Tüntetések és civil nyomásgyakorlás után Olaszországban bevezették a nőgyilkosság önálló jogi kategóriáját. Egy jogszabály önmagában nem oldja meg a nők elleni erőszak problémáját, de Magyarországon még a törvényi alapzat sincs meg.

Az orvosbiológiai mérnök hallgató Giulia Cecchettin 2023. november 11-én tűnt el. Aznap volt barátjával, Filippo Turettával együtt ruhát vásárolt a közelgő diplomaosztójára Velence külterületén, egy margherai bevásárlóközpontban. Később előkerült egy út menti térfigyelő kamera felvétele is, amin az látszik, hogy Turetta megüti Cecchettint. A nő megpróbál elmenekülni, de a férfi visszarántja az autóba. Cecchettin holttestét egy hét után találták meg.

A 22 éves Giulia Cecchettint több mint 70 késszúrással ölték meg, majd a testét műanyag zacskókba csomagolták és egy Velencétől északra fekvő tó melletti árokba dobták. Turettát a holttest megtalálása utáni napon, 2023. november 19-én tartóztatták le Németországban.

Olaszországban 2024-ben 106 nőt öltek meg, és 62 ügyben az áldozat párja vagy volt partnere volt az elkövető (egy kivétellel minden esetben férfi). Az eseteket a Cecchettin-ügy után nagyobb társadalmi figyelem övezte. Aztán 2025 novemberében, pontosan két évvel Cecchetin meggyilkolása után az olasz parlament megszavazta, hogy a nőgyilkosság (olaszul femminicidio) külön büntetőjogi kategória legyen, és életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntessék azokat a gyilkosságokat, amelyeket az áldozat női neme motivált. Olaszország így már azon kevés országok közé tartozik, ahol külön büntetőjogi kategória a nőgyilkosság.

A nőgyilkosság a nők ellen folytatólagosan elkövetett erőszak végletes lezárásaként értelmezhető, általános meghatározása arra utal, hogy a neme miatt gyilkolnak meg egy nőt. A fogalomnak nincs nemzetközileg elfogadott definíciója. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Bécsi Nyilatkozata különböző típusú nőgyilkosságokat azonosít, például amikor egy nőt párkapcsolati erőszak következtében ölnek meg, vagy amikor a nők gyűlölete motiválja a gyilkosságot.

„Nőjogi szempontból minden olyan jogalkotási intézkedésnek nagyon örülünk, ami azt a tendenciát erősíti, hogy ez más, ez speciális az általánoshoz képest”

– mondta Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogász munkatársa az olasz törvényről.

„Amikor valaki rossz helyen van rosszkor, és véletlenül lelövik, az egész más kategória, mint amikor valakit a neme alapján diszkriminálnak. A nőgyilkosság a nemi alapú diszkriminációnak a legszélsőségesebb formája, és az erőszaknak a legradikálisabb megnyilvánulása. Ennek mindig van egy folyamatelőzménye lelki összetevővel és egy társadalmi kontextussal, így egész más dolgokat kell vizsgálni és értékelni az eljárás során”

– fejtette ki a fogalmak közötti különbséget.

Pontosan mit mond az új olasz törvény?

A törvényt többek között az olasz büntető törvénykönyv 576. és 577. cikkejének kiegészítéseként vezették be, amelyekben az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását és a súlyosbító körülményeket tárgyalják.

A törvény szerint azok a gyilkosságok számítanak femminicidiónak, vagyis nőgyilkosságnak, amikor a motiváció

„A nőgyilkosságokat nyilvántartásba fogják venni, valós kontextusukban fogják vizsgálni” – mondta Paola di Nicola bíró, az új törvény egyik szerzője a BBC-nek.

„Az ilyen bűncselekményekről úgy beszélni, mintha azok gyökere a kiábrándult szerelem vagy az erős féltékenység lenne, az egy torzítás romantikus és kulturálisan elfogadott kifejezéseket használva”

– érvelt a bíró.

Valeria Torre, a Foggia Egyetem büntetőjoggal foglalkozó professzora elmagyarázta a Lakmusznak, hogy a bűncselekmény elsősorban a nőgyűlölet és a diszkrimináció formájában megnyilvánuló nőgyilkosságokat szabályozza. Azonban a professzor kételkedik az új törvény hatékonyságában, ugyanis „eljárási szinten nehéz bizonyítani olyan belső elemeket, mint a gyűlölet, a diszkrimináció vagy a dominancia szándéka, amelyeket azért kell átélnie az áldozatnak, mert nőnemű."

