Az Európai Bizottság 2028-tól agrártámogatási reformot vezetne be, de a kormány ezt tévesen köti össze Ukrajna lehetséges csatlakozásával. Az uniós agrárminiszterek ráadásul nem értenek egyet a Bizottság terveivel, és részletek hiányában azt sem lehet tudni, mit hozna egy új rendszer a magyar gazdáknak.

„Ukrajna csatlakozásával a földalapú támogatások rendszere megváltozna”

– állítja a kormány a VOKS2025 nevű véleménynyilvánító szavazáshoz mellékelt szövegben, ami Ukrajna EU-csatlakozásának állítólagos következményeit tárgyalja, köztük a „mezőgazdasági kockázatokat”. A kormány szerint „a magyar gazdák elveszítenék a földterület alapján járó támogatásokat, az teljes egészében az ukrán mezőgazdaságnak járna.”

A tájékoztató egészségügyi kockázatokról szóló részében már azonosítottunk félrevezető állításokat, most a mezőgazdasági részt és a kormány mezőgazdaságról szóló kommunikációjának félrevezető elemeit vizsgáljuk meg közelebbről.

Ez a téma ugyanis nem most került először napirendre a kormányzati kommunikációban, többen többször összekapcsolták már Ukrajna lehetséges EU-csatlakozását azzal, hogy a magyar gazdák elveszítenék az agrártámogatásokat. Dömötör Csaba, a Fidesz EP-képviselője például januárban arról beszélt , hogy „egyre nagyobb erők mozdulnak meg azért, hogy leépítsék vagy kivezessék a területalapú agrártámogatásokat.” A politikus szerint:

„A fő érvelés az úgy szól, hogy Ukrajna előbb-utóbb tag lesz, és ha tag lesz, akkor annyi termőföld jön be majd az Európai Unióba, amit az uniós költségvetés nem bír el.”

A politikus azt is megjegyzi, hogy „ennek a történetnek a főszereplője egy Peter Strohschneider nevű ember”, akit Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy stratégiai dokumentum elkészítésével bízott meg az uniós agrárpolitika jövőjéről.

A témára – miután ahhoz tiszás EP-képviselők is hozzászóltak –, rárepültek a Megafon tartalomgyártói is: Déri Stefi , Apáti Bence és Szarvas Szilveszter is megismételte Dömötör Csaba eszmefuttatását.

Cikkünk legfontosabb következtetése szerint azonban

Hogyan működik az uniós agrártámogatás?

A Közös Agrárpolitika (KAP) az 1960-as évek elején jött létre, eredeti célja az volt, hogy a világháború után biztosítsa a hatékony élelmiszerellátást, később pedig a mezőgazdaságból élők jövedelmét. Kezdetben a támogatások a termőterületekhez és a megtermelt mezőgazdasági terményekhez kapcsolódtak. Aztán bevezettek egy olyan éves alaptámogatást, amit azok a termelőüzemek kaptak, akik már korábban, a „megelőző referenciaévekben” is jogosultak voltak a támogatásra. Ezt a rendszert egyszerűsítve született meg végül a területalapú támogatás, ami már nem annyira az üzemeket, hanem az egyes gazdálkodókat célozta:

a termelők hektár alapon kapnak átalánytámogatást, attól függetlenül, hogy az adott területen mit termelnek vagy tenyésztenek. A támogatás nem degresszív, vagyis nem csökken egységarányosan a támogatott terület növekedésével.

A földterület mellett más komponensek is számítanak a támogatások megítélésekor: 2013-tól egyre fontosabbá váltak a környezetvédelmi szempontok, ekkor vált kötelezővé a zöldítési komponens. Ezt akkor kaphatják meg a gazdák, ha hozzájárulnak az „ökológiai szempontból fenntartható agrárgazdálkodáshoz”. De bekerült a szempontok közé a fiatal gazdák és a kisméretű gazdaságok támogatása is.

A KAP két pillérből áll: nagyobb részét az Európai Mezőgazdasági és Garancia Alapból (EMGA) fedezik, ide tartoznak a területalapú alaptámogatások. A másik, kisebb pillért az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) adja, ebből a vidékfejlesztési projekteket finanszírozzák. A most futó 2023-2027-es KAP-ciklusról az Európai Unió döntéshozó szervei 2021-ben döntöttek .

