Elhiszik az emberek, hogy Magyar Péter berontott egy szülinapi bulira, és megette a torta harmadát? És azt, hogy nyugdíjcsökkentésről beszélt? Tudat alatt is hatással lehetnek ránk az AI videók? Mi lesz a társadalommal, ha a politikai polarizáció valóságérzékelési szakadékká változik? Interjú Bene Márton politológussal.

2025-ben a mesterséges intelligencia Magyarországon is berobbant a politikai kommunikációba, ami nemcsak a pártokat és az internet-felhasználókat, hanem a tényellenőrző újságírókat is új kihívások elé állította. Az AI politikai felhasználásáról szóló interjúsorozatunk első részében Bene Mártonnal, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének kutatóprofesszorával beszélgettünk.

Mennyire bízhatunk abban, hogy a magyar internetezők felismerik az AI-generált politikai tartalmakat?

Konkrét kutatást erről nem ismerek, de nagy kihívás az ilyen tartalmak felismerése, és a technológia fejlődésével csak egyre nehezebb lesz. Az AI-generált politikai tartalmakat két típusba sorolhatjuk. Az első típus illusztrációs célokat szolgál. Ezekről a tartalmakról viszonylag könnyen meg lehet mondani, hogy fiktív jeleneteket mutatnak be, és ezzel illusztrálnak egy politikai üzenetet. Persze ezeknek is be lehet dőlni, de azért kisebb a megtévesztő hatásuk.

Illusztratív politikai tartalmak ráadásul mindig is léteztek, függetlenül az AI-tól. Ha visszaemlékszünk az elmúlt évek kampányaira, ott is készültek olyan vizuális anyagok, amelyek valamilyen fiktív politikai üzenetet vizualizáltak úgy, mintha létező lenne – például kormánypárti plakátokon láthattuk, hogy ellenzéki politikusok bontják le a határkerítést. De a Ludas Matyi humorújság már a 40-es években vizualizált fiktív politikai üzeneteket. Ez ugyanarra a logikára épített, mint most az AI illusztratív használata, és a többség mindig is tudta, hogy itt fiktív jelenetekről van szó.

Az AI-generált politikai tartalmak második típusának már direktben az a célja, hogy megtévessze a választókat.

Ez nem csak nálunk probléma. Az ír elnökválasztási kampányban nem sokkal a választás napja előtt jelent meg egy nagyon hitelesnek tűnő AI-generált videó az egyik elnökjelöltről, amin bejelentette, hogy visszalép. Hogy mennyire dőlnek be az emberek az ilyeneknek, az nagyban függ a tartalmak minőségétől. A megtévesztő céllal létrehozott AI tartalmak közül is vannak gyengébb minőségűek, amikről alacsonyabb tájékozottsági szinten is kitűnik, hogy nem a valóságot mutatják. Más AI tartalmakat a szakavatottabb szem sem szűr ki egyszerűen, és innentől kezdve nehéz arról beszélni, hogy az emberek általában mennyire dőlnek be az AI-nak, mert ez tartalomfüggő is, nem csak az adott ember tájékozottságán múlik.

Ha valaki felismeri, hogy egy politikai tartalom AI-generált, attól még hatással lehet rá?

Itt kétféle hatásról beszélhetünk. Az egyik a vizuális tartalmak tudattalanul is működő hatása. A politikai kommunikációnak fontos eszköze bizonyos tudattalan asszociációk generálása egy adott politikusról vagy témáról. Az ilyen asszosziációkat a sulykolás elősegíti, tehát minél többet hall valaki egy üzenetet, annál inkább hatással van rá, akkor is, ha az üzenet forrásában nem bízik. Léteznek kutatások, amelyek megmutatták, hogy amikor először hallunk egy üzenetet, aminek a forrásában nem bízunk, akkor még nincs ránk hatással, aztán, amikor másodszor, harmadszor, majd visszatérően jön elő az üzenet, akkor el is felejtjük, hogy mi volt a forrása, és már tudattalanul is hatással van ránk. Az AI-generált tartalmakra is igaz, ami általában a sulykolásra.

