A miniszterelnök elmondta, szerinte mire köteleznék Magyarországot az uniós szabályok, a számai azonban nem pont úgy szerepelnek a migrációs csomagban, ahogy bemutatta őket.

Orbán Viktor január 5-i évindító sajtótájékoztatójának több pontján beszélt arról, milyen következményei lesznek szerinte az EU júniusban életbe lépő új migrációs csomagjának.

Orbán szerint a migrációs paktum és az Európai Bizottság döntése értelmében

„350 főt be kell fogadnunk, olyan migránsokat, akik nem Magyarországon adták be a kérelmüket, hanem más nyugat-európai országban. Ezeket át kéne vennünk és itt kéne az eljárásokat lefolytatnunk.”

(Később arról beszélt, hogy „ide akarnak vezényelni körülbelül 400 migránst”.)

Azt is mondta a miniszterelnök, hogy „Magyarországnak le kellene folytatnia 23 ezer kérelem elbírálását egy év alatt”, és ehhez 10 ezer fős „migránstábort” kellene építenünk. (A sajtótájékoztató egy másik pontján úgy fogalmazott, a paktum arra kötelezne minket, hogy évente minimum 27 ezer menedékkérelmet bíráljunk el.)

Orbán a migrációs paktum két külön elemére utalhatott: a tagállamok közötti szolidaritást szabályozó mechanizmusra, illetve egy újonnan létrehozott menekültügyi eljárásra, az úgynevezett határeljárásra.

Hány főt kellene átvennie Magyarországnak, és hogyan?

Azt, hogy a migrációs nyomás alatt álló országokat 2026-tól hogyan kell segítenie a többi EU-s tagállamnak, a 2024 májusában elfogadott Migrációs és Menekültügyi Paktum egyik jogszabálya, a migráció kezeléséről szóló rendelet szabályozza. Az úgynevezett szolidaritási mechanizmus konkrét végrehajtását az Európai Bizottság tavaly novemberi jelentése és az EU Tanácsának decemberi határozata részletezi.

A szolidaritási mechanizmus értelmében a migrációs nyomással küzdő országok kisegítésének három módja van:

Ezekből az elemekből áll a szolidaritási vállalásalap, aminek 2026-os keretszámairól decemberben állapodtak meg a tagállamok a Tanácsban.

Az alap 2026-os referenciaszáma a teljes EU-ra vetítve 21 ezer áthelyezés, illetve 420 millió euró pénzügyi hozzájárulás. A végrehajtási dokumentum szerint Magyarország (a lakosságszám és a GDP alapján kiszámított) méltányos részesedése ebből 1,66 százalék.

Ha ezt az arányszámot a 21 ezer fős és 420 milliós referenciaszámokhoz viszonyítjuk, azt kapjuk, hogy Magyarországnak 348 áthelyezést, 6 973 680 eurónyi pénzügyi vagy alternatív szolidaritási hozzájárulást, vagy ezek bármilyen kombinációját kellene vállalnia a paktum életbelépésével.

A Tanács határozatából az is kiderül, hogy a tagállamok eddig milyen felajánlásokat tettek. Hollandia, Portugália, Finnország és Svédország például egyetlen áthelyezést sem vállalt, hanem teljes egészében pénzügyi hozzájárulással töltenék ki a részesedésüket. Magyarország egyelőre nem vállalt semmilyen hozzájárulást. Rajtunk kívül egy ilyen ország van még, Szlovákia.

Az áthelyezések két forgatókönyv szerint bonyolíthatók le. Az egyik forgatókönyv az, amikor menekültstátusszal még nem rendelkező menedékkérőket helyeznek át a tagállamok között. Ilyenkor a menedékkérelem elbírálása annak a tagállamnak a felelőssége, ahova áthelyeznék a kérelmezőt. Ez nem jelent biztos befogadást, hiszen az átvevő tagállam el is utasíthatja a kérelmet.

A rendelet ezen felül lehetőséget ad arra, hogy olyan személyt helyezzenek át egy tagállamból egy másikba, aki már nemzetközi védelemben részesült. Ilyenkor az a tagállam, aki a menekültet átveszi, valóban kénytelen befogadni őt, az illető státusza megmarad. Elismert menekültek áthelyezésére csak azután kerülhet sor, hogy az érintett ehhez írásban hozzájárult, a két tagállam pedig kétoldalú megállapodást kötött. Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint ez utóbbi lehetőségnek nem reális a gyakorlati alkalmazása a jelenlegi magyar helyzetben.

