Valóban kötelező betelepítést hoz a paktum Magyarországra? Miért ítélte az EU elenyészőnek a hazai migrációs nyomást, és hogyan tervezi kezelni a helyzetet a Tisza-kormány? Cikkünkben végigvesszük a migrációs csomag működését és a köré épült állításokat.

Június 12-től, e hét péntektől kell alkalmazni az Európai Unió Migrációs és Menekültügyi Paktumának legtöbb elemét. A paktum a migráció kezelésére és egy közös menekültügyi rendszer létrehozására vonatkozó szabálycsomag, amit még 2024 májusában fogadtak el az uniós jogalkotók.

A paktum az Európai Bizottság tájékoztatója szerint összesen 12 új vagy módosított migrációs jogszabályból áll, a magyar közbeszédben azonban leginkább két pontja szokott szóba kerülni:

Májusban Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője interpellációt nyújtott be Pósfai Gábor belügyminiszternek a migrációs paktumról. Ebben azt állította, hogy a június 12-én élesedő szabálycsomag „kötelező kvótákat, pénzügyi hozzájárulást és menedékkérelmek tízezreinek elbírálását írja elő Magyarország számára”.

Június 5-én a Mi Hazánk és Fidesz szimpatizánsai tüntettek is a paktum ellen.

Másnap Németh Balázs fideszes képviselő a Facebook-oldalán arról írt, hogy a paktum szolidaritási rendszeréből „nincs kibújás, nincs menekvés”. Féligazságnak nevezte Magyar Péter kommunikációját, ami szerint Magyarországnak nem kell senkit befogadnia, Németh szerint ugyanis a paktum értelmében a befogadás kiváltása is súlyos összegekbe kerül majd az országnak. Németh felháborítónak tartja emellett, hogy az Európai Bizottság nem sorolta Magyarországot a migrációs nyomás alatt álló országok közé, miközben a déli határon „bő tíz éve folyamatos a nyomás”.

A migrációs paktum nem most került elő először a közbeszédben, a Fidesz a kormányzása alatt is kampányolt ellene, jellemzően a kötelező betelepítésekre vonatkozó félrevezető állításokkal. Orbán Viktor évindító sajtótájékoztatóján konkrét számokat említett arról, szerinte a paktum alapján hány embert kellene Magyarországnak átvennie más országoktól, mekkora „migránstábor” építésére kötelezne minket az EU, és hány menedékkérelmet kellene elbírálnunk egy év alatt. Akkori tényellenőrzésünkben levezettük, hogyan értelmezte félre Orbán a migrációs paktum szabályait.

Mivel a június 12-i dátum miatt újra előkerülhetnek félrevezető állítások a paktumról, cikkünkben összeszedjük a legfontosabb félreértéseket, és bemutatjuk, valójában miben hozhatnak változást az új menekültügyi szabályok.

Betelepítési kvóta?

A paktumot a leggyakrabban az úgynevezett szolidaritási mechanizmus miatt bírálják. Egészen pontosan amiatt, mert egyes feltételezések szerint az EU arra kötelezné vele Magyarországot, hogy más országba érkező menekülteket átvegyen, befogadjon.

Rétvári Bence arról írt interpellációjában, hogy a paktum „kötelező kvótákat és pénzügyi hozzájárulást” ír elő Magyarországnak. Németh Balázs már cizelláltabban fogalmazott, amikor azt emelte ki, hogy a befogadás kiváltása is pénzbe kerül.

A paktum szabályai szerint a menedékkérők vagy menekültek áthelyezését (a köznyelvben erre szoktak kvótaként hivatkozni) a tagállamok kiválthatják pénzügyi hozzájárulással vagy más alternatív segítségnyújtással. Az is igaz ugyanakkor, hogy az alternatív segítség értékét is pénzben kell kifejezni.