Ezzel ellentétes lehet a bumeránghatás. Nem tudom, hogy az AI-jal kapcsolatban vizsgálták-e, de a politika kommunikációban ismert jelenség, hogy ha egy politikai szereplőt összekötünk egy negatív kampánystratégiával, akkor ez visszahullik a megítélésére. Tehát kockázata is lehet annak, ha egy politikus magára vállalva tesz közzé AI tartalmakat.

A Fidesz kommunikációja régóta épít az alternatív valóság vizuális megteremtésére. Az illusztratív célú AI videók mennyiben mások, mint a hagyományos propagandaeszközök? Fogékonyabbak vagyunk rájuk?

Ha egy politikai üzenetet vizuálisan megjelenítve látunk, erőteljesebb hatást gyakorolhat ránk, mint ha csak leírva látnánk ugyanezt, még akkor is, ha tudjuk, hogy az előttünk lévő jelenet politikai fikció. Amikor egy politikus arról beszél, hogy ha a migrációt nem állítjuk meg, akkor saría lesz bevezetve az országban, az nem ugyanaz, mint amikor ezt videón is ábrázolják. A holland szélsőjobboldali párt pontosan azzal robbantotta be az idei választási kampányt, hogy egy AI-generált videóban mutatta be a saría alatt működő Hollandiát. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy a videó AI-generált, mindenki tudta, hogy ha kimegy az utcára, nem ezt fogja látni. Érzelmileg mégis sokkal bevonóbb az üzenet, a negatív forgatókönyvet elképzelhetővé, átélhetővé teszi, ha látjuk is, nem csak egy politikus szájából halljuk.

Mi újat hoz ebben az AI? Arról már beszéltünk, hogy a fiktív politikai világok vizualizálása mindig is létezett.

Ha korábban szükség volt egy ilyen anyagra, egy adott eseményhez képest mindig csak késleltetve tudott megjelenni. Most az a nagy különbség, hogy ha mond valamit Magyar Péter, akár már aznap el tud készülni róla egy erős vizuális üzeneteket hordozó AI videó, ráadásul sokféle verzióban, adott közönségek igényeire szabva és számtalan csatornán terjesztve.

Társadalmi szinten milyen veszélyei lehetnek annak, ha az AI meghatározó lesz a politikai kommunikációban?

Az egyik probléma, hogy az AI-nak köszönhetően könnyebb megtéveszteni az embereket. Erre rengeteg példát látunk, a Lakmuszon is volt szó arról, hogy a különböző álprofilokat az AI használata hogyan teszi hihetőbbé. A megtévesztés elleni legjobb védőeszköz a nagyobb tudatosság. Itt vannak pozitív fejlemények, van valamekkora fejlődés, magunkon is érzékelhetjük szerintem, hogy aki tudatosabb, tájékozódó, az az AI megjelenése óta sokkal óvatosabb, ha találkozik egy vizuális anyaggal.

Ennek a következménye az lehet, hogy a nem manipulált tartalmakban sem fognak hinni az emberek. Ha szembejön velem bármilyen politikai tartalom, akkor automatikusan bekapcsol a szkepszis, mivel tudom, hogy nagyon sok esetben megtévesztenek, és nagyon nehéz észrevenni a megtévesztést. Innentől kezdve a valóság egy bizalmi kérdés lesz. Tehát nem egy abszolút dolog a valóság, hanem relatív, hogy én kinek a valóságát hiszem el. Ez még fragmentáltabbá teheti a társadalmat, mert amit most poltikai polarizációnak nevezünk, az egyre inkább egy episztemiológiai szakadékká válhat. Tehát már nemcsak a nézőpont, a valóság interpretációja lesz más az eltérő politikai oldalakon, hanem maga a valóság is, amit értékelünk. Ennek már érezzük az előszelét, minden polarizált országban vannak jelek arra, hogy a jobb- és baloldal mintha más valóságban élne – na ez az, amit még jobban felerősít az AI.

Ennek viszont lehet egy olyan következménye is, hogy bizonyos tényautoritások felerősödnek, ami a professzionális médiának nyújt egy lehetőséget.