A ciklus KAP- költségvetése 387 milliárd euró, ez körülbelül a teljes uniós költségvetés egynegyede. Az arány évről évre csökken: az 1980-as években a KAP az uniós költségvetés bő 70 százalékát tette ki, de 2023-ban már nem érte el a 25 százalékot sem. A csökkenő tendencia főként az egyéb uniós szakpolitikákra költött egyre növekvő költségeknek köszönhető.

A most futó 2023-2027-es ciklusban klímavédelmi és méltányossági szempontokkal bővítették a területalapú sémát. Ahogy az Európai Bizottság honlapján áll:

„A cél az, hogy az európai mezőgazdasági termelők jövője fenntartható legyen, a kisebb gazdaságok célzottabb támogatásban részesüljenek, az uniós országok pedig rugalmasabban igazíthassák az intézkedéseket a helyi viszonyokhoz.”

Az eddiginél méltányosabb támogatási elosztás azt jelenti, hogy a támogatásokból:

Ahhoz, hogy az egyes tagállamok részesüljenek az uniós agrártámogatásból, a KAP nemzeti szintű végrehajtására irányuló, hivatalosan jóváhagyott nemzeti stratégia kell. Ebből a magyar tervből kiderül: a KAP 2023-2027-es ciklusában majdnem 8,5 milliárd eurónyi agrártámogatás érkezik Magyarországra, ebből 6,6 milliárd euró közvetlen kifizetésként .

A közvetlen kifizetések nagy részét a területalapú támogatások teszik ki, a kisebb részt a termeléssel, fenntarthatósággal, klímavédelemmel, állatjóléttel összefüggő támogatási részletek adják. A közvetlen kifizetésekhez hozzáadódnak a különböző ágazati támogatások és a vidékfejlesztési támogatások. Utóbbinak csak egy részét állja az EU, a tagállamoknak mellé kell tenniük a nemzeti finanszírozást.

Az Agrárminisztérium számai szerint 2024-ben 160 ezer gazdálkodó élt a területalapú támogatási lehetőséggel, és 5 millió hektárra nyújtottak be kérelmet.

Ukrajnáról nincs szó, de jövedelemalapú támogatásról igen

A mostani KAP-ciklus a felénél jár. A következő 1-2 évben kell elfogadni a hivatalos keretösszegeket és dokumentumokat arról, mi és hogyan változzon 2028-tól. Az ezzel kapcsolatos álláspontját az Európai Bizottság valóban az alapján a dokumentum alapján kívánja kialakítani, amire Dömötör Csaba is hivatkozott a már említett januári videójában: ez a Stratégiai Párbeszéd az Uniós Mezőgazdaság Jövőjéről című jelentés. Dömötör szerint ezt az elemzést Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke rendelte meg egy Peter Strohschneider nevű professzortól. Azt is állítja, hogy ez a dokumentum szolgál az agrártámogatási reformok alapjául.

A kormányzati kommunikációban a jelentésen kívül más „bizonyítékot” nem mutattak fel arra, hogy alátámasszák azt az elképzelésüket, ami szerint az agrártámogatások átalakításának, a területalapú rendszer megváltoztatásának oka az ukránok jövőbeli uniós csatlakozása.

Nézzük, mi is ez a jelentés.

Ursula von der Leyen 2024 szeptemberében kapta kézhez a dokumentumot, amit egy az európai agrár- és élelmiszeripari ágazat képviselőiből, szakértőkből és civilekből álló munkacsoport jegyez (a résztvevők listája itt érhető el). Ennek a vezetője volt a már említett Peter Strohschneider, aki az aláírás szerint von der Leyen szaktanácsadója. Von der Leyen azt mondta, a Bizottság erre a dokumentumra támaszkodva alakítja majd ki az álláspontját arról, hogyan nézzen ki az uniós mezőgazdaság a jövőben. Tehát ez még nem maga az új KAP-stratégia, csupán egy munkaanyag, ami a 2028-as kezdődátumig még jelentősen átalakulhat.

