Rétvári Bence szerint a kormány már hetekkel korábban tudhatta, hogy baj lesz az atomerőműnél, Magyar Péter szerint viszont legfeljebb napokra előre lehetett ezt megjósolni. Utánajártunk, milyen időtávon mennyire pontos előrejelzéseket lehet tenni egy folyó vízállásáról.

Úgy tűnik, augusztus végére Magyarország kilábal a Duna alacsony vízállása miatt kialakult energiakrízisből. Július végétől a Paksi Atomerőmű több blokkjának teljesítményét is kénytelen volt visszafogni, három blokkot pedig le is állítottak, mivel a Duna már nem tudta biztosítani az erőmű megfelelő hűtését. Augusztus második felében azonban megkezdődött az újraindítás, Magyar Péter augusztus 26-án már azt közölte, hogy az atomerőmű elérte a maximális teljesítményét.

A Pakson kialakult helyzetért a Tisza az Orbán-kormányok politikáját, a Fidesz-KDNP pedig a jelenlegi kormányt tette felelőssé.

Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője már augusztus 3-án, a Forsthoffer Ágnes által összehívott frakcióvezetői találkozón azt állította, hogy az alacsony vízállás nem egy hirtelen jött esemény:

„A szakemberek több héttel, egy hónappal korábban már tudták, hogy itt egy rendkívüli esetre kell felkészülni. (...) Egyértelműen azt állítják, hogy erre a napokban zajló helyzetre az időjárási előrejelzések, vízügyi, hidrológiai előrejelzések már körülbelül négy héttel előre rendelkezésre álltak.”

Rétvári szerint ezért Magyar Péternek egy hónapja lett volna a felkészülésre, de ő inkább „az utolsó pillanatokban kapkodott, és áthárította az emberekre ennek az egész helyzetnek a felelősségét.”

Saját sajtótájékoztatóján Magyar Péter arról beszélt, hogy négy hétnél jóval rövidebb idejük volt a felkészülésre. Elmondta, hogy Kapitány István energetikai miniszter már a júniusi hőhullám óta napi szintű jelentést kért a Paksi Atomerőmű helyzetéről, és folyamatosan olyan visszajelzés érkezett, hogy a várható hőség miatt nem lesz probléma. Magyar Péter állítása szerint a vízügy vezetőjétől azt a tájékoztatást kapták, hogy a dunai vízgyűjtőktől három és fél nap alatt ér Magyarországra a víz, és maximum egy hétre lehet előrejelezni az ott várható csapadékmennyiséget.

A vita később a parlamentben is folytatódott. Az augusztus 10-i ülésen Magyar Péter napirend előtti felszólalásában az Orbán-kormányok politikáját tette felelőssé a kritikus vízhelyzetért, míg Rétvári és Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője arról beszélt, hogy a válság elkerülhető lett volna, de a kormányban „az utolsó pillanatban ébredtek rá, hogy baj van”.

Mivel az energiakrízis legfőbb oka a Paksi Atomerőműnél csökkenő dunai vízállás volt, utánajártunk, hogy Rétvári augusztus 3-i megszólalása előtt egy hónappal, július elején milyen előrejelzések álltak rendelkezésre a várható paksi vízállásról.

Konkrétan a vízállásról csak hatnapos előrejelzéseket találtunk, és még ezek is hangsúlyozzák a bizonytalanságot.

Az Európai Árvízi Előrejelző Rendszer (EFAS) nem a vízállásról, hanem a vízhozamról tesz előrejelzéseket. Az EFAS július 3-i jelentése alapján nagy esély látszott arra, hogy augusztus elején alacsony lesz a vízhozam Paksnál. Ez ugyanakkor egy bizonytalan előrejelzés volt, és nem lehetett belőle arra következtetni, hogy olyan alacsony lesz a vízállás, ami már veszélyezteti az erőmű működését.

Mit mutattak az előrejelzések?

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) rendszeresen közöl hidrológiai előrejelzéseket Magyarország folyóiról, amelyekben hat napra előre jelzik a várható vízállást. Még ezeknél a relatíve rövidtávú előrejelzéseknél is feltüntetik, hogy minél távolabbi időpontra szól a prognózis, annál nagyobb a bizonytalanság.

Ez az alábbi ábrán is jól látszik: az előrejelzett érték körüli hibahatár tölcsérszerűen szélesedik az idő előrehaladtával. Az OVF tájékoztatása szerint ráadásul annak is csak 70 százalék a valószínűsége, hogy a tényleges vízállás a hibahatáron belül marad.

Horváthné Nagy Eszter Dóra, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének adjunktusa a Lakmusz kérdésére kifejtette, hogy azért nem létezik a vízállásról hosszabb távú, kellően pontos előrejelzés, mert annak bizonytalanságát nagyban meghatározza a csapadék-előrejelzés.

Amíg a csapadék nem hullott le a Duna vízgyűjtő területére, addig annak mennyiségét és helyét is előre kell jelezni, márpedig ez öt-hat napon túl már nagyon bizonytalan. Az a csapadék pedig, ami a vízgyűjtő távolabbi részein esik, nagyjából öt nap alatt éri el a Duna magyarországi szakaszát. A szakember szerint ezért egy hétnél hosszabb időtávon inkább statisztikai előrejelzések használhatók, amelyek csak közelítő képet adnak a várható vízhozamról vagy vízállásról.