Szerintem sokan csináljuk azt, hogy bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, amit látunk magunk körül, de van egy-két médiatermék, amihez tudjuk, hogy fordulhatunk, és amit ott látunk, azt elhisszük. Tehát paradox módon a valóság megkérdőjeleződése azt is eredményezheti, hogy a professzionális média újra megerősödik. Ehhez persze először a médiának vissza kell szereznie a valóságtermelő szerepébe vetett bizalmat, mert ez jelenleg Magyarországon világviszonylatban is rendkívül alacsony. Ez nagy változás lenne, mert az elmúlt évtizedek a hagyományos média pozícióvesztéséről szóltak, most pedig kaphatna egy státuszt, ami kiemeli a politikai kommunikációs környezetből. De ez biztosan nagyon törékeny státusz lesz. Abban a pillanatban, hogy sérül a bizalom ezekben a médiatermékekben, a kiemelt szerepük is elveszik.

Röviden összefoglalva: azáltal, hogy tudatosabbak leszünk az AI tartalmak befolyásoló szerepével kapcsolatban, elveszíthetjük a hitünket a valóságban, ami még jobban fragmentálja a társadalmat, viszont megerősítheti a professzionális médiát. Van persze egy olyan forgatókönyv is, hogy nem leszünk tudatosabbak, akkor viszont még jobban kiszolgáltatjuk magunkat a manipulációnak.

A Fidesz tudatosan játszhat rá a bizalomvesztésre, amikor tömegesen gyártja az AI videókat?

Lehet olyan politikai megfontolás, aminek a szempontjából jó, ha bizalomhiányos helyzet alakul ki, ha kérdésessé válik a valóság, és bizonyos választói rétegek az én valóságomat hajlamosabbak elhinni. Viszont ez hosszú távon minden politikai szereplő számára kockázatokkal jár. Ha elveszítik a politikusok a valóságot mint kapaszkodópontot, akkor, ha fordul a kocka, és az adott szereplő valóságmeghatározó ereje kerül kisebbségbe, a valóság is kicsúszik a talpa alól.

Nem tudom, hogy kormány erre törekszik-e, de az biztos, hogy ha sok faktuális adat vagy információ hátrányos a kormány számára, akkor mindenképpen jól járnak azzal, ha a valósággal kapcsolatos bizalmatlanságot növelik. Most azért eléggé sok olyan fundamentum van a politikában – például a gazdasági adatok –, amelyek hátrányosak lehetnek a kormánynak. Ha a valóságba vetett bizalmat erodálni tudják, akkor ezek a fundamentumok is kevésbé számítanak, a politika által kommunikált valóság lesz az irányadó.

Kit céloz a Fidesz az AI tartalmakkal? A saját szavazóikat akarják megerősíteni, a bizonytalanokat megnyerni, esetleg a velük ellentétes oldalon állókat idegesíteni, a social media elérést növelni?

Az AI csak egy eszköz, sokféle célra használható. Használható arra, hogy az előzetes nézeteket megerősítő tartalmakat gyártsunk vele, de jó lehet arra is, hogy elbizonytalanítsuk az ellenfél szavazóit, vagy akár meggyőzési erejük is lehet, ez tényleg tartalomfüggő.

A kampánynak ezen a pontján az a Fidesz fő stratégiája, hogy a szavazóit megerősítse és megállítsa a tábor erodálódását. De ez változhat. A kampány későbbi szakaszában, amikor az lesz fontos, hogy a bizonytalan szavazókat húzzák be, akkor lehet, hogy erre használják majd az AI-t. Előállhat olyan helyzet is, amiben egyszerűen a láthatóságot akarják növelni. A kormánynak viszonylag nagy a közösségi médiás elérése, különösen kiegészítve a saját médiabirodalmukkal, tehát alapvetően kevésbé szorulnak rá erre, de persze most, hogy a hirdetési csatornák kiestek, minden számít. Ez egy stratégiai kérdés a részükről, és kevésbé kapcsolódik az AI-hoz, mint kampányeszközhöz.

Miért nem a valósághű tartalmak dominálnak, hanem a silány minőségű, első ránézésre is egyértelműen AI-generált videók?