A törvénymódosítás nem volt meglepetés. Fél évig tárgyalták a parlamentben, előzményként 2023-ban egyhangúlag elfogadták a távoltartási végzésekhez hasonló megelőzési eszközöket megerősítő törvényjavaslatot, ami már önmagában rendkívüli eredménynek számított a hagyományosan inkább kaotikus olasz politikai színtéren.

2026 januárjában történt az első eset, amelynél a vád már alkalmazza az új törvényt. Január 9-én Claudio Carlomagno megölte feleségét, Federica Torzullót. A férfi beismerte a bűnösségét és azt, hogy a gyermekfelügyelet miatt gyilkolt: „Azért öltem meg, hogy ne veszítsem el a fiam felügyeleti jogát.” A nyomozás során rekonstruálták a történeteket, Torzullót 23 késszúrással ölték meg Róma közelében, majd Carlomagno egy erdőben rejtette el a holttestet. Az ügyészek a férfit nőgyilkossággal vádolják.

Hogyan jut el idáig egy ország?

Giulia Cecchettint 2023 novemberében azért késelte halálra volt barátja, mert a nő nem akart újra összejönni vele. Cecchettin és Turetta kapcsolata körülbelül egy évig tartott, aminek a nő vetett véget 2023 augusztusában. Az áldozat nővére arról beszélt a sajtónak, hogy a viszonyukat a kezdetektől fogva „az irányítás és a manipuláció” jellemezte.

A velencei törvényszéken a férfi beismerte a gyilkosságot. Turettát 2024-ben elítélték, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Az ügyész az ítéletet azért kérte, mert a férfi „különös brutalitással” gyilkolt. A börtönbüntetés mellett 760 ezer euró (290 millió forint) kártérítést is kell fizetnie az áldozat családjának.

Az áldozat családja és az aktivisták szerint a nők elleni erőszak problémájának egyik fő összetevője, hogy egy olyan társadalomban élnek, ami normálisnak tartja a féltékenységből elkövetett erőszakot. Az ítéletről az áldozat apja azt mondta, hogy „a hatályos törvényeknek megfelelően igazságot szolgáltattak”, azonban „mint társadalom, mindannyian veszítettünk”. A gyilkosságot követően Cecchettin családja az állam apátiáját és a patriarchális társadalmat okolta, amely szabad utat enged a beteges féltékenységnek.

1981-ig az olasz büntető törvényben rendkívüli enyhítés volt érvényben azokban az esetekben, ahol azért gyilkolta meg valaki a feleségét, lányát vagy nőtestvérét, mert „tiltott szexuális kapcsolatba keveredett.”

Egy 2024-es olasz tanulmány 403 nőgyilkosságot vizsgált, ezek közül a legtöbb esetben (94,3 százalék) az áldozat jelenlegi párja, korábbi partnere, vagy egy családtagja volt az elkövető, az esetek 97 százalékában férfi. Megállapították, hogy a nőgyilkosság széles körben elterjedt jelenség, amely többnyire családon belül történik.

Giulia Cecchettin valószínűleg csak egy eset maradt volna a sok közül, ha a családja nem állt volna ki a nyilvánosság elé újra és újra. Így viszont az ország különböző pontjain több ezren tüntettek az utcákon a gyilkosság után.

„Ne tartsatok egy perc néma csendet Giuliaért – égessetek el mindent”

– mondta egy élő tv-interjúban az áldozat testvére.

„Kulturális forradalomra van szükségünk, hogy Giulia esete az utolsó legyen.”

„Az, hogy ezrek, tízezrek, százezrek mennek utcára egy ügy mentén a nők elleni erőszak témájában, példa nélküli Magyarországon”

– mondta Spronz Júlia a hazai helyzetről,

„Olaszországban nem a jogvédő szervezetek plusz ezer ember követelt változásokat, hanem egy ország lázadt fel. Magyarországon a nők elleni erőszak témája nem bír ekkora mozgósító erővel”

– tette hozzá a Patentnél dolgozó jogász.

