A miniszterelnök rosszul tudja a somogyi falvak számát, és úgy büszkélkedett a miskolci munkanélküliségi adatokkal, hogy a megye továbbra is le van szakadva az országos átlagtól.

A Fidesz háborúellenesnek titulált országjárásának két legutóbbi állomása Miskolc és Kaposvár volt. Orbán mindkét rendezvényen mondott beszédet, és válaszolt kérdésekre. Mindkét eseményen igyekezett lokális, városi vagy megyei információkkal is megszólítani a közönségét, és új ígéretekkel is előállt például a 400 ezer forintos minimálbérről, de belefutott a Központi Statisztikai Hivatal szegénységi adataival kapcsolatos problémába is.

Az „adatalapú kormányzás” jegyében – „mi mégis csak tényalapú, vagy ahogy manapság mondják, adatalapú kormányzást folytatunk, a kalandorság nem a mi világunk”, fogalmazott – meglepő számokat is mondott, például amikor a húsfogyasztás növekedésével igyekezett bizonyítani azt, hogy a szegények is jobban élnek, mint 2010-ben.

Ebben a cikkben Orbán néhány állítását vetettük össze a nyilvánosan hozzáférhető adatokkal.

Tényleg Somogyban van a legtöbb falu?

„Ha jól nézem az adatokat, akkor az összes vármegyénk közül Somogyban van a legtöbb falu, 270 valahány, ha jól emlékszem.”

– mondta Orbán Kaposváron, amikor arról beszélt, hogy a magyar falvaknak a természettel való kapcsolat fenntartásában fontos szerepe van az egyre inkább műanyaggá váló világban.

Bár Orbán falvakról beszélt, a falu megnevezés a hivatalos statisztikai adatsorokban nem szerepel, a helyi önkormányzatokról szóló 2011-es törvény szerint Magyarországon a következő településkategóriák léteznek: község, nagyközség, város, megyei jogú város, főváros. A község felel meg ebből a falunak, ugyanis azt úgy definiálja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), mint olyan falu, amelynek más településektől elkülönülő, önálló, saját arculata van, és képes önkormányzat alakítására és helyi közügyei ellátására. Falvakról a KSH nem is vezet statisztikákat.

A KSH adatai szerint Somogy megyében összesen 228 község található, így Orbán a 270-es számmal mellélőtt. Az az állítása sem igaz, hogy Somogyban van a legtöbb „falu”: Somogyban ugyanis csak a negyedik legtöbb község van a megyék között, a listán előtte áll Zala (245 község), Baranya (284 község) és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is.

Szegénység Miskolcon

Orbán arról beszélt, hogy Miskolcon

„a szegénység 2010-ben 30 százalékos volt, ma 18 százalék. A 18 kisebb, mint a 30, habár sok."

A települési szegénység mértékét a hivatalos adatok közül a KSH relatív jövedelmi szegénységi mutatójával, illetve a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők régiós szintű arányával ragadhatjuk meg. A súlyos anyagi és szociális deprivációban élők arányára vonatkozó, 2015-2023 közötti regionális KSH-adatok meg is egyeznek azokkal a számokkal, amikre Orbán a gyűlésen miskolci szegénységi adatként hivatkozott: a 2015-ös 29,3 százalékról 2023-ra 18,1 százalékra esett az arány az Észak-Magyarország régióban.

Igaz, az évszámok nem stimmelnek. Az adatsorban 2015 a legkorábbi adat, így 2010-es nincs, és a legutóbbi is viszonylag régi, 2023-as – és Orbán 2010-es és jelenlegi számokról beszélt.

Ha a másik szegénységi mutatót, tehát a relatív jövedelmi szegénységben élők arányát nézzük, egy hasonló problémába ütközünk. Ebből lenne 2010-es adat is (17,9 százalék), de a KSH 2018-ig visszamenően ezeket az adatokat is revideálta, ezért szintén megkérdőjelezhető a 2010-es és 2023-as arányszám egyszerű összevetése.

A szegénységi KSH-adatokkal is kapcsolatos problémát a Válasz Online-on írta meg tavaly áprilisban Tátrai Annamária, az ELTE statisztikusa, és a TÁRKI kutatója, Gábos András. A probléma lényege az, hogy gyanúsan sokan torlódtak fel az adatok szerint egy küszöbérték fölött.