A minőség megítélésénél óva intenék mindenkit attól, hogy a saját ízléséből induljon ki, mert a Fidesznek biztosan több információja van a kampányeszközei hatékonyságáról. Ez a kérdés már akkor felmerült, amikor az AI előtti, humorra fókuszáló kommunikációs tartalmak megjelentek, mint a Mini Feri vagy a Bébi Gyurcsány. Akkor is sok újságíró, közéleti megszólaló mondta azt, hogy ezek teljesen hatékonytalanok lesznek, annyira gyenge humorral meg vizualitással dolgoznak. De a Fideszről tudjuk, hogy mindent mérnek, legutóbb Kubatov Gábor beszélt erről.

A Bébi Gyurcsányos formula néhány hónappal ezelőtt újra előjött, csak most Magyar Péter ellen. Ebből arra következtetek, hogy a méréseik szerint a célközönségük szereti ezt a fajta humort, tehát hatékony az erre építő stratégia. Ha nem lenne hatékony, valószínűleg abbahagyták volna.

Nem lehet egy olyan megfontolás is a gagyi AI tartalmak mögött, hogy így könnyebben takarózhatnak azzal, hogy csak vicc az egész, és nem akarnak megtéveszteni senkit?

Itt visszatérnék a beszélgetés elején említett megkülönböztetéshez az AI illusztratív és megtévesztő használata között. Az emberek túlnyomó többsége valószínűleg tudja, hogy Magyar Péter nem rontott be egy születésnapi bulira és nem dúlta szét a tortát a Tisza-adó miatt. Itt tehát viszonylag egyértelműen illusztratív használatról van szó. Ezzel kapcsolatban lehetnek esztétikai jellegű fenntartásaink, de alapvetően nem manipulatív, hanem politikai üzeneteket felerősítő eszköznek tekinthető.

Más AI tartalmaknál már problémásabb, hogy hol húzzuk meg a határt manipuláció és illusztráció között. Az Orbán Balázs-féle, nyugdíjprogramról szóló videó például a határon táncolt.

Elviekben mondhatjuk, hogy volt rajta egy felirat, ami jelezte, hogy az adott szöveget például Simonovits András mondta, aki a Tisza szakértője – azt most hagyjuk, hogy tényleg az vagy sem –, de mégiscsak Magyar Péter hangján hallottuk, kifejezetten erős vizualitással, eléggé hitelesnek tűnően, hogy beszél a nyugdíjas elképzelésekről. Itt már egyáltalán nem egyértelmű, hogy puszta illusztrációról van szó vagy megtévesztésről. A felirat alapján sem, hiszen abban csak annyi szerepel, hogy Simonovits a Tisza szakértője, de az nem látszik, hogy nem Magyar mondta azokat a mondatokat, amiket az AI videón elmondattak vele.

Tudnak arra mutogatni, hogy ez illusztráció, és oda van írva, hogy ki mondta valójában a szöveget, amit Magyar Péterrel mondattak el. Ugyanakkor, különösen a felületesebb közösségi médiás hírfogyasztás során még a tájékozottabb választó is könnyen bedőlhet ezeknek a szürkezónás AI tartalmaknak, és például elhiheti, hogy tényleg Magyar beszélt a nyugdíjcsökkentésről.

Nemzetközi viszonylatban mennyire egyedi az, ahogyan az AI megjelent a magyar politikai kommunikációban?

Az biztosan látszik, hogy nálunk sokkal kevésbé kockázatos az AI használata, mint más országokban. A kormánypártok vállaltan terjesztik az AI-generált tartalmakat egészen politikusi szintig, nem csak a Megafon influenszereinek szervezik ki a feladatot. A holland választási kampányban is voltak AI tartalmak, de ott komoly botrány volt például abból, hogy a Szabadságpárthoz köthető oldalak illusztratív célú AI képekkel járatták le Frans Timmermans baloldali jelöltet. Olyasmire kell gondolni, ami Magyarországon egészen ártatlannak tűnne, hogy bilincsben ábrázolták, vagy úgy, hogy az asztalon egy csomó euró van előtte kiszórva. Aztán a kampány végén kiderült, hogy az AI tartalmakat terjesztő oldalak visszavezethetők a Szabadságpárthoz. Geert Wilders pártelnöknek elnézést kellett kérnie a baloldali listavezetőtől.

(Címlapi illusztráció: Dezső Annamari)