Tényleg óriási a nemek közötti bérszakadék Magyarországon, de nem pont azért, amiért a tiszás politikus gondolja

2025. október 31. 15:51


Gerzsenyi Gabriella valós problémára hívta fel a figyelmet, de félreértelmezte a statisztikát. Az EU-s viszonylatban magas, 18 százalékos különbség a magyar férfiak és nők fizetése között nem azt jelenti, hogy ugyanabban a munkakörben keresnek ennyivel többet a férfiak.

Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt fővárosi és európai parlamenti képviselője október 27-én a hvg.hu egy cikkére hivatkozva arról posztolt, hogy a férfiak és nők közötti bérkülönbség miatt az év hátralévő részében a nők már „ingyen dolgoznak”.

Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt EP-képviselõje felszólal az Európai Unió Tanácsa soros magyar elnökségi programjának ismertetésén az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának (ENVI) ülésén Brüsszelben 2024. szeptember 23-án.
Fotó: Purger Tamás/MTI/MTVA

„A statisztikák szerint Magyarországon a nők átlagosan közel 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak ugyanabban a pozícióban. Vagyis nem arról van szó, hogy más munkát végeznek, hanem arról, hogy ugyanazért a teljesítményért, felelősségért és szakmai tudásért kevesebb fizetést kapnak”

– írta Gerzsenyi, aki az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Szakbizottságának is tagja. Mintegy 40 ezren követik a Facebookon, a bérszakadékról szóló bejegyzése néhány nap alatt több mint ezer interakciót generált.

Képernyőfotó a Tisza Párt politikusának Facebook-posztjáról
Forrás: Facebook

A politikus által leírt probléma valós, és kerekítve valóban 18 százalékos a különbség Magyarországon a férfiak és a nők keresete között. Ez uniós viszonylatban a negyedik legmagasabb szám.

Viszont Gerzsenyi állításával szemben a nemek közötti bérkülönbség nem azt mutatja meg, hogy az ugyanabban a pozícióban dolgozó nők mennyivel keresnek kevesebbet a férfiaknál, hanem azt, hogy összességében, a nemzetgazdasági átlagot alapul véve mekkora a szakadék a férfiak és a nők fizetése között.

Mit mutatnak a bérkülönbségről szóló statisztikák?

A politikus a hvg.hu cikkét idézve állította, hogy Magyarországon messze vagyunk a férfiak és nők egyenlő bérezésétől. Ez megfelel a statisztikáknak: az Eurostat legfrissebb, 2023-as adatai szerint a nők az EU-ban átlagosan 12 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, Magyarországon azonban 17,8 százalékos a bérkülönbség.

Mindössze három uniós tagállamban nagyobb az átlagos bérkülönbség, mint nálunk: Lettországban, Ausztriában és Csehországban.

Azt azonban tévesen állította Gerzsenyi Gabriella, hogy a 18 százalék az azonos pozícióban dolgozó férfiak és nők keresete közötti különbséget jelenti.

Az Eurostat módszertana szerint a kiigazítatlan bérkülönbséget mérő mutató a 10 főnél nagyobb vállalatoknál dolgozó férfi alkalmazottak átlagos bruttó órabérét hasonlítja össze a nőkével. A bérkülönbség tehát tágabb koncepció az egyenlő munkáért egyenlő bért elvnél.

A 18 százalékos magyar bérszakadék évente átlagosan 1,5 millió forintos kiesést jelent a nőknek. Idén október 27-re esett az egyenlő díjazás napja: az átlagos bérkülönbség miatt a nők ekkortól az év végéig szimbolikus értelemben „ingyen dolgoznak”.

A hazai bérkülönbség 2019 óta 17-18 százalék körül mozog, 2014 és 2018 között viszont még alacsonyabb, 14-15 százalékos volt. 2019 óta a nemek közötti magyar bérszakadék jelentősen magasabb az uniós átlagnál.

Mit tudunk a különbség okairól?

