Feltétel nélküli alapjövedelem sehol sincs, de számos nyugati EU-országban erős biztonsági háló védi a rászorulókat és munkanélkülieket. Magyarország ezeket tudatosan építette le, foglalkoztatottságban pedig hatodik helyen áll az EU-ban.

Rogán Antal Hídállam címmel tartott egyórás gazdasági előadást augusztus utolsó hetében a Tranzit fesztiválon. A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője arról beszélt, hogy az EU fogalmi rendszerében nincs családpolitika, csak szociálpolitika, ami főleg a szegényeket és a nem dolgozókat támogatja: a dolgozók béréből finanszíroz újraelosztó szociális intézkedéseket, miközben nem növeli a foglalkoztatottságot, érvelt a miniszter.

Ezt a szemléletet szerinte Nyugat-Európában az alapjövedelem testesíti meg.

„Ennek a legjobb formája, a Nyugat-Európában már sok helyen bevezetett és meghirdetés előtt álló alapjövedelem”

– mondta előadása közepén Rogán. (A videóban 29:30-tól hallható.)

Valójában

Mi az az alapjövedelem?

Az alapjövedelem (Universal Basic Income, UBI) egy olyan társadalompolitikai koncepció, amely szerint minden állampolgár feltétel nélkül, rendszeresen és azonos összegben az államtól jövedelmet érdemel, függetlenül attól, hogy dolgozik-e, mennyi a vagyona, vagy milyen élethelyzetben van.

A koncepciót a 18. század óta már sokan felvetették, Ferenc pápától Elon Muskig – igaz, utóbbi inkább technológiai, mint szociális szükségszerűségként utalt rá. Népszerűsítésével nemzetközi szervezetek is foglalkoznak, az egyik legismertebb a 1986-ban alapított, belga Basic Income Earth Network (BIEN).

Definíciójuk szerint az alapjövedelem

Magyarországon a koncepciót a 2011-ben alakult, mostanában kevéssé aktív Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület (FNA) képviseli, míg politikai színtéren a Párbeszéd foglalkozott vele egy rövid kampány erejéig.

A legközelebb ehhez Svájc került, ahol 2016-ban népszavazásra bocsátották a kérdést: a javaslatot azonban a választók 76,9 százaléka elutasította.

Bevezetés helyett eseti kísérletek

Európában volt néhány civil és közösségi finanszírozású alapjövedelem-kísérlet. Az egyik legismertebb példa Finnország, ahol 2017 és 2018 között kétezer munkanélküli havonta 560 eurót kapott anélkül, hogy bármit is elvártak volna tőlük érte. Németországban egy civil kezdeményezés keretében 122 ember három éven át havi 1200 eurót kapott.

Spanyolországban, Katalóniában 2021-ben indult egy nagyszabású program: ötezer ember kapott rendszeres támogatást, felnőttek havi 800, gyerekek 300 eurót.

Egyes elemeiben hasonló intézkedésként említhető még Írország példája, ahol kifejezetten a művészeknek adnak heti 325 eurós támogatást a stabil megélhetés érdekében. Walesben olyan fiatalok kaptak havi támogatást, akik gyámságból kerültek ki, Angliában pedig egy olyan pilotot készítettek elő, amiben havi 1600 fontot biztosítanak két évig harminc embernek.

Az alapjövedelem-kísérletekről több szervezet is vezet interaktív térképet: például a Stanford Egyetem összesítése itt érhető el. A lezárt programok számos esetben arra a következtetésre jutottak, hogy az alapjövedelem nem feltétlenül csökkentette a résztvevők munkakedvét, ugyanakkor javította életminőségüket és mérsékelte a stressz-szintjüket.

„Az alapjövedelemben részesülők elégedettebbek voltak az életükkel, és kevesebb mentális terhelést tapasztaltak, mint a kontrollcsoport”

– írták például a tanulságokról például a finn kísérletet elvégző kutatók.

(Az összes pilot projektek tanulságait összesítő és kiértékelő végeredményt nem találtunk.)

Trendek nyugaton

Nyugat-Európában kiterjedt munkanélküli ellátási rendszerek és rászorultsági alapon járó szociális segélyek viszont valóban elérhetők, ahogy erről Rogán is beszélt. Ezek bizonyos esetekben a társadalombiztosítási hozzájárulástól függetlenül is hozzáférhetőek.