A paktum migráció kezeléséről szóló rendelete valóban előírja a tagállamoknak, hogy segítsenek a migrációs nyomás alatt álló országokon. A szolidaritási mechanizmus értelmében a segítségnek három lehetséges módja van:

Azt a tagállamok maguk dönthetik el, hogy áthelyezéssel, pénzügyi/alternatív hozzájárulással vagy a kettő kombinációjával nyújtanak segítséget.

Az EU Tanácsában tavaly decemberben a tagállamok megállapodtak a szolidaritási vállalásalapról, amely a fenti három elemből áll, és az egyes országok kötelezettségeit, valamint vállalásait fekteti le. Az alap 2026-os referenciaszáma a teljes EU-ra vetítve 21 ezer áthelyezés vagy 420 millió euró pénzügyi hozzájárulás. A végrehajtási dokumentum szerint Magyarország (a lakosságszám és a GDP alapján kiszámított) méltányos részesedése ebből 1,66 százalék.

Ha ezt az arányszámot a 21 ezer főhöz és 420 millió euróhoz viszonyítjuk, azt kapjuk, hogy Magyarországnak 348 áthelyezést, 6 973 680 eurónyi pénzügyi vagy alternatív szolidaritási hozzájárulást, vagy ezek bármilyen kombinációját kellene vállalnia a paktum életbelépésével. Érdemes hangsúlyozni, hogy az áthelyezés sem jelent feltétlenül befogadást, ha ugyanis menedékkérők, és nem már státuszt kapott menekültek szállításával valósul meg, akkor a fogadó ország felelőssége a kérelem elbírálása, és elvben dönthet akár a kérelem elutasítása mellett is.

Az Orbán-kormány a decemberi tanácsi határozat elfogadásakor és utána sem tett semmilyen vállalást a szolidaritási alapból.

Hogy mit lép a Tisza, az jelenleg nem egyértelmű. Pósfai Gábor Rétvári interpellációjára adott válaszában arról beszélt, hogy elutasítják a migrációs kvótákat és a migrációs paktumot. Ezzel szemben Orbán Anita külügyminiszter májusban azt nyilatkozta a Válaszonline-nak, hogy egy majdani esetleges válsághelyzet megoldásában nem migránsok befogadásával vagy pénzek befizetésével működnének közre, hanem technikai segítséggel. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy az alternatív szolidaritási intézkedéseket nem utasítja el a kormány.

Migrációs nyomás?

A paktum egy másik, a Fidesz által korábban is sérelmezett pontja az, hogy Magyarország nem került a migrációs nyomás alatt álló országok közé. Németh Balázs is ezt kifogásolta Facbeook-bejegyzésében, amikor úgy fogalmazott, hogy Magyarországon „bő tíz éve folyamatos a nyomás, így komoly költségekkel jár a védekezés a déli határon”.

Mint egy korábbi tényellenőrzésünkben írtuk, az Európai Bizottság tavaly novemberben kategóriákba sorolta a tagállamokat aszerint, hogy milyen migrációs nyomásnak vannak kitéve.

A migrációs nyomás alatt álló tagországok azok, ahova aránytalanul sok menekült érkezett a megelőző egy évben. Ide sorolták Görögországot és Ciprust, illetve a tengeri mentések következtében aránytalanul sok érkezővel terhelt Spanyolországot és Olaszországot. Alapesetben ez a négy ország kérhet segítséget a 2026-os vállalásalapból a jogszabály júniusi életbelépése után.

Az elmúlt öt év migrációs adatai alapján jelentős migrációs helyzettel szembenéző országok közé Ausztria, Csehország, Bulgária, Észtország, Horvátország és Lengyelország került. Ők kérhetik a szolidaritási alapból rájuk eső arányos rész csökkentését vagy elengedését.

A Bizottság úgy értékelt, hogy Magyarországot jelenleg nem éri aránytalan migrációs teher, így egyik kedvezményezett kategóriába sem sorolták az országot. A besorolás metodológiájáról készített bizottsági dokumentumban részletesen leírják, hogy a „migrációs nyomás” meghatározásnak melyek a tényezői.