Az Európai Unióban egységesen alkalmazott definíció szerint relatív jövedelmi szegénységben élnek azok, akiknek háztartásában az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a szegénységi küszöb értékét. A relatív jövedelmi szegénységi arányszám a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők arányát rögzíti. Nem abszolút értékhez (pl. létminimum) viszonyít, hanem minden esetben az adott társadalmon belül alacsony jövedelmű háztartásokban élőket jelöli meg szegényként. A kutatók arra lettek figyelmesek, hogy 2018-tól a szegénységi küszöb értéke körüli jövedelemmel rendelkezők feltorlódtak: 2018 és 2022 között a szegénységi küszöb körül, jellemzően fölötte, kiugróan sok személy helyezkedett el. Vagyis nemzetközi trendektől, az eloszlási normáktól és a korábbi évek adataitól is eltérően meglepően sokan kerültek az elmúlt években abba a jövedelmi csoportba, ami éppen csak a szegénységi küszöb fölött van. Mindez a KSH-val szembeni bizalmi kérdéseket is felvetett. A KSH ezek után revideálta az adatokat, de csak 2018-ig visszamenően. A kutatók viszont egészen 2013-ig visszamenőleg találtak hibákat.

Mindennek eredményeként a nem revideált, 2018 előtti adatokkal szemben továbbra is szakmai kételyek vannak, és a határvonal miatt az idősoros adatok összehasonlíthatósága nagyobb időtávon korlátozott.

Mekkora Miskolcon a munkanélküliség?

Orbán Miskolccal kapcsolatban azt is mondta, hogy

„a munkanélküliséget megfeleztük, 43 ezer új munkahely jött létre 2010 óta.”

A nyilvántartott álláskeresők számai az elérhető adatok szerint valóban jelentősen csökkentek 2010 óta. (A kijelentés munkanélküliségre vonatkozó részével foglalkozunk, az új munkahelyek számáról nem találtunk összesített adatokat.)

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) friss, 2025. decemberi jelentése szerint 3 868 fő keresett állást Miskolcon a 15-64 éves korosztályban. A szintén NFSZ-adatokat összesítő, de a KSH oldalán elérhető adatbázis szerint Miskolcon 2010-ben 12 363 főt tartottak nyilván álláskeresőként. Ezen adatok szerint tehát a csökkenés még nagyobb arányú volt, mint az Orbán által említett.

Így viszont éves átlagot hasonlítottunk össze egy havi adattal. Az NFSZ friss havi adatait átlagolva 2025-re 4 014 főt kapunk, vagyis átlagosan ennyi nyilvántartott álláskeresőről beszélhetünk a tavalyi évre vonatkozóan. A csökkenés így is hasonlóan jelentős, és nagyobb mértékű, mint amit Orbán említett.

Lehetséges, hogy Orbán az NFSZ miskolci járási adatait idézte, és nem csak a Miskolc városára vonatkozó számokat. A járást nézve ugyanis 2012-től 2022-ig 57 százalékkal csökkent a nyilvántartott álláskeresők száma. Erről korábban egy miskolci portál is írt. Ez lényegében stimmel „a megfeleztük” megfogalmazással.

Ha munkanélküliségről beszélünk, érdemes megnézni a foglalkoztatottak arányát is. A KSH interaktív népszámlálási térképén a 2011-es, illetve a 2022-es adatokat (a legutóbbi két népszámlálás időpontja) tekinthetjük meg járásokra bontva. 2011-ben a Miskolci járás foglalkoztatottjainak aránya 52,7 százalék volt a 15-64 éves népességre vetítve. 2022-re ez az arány 70,1 százalékra nőtt.

A KSH régió szerinti és megyei munkanélküliségi rátáról is vezet statisztikát. A ráta a munkanélküliek számának a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított arányát mutatja meg a 15-74 éves népességre vonatkozóan. A legfrissebb adatok 2025 harmadik negyedévére vonatkoznak, így 2010 azonos időszakát vesszük alapul az összehasonlításhoz.

Összefoglalva: az elérhető adatok szerint Miskolcon valóban jelentősen csökkent a munkanélküliség az elmúlt 15 évben, ugyanakkor tágabb kontextusban az is látható, hogy továbbra is hatalmas szakadék tátong foglalkoztatottságban Kelet-Magyarország – kiemelten Borsod-vármegye – és Magyarország más régiói között.

Ezt igazolja Borsod-Abaúj-Zemplén megye és az országos összesített munkanélküliségi ráták időbeli változása is. A KSH adatai szerint 2010-ben az országos munkanélküliségi ráta 10,8 százalék, míg a borsodi adat 17 százalék volt. 2025-ben (első 3 negyedév) az országos munkanélküliségi arány 4,3 százalék volt, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig 8,2 százalék.

A 2010-es országos munanélküliségi rátának – kerekítve – a 40 százalékára csökkent a 2025-ös (első három negyedév), míg Borsod-megyében csupán – kerekítve – az 50 százalékára csökkent a mutató.

Mennyit költenek a NATO-tagállamok a hadiiparra?

