A magyar EU-tagság 20 évét értékelte Navracsics Tibor egy konferencián. „Jó hírt” közölt, de a nemzetközi összehasonlítás rögtön más megvilágításba helyezi a területfejlesztési miniszter állítását.

Magyarország kilenc másik állammal együtt 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Az évforduló alkalmából Európa-szerte számos rendezvényt tartottak, egy ilyenen szólalt fel Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter április 29-én.

„Uniós szinten területi kiegyenlítődés figyelhető meg a tagállamok fejlettségében, és jó hír, hogy Magyarország lendületesen csatlakozik az EU átlagához” – mondta a miniszter az MTI beszámolója szerint a ’20 éve az Európai Unióban – és a jövő…’ című konferencián.

Egészen pontosan így fogalmazott (a videóban 35:18-tól): “A jó hírem az, hogy Magyarország, akárcsak a legtöbb közép-európai ország, lendületesen csatlakozik fel az Európai Unió átlagához, tehát zajlik egyfajta területi kiegyenlítődés uniós szinten. A rossz hír pedig az, hogy országon belül sajnos ezek a területi különbségek nőnek jelen pillanatban.”

Ebben a cikkben az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatainak tükrében vizsgáljuk meg a miniszter kijelentéseit.

Legfontosabb megállapításaink röviden:

A tagállamok fejlettségének összehasonlítására általánosan használt mutatóban, a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-ben Magyarország valóban közeledett 20 év alatt az uniós átlaghoz.

Azonban a velünk egyszerre vagy nálunk később csatlakozott országokkal, köztük a közép-európai országokkal összehasonlítva a magyar felzárkózási pálya a leglassabbak között volt. A 2004-es csatlakozás óta négy ország, Észtország, Litvánia, Lengyelország és Románia is megelőzött minket egy főre jutó GDP-ben.

Mérsékelt lendület

Az uniós átlaghoz viszonyított fejlettség kifejezésére az Eurostat által megadott, vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-t használjuk. (A vásárlóerő-paritás a nemzeti valuták értékkülönbségének kiküszöbölését jelenti, ezzel teszik összehasonlíthatóvá különböző pénznemű EU-s országok gazdasági mutatóit.)

Az Eurostat a 2004-es csatlakozástól (sőt ennél régebbről is) azt is rendszeresen közli, hogyan teljesítenek az egyes országok vagy régiók vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-ben az uniós átlaghoz képest.

Az egy főre jutó GDP-t közgazdasági tanulmányok is használják az uniós tagállamok fejlődési pályájának értékelésére, ahogy az Európai Bizottság kohéziós jelentései is kiemelten támaszkodnak erre a mutatóra.

Amikor április 29-i beszédében Navracsics Tibor a magyarországi régiók fejlődéséről beszélt, maga is a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP adatait vette elő.

„Míg Budapest fejlettsége már 2004-ben meghaladta az EU átlagát (129 százalék), és 2022-ben az uniós fejlettségi átlag 158 százalékát hozta, addig a fővároson kívüli régiók felzárkózási folyamata lényegesen lassabb” – derült ki a miniszter előadásából. A Budapestre vonatkozó 129 és 158 százalékos számokat az Eurostatnak ebből az adatsorából nyerhetjük ki, ha a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP uniós átlaghoz viszonyított arányát választjuk összehasonlítási alapként.

A fentiek fényében Navracsics Magyarország fejlődéséről tett kijelentését is a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-adatokkal érdemes összevetni.

Magyarország ez alapján a 2004-es csatlakozáskor az uniós átlag 62,8 százalékán állt, 2023-ra az átlag 76,4 százalékára kapaszkodott fel. (Az átlag itt mindig a jelenlegi EU 27-ek átlagát jelenti, tehát Nagy-Britannia nem számít bele, Románia, Bulgária és Horvátország viszont visszamenőlegesen is, hiába nem voltak még tagok 2004-ben.)

20 év alatt 13,6 százalékponttal közeledett Magyarország az uniós átlaghoz.

Nyilván szubjektív, hogy mit nevezünk „lendületes” közeledésnek, de a velünk egyszerre csatlakozott kilenc és az utánunk csatlakozott három országgal összehasonlítva biztosan állítható, hogy a magyar felzárkózás a legkevésbé lendületesek közé tartozott az elmúlt 20 évben.

Az összevetéshez használt 12 ország és Magyarország egy főre jutó GDP-adatait egy külön táblázatban kértük le az Eurostat oldaláról (az adatokat innen lehet letölteni).

A 2004-ben csatlakozott tagállamok közül Lengyelország, Észtország és Litvánia felzárkózási pályája jóval meredekebb volt, mint Magyarországé. Ezek az országok 2004-ben mögülünk indultak egy főre jutó GDP-ben, mára azonban előttünk járnak (a két balti állam a 2010-es évek eleje, Lengyelország 2020 óta).

Csehország, Szlovénia, Málta és Ciprus eleve jóval kedvezőbb helyzetből indult, mint Magyarország, és nem is sikerült utolérnünk őket. A velünk egyszerre csatlakozók közül ma csak Szlovákia és Lettország van még mindig Magyarország mögött az egy főre jutó GDP alapján.

A három utánunk csatlakozott tagállam felzárkózása is gyorsabb volt, mint Magyarországé. Bár Románia az EU-átlaghoz viszonyítva több mint 20 százalékponttal rosszabb helyzetben volt 2004-ben, 2023-ban már az átlag 78 százalékát érte el az egy főre jutó román GDP, amivel megelőzte a magyart. Eközben Bulgária jelentősen, Horvátország pedig valamelyest közelebb került Magyarországhoz a GDP-mutatóban (Horvátországnál hiányzik az Eurostat-táblából a 2023-as adat).

Ha azt vizsgáljuk, hogy 2004 óta hány százalékpontot javult (vagy, Ciprus esetében, romlott) a 13 tagállam pozíciója az uniós átlaghoz képest, akkor a 13,6 százalékos közeledéssel Magyarországé a negyedik legrosszabb adat.

Csak Csehország, Szlovénia és Ciprus produkált lassabb felzárkózást (illetve Ciprus konkrétan leszakadást), de ez a három ország 2004-ben jóval magasabbról, az uniós átlag 80 százalékát meghaladó fejlettségi szintről indult.

Növekvő egyenlőtlenségek

Navracsics arról is beszélt az áprilisi konferencián, hogy „országon belül növekednek a területi különbségek”, mert, ahogy az MTI idézi a minisztert, „a fővároson kívüli régiók felzárkózási folyamata lényegesen lassabb”, mint Budapesté.

Ezt megerősítik az Eurostat adatai.

Hogy miként alakult a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP az uniós átlaghoz viszonyítva a nyolc magyarországi statisztikai (úgynevezett NUTS 2-es) régióban, azt ebben a táblázatban lehet követni.

Budapest fejlettségi szintje már 2004-ben jóval az EU-átlag felett volt, és 20 év alatt itt volt a legnagyobb a fejlődés mértéke, a főváros még 29 százalékpontot javított az uniós átlaghoz képest.

Ehhez képest a többi régió messze az uniós átlag alól indult, és 20 év alatt nem is tudott jelentősen közelebb kerülni ahhoz. Hat régióban 8 és 12 százalékpont közötti volt a közeledés az átlaghoz, a Nyugat-Dunántúlon pedig mindössze 2 százalékpont.

(Címlapi kép: Navracsics Tibor a veszprémi Balaton konferencián, 2024. május 2-án. Fotó: Kovács Tamás/MTI)