Az AB tagjává frissen megválasztott jogász 19 évvel ezelőtti tanulmányában a vérfertőzés mint büntetőjogi tényállás eltörlése mellett érvelt, de hangsúlyozta, hogy a Btk. más passzusaival meg kell védeni a gyerekeket a családon belüli szexuális erőszaktól. Szomora a Lakmusznak elmondta, miben változott azóta a véleménye.

Fidesz-közeli lapok cikkei nyomán Takács Péter fideszes parlamenti képviselő is Szomora Zsolt jogász vérfertőzéssel kapcsolatos álláspontját kezdte firtatni a napokban egy 2007-es tanulmány miatt.

„Degenerált javaslat: a Tisza alkotmánybíró-jelöltje eltörölné a vérfertőzés büntetőjogi tilalmát”

– ezzel a felütéssel posztolt szeptember 13-án Takács Szomoráról, aki akkor még a Tisza alkotmánybíró-jelöltje volt, de két nappal később, szeptember 15-én a parlament alkotmánybíróvá választotta.

A poszt kommentjei között Takács a gyermekvédelem kérdéskörét is felhozta.

„Ezek a nagy gyermekvédők? Komolyan? Szomora Zsolt, a Tisza Párt alkotmánybíró-jelöltje egy 2007-es tanulmányában a vérfertőzés büntetőjogi tilalmának eltörlése mellett érvelt. Meglátása szerint a vérfertőzésnek a liberális jogrendben nincs helye, hiszen az kizárólag egy idejétmúlt, vallási alapokon álló erkölcsi tabu. Mit szóltok ehhez? Hát mindennek van határa! Egy ilyen alak lesz hamarosan alkotmánybíró Magyar Péter akaratából!”

Szomora „Dilemmák a vérfertőzés jogi tárgyai kapcsán” című tanulmányát először a Fidesz-közeli Tűzfalcsoport vette célkeresztbe, miután a jogászt alkotmánybírónak jelölték. „A Tisza jelöltje eltörölte volna a vérfertőzés büntetőjogi tilalmát” című írásukat (a teljes cikk jelenleg csak jelszóval érhető el) később a Magyar Nemzet „Degenerált javaslat: a Tisza alkotmánybíró-jelöltje eltörölné a vérfertőzés büntetőjogi tilalmát” címmel vette át. Ezt a címet idézhette Takács Péter is Facebook-bejegyzésében.

A Magyar Nemzet – minden bizonnyal a Tűzfalcsoport cikkét ismételve – Szomora 2007-es tanulmányáról azt állítja, hogy abban a jogász „a vérfertőzés büntetőjogi tilalmának eltörlése mellett érvelt”, ugyanis a büntetőjogi tilalom szerinte „nem véd semmilyen valós értéket, csupán egy elavult erkölcsi előítéletet szankcionál”.

Ez a gondolat jelent meg aztán Takács posztjában is, amikor azt írta, hogy Szomora szerint „a vérfertőzésnek a liberális jogrendben nincs helye”, mert az „kizárólag egy idejétmúlt, vallási alapokon álló erkölcsi tabu”.

Szomora valóban a vérfertőzés mint büntetőjogi tényállás megszüntetése mellett érvelt a 2007-es tanulmányban, de szerinte az álláspontját néhány fontos elem kihagyásával félreinterpretálták, a javaslat gyermekvédelmi kontextusba helyezése pedig „teljesen hamis”.

Az alkotmánybíró azt is elárulta, mennyiben változott az álláspontja a vérfertőzés büntetőjogi megítéléséről 2007 óta.

Mi mellett és hogyan érvelt Szomora 2007-ben?

A teljes tanulmány feldolgozása után állíthatjuk, hogy Szomora „de lege ferenda”, vagyis a jövőbeli jogalkotásra vonatkozó javaslatként fogalmazta meg a vérfertőzés büntetőjogi tényállásának eltörlését. Egy helyen konkrétan azt írja, hogy a tényállás „törvényből való kiiktatása indokolt”, egy másik alkalommal pedig így fogalmaz:

„Hangsúlyozni kell, hogy a felnőtt vérrokonok esetén a büntetendőség eltörlése azért indokolt, mert a szexuális önrendelkezés jogának korlátozását jelenti úgy, hogy ennek a korlátozásnak nem lehet ésszerű okot adni, a szükségességét sem a genetikai szempontok, sem pedig a családvédelem nem támasztják ésszerűen alá.”