Egy 2020-as Európai Parlamenti közlemény a bérkülönbség mögött olyan tényezőket jelölt meg, mint

  • a nők magasabb aránya az alulfizetett ágazatokban,
  • a nők alulreprezentáltsága a vezető pozíciókban
  • a nők hosszabb gyermekgondozási szabadságai,
  • és az, hogy a nők ugyanabban a pozícióban is alacsonyabb bért kaphatnak a férfiaknál.

A Gerzsenyi Gabriella által kiemelt közvetlen bérdiszkrimináció (alacsonyabb bér ugyanabban a pozícióban) tehát csak az egyik oka a nemek közötti bérszakadéknak.

Ez az információ egyébként szerepelt a hvg.hu cikkében is, amire Gerzsenyi hivatkozott.

„A bérdiszkrimináció, azaz, hogy egy nő ugyanabban a pozícióban kevesebb pénzt kap azonos munkájáért, mint egy férfi, csak a mögöttes rendszerszintű és strukturális problémahalmaz egyik eleme. Az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra munkavállalóinak több mint 80 százaléka nő. Emellett a horizontális szakmai szegregáció mellett megfigyelhető a vertikális irány is, a nők sokkal ritkábban és nehezebben jutnak vezetői pozícióba”

– olvasható a cikkben.

Azt nem tudjuk, hogy az egyes tényezők pontosan mekkora szerepet játszanak a bérszakadék kialakulásában. Boza István, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa korábban arról beszélt a Lakmusznak, hogy a tényleges „ízlésalapú” diszkriminációnak, vagyis annak a jelenségnek, amikor csak a neme miatt ad a munkáltató alacsonyabb bért a nőknek, nincs jelentős szerepe Magyarországon.

Szerinte az azonos pozíción belül, azonos teljesítmény mellett jelentkező bérkülönbségekből elhanyagolható az a rész, amit nem magyaráznak meg olyan tényezők, mint az anyák otthon töltött ideje alatt kieső munkatapasztalat, vagy a férfiak és nők eltérő alkudozási affinitása.

Azt Magyarországon is igazolják a statisztikák, hogy jellemzően az alacsonyabb bérezésű területeken felülreprezentáltak a nők. Ilyen például az oktatási és az egészségügyi-szociális szféra – mindkét területen durván négyszer annyi nő dolgozik, mint férfi.

Mint azt a nemek közötti bérszakadékról szóló korábbi cikkünkben is írtuk, az üvegplafon-jelenség is kimutatható Magyarországon. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének 2024-es adatai alapján a legnagyobb tőzsdén jegyzett magyarországi cégek felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjainak csak 11 százaléka volt nő, ami az egyik legalacsonyabb arány az EU-ban.

A nemzetközi összehasonlításban hosszú gyermekgondozási szabadság is negatívan hat a magyar nők munkaerőpiaci helyzetére. Boza István közgazdász egy júliusi interjúban azt mondta a Lakmusznak, hogy kutatásai alapján a munkába visszatérő anyák 10-12 százalékkal kevesebbet keresnek, mint azok az azonos korú nők, akik nem vállaltak gyereket.

(Címlapi kép forrása: Purger Tamás/MTI)

A szerzőről

Dezső Annamari

Dezső Annamari

2024-től a Lakmusz gyakornoka, majd újságírója. Egyetemi tanulmányait az ELTE szociológia alapszakán, majd az ELTE kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végezte. Az Achilles Data nemzetközi oknyomozó újságíró program nyertes csapatának tagja.

Kövess minket

Ne maradj le egy anyagunkról sem, kövess minket máshol is!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kéthetente csütörtökön küldjük neked a legfontosabb cikkeinket, kiegészítve újságíróink személyes ajánlásaival: érdekességek, programok, podcastok, könyvek, filmek. Ha szeretnél képben lenni a legfrissebb dezinformációs trendekkel, iratkozz fel a Lakmusz hírlevelére!

A hírlevélről bármikor leiratkozhatsz.
Bővebb információkért olvasd el adatkezelési szabályzatunkat!