Ismerős állításokra bukkantunk, amikor végighallgattuk a miniszterelnök és a megafonos influenszer beszélgetését a Patrióta Youtube-csatornán.

Szerzők: Dezső Annamari – Neuberger Eszter

Orbán Viktor miniszterelnökkel készített interjút Bohár Dániel, a Megafon kormányközeli influenszerközpont egyik alapembere a Patrióta Youtube-csatornán. A május 26-án élőben közvetített ( ezen a linken azóta is elérhető), valamivel több mint 40 perces interjúban kritikus kérdések híján Orbán akadály nélkül mondhatta el a Fidesz EP-választási kampányának már jól ismert üzeneteit háború- és békepártiságról, átalakuló világrendről és a Fidesz-kormány szabadságharcáról az Európai Bizottság jelenlegi – szerinte leváltandó – vezetésével szemben.

Közben azonban több olyan félrevezető állítást is tett a miniszterelnök, amelyek már korábban is elhangzottak a kampányban, és amelyekről a Lakmusz vagy más hazai tényellenőrzéssel is foglalkozó portálok megírták, hogy nem, vagy nem teljesen felelnek meg a valóságnak. A következőkben ezeket vesszük sorra, és az interjút készítő Bohár egyik állítását is ellenőrizzük.

1. Háborús infláció

“Az emberek nem tudják, de már ők is fizetnek a háborúért. Ha bemegy az ember a boltba, és megnézi az árakat, látja, hogy ezek furcsa árak. Békeidőben nem ilyen árak szoktak lenni. Itt valami történt. És ez a valami a háború. Amikor háborús légkörbe kerül a gazdaság, mint az egész európai gazdaság, akkor először felmennek a hitelkamatok, energiaárak, szállítási költségek, aztán a cégek biztosítása érdekében letett összegek, aztán a vállalkozások óvatossá válnak, mert ez most nem a befektetések ideje, és már-már minden hajtja felfelé az árakat. És ezt ön, én, mindannyian megfizetjük”

– hangzott az interjú első felében Orbán okfejtése, amikor Bohár a lassan 2,5 éve húzódó orosz-ukrán háború gazdasági és társadalmi hatásairól beszéltette.

A “háborús infláció” paneljét még 2022 júniusában emelte be a kormányzati kommunikációba a miniszterelnök, de a Lakmuszon már akkoriban rámutattunk, hogy a kifejezés rendkívül megtévesztő.

A hazai inflációs adatokból ugyanis az látszik, hogy, Magyarországon nem a háború kezdetével kezdtek emelkedni az árak.

A KSH adataiból kitűnik, hogy Magyarországon 2021 júliusa óta folyamatosan felfelé kúszott az inflációs mutató, így már a háború kitörése előtt, 2022 januárjában is 7,9 százalékon, februárban pedig 8,3 százalékon állt az infláció mértéke az előző év azonos időszakához viszonyítva. A Magyar Nemzeti Bank akkori magyarázata szerint ennek hátterében “a nyersanyag- és energiaárak növekedésének, a szállítási költségek emelkedésének, valamint az egyre szélesebb körű ellátási nehézségeknek a begyűrűzése” állt.

A helyzeten kétségkívül rontott az orosz-ukrán háború kitörése, de ez is csak részben tehető felelőssé az infláció elszabadulásáért (az infláció 2023 januárjában érte el a csúcsértékét 25,7 százalékkal, és csak 2023 októberében csökkent újra 10 százalék alá). “Benne van ebben a magyar kormány országgyűlési választások előtti kiköltekezése, de még inkább az olyan hosszú távú elmaradások, mint például az Oroszországtól való energiafüggőség csökkentésének elhanyagolása, vagy a tartós, és egyre súlyosbodó munkaerőhiány, amit a járványhelyzet is felerősített” - mondta a Lakmusznak 2022 júliusában Büttl Ferenc közgazdász.

(Hogy a kormány hogyan igyekszik inkább külső tényezőkkel magyarázni az elszabaduló inflációt, elsikálva a gazdaságpolitikai döntései szerepét, arra akkor is rámutattunk, amikor legutóbb a magas energiaimport-függőségünkkel magyarázták a 2023-as rekordinflációt.)

2. Egy újabb Soros-terv

“Nagy lelkesen ismertették a stratégiát, hogy akkor az ukránok harcoljanak, mi pedig nagy készségesen adunk hozzá pénzt meg adunk hozzá fegyvert. Ez a stratégia lényege. Hogy ez honnan jön, arról is érdemes beszélni, mert ezt már Soros György ‘93-ban megírta.”

Az interjú egy pontján Orbán arról beszélt, miért voltak már kezdettől fogva ellenérzései azzal kapcsolatban, hogy az EU fegyverrel és pénzzel segítse Ukrajnát az Oroszország ellen vívott háborúban. Ekkor hangzott el a fenti állítás, alátámasztandó, hogy az unió vezetése valójában Soros kottájából játszik, amikor a háborúzó Ukrajnát támogatja.