Szomora szerint tehát a tényállás fenntartása melletti genetikai és családvédelmi indokok nem meggyőzőek.

A gyerekek védelméről (amit a tanulmányban ifjúságvédelemnek nevez) pedig azt írja, ahhoz nem szükséges fenntartani a vérfertőzés tényállását, mert más büntetőjogi tényállások megfelelően védik a gyerekeket a családon belüli szexuális erőszaktól.

A genetikai érvet Szomora azért tartja elégtelennek, mert szerinte a büntetőjogi tilalom nincs következetes kapcsolatban az utódok egészségének védelmével. Példaként említi, hogy a vérfertőzés tényállása akkor is megvalósulhat, ha a fogamzás eleve kizárt vagy erősen valószínűtlen, miközben nem vérrokon emberek is vállalhatnak gyereket ismert genetikai kockázat mellett, anélkül, hogy ezt a jog büntetné.

A családvédelmi indokkal szemben több következetlenséget is felsorol. Egyrészt a családi kapcsolat nemcsak vérrokonságon alapulhat: a mostohaszülő és mostohagyermek közötti, mostohatestvérek közötti, illetve örökbefogadással létrejött kapcsolatok is családinak számítanak, ezekre mégsem vonatkozik a vérfertőzés tényállása. Szomora arra is hivatkozik, hogy egy kriminológiai kutatás szerint az esetek 88 százalékában már a vérfertőzés előtt kimutatható volt a családi kapcsolatok zavara, vagyis a cselekmény sokszor inkább tünete, nem pedig oka a családi dezorganizációnak.

Szomora hangsúlyozza, hogy a legerősebb büntetőjogi érv a vérfertőzés külön tényállással való büntetése mellett a gyerekek és fiatalkorúak védelme, ezt azonban más tényállások már megfelelően biztosítják.

A 2007-ben hatályos Büntető törvénykönyv (Btk.) szóhasználatát alkalmazva kifejti, hogy a 12 év alattiakat az erőszakos közösülés/szemérem elleni erőszak tényállása védi, 12 és 14 év közötti áldozatoknál jellemzően megrontás miatt ítélik el az elkövetőket, 14 és 18 év között pedig a kiskorú veszélyeztetésének büntethetősége biztosíthat védelmet. Szomora érvelése szerint ezért nincs szükség külön vérfertőzés-tényállásra ahhoz, hogy megvédjük a gyerekeket a családon belüli szexuális erőszaktól.

A tanulmány zárásában hozzáteszi azt is, hogy egy büntetőjogi tilalom eltörlése nem jelenti az adott cselekmény támogatását, elismerését vagy pozitív megítélését, csak azt fejezi ki, hogy „az adott társadalmi viszonyokba való büntetőjogi beavatkozás nem legitimálható”.

Téves idézet

Szomora érvelése szerint a vérfertőzés önálló büntetőjogi tényállását elsősorban a magatartás társadalmi-erkölcsi elutasítása tartja fenn, hiszen sem a genetikai kockázatok, sem a család védelme nem igazolja kellően a kriminalizálást, a gyerekek védelmét pedig más büntetőjogi tényállások is biztosítják.

A Magyar Nemzet cikke a társadalmi-erkölcsi elutasításnál egy olyan, állítólagos szó szerinti idézetet közöl a 2007-es tanulmányból („szó szerint ezt írja Szomora”), amely ilyen formában nem szerepel benne:

„A fentiek alapján a vérfertőzés bűncselekményének fenntartása dogmatikailag nem indokolható, a deklarált jogi tárgyak valójában nem feleltethetők meg a tényállásnak, így a cselekmény kizárólag morális megfontolásokon nyugvó büntetendőségének megszüntetése, a tényállás kiiktatása indokolt.”

Az idézetként bemutatott szövegrész valóban visszhangozza a tanulmány egyes részeit, de a Magyar Nemzet egy leegyszerűsített összefoglalóról állítja, hogy a cikkben szó szerint szerepel.

