Az MCC gazdaságpolitikai vezetője egy Redditen talált térkép alapján írt arról, mennyire jónak számít a magyarok közérzete európai összehasonlításban. A globális boldogságkutatás másról árulkodik.

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője január 28-án megosztott egy térképet a Facebook-oldalán Európa legdepressziósabb és legkevésbé depressziós országairól. A térkép egy Amazing Maps nevű webshop terméke, amit még 2022-ben készített a dekortérképekkel foglalkozó vállalkozás - legalábbis akkor osztották meg először a saját Instagram-oldalukon. A kép ezután került fel a Reddit r/geology subredditjére, ahol most Sebestyén is megtalálta a bejegyzéséhez fűzött komment szerint.

A térkép színezésével összhangban Sebestyén arról írt, hogy a pesszimista hangvételű hírekkel szemben a nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a mentális válság és a depresszió inkább a gazdagabb nyugati és északi államokat (például Németország, Izland, Finnország) sújtja, nem Magyarországot. Értelmezése szerint a hazai kedvező közérzet mögött a stabil közbiztonság, a magas foglalkoztatottság és az emelkedő nettó bérek állnak.

„A magyarok (...) a legboldogabb nemzetek között vannak. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy mennyi negatív narratíva kering rólunk. A hétköznapi biztonság, a munka megléte és a kiszámíthatóbb élet sokkal többet számít, mint a statisztikai gazdagság. A boldogság nem luxuscikk.”

A Sebestyén által megosztott térkép nagyjából helyesen ábrázolja egy korábbi Eurostat-felmérés adatait, amiben a depresszió előfordulásának gyakoriságát vizsgálták.

Az adatok nyomában

A térképet eredetileg közzétevő Amazing Maps az Eurostat 2019-es felmérésére hivatkozott, és megjegyezte, hogy piros színnel azokat az országokat jelölték, ahol a kutatás szerint az emberek több mint nyolc százaléka, zölddel pedig azokat, ahol az emberek kevesebb mint négy százaléka küzd depresszióval.

A térképre felvitt információk nagyrészt valóban megegyeznek az Eurostat által 2021 szeptemberében megosztott kutatás eredményeivel, bár Horvátország – ami az Eurostat adatai szerint holtversenyben Németországgal a harmadik „legdepressziósabb” ország lett – nem szerepel rajta piros színnel.

A felmérés még 2019-ben készült, és kimutatta, hogy az EU polgárainak 7,2 százaléka számolt be arról, hogy krónikus depresszióban szenved. A kutatás szerint az uniós országok közül Portugáliában (12,2 százalék) volt a legmagasabb a betegségről beszámoló népesség aránya, ezt követte Svédország (11,7 százalék), majd a már említett Németország és Horvátország (11,6 százalék). Ezzel szemben a krónikus depresszióról beszámolók aránya Romániában (1 százalék), Bulgáriában (2,7 százalék) és Máltán (3,5 százalék) volt a legalacsonyabb.

Magyarországon a válaszadók 4 százaléka számolt be depresszióról, ami a hatodik legjobb arány az EU-s országok között.

Az adatok mögött az Európai Lakossági Egészségfelmérés (European Health Interview Survey - EHIS) harmadik hulláma áll. Módszertana önbevallásos felmérés volt, amely során arról kérdezték a résztvevőket, hogy voltak-e az elmúlt 12 hónap során bizonyos krónikus betegségeik, például voltak-e depressziósak.

A módszertani leírás szerint ennél a kérdésnél proxy interjú alkalmazása is megengedett volt (vagyis olyan adatfelvétel, amikor nem maga az érintett személy válaszol, hanem valaki más helyette). A leírás megjegyzi, hogy bizonyos betegségeknél, mint például a depresszió vagy az inkontinencia, a válaszok torzítottak lehetnek, így az adatok felhasználhatósága korlátozott.

Az Európai Parlament kutatószolgálata is kiemelte, hogy a hatalmas országok közötti különbségek mögött nem feltétlenül a „boldogtalanság” valóban különböző szintjei, hanem az adatszolgáltatás korlátai állnak. Éppen a szóban forgó 2019-es adatokkal példálózva írták egy 2023-as összefoglalóban, hogy

„az olyan tényezők, mint a társadalmi-gazdasági körülmények, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a mentális egészséggel kapcsolatos kulturális attitűdök (stigmatizáció) mind hozzájárulnak ezekhez az egyenlőtlenségekhez.”

