A miniszterelnök csúsztatott, amikor a „hazahozott” uniós pénzekkel vagy a magyar egyetemek teljesítményével dicsekedett, más témákban viszont pontosan idézett adatokat is találtunk a beszédében.

Július 26-án szombaton tartotta meg szokásos éves előadását Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban.

A kérdésekkel együtt több mint egyórás beszédben számos témát érintett a miniszterelnök, mi az elmúlt évekhez hasonlóan a tényállításaira koncentráltunk, ezek közül ellenőriztünk ötöt az alábbi témákban:

Uniós pénzek

Orbán Viktor az EU-s pénzekről a következőket mondta:

„A nekünk járó pénz felét – 12 milliárd eurót – már hazahoztuk, az ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja. De a másik felét is haza kell hozni.”

Az EU költségvetéséből több csatornán keresztül érkezhet pénz Magyarországra. Vannak a gazdáknak járó agrártámogatások, van a Covid-válságra adott reakcióként létrehozott helyreállítási alap, és vannak az úgynevezett kohéziós támogatások.

Bár a beszédből ez nem derült ki egyértelműen, Orbán nagy valószínűséggel a kohéziós támogatásokat értette uniós pénzek alatt. Erre utal, hogy Magyarország a 2021-2027-es költségvetési ciklusban 22 milliárd euróra jogosult a kohéziós alapokból, ami nagyságrendileg az Orbán által említett 12 milliárd duplája.

A kohéziós támogatások jellemzően úgy működnek, hogy a kormány a magyar költségvetésből előfinanszírozza a projekteket, az Európai Bizottság pedig csak az adott munka teljesítése után, számlák ellenében fizet a magyar államnak.

A Bizottság kohéziós politikai tájékoztató oldala szerint 2025. július 28-ig a 22 milliárd euróból az EU 2,3 milliárd eurót fizetett ki Magyarországnak. Ez a teljes összeg 10,6 százaléka.

Ezzel a teljesítménnyel 27 tagállam közül a 15. helyen állunk a kohéziós pénzek lehívási rangsorában.

De akkor mire utalhatott Orbán a 12 milliárddal?

Valószínűleg arra, hogy jelen állás szerint ennyi pénzt tudnánk elméletben lehívni, vagyis a Magyarországra jutó 22 milliárdból ez a 12 milliárd euró nincsen zárolva.

A magyar kohéziós pénzek lehívásának a finanszírozási ciklus kezdetén több akadálya is volt. A Bizottság az összeg egy részét korrupciós aggályok miatt zárolta (a jogállamisági mechanizmusnak is nevezett eljárásban), más részét azért, mert a magyar kormány nem teljesítette a kifizetésekhez szükséges úgynevezett feljogosító feltételeket.

Az egyik feljogosító feltétel a bírói függetlenség biztosítása volt, és mivel a Bizottság úgy látta, hogy a bírói függetlenséggel kapcsolatos problémák a teljes összeg felhasználását érinthetik, az egész kohéziós támogatási csomagot zárolta a feltétel nem teljesülése miatt. 2023 végén aztán úgy döntöttek Brüsszelben, hogy a magyar igazságügyi reform után a bírói függetlenségre vonatkozó feltétel már teljesül, ami a 22 milliárdból 10,2 milliárd euró blokkolását oldotta fel.

2024 márciusában teljesült két további, csak bizonyos programokra érvényes feljogosító feltétel is, konkrétan a nemek közötti egyenlőségre és az oktatási stratégiára vonatkozó. A Portfolio szerint ezzel további 2 milliárd eurónyi pénz zárolása oldódott fel, így az elérhető teljes összeg 12,2 milliárd euróra emelkedett.

A lehívást lassíthatja, hogy a Népszava korábbi információi szerint az Európai Bizottság a kohéziós kifizetésekből vonja le annak a bírságnak az összegét, amit az uniós jogot sértő menekültügyi szabályozás miatt szabott ki Magyarországra az EU Bírósága. A büntetés egy 200 millió eurós alapbírságból és – amíg a kormány nem változtat a jogszabályokon – napi egymillió euró folyamatosan halmozódó bírságból áll.

Érdemes megjegyezni, hogy a jogállamisági mechanizmusban korrupciós aggályok miatt felfüggesztett 6,3 milliárd euróból 2024 végén egymilliárd eurót Magyarország végleg elveszített. A jogszabályok szerint a felfüggesztett összegnek ezt a részét később már nem lehet betervezni a költségvetésbe.

