Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakértői segítségével jártuk körül, milyen állambiztonsági iratokat tud nyilvánosságra hozni a kormány, és milyen szemmel lesz majd érdemes ezeket olvasni.

Az újonnan megalakult Tisza-kormány ígérete szerint megnyitják az ügynökaktáknak nevezett iratanyagokat, vagy legalábbis nagyobb hozzáférést biztosítanak hozzájuk a nyilvánosság számára. Magyar Péter tíz nappal miniszterelnöki beiktatása előtt, április 28-án jelentette be egy Facebook-posztban, hogy a nyilvánosságra hozatal dátuma várhatóan 2026. október 22-e, az 1956-os forradalom 70. évfordulójának előestéje lesz.

A feladat a Miniszterelnökség élére kinevezett Ruff Bálinthoz került, aki miniszterjelölti meghallgatásán az igazságügyi bizottság kérdéseire konkrétumokat is közölt a nyilvánosságra hozatal tervezett módjáról. Válaszából az derült ki, hogy a kormány szeretné megvizsgálni, mennyi titkosítást igénylő ügynökirat maradt még a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, és a titkosítás alól feloldható dokumentumokat szakértők (történészek, levéltári szakértők, pszichológusok, szociológusok) és a modern technológia segítségével összekapcsolnák a „már meglévő” nyilvános adatbázisokkal.

Itt hangsúlyozta, hogy az ügynökök által megfigyeltek személyiségi jogaira tekintettel lesznek. Miniszteri kinevezése után újságírói kérdésekre válaszolva még annyival egészítette ki az elhangzottakat, hogy az etikai és jogi kereteket betartva a lehető legszélesebb nyilvánosság a céljuk.

Legutóbb az első kormányülésről szóló sajtótájékoztatón esett részletesebben szó az ügynökaktákról: itt Magyar Péter azt mondta, a kormány módosítaná az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvényt, („hogy sokkal nagyobb nyilvánosságnak adjunk teret”), ennek előkészítéséről pedig a 2026. május 18-24. közötti héten akár döntés is születhet.

Ebben a cikkben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának szakértői segítségével bemutatjuk, mit tartalmaznak és hogyan kutathatók jelenleg a Ruff Bálint által említett „már nyilvános” adatbázisok,

mit tudunk a jelenleg még nem megismerhető iratokról, mik lehetnek a korlátai ezek nyilvánosságra hozatalának, és egyáltalán: mi az, ami kiderülhet ezekből az aktákból egyes emberek kommunizmusbeli múltjáról?

Elöljáróban a legfontosabb megállapításaink:

Mik azok az ügynökakták és hol találhatók?

Ügynökaktáknak általában a volt állambiztonsági és államvédelmi szervek a tágan értelmezett kommunista diktatúra idején keletkezett irat- és egyéb módon eltárolt anyagait nevezi a köznyelv, de a fogalomnak valójában nincs konkrét definíciója.

Ez az iratanyag nincs egyben: bizonyos iratokat az aktákat előállító szervek utódszervezetei, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat titkosítottak és maguknál tartottak, a többi dokumentumot átadták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL).

Az ÁBTL tájékoztatása szerint jelenleg 4635 iratfolyóméternyi irat van a birtokukban.

A nemzetbiztonsági szolgálatoknál ennek töredéke van még, 2009-ben egy szakértői bizottság (a 2025-ben elhunyt író, Kenedi János által vezetett Kenedi-bizottság) 320 iratfolyóméterre becsülte ezt az iratanyagot. Ennél frissebb adat pedig nincs arra vonatkozóan, hogy jelenleg mennyi anyagot őriznek még a szolgálatok.

Mennyire nyilvánosak jelenleg az ügynökakták?

Az ÁBTL-ben őrzött iratok kutatására jelenleg is van lehetőség, erről később részletesebben írunk. Az ügynökakták beígért megnyitása szempontjából viszont lényeges a nemzetbiztonsági szolgálatok és az ÁBTL viszonyrendszere.

A nemzetbiztonsági szolgálatoknak törvény szerint (2003. évi III. „az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról” szóló törvény) kötelessége az „elmúlt rendszer” állambiztonsági szerveinek fennmaradt iratait idővel átadni az ÁBTL-nek. (Ez az iratállomány nem nevezhető egyszerűen „ügynökaktáknak”, mert az ügynöki hálózatról szóló vagy az azáltal készített dokumentumokon jócskán túlmutat.)

Ezt azonban jelenleg átláthatatlan módon, a publikum számára ismeretlen kritériumok szerint, a saját maguk által meghatározott ütemezésben teszik. Valójában nem lehet tudni, hogy miért tartanak vissza egyes dokumentumokat.

