De legalábbis a McCarthy-korszak óta biztosan nem volt még olyan súlyos a helyzet, mint a második Trump-elnökség idején – mondta a Lakmusznak Nina Jankowicz dezinformációkutató. Interjúnkban arról is beszélt, hogy 2020 a dezinformáció elleni küzdelem aranykora volt, ma viszont már abban sincs egyetértés, hogy az álhírek veszélyesek a demokráciára.

Nina Jankowicz 2022-ben rövid ideig vezette a Biden-kormányzat dezinformációellenes testületét, de az ellene irányuló masszív online zaklatási hullám miatt lemondott kormányzati pozíciójáról. Eddigi két könyvében a technológia és a demokrácia kapcsolatát, az orosz dezinformáció nyugati társadalmakra gyakorolt hatását, illetve a nők elleni online erőszakot vizsgálta. Jelenleg főként a civil és akadémiai világban dolgozik a dezinformáció visszaszorításáért. Egy kisinyovi konferencián beszélgettünk vele a személye elleni online támadásokról, a Trump-kormány sajátos szólásszabadság-értelmezéséről, a közösségimédia-platformok felelősségéről és arról, mit kellene tennünk egy élhetőbb online környezetért.

Az interjú legfontosabb állításai:

2022-ben nevezték ki a Biden-kormány dezinformációellenes testületének vezetőjévé, és rögtön online zaklatások célpontjává vált. Az „igazság miniszterének”, a „dezinformáció cárnőjének” nevezték, és deepfake pornófilmek terjedtek önről. Hogyan élte meg mindezt?

2022. március 2-án csatlakoztam a testülethez, egy héttel azután, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. A dezinformációellenes testület az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának tanácsadó testületeként működött, és az volt a feladata, hogy összehangolja a minisztériumon belüli dezinformációellenes tevékenységeket. A testület vezetőjeként nekem kellett biztosítanom, hogy a dezinformáció elleni fellépésünk irányelvei ne sértsék a polgári jogot, a magánélethez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. A testületnek soha nem állt szándékában cenzúrázni vagy bármit eltávolítani az internetről, ilyesmire nem is volt jogköre, nekem pedig nem volt döntéshozatali jogom, csupán ajánlásokat fogalmaztam meg a különböző kormányzati hivataloknak.

A Biden-kormány a kérésem ellenére csak a munkám megkezdése után 8 héttel jelentette be a kinevezésemet – ez elég nagy hiba volt egy kényes politikai témában. A bejelentés túlságosan átlátható sem volt, több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Ebben jobboldali véleményvezérek megláttak egy olyan narratívát, amire rá tudtak repülni.

Akkoriban voltam terhes a fiammal, és ez volt az első kormányzati állásom, meg akartam magam védeni, de a minisztérium azt tanácsolta, ne reagáljak semmire. Ráadásul ők sem válaszoltak a megkeresésekre. Arra számítottak, hogy egy hét múlva már senki sem fog velem foglalkozni. Nem így lett. Három héttel később még mindig durva fenyegetéseket kaptam, zaklattak engem és a családomat, nyilvánosságra hozták a személyes adatainkat, az emberek szörnyű dolgokat mondtak a még meg sem született gyerekemről. Eközben a Biden-kormány nem tett semmit a védelmem érdekében. Felmondtam, mert azt reméltem, hogy ha otthagyom a kormányzati munkámat, a zaklatás abbamarad. Úgy éreztem, nem érdemes egy olyan kormánynak dolgozni, ami nem véd meg.

Az történt, amire számított, a zaklatás valóban abbamaradt?

Egyáltalán nem, továbbra is zaklattak és fenyegettek, a Fox News-on az év végéig visszatérő téma voltam, többek között woke-nak és feminácinak állítottak be.

Később bepereltem a Fox News-t, a végtelenül hosszú eljárás idén szeptemberben zárult. Úgy döntött a bíróság, hogy nem nekem ad igazat, elvesztettem a rágalmazási pert. Az indoklás szerint többek között azért, mert az emberek a csatorna tudósításait nem ténynek, hanem véleménynek tekintik. Ezt elképesztőnek tartom, erősen kétlem ugyanis, hogy az emberek megfenyegetnek másokat véleményekre hivatkozva. A bíróság másik indoklása az volt, hogy a híres „New York Times kontra Sullivan” legfelsőbb bírósági ítélet alapján bárkinek megengedett, hogy kritizálja a kormányt. Ezzel az a problémám, hogy ebben az esetben a kormány kritikája teljes egészében az én személyemre vonatkozott. Az én nevem volt a hírekben, az én fotóm. Engem gúnyoltak ki, volt, aki még azt is megkérdezte, hogy lehet egy terhes nőt egy ilyen pozícióra kijelölni. Egyértelműen az én személyem ellen szólt a támadás. Fenyegetéseket a mai napig kapok, egy online zaklató még most is a nyakamon van.