Orbán a beszédben teljesen kihagyta a számításból a helyreállítási alapot. Ezen a pénzcsapon keresztül 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel érkezhetne Magyarországra. Egyelőre azonban csak némi előfinanszírozást tudtunk lehívni: 140 millió euró támogatást és 780 millió euró hitelt. Az alap érdemi részének kifizetését az Európai Bizottság és az EU Tanácsa Magyarország helyreállítási tervének elfogadásakor 27 „szupermérföldkő” teljesítéséhez kötötte, ez azonban máig nem történt meg, így további kifizetések sem érkeztek.

Oktatási ráfordítás

„Ma Európában a nemzeti össztermék arányában Magyarország költi a legtöbbet az oktatásra, de a felsőoktatásra biztosan”

- mondta a miniszterelnök a magyarok „humán erőforrásfölényéről”.

Orbán itt két állítással igyekszik alátámasztani valamifajta nem anyagi természetű magyar fölényt más országokhoz képest. Az egyik: ma Európában Magyarország költi GDP-arányosan a legtöbbet felsőoktatásra. A másik, és ebben maga Orbán is elbizonytalanítóan fogalmaz: ma Európában Magyarország költi GDP-arányosan a legtöbbet oktatásra.

Összehasonlítható adatokat az országok GDP-arányos oktatási ráfordításairól az Eurostat és az OECD szokott rendszeresen közölni. Az Eurostat adatai alapján Orbán felsőoktatásra vonatkozó állítása megállja a helyét: a legfrissebb, 2023-as számok szerint az EU-ban a magyar felsőoktatási GDP-arányos ráfordítás a legmagasabb, meghaladja a 2 százalékot. Az elmúlt 8 évben egyetlen európai ország sem produkált ilyen kiugróan magas arányt.

Magyarország egészen 2020-ig EU-átlag körüli arányban költött a területre – 2020-ban még előttünk volt a felsőoktatási költési ranglistán Lettország, Szlovénia, Észtország, Lengyelország, Horvátország, és Görögország is. A GDP-arányos felsőoktatási ráfordítások aztán három év alatt megduplázódtak, a GDP 1 százalékáról 2,1 százalékára nőttek.

Megjegyezzük: van olyan szakértői vélemény, amely szerint a GDP-arányos felsőoktatási költések hosszú idősoros adatai azt mutatják, hogy a 2010-es években jelentős forráskivonás történt – ennek a kieső forrásnak a visszapótlása kezdődött el 2022-ben a felsőoktatás fenntartásának átszervezésével. A kiugróan magas ráfordítási arányban feltehetően fontos szerepet játszanak az alap költségvetési tételeken felül, törvényi úton, 2022-től öt évre az alapítványi fenntartású egyetemeknek biztosított állami többletforrások.

Az Eurostat 2023-as adatai szerint kilenc európai ország, köztük hét EU-tagállam van előttünk, például Észtország, Lettország és Szlovénia; Horvátország pedig pont ugyanakkora GDP-arányos költést produkált, mint Magyarország. Az 5,3 százalékos ráfordítással a középmezőnyben vagyunk, valamivel a 4,7 százalékos EU-átlag fölött.

Ezt az összesített adatot is a magas felsőoktatási kiadások húzzák fel, ha külön megnézzük az alapfokú és a középfokú oktatásra fordított kiadásokat, ott már uniós átlag alatt teljesít Magyarország.

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének oktatási adatokat közlő, kétévente megjelenő kiadványa (A közoktatás indikátorrendszere) az OECD adataira támaszkodva mutatta ki, hogy Magyarország 2010 és 2020 között a nyugat-európai országok átlagánál jóval kevesebbet költött alap- és középfokú oktatásra. A GDP-arányos oktatási ráfordításban (felsőoktatás nélkül) Magyarország és Nyugat-Európa között 2016-ban volt a legkisebb a különbség, és ebben az évben a kelet-európai országok között is jól szerepeltünk, utána viszont visszaesés látszik a költésekben.

Egyetemi rangsorok és élmezőny

„Ott vagyunk az európai élmezőnyben a szakképzésben, három magyar egyetem a világ első 2 százalékában van, és kilenc magyar egyetem a világ első 5 százalékában van”

- taglalta tovább Orbán az erőforrásfölényt.