Giulia Cecchettin ügye nem volt egyedülálló, csak abban az évben ő volt a 102. nő, akit meggyilkoltak Olaszországban. Az olasz bűnügyi statisztika adatai szerint 2025 első kilenc hónapjában Olaszországban meggyilkolt 73 nő 60 százalékánál a jelenlegi vagy a volt párjuk volt az elkövető. Hetente történik egy olyan gyilkosság, amiben a női áldozatot kifejezetten a neme miatt gyilkolják meg. 2025-ben pedig 49 nőgyilkosság történt Olaszországban a nőgyilkosságokat gyűjtő femminiciadoitalia oldal szerint.

Elegendő a törvényi lépés?

A törvényről elfogadása előtt társadalmi vita zajlott, és vita volt a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő szervezetek körében a jogszabály célszerűségéről. Az Il Post olasz lap szerint a lépést ellenzői szükségtelennek és hatástalannak tartották, mivel szerintük eddig is voltak olyan súlyosbító kategóriák az olasz törvényekben, amelyek a nőgyilkosságok többségénél is érvényesültek. Az ActionAid olasz jogvédő szervezet pedig úgy vélte, nem az újabb törvényi szigorítás a megfelelő irány, szerintük ezen a strukturális problémán hosszabb távú megelőző stratégiákkal lehetne javítani, amelyek a nők elleni erőszak kulturális okait kezelik, például az oktatásban.

Sokan úgy gondolják, a törvény csak szimbolikus, ráadásul a súlyos társadalmi problémák megoldásának felelősségét a büntetőjogra hárítja. Ez a Meloni-kormánytól egyáltalán nem idegen.

„Szimbolikus okokból fontos, hogy egy ilyen típusú törvényt fogadtak el, és hogy azt egyhangúlag fogadták el”

– mondta Laura Onofri Grisetti, egy torinói nőjogi szervezet, a Se Non Ora Quando (Ha nem most, akkor mikor?) elnöke a New York Times-nak.

„De ahogy már évek óta mondjuk, a törvények nem elegendőek, ha nem támogatják azokat más eszközök”. Szerinte egy olyan mélyen patriarchális kultúrában, mint az olasz, fontos népszerűsíteni a nők iránti „tisztelet kultúráját”, ahogy azt sok civil szervezet teszi az iskolákban, de ezek az erőfeszítések nem igazán eredményeztek változást a nemzeti tantervben.

„A törvényből hiányzik a rendszerszintű szemlélet: a jogalkotók továbbra is ágazatspecifikus intézkedésekkel avatkoznak be, anélkül, hogy azok koherensek lennének. A nemi alapú erőszak elleni küzdelemre irányuló stratégiát kizárólag a büntetőjogra bízzák, holott szélesebb körű politikai elkötelezettségre és reformokra lenne szükség – a munkajogtól a családjogig, a szociális védelemtől az egészségügyi rendszerig”

– mondta Valeria Torre, büntetőjogi professzor a Lakmusznak.

A kritikákkal szemben Paola Di Nicola Travaglini, az olasz Legfelsőbb Bíróság bírája arról beszélt az Il Post-nak, hogy bár ő sem ért egyet a törvény egyes pontjaival, szükségesnek találja az új szabályozást: „országunk jogtörténetében először teszi láthatóvá a nők elleni erőszakot és azt a kontextust, amelyben előfordul”.

„Egyértelmű, hogy a megelőzés abszolút prioritás, de a büntetés és a megelőzés összehasonlítása értelmetlen, és ez bármilyen típusú bűnözési jelenségre vonatkozik, például a mezőgazdasági kizsákmányolásra vagy a munkahelyi balesetekre”

– mondta a megelőzés szerepéről és párhuzamot vont a maffiabűnözés jogi szabályozásával:

„Senki sem gondolta volna, hogy a maffiatípusú bűnözés külön szabályozása csökkenteni fogja a szervezett bűnözést Olaszországban és világszerte. Mindazonáltal senki sem tagadhatja, hogy nagyon hatékony kulturális és jogi eszközt jelentett.”

Nem országspecifikus probléma

Az Eurostat 2021-es adatai szerint a párkapcsolati tapasztalattal rendelkező, az Európai Unióban élő nők 32 százalékának volt már erőszakos partnere, aki fizikailag bántotta, fenyegette vagy lelki bántalmazást követett el ellene.