Mindemellett az esetem azt is üzeni azoknak, akik közszolgálati vagy kormányzati pályára akarnak lépni, hogy ne tegyék: ha a kormánynak dolgozol, szabad préda vagy, és ez ellen semmit sem tehetsz. Különösen a nőket vagy a valamelyik kisebbséghez tartozó személyeket tántoríthatja el egy ilyen történet.

Jó ideje kutatja a dezinformációt és szakértőként foglalkozik a témával. Majdnem 10 év eltelt azóta, hogy Donald Trumpot először választották az Egyesült Államok elnökévé. Azóta mennyit változott a helyzet?

Az elmúlt másfél évben a közösségimédia-platformok láthatóan visszavettek a korábban sokkal aktívabban végzett tartalommoderálásból, a dezinformáció visszaszorítására irányuló tevékenységeikből, és mindez a Trump-kormányzattól érkező politikai nyomásnak köszönhető. Trump korábban odáig ment, hogy azt mondta, szeretné, ha Mark Zuckerberg élete hátralévő részét börtönben töltené, több per is indult a platformok ellen. Aztán Trump újra hivatalba lépett, és ezek az ügyek lezárultak. A platformok vezérigazgatói szép sorban megjelentek az elnöki beiktatáson, előrébb foglaltak helyet, mint Trump saját kabinete. Rengeteg pénzt adományoztak az elnöki beiktatási bizottságnak, és megváltoztatták az irányelveiket, például visszaengedték a platformokra – különösen igaz ez az X-re – a legdurvább szabályszegőket és azokat, akik a legtöbb dezinformációt terjesztették.

Az is változott, ahogy a különböző külföldi, sokszor nagyhatalmi szereplők viselkednek a platformokon: már nem kell rejtőzködniük, a platformokat nem érdekli, ha durva trollkodás, irányított lejáratókampány vagy összehangolt zaklatás folyik az oldalaikon. Ebben Oroszország, Kína vagy Irán élen jár. További változás, hogy a belülről jövő, „hazai” dezinformáció egyre nagyobb mértékű és egyre inkább jelen van. Korábban ez is sokkal inkább a színfalak mögött zajlott, a terjesztők csendesebben, óvatosabban csinálták. Most viszont az egész republikánus párt részt vesz benne, néha a demokraták is.

A dezinformációs környezet sokkal zajosabbnak tűnik. Ehhez jön hozzá a mesterséges intelligencia, aminek segítségével sokkal könnyebb hamis, félrevezető tartalmakat létrehozni és terjeszteni. Visszatekintve 2020-ra, az a dezinformáció elleni küzdelem aranykora volt, mert a pártok egyetértettek abban, hogy a dezinformáció rossz dolog és tennünk kell ellene valamit. Ma ez nem így van.

Az év elején, amikor Donald Trump újra hivatalba lépett, az egyik első intézkedése az volt, hogy aláírja „A szólásszabadság helyreállítása” című elnöki rendeletet, ami már a bevezetőjében cenzúrának nevezi a Biden-kormány dezinformáció visszaszorítására tett törekvéseit. Mi történik a szólásszabadság „helyreállítása” címszó alatt?

Az, hogy a kutatókat, újságírókat, civil társadalmi szervezeteket vagy a platformokat cenzúrával vádolják, nem jelent mást, mint hogy megpróbálják elhallgattatni az embereket és elnyomni az eltérő véleményeket. Minden olyan intézményt, ami a dezinformációval foglalkozott, megszüntettek, mert a kormánynak nem tetszett, hogy ezek az intézmények rávilágítottak arra, ahogy az orosz és más külföldi narratívák konvergálnak a jobboldali narratívákkal. Mindez nem szól másról, mint a hatalom megtartásáról.

Egy interjúban ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a Trump-kormány nem fog a dezinformáció visszaszorításán dolgozni, vagyis még inkább számíthatunk annak elterjedésére. Mit jelent ez egy társadalom számára?

Amikor a dezinformáció terjesztése – és ez jól látszik Magyarországon is – a kormányzat legmagasabb szintjén is megjelenik, amikor a vezető szájából hangzik el az eltorzított információ és azt körülötte mindenki más is megerősíti, akkor az ember tényleg elkezd kételkedni a valóságban. Ilyenkor nagyon könnyű elbizonytalanodni magunkban. Az a rengeteg ember, aki nem olvas nap mint nap híreket, aki kevésbé jól informált, aki nem feltétlenül érti, hogyan működik az internet, nem áll készen arra, hogy megbirkózzon mindezzel.

Ezért kell továbbra is keményen dolgoznunk, meg kell mutatnunk, hogy mindennek ellenére nem hallgattathatnak el minket. Mindannyian ugyanazért dolgozunk, ugyanaz a cél lebeg a szemünk előtt: megőrizni a demokráciát és a közös valóságunkat. Ezért szerepelek továbbra is a nyilvánosságban, annak ellenére, amin nekem és a családomnak keresztül kellett mennünk. Mert ha valami mással foglalkoznék vagy csak Ukrajnára fókuszálnék, ahogy a korábbi munkáim során, akkor elfogadnám ezt a helyzetet.