Az általunk átnézett európai országok többségében kétszintű rendszer működik. Egyrészt van biztosítási alapon járó munkanélküli segély, ami általában a korábbi fizetés bizonyos százalékát biztosítja meghatározott ideig. Másrészt van a rászorultsági alapon nyújtott segély is, ami lehet minimumjövedelem vagy lakhatási kiegészítés is. Ez gyakran időben nem korlátozott, de szigorú feltételekhez és ellenőrzéshez kötött. A modell azt szolgálja, hogy a munkájukat elveszítő emberek először biztosítási alapon kapjanak támogatást az államtól, de annak kimerülése után is legyen valamiféle biztonsági háló.

A leglátványosabb példa Németország, ahol a munkanélküli segély (Arbeitslosengeld I.) a korábbi fizetés 60-67 százalékát biztosítja, akár két évig is, majd ezt követően lehet igényelni egy 2023 óta elérhető megélhetési minimumot (Arbeitslosengeld II.), ami körülbelül havi 500 euró, és ezt még lakhatási támogatás is kiegészítheti. Ez a „megélhetési minimum” támogatás időkorlát nélkül hozzáférhető – így bizonyos szempontból távoli párhuzamba állítható a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójával. De alapvető különbség, hogy a német megélhetési minimum juttatást igényelni kell és rászorultsági alapon jár.

Ehhez hasonló a finn munkaerőpiaci támogatás (Työmarkkinatuki), ami egyfajta második hálóként azoknak jár, akik nem jogosultak semmilyen más ellátásra. Ennek összege körülbelül havi 800 euró. Elvileg korlátlan ideig folyósítható, amennyiben a folyamatosan ellenőrzött jogosultsági feltételek fennállnak.

A munkanélküli segély Belgiumban is korlátlan ideig kapható, de összege idővel csökken. Emellett minden állampolgár jogosult alapvető társadalmi támogatásra a helyi szociális központokon keresztül – ha nincs más jövedelme.

Hollandiában a biztosítási alapon járó munkanélküli segély legfeljebb két évig folyósítható, viszont a rászorultsági alapon nyújtott szociális segély időben nem korlátozott.

Munkaalapú magyar társadalom

Magyarország ezzel szemben 2010 után tudatosan a munkaalapú társadalom modelljét követte, Orbán Viktor 2011-ben ki is jelentette:

„Véget ér a nyugati jóléti és fogyasztói társadalom időszaka, most a munkaalapú társadalmat kell majd felépíteni. ”

Ez a gyakorlatban a szociális és rászorultsági rendszerek leépítését jelentette (helyette családtámogatási rendszereket és közmunkaprogramot indítottak útjára). 2015-ben megszűnt a rendszeres szociális segély, amely korábban a tartósan munkanélkülieknek nyújtott megélhetési forrást, helyébe szűkebb körben az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás lépett – ez 2025-ben körülbelül 50 ezer forint havonta. Szintén 2015-ben törölték el a lakásfenntartási támogatást, amely rászorultsági alapon a rezsiköltségekhez járult hozzá, valamint a központilag szabályozott lakásfenntartási és adósságkezelési támogatást. A kötelező méltányossági ápolási díjat és méltányossági közgyógyellátást szintén megszüntették – a magyar egészségkárosodási támogatás egyedülálló jogosult esetén 27 ezer forint havonta.

Foglalkoztatottság az EU-ban és Magyarország helyzete

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió 27 tagállamában a foglalkoztatottság az elmúlt években kisebb ingadozások mellett folyamatosan nőtt, és 2024 harmadik negyedévében elérte a 80,5 százalékos átlagot.

Svédország, Észtország, Hollandia, Málta és Litvánia előz meg minket, pár százalékponttal lemaradva Dánia, Ciprus, Csehország és Németország következik mögöttünk. A 2011-es 22. helyezéshez képest ez komoly előrelépésnek számít. Erről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.

Rogán kijelentéseit árnyalja az a tény, hogy több országban is relatíve magas a foglalkoztatottsági szint amellett is, hogy bőkezűnek nevezhető és tartósan hozzáférhető munkanélküli támogatási rendszereket működtet: Finnország 3 százalékponttal meghaladja az EU-átlagot, Németország 84 százalék körüli rátával szintén bőven átlag fölött jár, Hollandia 86,2 százalékos foglalkoztatottsággal pedig az élmezőnyben (és Magyarország előtt) van.

A 15-64 éves korcsoportban egyébként szintén a 2024 harmadik negyedéves adatok alapján Magyarország az uniós átlag felett, de csak a tizenkettedik helyen áll, 78,9 százalékos foglalkoztatási rátával.

Mindemellett nemcsak a magyar, hanem az EU-s és a V4-országok foglalkoztatottsági átlagai is folyamatosan nőnek, egy komolyabb visszaesés volt csak 2020-ban, a koronavírus-járvány hatására.

Címlapi illusztráció: Barczikai Fanni