Daphne Caruana Galizia máltai újságírót 2017-ben ölték meg, nyolc évvel később még mindig nincsenek rács mögött a gyilkosság megrendelői. Az újságíró fia megrendítő könyvet írt minderről, a Lakmusznak pedig elmondta, mi változott Máltán édesanyja halála után.

Daphne Caruana Galizia 2017. október 16-án délután, öt perccel fél három után feltöltött a blogjára egy posztot, amiben Joseph Muscat akkori máltai miniszterelnök kabinetfőnökéről, Keith Schembriről írt. „Mindenhol csalók vannak, akármerre nézel. A helyzet kétségbeejtő” – zárta a szöveget az újságíró. Akkor még sem ő, sem senki más nem sejtette, hogy ez lesz a legutolsó írása.

Éppen a bankja hívta telefonon, mert késésben volt egy találkozóról. Becsukta a laptopját, felkapta a táskáját, elköszönt a konyhaasztalnál dolgozó fiától, Matthew-tól, és elhajtott a szürke Peugeot-jával. Néhány perccel később az autó a levegőbe repült, az újságíró azonnal meghalt, teste a robbanás következtében darabokra szakadt. Később bebizonyosodott: azért halt meg, ami a munkája és az élete volt – az igazságért és azokért a mondatokért, amit 30 éves pályafutása alatt leírt.

Daphne haláláról ezernyi újságcikk született, ha valaki addig nem hallotta a nevét, 2017. október 16. után biztosan megismerte. Egész életében azért küzdött, hogy a lehető legpontosabban bemutassa a máltai politikai és gazdasági elitet átszövő korrupciót, és azt, hogy a kis mediterrán szigetország úgy működik, mint egy maffiaállam.

Fia, a szintén újságíró Paul Caruana Galizia 2023-ban írt könyvet anyjáról „A Death in Malta” (Halál Máltán) címmel. Ezzel nemcsak édesanyjának állított emléket, hanem annak a 2017 óta húzódó harcnak is, amit apjával és testvéreivel vívnak az igazságért – azért, hogy rács mögé kerüljenek a gyilkosság elkövetői és felelősei. Ez ugyanis még nyolc évvel a Daphne autójába rejtett bomba felrobbanása után sem történt meg teljes mértékben.

Élet és halál Máltán

Daphne Caruana Galizia 1964 augusztusában született Máltán, egész életét a félmillió lakosú országban töltötte. Több máltai újságnál dolgozott, írt a Sunday Timesnak és a The Malta Independentnek. Ő volt az első saját rovatot vezető női újságíró Máltán. Saját neve alatt publikálta írásait, legyen szó politikusok korrupciós ügyeinek feltárásáról vagy az ország jövőjéről szóló véleménycikkekről. 2004-ben Taste&Flair néven alapított magazint, 2008-ban pedig elindította Running Commentary című blogját, ami jelenleg is elérhető. Ezt néha akár napi 400 ezren is olvasták, többen, mint az összes máltai újságot együttvéve.

A politikusokat érintő éles kritikái, Málta vezetőinek korrupciós botrányait felgöngyölítő oknyomozó riportjai hamar elértek az ország elitjéhez. Nem volt ritka, hogy Daphnét és családját atrocitások érték: többször is megpróbálták felgyújtani a családi házukat, több kutyájukat megmérgezték, volt, amelyiknek elvágták a torkát. A zaklató telefonok, levelek, e-mailek, kommentek mindennaposak voltak. Írásaiban Daphne minden körülmények között határozottnak és eltántoríthatatlannak mutatkozott, kemény hangon bírált, és soha nem adta fel az igazságért folytatott harcot. Ugyanakkor a folyamatos bántás és megbélyegzés megviselte fizikai és mentális egészségét, a társasági élettől egyre inkább visszavonult, ritkán járt el otthonról, gyakran volt magányos.

Paul nem csinál szentet anyjából, de rendkívül élethűen ábrázol egy munkamániás, nagy igazságérzetű újságírót, aki folyamatosan elégedetlen Máltával. Egy újságírót, aki többet és jobbat akar országának, az újságíró szakmának, a fiainak és magának is. Aki azért kritizál, hogy felnyissa az emberek szemét és előrelendítse őket a változásért vívott harcban. Aki magát sem kímélve dolgozik, akkor is, ha a fenyegetések miatt vissza kell vonulnia az elefántcsonttornyába, és akkor is, ha kikiáltják Málta modern kori boszorkányának.

A könyvben nemcsak az újságíró életéről van szó, hanem a kis ország történetéről is, a politikai játszmákról és társadalmi változásokról. Azt mutatja be, mi folyik Máltán, vagyis

Késlekedő igazságszolgáltatás

„Számomra az a legfontosabb ebben a könyvben, hogy bemutatja az embereknek az édesanyámat – nemcsak áldozatként, hanem egy rendkívüli személyiségként, akit szerettek és mindig is szeretni fognak”

– írta kérdésünkre Paul Caruana Galizia.

Daphne fia a Lakmusznak küldött válaszában arról is írt, hogy az édesanyja halálát követő legnagyobb változás Máltán az volt, hogy a társadalom felébredt, és aktívan tenni akar a politikai helyzet jobbításáért:

„Közvetlenül a gyilkosság után civil szervezetek, társadalmi szerveződések indultak, amik még ma is léteznek, sőt egyre nagyobbak és egyre jobban szervezettek, és az igazságosságért, a jogállamiságért és a korrupció ellen küzdenek. Korábban Máltán alig volt hagyománya a civil társadalmi fellépésnek.”