Magyarország vezeti a listát: a felmérés szerint a párkapcsolati tapasztalattal rendelkező nők 41,1 százalékát bántották fizikailag vagy fenyegették meg ezzel. Olaszországban ez az arány 13,6 százalék, bár az utóbbi adat nem EU-s, hanem nemzeti forrásból származik.

Az Eurostat 2023-as adatai szerint a párkapcsolatban elkövetett szándékos emberölés áldozatainak 91 százaléka volt nő Olaszországban, és 78 százaléka Magyarországon.

A bűnügyi statisztikák azonban csak egy szeletét mutatják be a nők ellen elkövetett erőszaknak, hiszen csak a regisztrált esetekről tudnak képet adni, az összes bűncselekményről nem. Egy Belügyi Szemlében megjelent magyar tanulmány szerint azok közül, akik kapcsolati erőszak vagy családon belüli erőszak áldozatainak vallották magukat, mindössze 13 százalék mondta, hogy bejelentést tett a rendőrségen.

Olaszországgal együtt összesen négy EU-tagállamban van érvényben külön jogi meghatározás a nők ellen elkövetett gyilkosságokról. Cipruson és Máltán 2022-ben, Horvátországban pedig 2024-ben vezették be. E mellett több ország fellép a probléma ellen más törvényi formákban, például Belgiumban egy a megelőzésre és leküzdésre fókuszáló törvényt hoztak be.

A magyar jogalkotás

A magyar büntető törvénykönyv nem határozza meg a nőgyilkosság fogalmát, de a kapcsolati erőszak külön büntetőjogi kategóriát képez.

„Ha a legutolsó nagy port kavart halálesetre gondolunk, az a Patent japán ügyfelének meggyilkolása, melynek nyomán kialakult egy együttműködésünk a BRFK-val, és egy kicsit a gyakorlatuk megváltozott, de semmifajta jogszabálymódosítás nem történt, ami lényegi fejlődést hozott volna”

– mondta Spronz Júlia a 2025 januárjában elkövetett gyilkosságról.

Az Isztambuli Egyezményt sem ratifikálták Magyarországon. A kormány döntését Nacsa Lőrinc, a KDNP képviselője azzal indokolta, hogy az egyezmény romboló genderszemléletet akar Magyarországra erőltetni, Varga Judit 2019-ben politikai hisztinek nevezte az egyezményt, Gulyás Gergely pedig azt mondta 2025 februárjában, hogy „ha bármilyen védelmi garanciát talál az Isztambuli Egyezményben, azt megtalálja a magyar jogban is.” Ahogy azt korábbi cikkünkben megállapítottuk, a nők védelmét szolgáló bűncselekményi tényállások és eljárási szabályok között van olyan, aminél felvetődik, hogy nem felel meg teljes mértékben az egyezménynek. A csatlakozás ráadásul az ellátórendszer fejlesztését is maga után vonhatná és bekapcsolná Magyarországot egy alapos nemzetközi ellenőrző rendszerbe.

„Magyarországon sem a szakmai közegben, sem pedig a közbeszédben a nemi alapú erőszak, mint fogalom nem vált ismertté, más országokban ez egy alaptudás”

– mondta Spronz Júlia.

Spronz Júlia kifejtette, hogy az érdek- és jogérvényesítő tevékenységnek különböző stádiumai vannak, a jogszabály megalkotása csak az első a sorban, de hosszú út vezet addig, hogy azt hatékonyan működtesse a rendszer.

„Magyarországon boldogok lennénk, hogyha azt mondhatnánk, hogy egyáltalán a törvényi alap meg lenne teremtve”

– mondta.

Spronz szerint egy ilyen új tényállásnak fontos az üzenet jellege a társadalom felé, de az, hogy mennyire tud egy preventív funkciót is betölteni, az a jogalkalmazástól és a társadalmi közegtől függ.

„Magyarországon 2013-ban bevezették a kapcsolati erőszak bűncselekményt az új büntető törvénykönyv részeként, és még évek teltek el azzal, hogy nekünk kellett jelezni a rendőrség felé, hogy ne testi sértés ügyében nyomozzanak, mert ez kapcsolati erőszak”

– mondta.

---

(Címlapi kép: RICCARDO DE LUCA/Anadolu via AFP)

A cikk a Pelikán Projekt újságíróképzésének keretében készült.