Ha depressziós tünetekről van szó, máris a középmezőnyben találjuk magunkat

Az eddig bemutatott adatok mellett az EHIS harmadik hulláma egy másik kérdésben, más módszertannal is vizsgálta az uniós polgárokat érintő depressziót. Itt nem konkrétan a krónikus depresszióra kérdeztek rá, hanem nyolc depresszióra jellemző tünetről kérdezték meg, hogy tapasztalták-e azokat magukon az emberek az elmúlt két hétben, például étvágytalanság, fáradtság, koncentrációs nehézségek, negatív érzések saját magunkkal kapcsolatban.

Az eredmények megerősítik, hogy a depressziót az emberek sokszor nem vallják be vagy fel sem ismerik, ugyanis a teljes uniós népességet tekintve 21,4 százalék számolt be legalább enyhe depressziós tünetekről, vagyis közel kétszer annyian, mint ahányan depressziósnak vallották magukat.

Magyarország esetében is merőben más eredményt adott a tünetekre fókuszáló kérdés: a válaszadók több mint egyötöde, 21,6 százalék észlelt magán ilyen tüneteket.

A boldogságkutatásokban rendre a „legdepressziósabb” országok mögött végzünk

Az, hogy hány depressziós ember él egy országban, nem a boldogság egyetlen mérőszáma. A világ legismertebb globális boldogságrangsorát, a World Happiness Reportot (WHR) az Oxfordi Egyetem jólléti kutatóközpontja teszi közzé minden évben a válaszadók saját életükről alkotott értékelései alapján.

A boldogságrangsort az alapján állítják össze, hogyan értékelik a válaszadók az életüket egy 0-tól 10-ig terjedő skálán. A felmérésben továbbá számos más szempontot is vizsgálnak, például az anyagi jólétet, azt, hogy a válaszadók számíthatnak-e valakire baj esetén, a pozitív és negatív érzelmek gyakoriságát vagy az adományozási hajlandóságot – mindezekből külön alrangsorokat készítenek.

A legfrissebb, 2024-re vonatkozó adatok szerint a korábbi évekhez hasonlóan a skandináv országok kerültek a legelőkelőbb helyekre az élettel való elégedettséget mérő boldogságlistán (Finnország, Dánia, Izland és Svédország szerezte meg az első négy helyet). Ezek az országok mind jóval Magyarország mögött végeztek a depressziósok arányát vizsgáló Eurostat-felmérésben.

A WHR ranglistán Magyarország a 69. lett 2024-ben, a depressziósok arányában legrosszabbul álló Németországban (22.) és Portugáliában (60.) is elégedettebbek voltak az életükkel az emberek.

Az alrangsorok közül a pozitív és negatív érzelmeket mérők a legérdekesebbek. Itt azt kérdezték az emberektől, hogy a felmérést megelőző napon nevettek-e, éreztek-e örömöt és csináltak-e érdekes dolgokat, illetve éreztek-e aggodalmat, szomorúságot vagy dühöt. A negatív listán Magyarország a viszonylag kedvező 31. helyen végzett 2024-ben, a pozitív érzelmeknek viszont meglehetősen híján vagyunk, ott csak 90.-ek lettünk az országok rangsorában.

A 2019-es adatokat is megnéztük, hiszen ebben az évben készült az Eurostat kutatása a krónikus depresszióval küzdő európaiakról. A 2019-es WHR rangsorban szintén a magas depressziós rátával rendelkező skandináv országok lettek a „legboldogabbak”. Magyarország pedig 53. lett, ekkor még kissé megelőzve a „legdepressziósabb” Portugáliát (58.), de jócskán elmaradva Németországtól (13.).

Sebestyén Géza a hazai keresetekről is egy Amazing Maps térkép alapján tájékozódott

Az MCC műhelyvezetője már korábban is talált egy Amazing Maps-es térképet, amire hivatkozva arról írt, hogy megdőlt egy kormánykritikus mítosz az alacsony hazai bérekről.

Tavaly nyári cikkünkben foglalkoztunk Sebestyén akkori posztjával, amiben azt írta: „a megélhetési költségekkel korrigált átlagbér nálunk 2505 dollár. Ez pedig magasabb, mint a szlovák, a görög, a lett, a bolgár, a román, a portugál, a horvát, vagy az észt mutató.”

Megállapítottuk, hogy a térkép, amire hivatkozott, egy Wikipédia-oldal alapján készült, és az ott található átlagbér-összehasonlítás több módszertani problémát is felvetett. A magyar átlagbér vásárlóereje a hivatalos adatok alapján gyengébb volt európai összevetésben, mint amit a Sebestyén által megosztott térkép mutatott.

(Címlapi kép: Cemal Yurttas/AFP)