Az Európai Bizottság 2025 novemberében egyébként négy országról mondta ki, hogy migrációs nyomás alatt állnak: Görögországról, Ciprusról, Olaszországról és Spanyolországról. Alapesetben ez a négy ország kérhet segítséget a 2026-os vállalásalapból a jogszabály júniusi életbe lépése után. Az igények és a felajánlások összeegyeztetése egy úgynevezett szolidaritási koordinátor feladata lesz.

A migráció kezeléséről szóló rendelet alapján olyan tagállam is kérhet segítséget a szolidaritási alapból, amit a Bizottság korábban nem ítélt migrációs nyomás alatt állónak. Ilyen esetben a Bizottságnak új határozatot kell hoznia, majd szintén a szolidaritási koordinátoron keresztül indulhat el az igények és a felajánlások összehangolása

Határeljárás

Orbán 10 ezer fős migránstábora és az az állítása, hogy évente 23 ezer menedékkérelem elbírálására köteleznék Magyarországot, valószínűleg a migrációs paktum egy másik eleméhez, a határeljáráshoz kapcsolódik.

Az úgynevezett határon folytatott eljárást a nemzetközi védelem iránti közös eljárás létrehozásáról szóló 2024-es EU-s rendelet szabályozza – és ezen a területen is fontos végrehajtási részletszabályokat hozott egy bizottsági határozat, amit 2024 augusztusában fogadtak el.

A határeljárás lényege, hogy a tagállamok gyorsan döntsenek az olyan menedékkérők ügyében, akik belépését még nem engedélyezték az EU-ba. A hatáeljárással legfeljebb 12 – bizonyos esetekben 16 – hét alatt végezni kell, és a Telex korábbi elemzése szerint leginkább abban segíti a tagállamokat, hogy az elutasítandó kérelmeket minél gyorsabban kiszűrhessék.

Ahhoz, hogy a kérelmezők ne tudjanak az ország területére lépni, valóban kell bizonyos számú férőhelyet biztosítani számukra a külső határon vagy annak közelében, tranzitzónákban, vagy a tagállamokon belüli egyéb kijelölt helyszíneken.

A Bizottság végrehajtási határozata írta elő, hogy az egyes tagállamokban mekkora „megfelelő kapacitást” kell létrehozni idén június 12-ig a határeljárásokhoz.

Léderer András azt mondta a Lakmusznak, hogy a megfelelő kapacitás egyszerre jelent fizikai kapacitást, például tábori ágyakat, és az eljárásokat lefolytató ügyintézőket.

Ez a második legmagasabb szám a tagállamok között, egyedül Olaszországnál magasabb, 8016 fős.

Magyarországon azért kiugróan magas az elvárt kapacitás, mert a meghatározásakor figyelembe vett mutatók a magyar menekültügyi rendszer leépítéséből és a határigazgatási gyakorlatból adódóan szintén rendkívül magasak voltak.

A megfelelő kapacitást az alapján számolták ki, hogy egy hároméves időszakban hány illegális határátlépést és megtagadott beléptetést jelentettek a tagállamok. Magyarország 2016 júliusa óta azonosítás nélkül kényszeríti vissza Szerbiába a menedékkérőket. A kollektív kiutasításnak azonban velejárója, hogy ha ugyanaz a személy több alkalommal megpróbál az országba jutni, többször is megjelenik a statisztikában. A hároméves referenciaszám így 338 978 lett Magyarországon, aminél csak az olasz adat volt magasabb – ehhez mérten a megfelelő kapacitás is nálunk lett a második legnagyobb.

A megfelelő kapacitás mellett a bizottsági határozat a határeljárásban megvizsgált kérelmek évenkénti maximális számát is megadta tagállamonként: 2026 júniusától 2027 júniusáig ez a megfelelő kapacitás kétszerese, 2027 júniusától pedig a kapacitás háromszorosa. Utóbbi Magyarország esetében 23 148 főre jön ki, ami közel van Orbán sajtótájékoztatón bemondott 23 ezres adatához. (A 23 ezres számot egyébként menet közben még felülvizsgálhatják, mert a Bizottság a következő végrehajtási határozatot 2027 októberében fogadja majd el.)

A határeljárásban vizsgálandó kérelmek maximális számát azért fektették le előre, mert a határeljárás nemcsak lehetőség, hanem bizonyos esetekben kötelező lesz alkalmazni.

Ez a kötelezettség akkor lép életbe, ha a kérelmező hamis dokumentumot nyújtott be a hatóságnak a személyazonosságáról vagy állampolgárságáról, ha nemzetbiztonsági kockázatot jelent, vagy ha olyan ország állampolgára, amelynél viszonylag ritka a menedékkérelmek pozitív elbírálása (EU-s átlagban 20 százalék alatti).