A hivatkozott 2003-as törvény mindössze arról rendelkezik, hogy az ÁBTL-nek „járó” anyagok esetében „legalább ötévente” felül kell vizsgálniuk, hogy fenntartható-e az adott irat minősítése, de arról már nem, hogy mi történjen a már nem titkosítható iratokkal.

Egy irat minősítése fenntartható például, ha annak felfedése

Ugyanez a törvény határoz arról is, hogy hogyan lehet betekinteni az ÁBTL-nél lévő aktákba.

Ennek elsődleges célja viszont nem az ügynökök kilétének feltárása, hanem az, hogy az áldozatok (vagy hozzátartozóik) megismerhessék a róluk készült jelentéseket, amelyeket ügynökök írtak. Mindemellett a megfigyelt személy kérheti a róla jelentő hálózati személy azonosítását is, ezt az információt pedig nyilvánosságra is hozhatja.

Az ÁBTL tájékoztatása alapján 2025 végéig 72 ezer állampolgár élt így a betekintési lehetőséggel.

A tudományos kutatók ennél szélesebb körű megismerési lehetőséggel bírnak. Nekik nem feltétlen kell személyesen vagy hozzátartozón keresztül érintettnek lenniük a kutatni kívánt iratanyagokban, azonban több kritériumnak is meg kell felelniük: rendelkezniük kell például részletes kutatási és publikációs tervvel, amit a Levéltárnak el kell fogadnia, és az iratokban szereplők személyiségi jogait természetesen nekik is tiszteletben kell tartaniuk.

Az ÁBTL tájékoztatása 1997 óta, mióta ezekkel a szabályokkal működnek, 3638 tudományos kutató dolgozott a levéltár irataival.

A közszereplők állambiztonsági múltja elvileg jelenleg is bárki számára megismerhető, de ehhez előbb szükséges, hogy az illető a közszereplőségét a Levéltár kérdésére el is ismerje.

Ha az érintett ezt nem teszi meg, a Levéltár az adat megismerésére irányuló kérelmet elutasítja. Ellenkező esetben a megismerési kérelemnek eleget tesz.

A nyilatkozattal szemben ugyan van helye jogorvoslatnak, vagyis ha a betekintő úgy érzi az általa kutatni kívánt személy mégis közszereplő, akkor a bírósághoz fordulhat. Ha a bíróság az érintettet közszereplőnek minősíti, a Levéltár a megismerési kérelemnek eleget tesz.

2003 óta, mióta ez a lehetőség létezik, 1010 ilyen közszereplő hálózati múltjára vonatkozó kérelem érkezett az ÁBTL tájékoztatása szerint. A levéltár szerint a közszereplőséget általában elismerik az érintettek. Így tett például Orbán Viktor is, mikor 2005-ben erről nyilatkoztatták.

Iratmegsemmisítések

A témában jártas szakértők között teljes az egyetértés abban, hogy mostanra az ügynökakták egy jelentős része eltűnt, emiatt az ügynöki hálózat teljes feltérképezése ma már lehetetlen.

Egy 2024-es interjúban Cseh Gergő Bendegúz az ÁBTL főigazgatója is beszélt a problémáról. Kifejtette, hogy szerinte egy ügynöklista létrehozása a jelenleg hozzáférhető adatokkal méltánytalan lenne, hiszen akikről már nem létezik irat, azok „megússzák” a szembesítést.

Az ÁBTL a Lakmusszal azt közölte, 160 ezerre becslik az ügynökök összlétszámát, de nekik csak 9 ezer emberről vannak dokumentumaik. (A nemzetbiztonsági szolgálatoknál lévő iratok alapján ügynöknek tekinthető emberek száma nem ismert.)

Az aktákban szereplő információk nem tartoznak mindenkire

Teljes egészében viszont a megmaradt dokumentumok sem közölhetőek, mivel azokban nemzetbiztonsági kockázatot jelentő és személyiségi jogokat sértő információk is megjelennek. A felülvizsgálat után is maradhatnak olyan iratok, amelyek titkosítását például nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva nem oldják fel a szolgálatok. A megnyitás során bizonyára azt is mérlegelni fogják, hogy az iratban lévő információk nem érintik, befolyásolják-e a ma is működő titkosszolgálati ügynökök munkáját.

Ungváry Krisztián történész nemrég a Partizánban beszélt arról, hogy „valamilyen demokratikus normának kell szabályoznia” azt, hogy a jelenleg minősített iratok milyen módon váljanak majd kutathatóvá.

Emellett az aktában az ügynökökről, a megfigyeltekről és harmadik személyekről is vannak – az említett törvény szóhasználata szerint – „faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az egészségi állapotra, káros szenvedélyekre és szexuális életre vonatkozó adatok", amik szintén nem tartoznak a nagy nyilvánosságra.

Mi derülhet ki az ügynökaktákból, és mi nem?