A Telex tényellenőrző rovata még 2023 februárjában megkereste , milyen Soros-szövegre hivatkozott Orbán, amikor a miniszterelnök a háború kitörésének egyéves évfordulóján először beszélt a témáról egy rádióinterjúban.

Akkor egészen pontosan azt mondta Orbán: „Én is láttam azt az írást, amit Soros György publikált talán ‘92-’93-ban, (…) ahol arról beszélt, az oroszokat előbb-utóbb csak le kell győzni, és a hidegháború vége ebből a szempontból csak félmunka, tehát katonailag is le kell majd őket győzni. És miután a nyugati demokráciák rosszul viselik, hogy a polgáraik meghalnak egy tőlük távoli területen folyó háborúban, ezért majd a közép-európaiakat kell beküldeni, odadobni, rávenni, alkalmazni, hogy hát az ő vérükkel és az ő áldozatukon keresztül kell Oroszországot legyőzni”.

Itt minden bizonnyal Soros 1993-ban megjelent „Egy új világrend felé: A NATO jövője” című esszéjére hivatkozott. Ezt az esszét használta ugyanis akkoriban a kormánymédia is annak bizonyítására, hogy Soros már 1993-ban arra tett javaslatot, hogy a nyugati szövetségi rendszer használja “ágyútölteléknek” a kelet-európaiakat Oroszország legyőzéséhez.

Csakhogy ebben az esszében Soros György nem írt arról, hogy szerinte le kellene győzni az oroszokat, ahogy arról sem, hogy ebből a célból közép- vagy kelet-európai embereket kell feláldozni.

Sőt, az esszé szövege szerint a NATO-hoz szorosan kapcsolódva, egyenesen NATO-finanszírozásból egy olyan szervezetet kellene létrehozni, amely a posztszovjet térség országainak biztosít főként gazdasági segítséget a stabilizálódáshoz és az úgynevezett nyílt társadalom létrehozásához. Az esszé szerint ennek a partnerségnek nyitottság esetén Oroszország is a tagja lehetne, és a Békepartnerség működése nyomán megelőzhetőek lennének a posztszovjet térségen belül - a Nyugat számára is biztonsági fenyegetést jelentő - fegyveres konfliktusok. Soros az esszében egyértelműen arról ír, hogy a Békepartnerségnek megelőző (prevention), és nem beavatkozó (intervention) szerepet képzelt el a térségben.

A kormánymédia abba a bekezdésbe kapaszkodott bele, ahol Soros azt írja: “a kelet-európai emberállomány és a NATO technikai képességeinek kombinációja nagymértékben növelné a Partnerség katonai potenciálját, mivel csökkentené a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát, ami a legfőbb korlátja a cselekvési hajlandóságuknak”.

A teljes, végig a Béke partnerségről és a fegyveres konfliktusok elkerüléséről szóló szöveget elolvasva azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez a részlet azt jelenti, a NATO-tagországok a háború jelentette emberveszteséget áttolnák kelet-európai országokra.

3. Európai sorkatonaság

“Amitől az ember herótot kap, az az, amikor azt mondja ez a Weber nevű derék politikus, hogy akkor európai sorozás kell. Hogy a fiaikat a magyar családok adják be egy kötelező sorozásos európai hadseregbe. Mi nem akarjuk, hogy valaki más dönthessen a mi katona korú fiataljainknak a bevetéséről. És ő erről beszél: egy összeurópai hadsereg, amibe kötelező besorozás van. Az őrült ötletek egyik példája”

- mondta az interjúban Orbán.

Az az állítás, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője “kötelező sorkatonai szolgálatot akar Európában férfiakra és nőkre egyaránt bevezetni”, a május 23-i Kormányinfón hangzott el Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szájából A “hírt” a kormánymédia kezdte el terjeszteni még május közepén, egy félrevezetően tálalt Weber-interjú alapján. Május 24-én megjelent cikkünkben azonban megírtuk :

Manfred Weber sosem beszélt arról, hogy az egész EU-ra kiterjedő kötelező katonai szolgálatot vezetne be.

Weber szóban forgó „nyilatkozata” a BR24 német (bajor) közszolgálati csatorna által szervezett televíziós vitán hangzott el május 8-án. A műsorban vezető bajor politikusok vitáztak európai, német és bajor politikai kérdésekről, például a biztonságról. Weber itt valóban beszélt a sorkatonai szolgálatról: azonban csak azt mondta, hogy Németországban támogatja annak bevezetését, más európai országokra vagy az egész EU-ra vonatkozóan nem beszélt erről.

4. A gazdaság mérete

“A magyar gazdaság áll a lábán, a Covid után is visszatért, ezt a háborút is át fogja vészelni, közben a mérete kétszeresére nőtt, miközben mindenki mondta, hogy halálra van ítélve, közben az emberek megtakarításai felmentek ezer milliárdról az ötszörösére”

- büszkélkedett a miniszterelnök.