Amit az egyetemekről mondott, azt vélhetően úgy kell érteni, hogy három magyar egyetem van a világ első 2 százalékában, és további kilenc, tehát összesen 12 magyar egyetem a legjobb 5 százalékban. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter legalábbis erről beszélt június közepén, és a három legjobban teljesítő intézményként meg is nevezte az ELTE-t, a Szegedi Tudományegyetemet és a Debreceni Egyetemet.

Hankó a júniusi interjúban kifejezetten a QS egyetemi ranglistájára hivatkozott, korábban hasonló állításoknál kormányzati szereplők - például Gulyás Gergely - a TIMES Higher Education (THE) egyetemi rangsorát említették név szerint.

A Hankó által említett QS legfrissebb listájára tíz magyar egyetem került fel. A Debreceni Egyetem, az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem befért az első 600-ba (563., 584. és 597. helyeken), további hét intézmény a 700. és az 1400. hely közé került.

A THE 2025-ös rangsorában 11 magyar intézményt találunk, sorrendben a következőket:

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemet, a BGE-t a Neumann János Egyetemet és a Soproni Egyetemet úgynevezett „reporter” státuszban, helyezés nélkül tüntették fel a listán. Ez azt jelenti, hogy hogy küldtek magukról adatokat a lista összeállítóinak, viszont nem feleltek meg valamelyik kritériumnak, ezért nem kaptak hivatalos pontszámot.

A további ismert globális rangsorok közül a Shanghai ranking négy, a CWUR hét, a U.S. News pedig nyolc magyar felsőoktatási intézményt sorolt be a legfrissebb adatok szerint.

Korábbi cikkünkben Fábri György, az ELTE docense, az egyetemi rangsorok kutatója kifejtette, hogy nincs biztos adat arról, hány egyetem van összesen a világon. Szerinte általában 18-23 ezres számról szokás beszélni. Ez alapján a legjobb 2 százalék körülbelül 360-460, az 5 százalék pedig nagyjából 900-1200 egyetemet jelenthet. Ennél a QS, a THE, a CWUR és a U.S. News friss listáján is több egyetem szerepel.

A CWUR saját bevallása szerint több mint 21 ezer felsőoktatási intézményt értékelt világszerte, de ezek közül csak a legjobb kétezret tette közzé a listáján. A rangsort ennek alapján állították össze, és ebből számították ki az úgynevezett „world rank” oszlopot is. Az ő számításuk szerint a top 2 százalékba egyetlen magyar egyetem sem került be, míg a legjobb 5 százalékban öt magyar egyetem szerepel. Az 1835. helyen rangsorolt Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet a legjobb 8,6 százalékba sorolják.

Ami azt az állítást illeti, hogy szakképzésben az európai élmezőnyben vagyunk, az Európai Bizottság Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) nevű szervének 2024-es jelentése szerint Magyarország teljesítménye inkább a középmezőnybe sorolható.

Egyetlen mutatóban teljesítünk kiemelkedően: 2022-ben a 25-64 éves korosztály 62,2 százaléka részesült oktatásban a felmérést megelőző 12 hónapban. Ennél egyedül Svédország szerepelt jobban.

Fegyveres konfliktusok

Orbán a beszéde harmadánál bedobta a „Lesz-e világháború?” kérdést – ezzel vezette fel mondandója „komolyabb” részét. Bár azt mondta, erre „nincs biztos válasz”, mégis sorra vette azokat a jeleket, amelyek szerinte a háború felé mutatnak.

Orbán szerint az egyik baljós előjel, hogy minden világháború előtt nő a fegyveres konfliktusok száma. Ennek alátámasztására egy statisztikával hozakodott elő, miszerint 1990-ben 111, míg 2024-ben már 184 fegyveres konfliktust tartottak számon világszerte.

Az adatok nagyjából egybevágnak az Uppsalai Egyetem Béke- és Konfliktuskutató Intézetének (UCDP) statisztikáival, bár az intézet az 1990-es évre csak 106 fegyveres konfliktust tart nyilván, a 111 pedig a következő évre, 1991-re vonatkozó adat.

Az Uppsalai Egyetem évente frissülő nyilvántartása a konfliktusban résztvevő szereplők alapján a fegyveres összecsapások öt típusát különbözteti meg. Orbán ezek közül a beszédében azokra tért ki röviden, amelyek államok részvételével zajlanak.