Az ÁBTL szakértői és a témával foglalkozó történészek figyelmeztetnek: az ügynökaktákból kinyerhető információkat komoly forráskritikával kell kezelni.

Elképzelhető ugyanis, hogy egyesek úgy szerepelnek az ügynökaktákban, hogy valójában soha nem jelentettek, csak szerették volna beszervezni őket, és az is, hogy olyanok neve nem jelenik meg az iratokban, akik akár hosszú évtizedeken át együttműködtek a rendszerrel.

A „B” vagyis a Beszervezési dossziék, a hálózati személyekre (ügynökökre) vonatkozó anyagok, amelyekből kiderül az ügynök valódi neve, de ennél sokkal több is. Csatolnak hozzá egy fényképes kérdőívet, egy adatlapot, egy önéletrajzot, egy környezettanulmányt, egy beszervezési nyilatkozatot, a beszervezés módját, egy kiképzési tervet, jelentést a kapcsolattar­tási módszerekről, a szexuális életéről, etnikai hovatartozásáról, egészségügyi állapotáról és egyéb dolgokról is. Ide kattintva elérhető egy minta az adatlapról.

„B” dosszét viszont nem csak ügynököknek nyitottak, hanem ügynök jelölteknek, ezért nem biztos, hogy mindenki ügynök volt, vagy jelentett, akinek van ilyen kartonja.

Az „M”, vagyis Munkadosszié, a hálózat ügynökeinek, titkos megbízottainak vagy titkos munkatársainak eredeti jelentéseit, az ezekkel kap­csolatos intézkedéseket valamint a hálózati személynek adott feladatokat tartalmazza.

Az ezekben található iratok tulajdonképpen a „bizonyítékai” az ügynöki munkának, de ezekben nem szerepel az ügynökök valódi neve.

Ebből az irattípusból sokkal több van mint a „B” dosszékból, tehát bizonyos, hogy voltak olyanok, akiknek nem volt vagy eltűnt „B” dossziéja de ügynök volt.

A 2024-es interjúban Cseh Gergő Bendegúz azt is hangsúlyozta, hogy sok fals információ is található ezekben az iratokban, ami miatt nagyon fontos, hogy mindig kritikával álljon hozzá a kutató.

„Ha csak az alapján kitennék az internetre listákat, amiket annak idején az állambiztonság nyilván tartott, akkor az ő logikájukat követnénk és belecsúsznánk abba a manipulációs vonalba, hogy ők megpróbáltak valamit elhitetni, mi meg ezt készpénznek vesszük”

– fogalmazott a főigazgató, aki kifejtette, hogy szerepel egy adat arról, hogy az adott személyt milyen alapon szervezték be, de ez sokszor nem igaz, mivel az állambiztonságnak mindig az volt az érdeke, hogy azt bizonyítsa, hogy „hazafias alapon” lett valaki besúgó.

Pedig sok esetben megfigyelt emberekből lettek ügynökök, akiket valamilyen kompromittáló információval való zsarolással, esetleg kényszerítéssel vettek rá az együttműködésre.

A Mi Hazánk Európai Parlamenti képviselője, nem mellesleg a téma ismert történész szakértője Borvendég Zsuzsanna a Parlamentben újságírói kérdésre nyilatkozott a megnyitással kapcsolatban: ő is azt hangsúlyozta, hogy az aktákban található jelentések tartalma nem feltétlen fedi a valóságot:

„A fennmaradt ügynökjelentések döntő többségében még az ügynök kilétét sem lehet azonosítani, nem hogy a motivációit, hogy miért adta ezt a jelentést, hogyan szervezték be. Mit tudunk belőle meg? Az áldozatokra vonatkozó információkat, amelyek többnyire hamisak.”

A jelenlegi törvény egyébként megfogalmazza, hogy ki nevezhető ügynöknek: „az aki a törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült.”

Ez a meghatározás viszont könnyen lehetőséget adhat arra, hogy a nyilvánosságban olyanokat is ügynöknek minősítsenek, akik soha nem jelentettek, miközben mások a törvényi kritériumok hiányára hivatkozva sikerrel védekezhetnek a megnevezés ellen.

A megnyitás módja még kérdéses

Cikkünk megjelenése előtt kérdésekkel fordultunk a Tisza Párthoz a megnyitás módjával kapcsolatban, ugyanis egyelőre az sem tisztázott, hogy a gyakorlatban, hogyan valósul meg: az internetre tesznek ki dokumentumokat, vagy csak az ÁBTL-ben lesz lehetőség nagyobb volumenű kutatásra? Érdeklődtünk továbbá arról, hogy a felvették-e a kapcsolatot a nemzetbiztonsági szervekkel, illetve, hogy felállt-e már a Ruff Bálint által említett szakértői kör, akik bevonásával kidolgozzák a törvénytervezetet. Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

(A címlapi illuszutráció részben AI segítségével készült)