„A NATO befuccsolt, nem működött már régóta, a tagállamok a két százalékát sem költötték a költségvetésüknek katonai kiadásokra, pedig vállalták”

– mondta Orbán a kaposvári gyűlésen.

A NATO 2014-ben elfogadott védelmi beruházási kötelezettségvállalása arra szólította fel a szövetségeseket, hogy 2024-ig teljesítsék a NATO azon iránymutatását, hogy az összes szövetséges ország a GDP-je 2 százalékát védelmi kiadásokra költse. A 2023-as vilniusi NATO csúcstalálkozón a vezetők tartósan elkötelezték magukat a 2 százalékos vállalás mellett.

A NATO 2014 óta gyűjti egy éves jelentésben, hogy a tagországoknak mekkora védelmi kiadásai voltak. A legfrissebb 2025-ös jelentésből kiderül, hogy már minden ország elérte azt, hogy a GDP-je 2 százalékát hadi célokra fordítsa.

Lengyelország költi magasan a legtöbbet GDP arányosan a hadászatra, 4,48 százalékot 2025-ben, a 2014 költésük közel két és félszeresét. A balti és a skandináv államok is sokat költöttek ilyen célokra az elmúlt években. Az Egyesült Államok 2014 óta minden évben 3 százalék felett költ a hadiiparra.

2014-ben 28 tagból még csak 3, 2023-ban 10, és 2024-ben a 32 szövetségesből már 11 ország ország haladta meg a GDP arányos két százalékos költést. Magyarország 2023-ban lépte át a szintet.

2025-re az összes NATO-ország elérte az előirányzott százalékot. (Németország 2025-ös adatai hiányoznak, Izland pedig nem szerepelt az adatsorban.)

2025 nyarán a NATO vezetői a hágai csúcson megegyeztek, hogy 2035-re a szövetségesek GDP-jének 5 százalékának védelmi célokra fordításra lesz az új cél. A védelmi kiadások következő 10 éves emelésére vonatkozó kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy 2035-ig minden tagállam GDP-jének legalább 3,5 százalékát kell a védelmi kiadásokra fordítani, plusz további 1,5 százalékot egy széleskörűen meghatározott, a biztonsági infrastruktúrához lazán kapcsolódó beruházásokra.

Emelkedő minimálbér

Orbán egy másik nézői kérdés ürügyén azt is elújságolta, hogy fel akarják emelni az átlagbért, és a minimálbért is:

„310-20 ezernél van a minimálbér, azt a következő ciklusban fel akarjuk venni 400 ezer forintra.”

Milyen ütemű minimálbér-emelést jelentene ez, ahhoz képest, hogy mennyit emelkedett eddig?

Orbán ígérete szerint a következő ciklusban, azaz 2030-ig eléri a minimálbér a négyszázezres szintet. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy valójában ez mekkora emelkedés lenne, akkor azt kell megnéznünk, hogy a 2026-os minimálbér mennyit érne a vizsgált évben, és ehhez képest hány százalékkal magasabb a 400 ezer forintos ígéret.

Ehhez az MNB 2027-es és 2028-as inflációs becsléseit használjuk, és a 2026-os év eleji minimálbér összegéből indulunk ki: ez 322 800 forint a KSH adatai alapján.

Ha 2027 elején 400 ezer forintra emelnék a minimálbért az alapvetően azt jelentené, hogy nominálisan 23 százalékot emelkedne. A 2027-re vonatkozó 3,3 százalékos inflációs előrejelzést is belekalkulálva az emelés 20 százalék lenne.

Amennyiben 2028 elején érné el a minimálbér a 400 ezer forintos szintet, akkor az a 2026-os szinthez képest szintén 23 százalékos emelkedés lenne, viszont a 2027-es és 2028-as inflációval kiegészítve valójában már csak 16 százalékot jelentene az emelés.

A minimálbér 2010-ben 73 500 forint volt, 2026-ban pedig 322 800 forint. Az elmúlt 16 évben nominálisan számolva (az inflációt figyelmen kívül hagyva) 4,4 szeresére emelkedett a minimálbér. Ez az összehasonlítás azonban félrevezető lehet, mivel jelentős mértékben romlott (inflálódott) a pénz értéke ez idő alatt. A kumulált (összesített) infláció 2010 és 2026 között 98 százalékos volt (2011 és 2025 között a KSH statisztika alapján, a 2026-ost pedig az MNB inflációs jelentésének előrejelzéséből számoltuk). Ha 2010-es minimálbért 98 százalékkal megnöveljük, vagyis 2026-os árakon nézzük, akkor 145 530 forintot kapunk, ami a közel négy és félszeres emelkedés helyett csak 2,2-szeres.