Ehhez hasonlóan Takács is olyan szavakat ad Szomora szájába, amelyek valójában nem szerepelnek a tanulmányban, amikor arról ír, hogy Szomora szerint „a vérfertőzésnek a liberális jogrendben nincs helye”, mert az „kizárólag egy idejétmúlt, vallási alapokon álló erkölcsi tabu”.

Az ehhez legközelebbi állítás a tanulmány bevezetésében található, ahol Szomora azt írja: „a vérfertőzés büntetni rendelése egy olyan fontos kultúrtörténeti tabut »véd«, amely társadalmi funkciójának tudata mára már szinte teljesen elveszett.” A tanulmány nem nevezi kifejezetten vallási alapokon állónak a tabut.

Szomora ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a vérfertőzési tabu eredetét korábban főként társadalmi okokkal, például az exogámia igényével magyarázták, újabb kutatások viszont biológiai hátteret is feltételeznek. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy egy társadalmi vagy biológiai tabu létezése önmagában nem indokolja a büntetőjogi tilalmat.

Szomora ma már másként áll a kérdéshez, mint 2007-ben

Cikkünk megjelenése előtt megkérdeztük Szomora Zsolttól, hogyan értékeli a tanulmányával kapcsoatos állításokat, és hogyan áll a vérfertőzés büntetőjogi kezeléséhez most, közel két évtizeddel a szakcikk publikációja után.

Szerinte jelenős kontextusok hiányoznak a tanulmányról született nyilatkozatokból és sajtóhírekből, ami álláspontjának félreinterpretálásához vezet.

Szomora külön kiemelte, hogy a gyermekvédelmi kontextusba helyezés „teljesen hamis”.

A gyermekvédelmet Takács Péter hozta fel, aki a Szomora tanulmányáról szóló posztja alatti kommentek között így fogalmazott: „Ezek a nagy gyermekvédők? Komolyan?”

„A tanulmányban világosan leszögezem, hogy a gyermekek sérelmére családon belül történő elkövetés vitán felül álló módon büntetendő”

– írta a Lakmusznak Szomora Zsolt. Mint korábban bemutattuk, a tanulmányban valóban végigvette, hogy a 18 év alatti áldozatokat mely egyéb tényállások védik a családon belüli szexuális erőszaktól.

Kérdésünkre most azt írta, hogy a vérfertőzés tényállása a gyakorlatban a felnőtt vérrokonok beleegyezésen alapuló kapcsolatát fedi le, hiszen a gyerekek elleni és az erőszakos elkövetést az egyéb tényállások büntetik, amiket természetesen ő is megtartana.

„Sosem fogalmaztam meg tehát olyan álláspontot, hogy általánosságban eltörölném a vérfertőzés tilalmát, ezek abszolút téves értelmezések”

– mondta, arra utalva, hogy a javaslata a vérfertőzés mint önálló büntetőjogi tényállás eltörléséről nem jelenti azt, hogy más Btk.-s tényállásokkal nem kellene büntetni a gyerekek ellen elkövetett családon belüli szexuális erőszakot.

Szomora azt is elmondta a Lakmusznak, hogy a tanulmányt közel két évtizeddel ezelőtt, kezdő jogászként írta, és akkor elsősorban „a törvényi előírás szövegének nagyon mélyre menő elemzéséből” indult ki.

Mára, a büntetőjoggal és az alapjogokkal való mélyebb foglalkozás nyomán már másként látja a felnőtt rokonok közötti, beleegyezésen alapuló kapcsolatok büntetőjogi megítélését.

Mint fogalmazott, ma már „a társadalmi tabuk szerepét és a büntetőjog társadalmi érzülethez és felfogáshoz kötöttségének jelentőségét” fontosabbnak tartja, mint 2007-ben.

Azt is hangsúlyozta, hogy a tanulmány az akkori tudományos álláspontját tükrözi, és ezt külön kell választani attól, ahogyan alkotmánybíróként viszonyulna hasonló kérdésekhez. „A kettő nem ugyanaz” – írta.

(Címlapi fotó: Németh Dániel/444)