A nyomást mindig a GDP-hez és népességhez viszonyítva, vagyis az adott tagállam méretéhez és gazdasági lehetőségeihez képest vizsgálják. A dokumentum négy konkrét mutatót sorol fel, amit figyelembe vesznek: a határra érkezőket, a kutató-mentő műveletekkel felkutatott migránsokat, a nemzetközi védelem iránti kérelmeket és a tagállamok közötti jogosulatlan mozgásokat.

Bár a Bizottság konkrét számítása nem ismert, Magyarország valószínűleg azért nem került be egyik kategóriába sem, mert, a jelenlegi magyar menekültügyi rendszer működéséből adódóan a regisztrált menedékkérelmek száma elenyésző (a magyar menekültügyi rendszer működését 2020 májusában gyakorlatilag felfüggesztették).

Egyébként a migráció kezeléséről szóló rendelet alapján olyan tagállam is kérhet segítséget a szolidaritási alapból, amit a Bizottság korábban nem ítélt migrációs nyomás alatt állónak. Ilyen esetben a Bizottságnak új határozatot kell hoznia arról, hogy mégis kaphat segítséget az adott ország.

Menedékkérelmek tízezreinek elbírálása?

Rétvári interpellációjában az áll, a paktum „menedékkérelmek tízezreinek elbírálását írja elő Magyarország számára”. Az elbírálandó kérelmek tízezreire vonatkozó állítás nem új, Orbán Viktor idén tartott évértékelőjén például 23 ezer kérelem kötelező elbírálásáról beszélt, és azt is mondta, a paktum egy tízezer fős „migránstábor” építésére kötelezné az országot.

Ezek az állítások a migrációs paktum egy másik elemét, a határeljárást értelmezik félre.

A határeljárás lényege, hogy a tagállamok gyorsan – legfeljebb 12, bizonyos esetekben 16 hét alatt – döntsenek az olyan menedékkérők ügyében, akik belépését még nem engedélyezték az EU-ba. A Telex korábbi elemzése szerint leginkább abban segíti a tagállamokat, hogy az elutasítandó kérelmeket minél gyorsabban kiszűrhessék – vagyis éppen, hogy a migráció visszaszorítását szolgálja majd.

A Bizottság végrehajtási határozata írja elő az úgynevezett határeljárási kapacitást és a határeljárásban megvizsgált kérelmek évenkénti maximális számát tagállamonként. A kapacitást és a maximális számot azért fektették le előre, mert a határeljárás nemcsak lehetőség, hanem bizonyos esetekben kötelező lesz alkalmazni.

Ez a kötelezettség akkor lép életbe, ha a kérelmező hamis dokumentumot nyújtott be a hatóságnak a személyazonosságáról vagy az állampolgárságáról, ha nemzetbiztonsági kockázatot jelent, vagy ha olyan ország állampolgára, amelynél viszonylag ritka a menedékkérelmek pozitív elbírálása (EU-s átlagban 20 százalék alatti).

A bizottsági döntés értelmében Magyarországnak egy viszonylag jelentős, 7716 fős határeljárási kapacitást kell(ett volna) létrehoznia június 12-ig.

A több tízezer menedékkérelemmel kapcsolatos állítás arra utalhat, hogy a következő évben (2027. június 12-ig) a kapacitás kétszeresét, 15 432 kérelmet kell maximálisan határeljárásban megvizsgálni, a rákövetkező évben pedig a kapacitás háromszorosát, 23 148 kérelmet.

Az azonban félreértelmezés, hogy a paktum értelmében ennyi menedékkérelmet feltétlenül meg kell vizsgálnunk.

A bizottság által előírt szám mindössze annyit jelent, hogy ha egy évben összegyűlik ennyi kérelem határeljárásban, akkor a továbbiakban nem lesz kötelező a határeljárást alkalmazni, akkor sem, ha a feltételei egyébként fennállnának. Az nem következik belőle, hogy ennyi eljárást mindenképpen le kell folytatni. Az elbírálandó kérelmek számát értelemszerűen az határozza meg, hogy hányan kérnek menekültstátuszt Magyarországon.