Mennyivel lettünk gazdagabbak 2010 óta?

Orbán Miskolcon egy hosszabb gondolatmenetben több adattal igyekezett alátámasztani azt, hogy a magyarok gazdagabbak, mint 2010-ben voltak.

„Az embereknek mennyivel van többje 2010 óta? Az adatokat nézi az ember. Ugye azt látjuk, hogy a pénzügyi megtakarítások nőttek”

– mondta például.

A magyarok pénzügyi megtakarításairól a Magyar Nemzeti Bank adataiból kaphatunk képet: a háztartások pénzügyi helyzetéről szóló negyedéves adatokban szereplő tranzakciós összegekből kell kivonni a kötelezettségeket. Ennek eredményét nevezi az MNB nettó finanszírozási képességnek, vagyis pénzügyi megtakarításnak.

Az MNB pénzügyi számlákról szóló táblázatából kiderül, hogy ez 2010-ben 1359 milliárd forint, 2024-ben pedig 5507 milliárd forint volt, vagyis ekkora volt az adott években a pénzügyi megtakarítás. Ez alapvetően egy négyszeres nominális emelkedés.

Ha a GDP-hez viszonyítjuk, akkor 2010-ben a GDP 4,95 százaléka, 2024-ben pedig a 6,7 százaléka volt a háztartások pénzügyi megtakarítása. Ez 1,75 százalékpontos emelkedés.

Orbán ezek után az autók számát hozta fel állítása igazolására: „Lehet azt mondani, hogy najó ezek a gazdagok. Azt tudom, hogy több mint egy millióval több gépjármű van Magyarországon forgalomban mint volt.”

2010-ben 3,6 millió, 2024 pedig 5,2 millió darab gépjármű volt forgalomban Magyarországon. A KSH adatai szerint a növekedés több mint másfél milliós az elmúlt 16 évben. Ebbe a kategóriába a személygépkocsik mellett az összes többi gépjárműtípus is beletartozik, például az olyan főként munkavégzésre használt jármű is mint a tehergépkocsi és a vontató. Ha szűkebben csak a személygépkocsikat nézzük akkor is megvolt az egymilliós növekedés: 2010-ben közel 3 millió személygépkocsi volt forgalomban Magyarországon, 2024-ben majdnem 4,3 millió.

Ez a szám ugyanakkor nemcsak a magán használatú autókat tartalmazza, hanem az összes forgalmi rendszámmal ellátott személygépkocsit.

Orbán így folytatta az érvelését:

„Erre is lehet azt mondani, hogy a szegények ebből kimaradtak. Mondok egy furcsa számot, mennyi húst esznek a magyarok? Mennyit engedhetnek meg maguknak? 2010-ben egy magyar ember átlagosan 53 kilogramm húst evett meg, ez 2020-ra 69 kilóra nőtt.”

Hozzátette:

„a szegények esetében ez úgy néz ki, hogy 2010-ben 39 kg húst engedhettek meg maguknak egy évben, 2020-ban pedig 64-et.”

Orbán számai a húsfogyasztásról (kerekítve) megegyeznek a KSH adataival: 2010-ben 53,1 kilogramm volt az éves húsfogyasztása a magyaroknak egy évre levetítve, 2020-ban pedig 68,6.

A „szegények” húsfogyasztása is emelkedett. Erről Orbán számaival megegyező adatot nem találtunk, de a KSH jövedelmi ötödök szerint is feltünteti a háztartások egy főre jutó élelmiszerfogyaszásán belül a húsféléket: az alsó jövedelmi ötödben 2010-ben ez 40,8 kilogramm volt, míg 2020-ban ez 61,4 kilogrammra nőtt. Ez nem felel meg Orbán számainak – 39 és 64 kilogramm –, de a tendenciát lényegében megerősíti. 2020 utáni adatot nem találtunk.

A 2020-as adatokból egyébként látszik az is, hogy a 65 éves és idősebb lakosság fogyasztotta a legtöbb húst (92,7 kg), és korosztályonként csökken az éves átlag húsfogyasztás, így a 25 évnél fiatalabbaknál már csak 55,8 kilogramm. 2010 és 2020 között a 65 feletti korosztály húsfogyasztása 26,4 kilogrammal nőtt, a 25 évnél fiatalabbaké viszont csak 8,5 kilogrammal (még a legalsó jövedelmi ötödbe tartozóké is többel, 20,6 kilogrammal nőtt). Ez arra utalhat, hogy az anyagi megfontolás mellett a környezettudatosság is szerepet játszhat a húsfogyasztás mértékében.

---

(Címlapi kép forrása: Miniszterelnöki Kommunikációs Fõosztály/Fischer Zoltán/MTI/MTVA)