szerepet játszik a Meta és az X [a Trump-kormányra gyakorolt] befolyása is.”

Nem előzmény nélküli

A decemberi kitiltás egyáltalán nem előzmény nélküli. Donald Trump rögtön a tavaly januári beiktatása után aláírta „A szólásszabadság helyreállítása” című elnöki rendeletet – arról, hogy ennek kapcsán mi történik az Egyesült Államokban, nemrég Nina Jankowicz dezinformációkutató mesélt a Lakmusznak.

Tavaly februárban JD Vance alelnök a Müncheni Biztonsági Konferencián élesen bírálta a DSA-t és minden olyan európai törekvést, ami a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd ellen kíván fellépni. A politikus szerint „Európa-szerte visszaszorulóban van a szólásszabadság.”

Május végén Marco Rubio külügyminiszter arról írt X-oldalán, hogy az Egyesült Államok egy új vízumkorlátozási politikát vezet be, ami olyan „külföldi tisztviselőkre és személyekre vonatkozik, akik részt vesznek az amerikaiak cenzúrázásában.” Majd hozzátette:

„Azok a külföldiek, akik az amerikaiak jogainak aláásásán dolgoznak, nem élvezhetik az országunkba utazás kiváltságát. Latin-Amerikában, Európában vagy máshol egyaránt vége azoknak a napoknak, amikor passzív bánásmódban részesültek azok, akik az amerikaiak jogainak aláásásán dolgoznak.”

Július végén az Egyesült Államok Képviselőházának Igazságügyi Bizottsága publikált egy jelentést, amiben DSA-t „külföldről érkező cenzúrának” és „fenyegetésnek” írják le, „átfogó digitális cenzúratörvénynek” nevezik, ami „sérti az amerikai szólásszabadságot.”

Szerintük:

Az Európai Bizottság szóvivője az Igazságügyi Bizottság jelentésére reagálva azt mondta:

„A DSA-nak egyáltalán nincs olyan pontja, ami azt kívánja meg a platformoktól, hogy törvényes tartalmakat eltávolítsanak.”

Majd hozzátette: „A tartalommoderálási döntések több mint 99 százaléka valójában proaktív módon, az online platformok saját felhasználási feltételeinek érvényesítése érdekében születik. A szabályozó hatóságok illegális tartalmak elleni fellépésre vonatkozó utasításai alapján történő tartalomeltávolítások aránya kevesebb mint 0,001 százalék.”

Trump és kormánya a DSA-t ezek után „orwelli cenzúrának” nevezte, majd augusztusban azt is felvetette, hogy „további jelentős vámokat vet ki” azokra az országokra, amik „digitális szabályai szerinte diszkriminatívak az amerikai cégekkel szemben”.

December elején a Reuters birtokába jutott külügyminisztériumi dokumentumok arról árulkodtak, hogy a Trump-kormány új irányelve szerint el kell utasítani azoknak a H-1B vízumra jelentkezőknek a kérelmét, akik részt vettek valamilyen „szólásszabadság elleni cenzúra tevékenységben”. H-1B vízumot magasan képzett munkavállalóknak szoktak adni, amerikai cégek így tudnak alkalmazni külföldi munkavállalókat, például a techiparban. A Reuters azt írta: a konzuli hivatalok utasításba kapták, hogy nézzék át a vízumjelentkezők önéletrajzát, LinkedIn-profilját, és ellenőrizzék, hogy az adott személy dolgozott-e például tényellenőrző újságoknál, dezinformációval vagy digitális biztonsággal foglalkozó szervezeteknél vagy tartalommoderálóként. Ha igen, a kérelmüket el kell utasítani.

Bár az amerikai (és a magyar) kormány cenzúraként beszélt a 120 millió eurós bírságról, valójában a Bizottság döntésének semmi köze nem volt ahhoz, hogy mit posztolnak az X-felhasználók a platformra. A bírságot az X azért kapta, mert több ponton is megsértette a DSA-t – erről a Lakmuszon részletesen írtunk. A Bizottság három pontban marasztalta el Musk vállalatát: ezek közül az első a felhasználók megtévesztéséről, a másik kettő pedig az átláthatósági szabályok megszegéséről szól.

A Bizottság döntése az X három funkcióját kifogásolta:

Elon Musk a Bizottság döntésére azzal reagált, hogy „az Európai Uniót el kell törölni”; Trump pedig azt mondta: „Európa rossz irányba tart”.

De mégis mi baja van a Trump-kormánynak a DSA-val?

A kérdésre választ adhat a már idézett, az Egyesült Államok Képviselőházának Igazságügyi Bizottsága által kiadott jelentés, amiben arról írnak, hogy

„az európai szabályozók a politikai beszédet, a humort és az első alkotmánykiegészítés (First Amendment) által védett egyéb tartalmakat dezinformációnak és gyűlöletbeszédnek minősítik, majd a platformoktól megkövetelik, hogy globális tartalommoderálási politikájukat úgy módosítsák, hogy ezeket cenzúrázzák.”

Ez azonban nem igaz,

Abban valóban van különbség Európa és az Egyesült Államok között, hogy milyen tartalmak számítanak jogellenesnek: a gyűlöletbeszéd például nem minősül illegális tartalomnak az USÁ-ban, ahogy a holokauszttagadás sem, mert az első alkotmánykiegészítés tiltja az olyan törvényeket, amik korlátozzák a szólásszabadságot.

Ha tehát egy holokauszttagadó tartalmat el kell távolítani egy platformról, vagy meg kell szüntetni a hozzáférést, azt nem azért kell megtennie a platformnak, mert az dezinformációnak minősül, hanem mert jogellenes tartalomnak számít az adott országban.

Számos esetben (például a választási folyamatokra, a közbiztonságra vagy közegészségügyre, a kiskorúakra gyakorolt negatív hatások esetén) a DSA előírja a platformoknak a kockázatértékelést (risk assessment) és a kockázatcsökkentést (risk mitigation), amikor fel kell mérniük a rendszerük „kialakításából vagy működéséből vagy a szolgáltatásaik használatából eredő rendszerszintű kockázatokat” és „kockázatcsökkentési intézkedéseket kell bevezetniük” az „egyes rendszerszintű kockázatokra szabva”. Ez az egyetlen dolog, amit a platformoknak a dezinformációval kapcsolatban tenniük kell: azonosítani a kockázatokat, felmérni, hogy „szolgáltatásaikat hogyan használják a félrevezető vagy megtévesztő tartalmak – többek között a dezinformáció – terjesztésére vagy felerősítésére”, és kezelni azokat. A hamis vagy félrevezető, de az adott ország törvényei szerint nem jogellenes tartalmak eltávolítását sehol nem írja elő a DSA.

A Tech Policy Press-en megjelent több írás azt emeli ki a Trump-kormány és a DSA ellentéte kapcsán, hogy a valódi ok az lehet, hogy az elmúlt egy évben az amerikai techcégek és a Trump-adminisztráció egyre közelebb kerültek egymáshoz, a platformok behódoltak az amerikai kormánynak, és az európai állásponttól eltávolodtak. Ahogy David Kaye, az ENSZ korábbi szólásszabadság jelentéstevője írja:

„A Fehér Ház kongresszusi szövetségesei és a legfontosabb vállalati vezetők elleneznek minden olyan szabályozást, ami akár csak kis mértékben is terhet ró az amerikai technológiai óriáscégekre.”

Címlapi kép: Dezső Annamari