Mi változna Magyarországon?

A migrációs paktum nemzetközi kritikái többnyire azt emelik ki, hogy az új szabályok szigorítanának a jelenlegi EU-s eljárásrenden. A Human Rights Watch június 10-i összefoglalója például úgy fogalmaz, hogy a paktum aláássa a menedékjogot, mert egyszerűbbé teszi a kormányoknak, hogy gyorsított eljárásban bírálják el a kérelmeket, a kérelmezőket pedig fogva tartsák.

Ezzel együtt a június 12-én életbe lépő rendeletek (amelyek elvileg közvetlenül hatályosak és alkalmazandók lesznek a tagállamokban) a Fidesz által leépített magyar menekültügyi rendszerhez képest valóban szélesebb hozzáférést jelentenének a nemzetközi védelemhez.

Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság munnkatársa korábban arról beszélt a Lakmusznak, hogy ha Magyarország végrehajtaná a migrációs paktumot, az alapjaiban változtatná meg a jelenlegi menekültügyi rendszert, a mai jogi környezetben ugyanis a menedékkérők Magyarországra helyezése és a határeljárás sem igazán értelmezhető.

A magyar kormány 2020. május 26-án, a járványra válaszul bevezette a nagykövetségi eljárást. Az eljárás előírja, hogy a menedékkérőknek először a belgrádi vagy kijevi magyar nagykövetségen kell benyújtaniuk egy szándéknyilatkozatot, tehát nincs lehetőség arra, hogy valaki közvetlenül az ország területén vagy akár a határon adjon be menedékkérelmet. Emellett a magyar hatóságok 2016 júliusa óta azonosítás és a menekültügyi eljárás lehetősége nélkül kényszerítik vissza Szerbiába az országban feltartóztatott menekülőket.

Az Európai Unió Bírósága 2020-ban jogsértőnek ítélte a magyar menekültügyi rendszer több pontját, például az eljáráshoz való hozzáférés korlátozását, a jogorvoslat hiányosságait és a csoportos kiutasítást lehetővé tevő szabályokat, de a követségi rendszerről is kimondta a bíróság 2023-ban, hogy uniós jogba ütközik. A 2020-as ítéletet a kormány nem teljesítette, ezért a bíróság 2024. június 13-án összesen 200 millió euróra büntette Magyarországot. A büntetés naponta egymillió euróval tovább emelkedik, amíg a kormány nem hajtja végre az uniós ítéletet.

Léderer András korábban azt mondta a Lakmusznak, hogy

„ha Magyarország végrehajtja a paktumot, az megszüntetné a bírság okát, hiszen magával hozná a jelenlegi rendszer változását, megszüntetné a jogsértő gyakorlatot”.

Korábban az Orbán-kormány számos tisztviselője kijelentette, hogy ők nem hajtanák végre a paktumot.

A Tisza belügyminisztere, Pósfai Gábor a paktum „elutasításáról” beszélt, de például Orbán Anita nyilatkozata, mint láttuk, megnyitja az utat annak, hogy alternatív segítségnyújtással a szolidaritási mechanizmusban részt vehessen az ország.

Magyar Péter az Ursula von der Leyennel folytatott, az uniós források hazahozatalát célzó egyeztetése után azt nyilatkozta a migrációs paktumról, hogy Magyarországnak arra megoldást találnia , hogy illegális migránsok ne jöjjenek be az országba, de a napi bírságot se kelljen tovább fizetni.

Hogy ezt pontosan hogy képzelik el, mi a Tisza hivatalos álláspontja a paktum végrehajtásával kapcsolatban, arról küldtünk kérdéseket a kormánynak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Ezt a cikket a Prebunking at Scale projekt keretében írtuk, a European Fact-Checking Standards Network támogatásával.

Címlapi fotó: Ujvári Sándor/MTI