A jelentésben leírtak szerint az EU továbbra is elkötelezett a méltányos elosztás, a fiatal gazdák, a nők és a kisgazdaságok célzott támogatása mellett. Arról viszont elgondolkodnak a dokumentum szerzői, hogy a KAP-ot önálló támogatásként kell-e megtartani, vagy az agrártámogatások a jövőben egy nagyobb költségvetési fejezetbe, pénzalapba tartozzanak. Emellett megjegyzik, hogy az eddiginél is célzottabb támogatási rendszerre van szükség, ami megakadályozná, hogy a gazdálkodók felhagyjanak a termeléssel, és biztosítaná a tisztességes jövedelmet. Ezért a munkacsoport azt javasolja, hogy

el kellene mozdulni a jelenlegi, alapvetően területalapú támogatásoktól egy olyan megközelítés felé, amiben a támogatás a mezőgazdasági termelők gazdasági életképességén alapulna. A támogatás alapvetően nem terület-, hanem jövedelemalapú lenne.

A dokumentum szerint az Európai Bizottságnak egy szociálpolitikai, gazdasági és agrárszakértőkből álló független munkacsoportot kellene létrehoznia, aminek a legmegfelelőbb mechanizmusok és kritériumrendszerek áttekintése és értékelése lenne a feladata, hogy aztán azok alapján még célzottabbá tehessék a jövedelemalapú kifizetéseket.

Valóban van rá tehát törekvés, hogy a jelenlegi területalapú támogatásoktól elmozduljon a rendszer. A pontos metodológiáról és kritériumrendszerről azonban egyelőre semmit sem tudni.

Az viszont világosan látszik a jelentésből, hogy ennek a szándéknak

Ukrajna lehetséges uniós csatlakozásához közvetlenül nincs köze. A dokumentum egyszer említi Ukrajnát (20. oldal), akkor sem a lehetséges reformmal kapcsolatban, hanem mint a háború miatti geopolitikai és globális élelmiszeripari kihívás.

Megkérdeztük arról az Európai Bizottságot is, van-e köze Ukrajna jövőbeli csatlakozásának az agrárpolitikai reformokhoz. Ezt a választ kaptuk:

„Jelenleg az ukrajnai mezőgazdasági termelők nem részesülnek támogatásban az Európai Unió közös agrárpolitikájából, és ez így is lesz mindaddig, amíg Ukrajna nem válik az EU teljes jogú tagjává.”

A Tanács és az agrárszervezetek reagálnak

Jelenleg abban sem lehetünk biztosak, hogy a 2028-ban induló újabb KAP-ciklus alapját valóban a Stratégiai Párbeszédben javasolt elvek fogják adni. Tavaly december elején ugyanis az Európai Tanács elfogadott egy dokumentumot a KAP jövőbeli reformjáról. Ebben nincs szó a területalapú támogatások megszüntetéséről, sőt az agrárminisztereket tömörítő tanács kifejezetten ellenzi a KAP más pénzalapokba való beolvasztását és szorgalmazza önálló fennmaradását. A Tanács részéről Nagy István agrárminiszter a magyar EU-s elnökség nevében kommentálta az elfogadott dokumentumot:

„Szorgalmazzuk a két pillérből álló, önálló és független KAP fenntartását. A közvetlen kifizetéseknek továbbra is elő kell segíteniük a mezőgazdasági termelők jövedelmi stabilitását.”

A Tanács arra kérte a Bizottságot, hogy az általuk elfogadott következtetéseket vegyék figyelembe az uniós mezőgazdaság jövőképének tervezésekor, a Tanács szövege szolgáljon „politikai iránymutatásként”.

Hogy a Bizottság és a Tanács vitája mikor és milyen nyugvópontra jut, milyen egyezségek születnek a témában, nem tudjuk. Az valószínű, hogy a hivatalos agrárstratégiára még éveket kell várnunk, az első keretösszeget várhatóan az EU hosszú távú költségvetési tervezetével együtt, júliusban közli a Bizottság.

A Bizottság stratégiai jelentésére ráadásul nemcsak a Tanácsban ülő agrárminiszterek, de több agrárszervezet is kritikusan reagált. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) kiállt a területalapú támogatások mellett, többen pedig arra figyelmezettek, hogy a magyar gazdák nagy része tönkremenne, ha kivezetnék a területalapú támogatásokat. Ez ugyanakkor szintén nem alátámasztott prognózis, hiszen nem tudjuk, pontosan mit vezetnének be a területalapú támogatás helyett.

Tavaly októberben Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) korábbi főtitkárhelyettese a Magyar Hangnak azt nyilatkozta , hogy:

„ Területalapú támogatások nélkül a magyarországi vállalkozások 80 százaléka veszteséges lenne, ki jobban, ki kevésbé.”