Mivel az OVF honlapján nem érhetők el historikus előrejelzések, nem tudtuk ellenőrizni a július végére, augusztus elejére készült legkorábbi konkrét paksi vízállás-előrejelzést. Az erre vonatkozó adatokat kikértük az OVF-től, ők azonban a kialakult helyzet miatti leterheltségre hivatkozva hosszabb időt kértek a válaszadásra.

Az egyetlen, Paksra vonatkozó, többhetes előrejelzés, amelynek historikus adatait megtaláltuk, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által működtetett EFAS előrejelzése. Ez azonban nem a várható vízállást, hanem a vízhozamot jelzi előre. (Horváthné Nagy Eszter Dóra szerint egy párhetes előrejelzésnél kisvizes időszakban megfelelő adatok birtokában a modellezett vízhozamból meg lehet becsülni a várható vízállást. Ehhez azonban olyan vízhozam-vízállás görbére van szükség, amely elég pontos és aktuális, ugyanis az, hogy adott vízhozam milyen vízállást eredményez, függ a meder hidraulikai tulajdonságaitól – például a geometriájától, érdességétől és esésétől.)

Az EFAS nem egyetlen előrejelzést készít a vízhozamról, hanem úgynevezett „ensemble-előrejelzéseket”, azaz 51 kissé eltérő modellfutást, amelyek többféle lehetséges jövőt mutatnak meg. Az előrejelzéseket heti bontásban adják meg.

A modellfutások mellett egy úgynevezett modellklimatológiát használnak viszonyítási alapként, amely azt mutatja meg, hogy az adott helyen és az adott naptári héten milyen vízhozamértékek számítanak megszokottnak a korábbi húsz év adatai alapján. Ehhez képest hét kategóriába sorolják az 51 modellfutás eredményét a rendkívül alacsonytól a rendkívül magas vízhozamig.

A Paksnál kijelölt előrejelzési pontra július 3-án – Rétvári megszólalása előtt egy hónappal – hat hétre előre adott prognózist az EFAS. Az eredményeket az alábbi táblázatban ábrázoltuk.

A táblázatban a számok azt mutatják, hogy az adott hétre az 51 modellfutás hány százaléka került az egyes vízhozam-kategóriákba. A sorok háttérszíne ezzel szemben azt jelzi, hogy az 51 futás átlagából számolt összesített várakozás melyik kategóriába esett. A piros háttér a rendkívül alacsony, a sárga az alacsony vízhozamra vonatkozó összesített várakozást jelöli.

A július 3-i előrejelzés az augusztus 3-án kezdődő hétre azt mutatta, hogy a modellfutások

Az összesített várakozás eközben az alacsony kategóriába esett.

Ahogy a táblázatban is látható, minél távolabbi időpontra szól az előrejelzés, annál többfelé szóródnak a lehetséges kimenetelek. Ez összhangban van az EFAS módszertani leírásával, amely szerint az előrejelzési idő növekedésével a bizonytalanság is nő.

Mihez képest alacsony?

De mit jelent pontosan az, hogy július elején az EFAS modellfutásainak többsége rendkívül alacsony, a modellek összesített várakozása pedig alacsony vízhozamot jelzett Paksnál az augusztus 3-án kezdődő hétre?

A kategóriákhoz nem tartozik minden időszakban azonos, konkrét vízhozamérték. A rendkívül alacsony megjelölés azt jelenti, hogy a prognosztizált vízhozam az adott időszakra jellemző modellklimatológiai értékek alsó 10 százalékába esik, az alacsony kategória pedig a 10. és 25. percentilis közötti tartományt jelöli.

Christel Prudhomme, az EFAS-t működtető Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ (ECMWF) hidrológiai monitoring- és előrejelző csapatának vezetője a Lakmusznak megerősítette, hogy Paksnál az augusztus 3-án kezdődő hétre a „rendkívül alacsony” kategória felső határa körülbelül 1700 köbméter/másodperc volt. Vagyis a modellfutások rendkívül alacsony vízhozamot jelző 61 százaléka ennél az értéknél alacsonyabb heti átlagos vízhozamot jelzett.

Ezzeh képest az OVF adatai szerint a tényleges vízhozam Paksnál augusztus 3-án 710-730 köbméter/másodperc körül alakult.

Tehát önmagában az az információ, hogy a vízhozam 1700 köbméter/másodperc alatt lehet, még biztosan nem jelzett előre kritikus helyzetet.

Christel Prudhomme is hangsúlyozta a Lakmusznak, hogy az EFAS előrejelzéséből önmagában nem lenne helyes arra következtetni, hogy egy hónappal korábban nagy bizonyossággal előre lehetett jelezni egy konkrét, kritikus paksi vízállást, illetve az ebből következő hatásokat az atomerőmű működésére.

(Címlapi fotó: MTI/Illyés Tibor)