A határeljárások maximális száma azt jelenti, hogy ha az adott évben ezt eléri egy tagállam, akkor a továbbiakban a fent említett esetekben sem lesz kötelező a határeljárást alkalmaznia, pontosabban, kérheti a Bizottságot, hogy ne kelljen több ilyen eljárást lefolytatnia.

Egyedül abban az esetben kell egy-egy személy kérelmét továbbra is határeljárásban vizsgálni, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a kérelmező veszélyt jelent a nemzetbiztonságra.

A 23 148-as szám tehát mindössze annyit jelent, hogy ha Magyarország a 2027 júniusával kezdődő egy évben megvizsgál ennyi kérelmet határeljárásban, akkor a továbbiakban nem lesz kötelező a határeljárást alkalmaznia. Az nem következik belőle, hogy 23 ezer kérelmet mindenképpen meg kell vizsgálni. Az elbírálandó kérelmek számát értelemszerűen az határozza meg, hogy hányan kérnek menekültstátuszt Magyarországon.

A magyar gyakorlat

Azért is nehéz megmondani, hogy a migrációs paktum ténylegesen mit jelent majd Magyarországon, mert a Fidesz politikusai több ízben világossá tették, hogy a kormány nem hajlandó a paktum végrehajtására.

Így tett például Orbán Viktor évindító beszédében, vagy korábban Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója, Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter, Nagy István agrárminiszter, vagy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Léderer András hangsúlyozta, hogy a paktum azért bír ekkora jelentősséggel az eddigi EU-s menekültügyi szabályokhoz képest, mert nem irányelvekből, hanem rendeletekből áll. Az uniós rendeletek közvetlenül hatályosak és alkalmazandók a tagállamokban, az irányelvekkel ellentétben nem kell hozzájuk nemzeti törvényt hozni, a hatálybalépést követően a magyar bíróságok kötelesek alkalmazni az új szabályokat.

„Még nem láttunk olyat élesben, mi történik akkor, ha egy ilyen összetett rendeletcsomagra egy tagállam kerek perec közli, hogy nem hajtja végre” – mondta Léderer.

2016 nyara óra a magyar hatóságok visszakényszeríthetik Szerbiába mindazokat, akik Magyarország területén a megfelelő papírok nélkül tartózkodnak, anélkül, hogy ellenőriznék a személyazonosságukat, vagy hogy menedékkérelmet nyújthatnának be. A Helsinki Bizottság szerint a magyar rendőrség csak 2022-ben több mint 150 ezer visszakényszerítést hajtott végre, vagyis ennyi esetben dobott vissza Szerbiába menekülőket azonosítás nélkül.

A magyar kormány 2020. május 26-án, a COVID világjárványra válaszul bevezette a nagykövetségi eljárást. Az eljárás előírja, hogy a menedékkérőknek először a belgrádi vagy kijevi magyar nagykövetségen kell benyújtaniuk egy szándéknyilatkozatot, tehát nincs lehetőség arra, hogy valaki közvetlenül az ország területén vagy akár a határon adjon be menedékkérelmet.

Az Európai Unió Bírósága 2020-ban ítélte jogsértőnek a magyar menekültügyi rendszer több pontját, például az eljáráshoz való hozzáférés korlátozását, a jogorvoslat hiányosságait és a csoportos kiutasítást lehetővé tevő szabályokat, de a követségi rendszerről is kimondta a Bíróság 2023-ban, hogy uniós jogba ütközik.

A 2020-as ítéletet Magyarország nem teljesítette, ezért a bíróság 2024. június 13-án összesen 200 millió euróra (mostani árfolyamon közel 80 milliárd forintra) büntette Magyarországot. A büntetés naponta egymillió euróval tovább emelkedik, amíg a kormány nem hajtja végre az uniós ítéletet.

Léderer András arról is beszélt a Lakmusznak, hogy amikor egy ilyen büntetést kiszab a bíróság, az egészen addig hatályos, ameddig a Bizottság nem jelzi a bíróság felé, hogy az adott tagállam már megfelel az uniós jognak. Bár a paktum életbe lépésével az EU-s menekültügyi rendszer megváltozik, a tömeges kiutasítás továbbra is szembemegy az uniós joggal, ahogy a 2020 májusában bevezetett úgynevezett követségi rendszer is. Így a magyar menekültügy, ha nem változik a gyakorlat, Léderer szerint változatlanul sérteni fogja az EU-s Alapjogi Chartát és a menekültügyi jogszabályokat.

„Ha Magyarország végrehajtja a paktumot, az megszüntetné a bírság okát, hiszen magával hozná a jelenlegi rendszer változását, megszüntetné a jogsértő gyakorlatot”

– mondta Léderer, és hozzátette:

„Én nem látom, hogy a magyar kormány ebbe az irányba menne.”

(Címlapi fotó: MTI/Ujvári Sándor)