Megkérdeztük a MOSZ jelenlegi főtitkárát, Paragi Mártont, hogyan számolták ki a 80 százalékot. Válaszából kiderült: a korábbi főtitkárhelyettes 80 százalékos arányról tett kijelentése „a statisztika [a NAV, a KSH és az Agrárgazdasági Kutatóintézet statisztikái] alapján nem levezethető, az a tagsági körből származó információkon, háttérbeszélgetéseken és egyeztetéseken kialakult konszenzuson és empírián alapul.”

A korábbi főtitkárhelyettes kiindulópontja az volt, hogy az elmúlt évek negatív folyamatainak és kihívásainak következményeként 2023-ban és 2024-ben az ágazat támogatások nélkül veszteséges lett volna.

A MOSZ alapvetően elfogadhatónak tartja a jelenlegi területalapú támogatási rendszert, de szorgalmazza az igénybevételi feltételek egyszerűsítését és az adminisztrációs terhek csökkentését. Alapelvnek tartják, hogy „minden termelő számára egyformán biztosítani kell a támogatásokhoz való diszkriminációmentes hozzáférést.”

A Bizottság javaslatáról a főtitkár azt mondta:

„a jövedelemalapú támogatáskifizetés feltételei nem ismertek, erről érdemi vitát csak akkor lehet folytatni, ha több információ áll rendelkezésre az elképzelés részleteiről és hatástanulmányok készülnek az alkalmazás lehetséges hatásairól. A területalapú támogatási rendszernek csak akkor képezheti valós alternatíváját, ha nem rontja az árutermelő mezőgazdasági szektor szereplőinek a pozícióját.”

Mi lenne, ha Ukrajna csatlakozna?

Ahogy a fentebb leírtakból is látszik, a következő KAP-ciklus most formálódó keretrendszeréről egyelőre keveset tudunk, ott tartunk, hogy a Bizottság és a Tanács egy-egy dokumentumban megfogalmazta szándékait. Ukrajna uniós csatlakozásának mezőgazdasági következményeiről bármilyen hivatalos dokumentum vagy elemzés hiányában még ennyi sem tudható.

A brüsszeli székhelyű, nemzetközi non-profit think thank, a Bruegel Intézet 2024 áprilisában kiadott egy jelentést Ukrajna esetleges jövőbeli uniós csatlakozásának hatásairól. Ebben szó esik arról is, hogyan alakulna a KAP költségvetése, ha Ukrajna uniós tagállam lenne.

Az intézet számításai szerint a KAP költségvetésének (a jelenlegi szabályok alapján) 18-22 százalékkal kellene növekednie, hogy a többi tagállam ugyanannyi támogatást kapjon, mint Ukrajna csatlakozása nélkül.

Ez a számítás számos feltételezésen alapul, ráadásul Ukrajna uniós csatlakozása valószínűleg nem történik meg 2028 elejéig, amikor az újabb KAP-ciklus kezdődik. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke korábban azt mondta , 2030-ra tűnik reálisnak az EU újabb bővítése, ami egyébként nem csupán Ukrajna esetleges csatlakozását jelenthetné – jelenleg 9 ország rendelkezik tagjelölti státusszal .

Ráadásul, ha egy ország csatlakozik az EU-hoz, jellemzően nem kapja meg rögtön az uniós támogatások 100 százalékát. Ez történt Magyarország uniós csatlakozásakor is:

2004-ben, a csatlakozás évében az agrártámogatások közvetlen kifizetéseinek mindössze 25 százalékát kapták meg az újonnan csatlakozó országok, köztük Magyarország is.

Ez az összeg 2005-re 30 százalékra, 2006-ra pedig 35 százalékra nőtt. Az Európai Bizottság akkori közleménye szerint , ha a közvetlen kifizetések teljes összegét adták volna oda az újonnan csatlakozó államoknak, az a „meglévő struktúrák befagyasztását és a korszerűsítés akadályozását eredményezte volna”. Az átmeneti időszak tízéves volt, így Magyarország csupán tíz év után, 2013-ban kapta meg először az agrártámogatások közvetlen kifizetéseinek 100 százalékát.

Címlapi kép: Kisbenedek Attila / AFP