„2010 óta az államokat is magába vonó, tehát nemcsak fegyveres, hanem államokat is magába vonó konfliktusok száma megduplázódott”

- fogalmazott.

A számok itt is stimmelnek: az egyetem gyűjtése szerint 2010-ben világszerte 31, míg 2024-re már 61 olyan konfliktus volt, amelyek államokon belül vagy államok között zajlottak. Egyébként ha Orbán itt is az 1990-es évet választotta volna összehasonlítási alapul, akkor a növekedés kevésbé lenne látványos, 1990-re ugyanis 49 állami részvétellel zajló konfliktus szerepel az UCDP adatbázisában.

Globális migráció

Orbán a „háborús előjelek” közé sorolta azt is, ha „felerősödik a népvándorlás, amit ma migrációnak hívunk”. Ezzel kapcsolatban megosztott egy konkrét adatot is:

„1990-hez képest ma kétszer akkora a globális migráció: 300 millió embert érint.”

Orbán Viktor beszéde vége felé megismételte ezt a számot, majd hozzátette azt is, hogy: „ha valaki elnéz Afrikába, akkor láthatja, hogy körülbelül mi készülődik ott, és milyen kihívással kell szembenéznie majd Európának.”

A miniszterelnök minden bizonnyal az ENSZ legfrissebb, 2025 januárjában megjelent, a nemzetközi migrációra vonatkozó jelentésének számait idézte: 2024-ben a nemzetközi migránsok száma a világban 304 millió volt, majdnem a duplája az 1990-es 154 milliónak.

Fontos már az elején leszögezni, hogy az ENSZ jelentésében nemzetközi migráns alatt azt értik, aki átlép egy nemzetközi határt, megváltoztatja a lakóhelyét, és az új otthonában legalább 12 hónapig tartózkodik. Arra azonban nem kapunk választ a statisztikából, hogy mi a migráció oka és mi a helyet változtató személyek bevándorlási státusza – kivéve, ha fegyveres konfliktus elől menekül valaki, mert ezt a kategóriát külön számon tartja az ENSZ.

A jelentésben arra is kitérnek, hogy bár a nemzetközi migránsok abszolút száma valóban masszív emelkedést mutat az elmúlt néhány évtizedben, arányuk a világ népességéhez viszonyítva továbbra is csekély:

Az adatok szerint 2024-ben Európában tartózkodott a legtöbb nemzetközi migráns: 94 millióan, ami 1990-hez képest 43 milliós növekedést jelent. Ahogy azt a jelentésben is megjegyzik: a számok 2020 óta különösen megugrottak, leginkább az ukrán menekülteknek köszönhetően. Ha Európa lakosságához viszonyítjuk a kontinensen élő nemzetközi migránsok számát, akkor viszont Európa csak a harmadik helyen áll: a 745 milliós népesség kevesebb mint 13 százaléka nemzetközi migráns – ez az arány Észak-Amerikában és Óceániában (Ausztráliával együtt) is nagyobb.

Az országok rangsorában az Amerikai Egyesült Államok áll az első helyen: 2024-ben 52,4 millió nemzetközi migráns tartózkodott az országban. A második helyen Németország állt 16,8 millióval, a harmadik helyen pedig Szaúd-Arábia 13,7 millióval.

A jelentésből az is jól látszik, hogy a nemzetközi migránsok majdnem fele (45 százaléka) a saját geopolitikai régiójában él. Különösen igaz ez az európaiakra:

Az ENSZ riportjában szó esik azokról a menekültekről és menedékkérőkről is, akik fegyveres konfliktusok, erőszak, emberi jogi jogsértések vagy üldöztetés miatt kényszerültek elhagyni az országukat. 2024-ben az ő számuk majdnem 52 millió volt: azaz minden hatodik nemzetközi migráns kényszerből hagyta el a hazáját.

Az 52 millió menekült a legmagasabb adat az 1950-es évek óta, amióta az ENSZ gyűjti a nemzetközi migrációra vonatkozó adatokat. A jelentésben megjegyzik: a számok növekedéséhez többek között az Afganisztánban, Venezuelában és Szíriában zajló humanitárius válság, valamint a Szudánban és Ukrajnában kialakult krízis járult hozzá.

Címlapi fotó: Kristóf Balázs/444