Az idézetben szereplő két adatot Orbán már a Fidesz április 19-i kampányindítóján is elmondta, és a Bohár-interjúval ellentétben akkor egyértelművé tette, milyen időtávban beszélt a gazdaság és a megtakarítások növekedéséről.

Az áprilisi rendezvényen a következőket mondta:

Az állításokat, amelyek aztán sok pénzért terjesztett Facebook-hirdetésekben is visszaköszöntek, ebben a cikkünkben ellenőriztük , és a következőkre jutottunk:

A magyar GDP-ről, amely alatt általában a gazdaság méretét szoktuk érteni, nem állítható, hogy majd’ kétszeresére emelkedett a 2010 előtti időszakhoz képest.

GDP-növekedés alatt a statisztikai hivatalok mindig a GDP volumenének változását adják meg, ami az árváltozás hatásának kiszűrésével a termelés mennyiségi változását (a gazdaság méretét) mutatja meg. A KSH legfrissebb (2024. április 3-án publikált) volumenindexei szerint 2009 óta így változott a magyar GDP az egyes években.

Ezek szerint a kumulált GDP-növekedés 2009 és 2023 között 39,8 százalékos volt.

A miniszterelnök megtakarítások növekedésére vonatkozó állítását is túlzónak találtuk.

Itt Orbán félrevezető módon nem azt a mutatót használta a megtakarítások kifejezésére, amelyet a közgazdaságtan használni szokott erre. Az adat, amelyik a legjobban kifejezi a háztartások megtakarításait, a háztartások nettó finanszírozási képessége, ez 2010-ben 1 280 milliárd forint volt, 2023-ban pedig 5 023 milliárd.

A növekedés ezek szerint nem ötszörös, hanem közel négyszeres.

Ha pedig a GDP arányában nézzük, akkor a háztartások pénzügyi megtakarítása a 2010-es 4,7 százalékról 6,7 százalékra emelkedett 2023-ra.

+1. Az orosz teljesítmény

“Az Egyesült Államok GDP-je az elmúlt egy évben 2,5 százalékkal nőtt, az orosz pedig 3,6 százalékkal bővült. Eközben a német gazdaság teljesítménye 0,3 százalékkal csökkent.”

Ezekkel az adatokkal vezette fel Bohár Dániel az interjú egyik kérdését, de kissé félrevezető módon úgy állította be a 2023-as év változásait, mintha azok azt mutatnák, hogy az orosz gazdaságnak kevésbé ártott a háború (és a szankciók), mint az amerikainak vagy az európainak.

Az influenszer által felsorolt adatok megegyeznek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) e 3 országra vonatkozó 2023-as reál GDP növekedési adataival . A reál GDP az árszínvonal változásával kiigazított nominális GDP-t teszi ki, kiszűri az árváltozás hatását, tehát a gazdaság teljesítményének tényleges változását mutatja.

Az IMF adatai szerint így alakult a három ország reál GDP-je az elmúlt hat évben:

Ebből látható, hogy az amerikai GDP-növekedés a közelmúltban összességében dinamikusabb volt, mint az orosz.

Ha pedig a Bohár Dániel által említett tavalyi változás helyett a háború kitörése óta eltelt két év (2022 és 2023) reál GDP-növekedését vizsgáljuk, azt kapjuk, hogy az összesített (kumulált) GDP-növekedés az Egyesült Államokban magasabb volt (4,4 százalékos), mint Oroszországban, ahol a 2022-es csökkenéssel együtt az összesített növekedés csak 2,3 százalékos. Németország esetében a tavalyi csökkenéshez hozzávéve a 2022-es 1,8 százalékos növekedést, összesen 1,4 százalékos kumulált GDP-növekedést kapunk.

Bár Bohár az interjúban nem állítja ennek az ellenkezőjét, azt sem érdemes elfelejteni, hogy különböző erősségű gazdaságokat hasonlított össze a megafonos influenszer a reál GDP-növekedési adatok alapján. A különböző országokban elérhető életszínvonal összeméréséhez a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-t szokás használni, ez ugyanis kiküszöböli a nemzeti valuták értékkülönbségét.

Az IMF a GDP-adatok vásárlóerő-paritáson történő összehasonlítást úgynevezett ‘nemzetközi dollár’ valutában végzi el. A nemzetközi dollár egy elvi valuta: azt mutatja meg, hogy egy nemzeti valutában kifejezett pénzmennyiség adott időpontban “mennyit érne” az Egyesült Államokban.

Az IMF adatai szerint az egy főre jutó GDP Oroszországban 2023-ban 35,4 ezer nemzetközi dollár volt. Az oroszországi életszínvonal ez alapján jelentősen elmarad a némettől, ahol 65,6 ezer nemzetközi dollár volt az egy főre jutó GDP, és az amerikaitól, ahol pedig 81,6 ezer dollár.

Címlapi kép forrása: Patrióta