A nagyapám 10 éves volt, amikor az egész családjával munkatáborba küldték Szibériába. Ezután menekültként érkezett az Egyesült Államokba, az amerikai álmot keresve. A legtöbb amerikainak nincs ilyen referenciapontja. Nekem van, és szeretném őket továbbra is emlékeztetni arra, hogy mi történik, amikor a demokrácia veszélybe kerül.

Mi lenne a dolguk a platformoknak a dezinformáció elleni küzdelemben?

Egy ideális világban a platformok legalább a saját szabályaikat betartják. Ma ezt sajnos nem mondhatjuk el, a platformok eltávolodtak a saját szabályrendszerüktől is. Az amerikai törvények szerint a felelősségük rendkívül csekély: el kell távolítaniuk a terrorista és a gyerekek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmakat. Nemrég fogadták el a Take It Down („Vedd le”) törvényt, ami kimondja, hogy a deepfake szexuális visszaéléseket ábrázoló tartalmakat 48 órán belül el kell távolítaniuk a platformoknak. Ennek örülök, mert a deepfake pornó hatalmas probléma, több millió nőt érint, nekik eddig nem volt lehetőségük és joguk polgári vagy büntetőjogi eljárást indítani. Ezeken kívül viszont semmiféle nyomás nincs a platformokon, hogy bármit is tegyenek. A platformok nem vállalnak felelősséget, és senki sem kényszeríti őket még a saját felhasználási feltételeik betartatására sem.

Ebben a pénz is szerepet játszik. November elején a Reuters belső dokumentumok alapján feltárta, hogy a Meta 2024-es prognózisa szerint a teljes éves bevétel 10 százaléka olyan hirdetésekből származik majd, amiben különféle csalásokat, átveréseket reklámoznak.

Most, hogy a kormány nem kényszeríti őket a játékszabályok betartására, a platformoknak nem áll érdekében fenntartani egy olyan online teret, ami igazságos, tiszteletteljes, és a valóságon alapul. Ebből a szempontból az Európai Unió az utolsó reményünk, de a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) jelenleg támadások kereszttüzében áll.

Október 6-tól a Meta és a Google – elvileg – leállította a fizetett politikai hirdetéseket az oldalaikon az Európai Unió területén, ugyanis állításuk szerint túl nagy terhet ró rájuk az EU politikai reklámokra vonatkozó átláthatósági szabályozása. Mindeközben Magyarországon a politikai hirdetők igyekeznek megtalálni azokat a kiskapukat, amikkel kijátszhatják a rendszert. Mit gondol, általánosságban jó ötlet leállítani ezeket a hirdetéseket?

Egyáltalán nem tartom jó ötletnek. A dezinformáció nagy része úgyis organikusan terjed, akkor is utat tör magának, ha nem fizetnek érte. Viszont a kisebb pártoknak és a kevésbé nagy eléréssel rendelkező jelölteknek a fizetett politikai hirdetésekkel volt a kezükben egy eszköz, amin keresztül könnyebben kapcsolatba kerülhettek a választókkal. Az, hogy ez most megszűnt, a kisebb szereplőket hátrányosabban érinti, mint a nagyobbakat. Ez egyszerűen a szólásszabadság korlátozása.

Sokat beszéltünk a problémákról, vessünk egy pillantást arra, milyen megoldások léteznek. Említette a jogszabályokat, köztük az uniós jogszabályokat, de mindez elég lenne ahhoz, hogy egy egészségesebb online környezetben éljünk?

A szabályozás csak egy része a megoldásnak. A platformokat felelősségre kell vonni, hiszen vállalták, hogy gondoskodnak a felhasználóikról, és fellépnek az erőszakos vagy a félrevezető tartalmakkal szemben. Emellett a kutatóknak és az újságíróknak hozzáférést kell biztosítani az adatokhoz. A Facebook hirdetéstára lehet ebben segítség, de amióta a Meta megszüntette a Crowdtangle nevű eszközt (ez a program a Facebookon található tartalmakról és azok terjedéséről mutatott friss adatokat – a szerk.), sokkal nehezebb a Facebookon található tartalmakat tanulmányozni. Nem hiszem, hogy ez a kormányok feladata lenne, nem nekik kellene a dezinformációt kutatni, hanem a civil társadalomnak. Jobb, ha a civilek végzik az oknyomozást, a kormányok pedig ezen kutatások alapján cselekszenek. De ahhoz, hogy ezt a munkát el tudjuk végezni, hozzá kell férnünk az adatokhoz.

Fontos lenne még az edukáció, az információs műveltség növelése is. Az embereknek meg kell érteniük, hogyan működnek a platformok, milyen érdekek vezérlik őket. El kell magyaráznunk, hogy ha hétfőn rákeres valaki egy pár cipőre és keddtől péntekig folyamatosan cipőhirdetéseket dob fel neki az Instagram, akkor az miért van, és mit tehet ez ellen.

Eljutottunk egy olyan pontra, amikor az információfogyasztásunk nagyon nagy része passzív.

Címlapi kép: EU DisinfoLab, Sandi Fišer