Erre az uniós szabályozásra hivatkozva szüntette be a Meta és a Google a politikai hirdetések közzétételét. A gyakorlatban azonban mégis átcsúsznak politikai hirdetések a platformok szűrőjén, ami a rendeletet is sértheti. Ki a felelős a szabályok betartatásáért?

Október elején hatályba lépett az Európai Parlament és a Tanács új rendelete, amely nagyobb átláthatóságot követel meg a politikai hirdetések terén. A szabályozás lényege, hogy a politikai hirdetések közzétevőinek, köztük az online platformoknak világosan jelezniük kell, ki, mikor és mennyiért ad fel politikai hirdetéseket. A megnövekedett adminisztratív terhek elkerülése miatt azonban több nagy techvállalat, így a magyar politikai hirdetési piac két legmeghatározóbb szereplője, a Google és a Meta is úgy döntött, inkább teljesen leállítja a politikai hirdetések közzétételét az EU területén.

Azt, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik, folyamatosan követjük a Lakmuszon:

Az, hogy ezek a politikai hirdetések megjelenhetnek, nem csak a platformok belső szabályait sértheti. Mivel az uniós rendelet által megkövetelt információk nélkül teszik közzé őket, felmerülhet, hogy a platformok és/vagy a hirdetők ezzel a politikai hirdetések átláthatóságáról szóló EU-s szabályozást is megszegik.

Felcsaptuk az említett EU-szabályozást (ami hivatalosan „a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról és célzott folytatásáról” nevet viseli), hogy utánanézzünk, eligazít-e a szöveg a gyakorlati lépéseket illetően. Egészen a 22. cikkig kellett görgetnünk, mire eljutottunk ahhoz a részhez, amely a rendelet végrehajtásáról és felügyeletéről szól. Itt egyértelműen szerepel: a tagállamoknak kell kijelölniük azokat az illetékes hatóságokat, amelyek ellenőrzik, hogy a politikai hirdetéseket megjelenítő szolgáltatók betartják-e az előírásokat.

Mivel Magyarországon a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) foglalkozik a reklámpiac és médiatartalmak szabályozásával, illetve honlapjuk szerint ez a szerv látja el a szintén uniós szintű digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) felügyeletét, írásban fordultunk a hatósághoz a fenti kérdésekkel.

A válaszuk szerint jelenleg Magyarországon nincs olyan intézmény, amely hivatalosan felelős lenne a politikai hirdetések átláthatóságát szabályozó uniós rendelet betartatásáért.

„A rendelet a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó, ugyanakkor hazai alkalmazásához mégis implementáció szükséges. A rendelet ugyanis számos alapvető kérdés szabályozását a tagállamok jogalkotási hatáskörébe utalja. Így például minden uniós országban dönteni kell arról, hogy mely szervek és milyen együttműködés mentén látják el a rendeletben foglalt kötelezettségek felügyeletét. Az Európai Unió több tagállamában – köztük Magyarországon – még nem született döntés az eljáró hatóság vagy hatóságok kijelöléséről, amely csak törvényben történhet meg.”

Az NMHH tehát „jelenleg nem rendelkezik hatáskörrel a rendelet alkalmazására, értelmezésére, illetve felügyeletére, így a felvetett kérdéseiket sem tudjuk megválaszolni”, írták.

Ezután megkerestük az Európai Uniós Ügyek Minisztériumot is, hogy megtudjuk: napirenden van-e már a felügyeletért felelős hatóság kijelölése, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak a megkeresésünkre.

Miért jönne jól itthon is egy felügyelőszerv?

Az uniós jogszabály azt is kimondja, hogy a politikai reklámozással kapcsolatos előírások betartását annak az országnak kell ellenőriznie, ahol a reklámszolgáltató cég be van jegyezve. Ez a Meta (Facebook) és a Google esetében Írország, mivel mindkét vállalat európai központja és leányvállalata ott működik. Vagyis a rendelet alapján az ír médiahatóság feladata lenne a techcégek szankcionálása, akkor is, ha magyar nyelven, magyar szereplők adják fel a politikai hirdetéseket.

Elsősorban azoknak a politikai hirdetéseknek az ellenőrzése, amelyek magyarországi székhelyű cégeken keresztül futnak: legyen szó online kampányokról vagy éppen klasszikus plakátfelületekről.

Emellett azonban legalább ilyen fontos szerepe lenne a magyar hatóságnak a nemzetközi együttműködésben is. Az uniós szabályozás lehetővé teszi, hogy az egyik tagállam hatósága vizsgálatot kérjen egy másik országban működő szolgáltatóval vagy hirdetővel szemben, ha úgy látja, szabálysértés történt. Ilyen lehet például, ha egy magyar szereplő – mint a cikk elején említett NEM vagy DPK – olyan hirdetést futtat egy Írországban bejegyzett platformon, amely áthágja az uniós szabályokat. Ezt a magyar hatóság az ír partnerintézmény felé jelezheti (ezzel tehermentesítve az ír hatóságot, ami valószínűleg jelentős terhelést kap majd a 27 uniós tagállam felől).

Az információcserének ráadásul kétirányban kell működnie: ha egy másik tagállam hatósága Magyarországhoz fordul egy ügyben, az előírás szerint a magyar szervnek legfeljebb egy hónapon belül válaszolnia kell.

Milyen feladatai és jogkörei vannak (lennének) az illetékes nemzeti hatóságoknak?

A vizsgálat vége a 25. cikkely szerint pénzbüntetés lehet, de a pontos szankciókat a tagállamoknak kell kidolgozniuk úgy, hogy azok hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, a maximum viszont „a reklámozó vagy politikaireklám-szolgáltató előző évi jövedelmének vagy költségvetésének 6 százaléka. A rendelet szerint különösen súlyosnak kell tekinteni a szabályozás megsértését népszavazás és választás előtti utolsó egy hónapban.

A szankciókat megállapító pontos szabályokról az államoknak 2026. január 10-ig kell értesítenie az Európai Bizottságot.

Címlapi kép: NMHH honlapja