Jelentős politikai változás 2017 óta ezzel együtt sem történt az országban. 2019-ben, két évvel a Daphne elleni merénylet után Joseph Muscat miniszterelnök lemondott, de azóta is pártja, a Munkáspárt irányítja Máltát. A miniszterelnököt közvetlenül ugyan nem kötötték a gyilkossághoz, de hozzá közel álló személyeket igen. A gyilkosság körüli botrány miatt és a lakosság tiltakozásának hatására 2019 novemberében több miniszter és Muscat és kabinetfőnöke is lemondott, azt viszont tagadták, hogy bármi közük lenne Daphne halálához. 2024 májusában Muscatot aztán korrupciós ügyek miatt állították bíróság elé.

Még mindig vannak olyan gyanúsítottak, akik szabadlábon vannak. Az újságíró halála után viszonylag gyorsan elkaptak két bérgyilkost, akik működésbe hozták a bombát. Ők bűnösnek vallották magukat, és 40 évet kaptak. Egy harmadik férfi 15 éves börtönbüntetését tölti, idén júniusban pedig még két férfit ítéltek el: ők a bomba beszerzésében segítettek, és életfogytiglant kaptak.

Nem sokkal a gyilkosság után egy taxisofőrt is elfogtak, ő közvetített a megrendelő és a bérgyilkosok között. A taxisofőr együttműködött a rendőrséggel, értékes információkat adott a gyilkosság körülményeiről és a megrendelő személyéről is. Később ezért elnöki kegyelemben részesült, jelenleg is rendőri védelem alatt él.

A megrendelő a gyanú szerint a korábbi miniszterelnök kabinetfőnökével, Keith Schembrivel szoros viszonyt ápoló Yorgen Fenech máltai üzletember volt. Schembri volt az a politikus, akiről Daphne a fent idézett utolsó posztját írta, de Fenech üzleteiről és politikai kapcsolatairól is számos cikket írt korábban.

Fenech-et 2019 novemberében letartóztatták, de még mindig nem állt bíróság elé, és idén februárban óvadék ellenében kiengedték a börtönből. A milliárdos otthonában várhatja a tárgyalás kezdetét.

„Annak ellenére, hogy Yorgen Fenech többször is megpróbálta elkerülni az igazságszolgáltatást, remélhetőleg még az év vége előtt bíróság elé állítják. Eddig három bérgyilkos és egy közvetítő vallotta magát bűnösnek, a két férfit, akik a bomba beszerzését intézték, pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt a bíróság – ugyanolyan büntetésre, mint amivel Fenechnek is szembe kell néznie”

– írta a Lakmusznak Paul Caruana Galizia .

„A büntetlenség légköre”

Daphne Caruana Galizia halála nem volt hiábavaló. Félbemaradt oknyomozásait a Forbidden Stories által koordinált Daphne Project viszi tovább, 2020-ban az Európai Parlament megalapította a Daphne Caruana Galizia Újságírói Díjat, az EP strasbourgi épületének sajtószobáját is róla nevezték el.

Az újságíró meggyilkolását vizsgáló nyilvános jelentést 2021 júliusában publikálták. A jelentést egy független, kifejezetten ennek az ügynek a kivizsgálására létrejött háromfős, bírákból álló testület készítette. A dokumentumban a bírák megállapították az állam felelősségét.

„Az államnak felelősséget kell vállalnia a gyilkosságért, mert olyan légkört teremtett, amiben a büntetlenség uralkodott, és ami a miniszterelnöki hivatal legfelső szintjeiről indult, majd, mint egy polip, átterjedt más szervezetekre, például a szabályozó intézményekre és a rendőrségre, ami a jogállamiság összeomlásához vezetett. (…) Bár a vizsgálat nem talált bizonyítékot a kormány közvetlen részvételére a gyilkosságban, megállapította, hogy az állami hatóságok kedvező légkört teremtettek arra, hogy akik meg akarták őt [Daphnét] semmisíteni, ezt a lehető legkisebb következményekkel tehessék meg”

- idézi a jelentésből a Riporterek Határok Nélkül összefoglalója.

A 437 oldalas vizsgálat ajánlásokat is megfogalmazott a máltai médiakörnyezet javítására. Ezeket a kormány egyelőre nem fogadta meg.

„A máltai újságírók helyzete továbbra is nehéz. Online, jogi és fizikai zaklatásnak vannak kitéve, a kormány rendszeresen megtagadja az információk nyilvánosságra hozatalát, és visszavonja az átláthatósági szabályokat, többek között a parlamentnek benyújtandó vagyonnyilatkozatokra vonatkozóan”

– véli Paul Caruana Galizia, aki édesanyja halála után lett újságíró, és jelenleg a Financial Times-nál dolgozik.

A Halál Máltán egy ponton véget ér ugyan, de a történet ma, nyolc évvel a gyilkosság után is folytatódik. Ha Daphne ma élne, valószínűleg azt írná a blogjára, hogy a helyzet még mindig kétségbeejtő. Üdvözölné a társadalomban végbement változásokat, de továbbra is éles kritikával illetné az igazságszolgáltatást és a politikusokat.

Paul Caruana Galizia könyve a kétségbeejtő helyzet leírása mellett azonban ad némi reményt is: átjárja annak hite, hogy a végén a jók győznek, és hogy mindig lesznek emberek, akiket semmilyen korrupt politikai elit nem tud megfélemlíteni.

Paul Caruana Galizia: A Death in Malta, Penguin Books, 2023.

Címlapi kép: A Daphne Caruana Galizia emlékére rendezett mise után az emberek elhagyják a vallettai Szent Ferenc templomot, 2018. április 16-án.