Működő nemzetközi gyakorlatról ír a párt törvényjavaslata, de a legszigorúbb európai országban, Lengyelországban sem része már automatikusan a büntetésnek a gyógyszeres libidócsökkentés.

A pedofil bűnelkövetők „kémiai kasztrálásának” lehetőségét vezetné be Magyarországon a Mi Hazánk. Novák Előd szeptember másodikán benyújtott törvényjavaslatát többek között azzal indokolta, hogy erre „számos működő külföldi példa van az USA-tól kezdve Oroszországon át Dél-Koreáig”, a magyar szabályozással pedig „a lengyel példát ültetnék át a magyar jogrendbe”.

A „kémiai kasztráció”, vagyis a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt elítéltek gyógyszeres kezelésének ötlete nem új a magyar politikában. Bana Tibor és Mirkóczki Ádám, az Országgyűlés akkori jobbikos képviselői már 2010-ben kezdeményezték a bevezetését, a Mi Hazánk pedig parlamentbe jutása óta napirendten tartja a kérdést, próbálkoztak vele 2016-ban és 2019-ben is. 2025-ben még Kövér Lászlónak nyújtottak be a mostanival közel azonos törvényjavaslatot – a fideszes többség viszont leszavazta a kezdeményezést. A Fidesz egyébként már 2013-ban egyértelműen elzárkózott az alkalmazásától emberi jogi egyezményekre hivatkozva.

Most viszont a „Tiszának kell színt vallani”, fogalmazott Novák Előd a 2026. szeptember elején benyújtott törvényjavaslatról, ami jelenleg tárgysorozatba vételre vár, vagyis a törvényalkotási bizottság még dönteni fog arról, hogy napirendre tűzheti-e a parlament.

A törvényjavaslat szerint akkor kellene elrendelni a gyógyszeres kezelést, ha valakit szexuális bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és a bűncselekmény – a javaslat megfogalmazása szerint – „normálistól eltérő szexuális szokásainak” eredménye, valamint fennáll a veszélye annak, hogy az elítélt kezelés nélkül újabb hasonló bűncselekményt követ el.

A javaslatban az áll, hogy a gyógyszeres kezelés célja a „perverz szexuális vágy” csökkentése és a bűnismétlés megelőzése. A Mi Hazánk indoklása szerint ugyanis a jelenlegi szabályozás nem zárja ki hatékony módon a bűnismétlés lehetőségét.

Mivel Novák a lengyel példát emlegette a törvényjavaslat bemutatásakor, összehasonlítottuk a Mi Hazánk javaslatát a lengyel büntető törvénykönyv jelenleg hatályos szabályaival. Ebben segítségünkre volt dr. Bátki Pál védőügyvéd, büntetőjogász, a jogszabály értelmezéséhez pedig a lengyel Igazságügyi Minisztériumot is megkerestük.

Következtetéseink röviden:

a jelenlegi lengyel rendszerben a bíróság rendelhet el terápiát pedofil bűnelkövetők esetében, de a szóba jövő kezelések közül csak egy a szexuális késztetés csökkentésére irányuló gyógyszeres kezelés, felmerülhet még pszichoterápia vagy pszichoedukáció, vagy ezek kombinációja is. A konkrét terápiás forma megválasztása az egészségügyi szakemberek feladata.

A Mi Hazánk javaslata ezzel szemben már jogszabályi szinten elsődlegessé tenné a gyógyszeres kezelést.

Mit jelent a kémiai kasztráció?

„Kémiai kasztráció” alatt olyan hormonális gyógyszeres kezelést értünk, amely a tesztoszteron termelődését vagy hatását csökkenti, ezzel mérsékelve a szexuális késztetést. Tehát nem az elkövető végleges nemzőképtelenné tételét jelenti. Valamilyen formában több országban alkalmazzák a szexuális bűnelkövetőkkel szemben: a Qubit 2023-as cikke világszerte 40 országról és 9 amerikai államról ír, ahol a gyakorlat megjelenik a jogi szabályozásban, egy 2020-as tanulmány pedig 7 – tág értelemben vett – európai országot sorol fel (Franciaország, Egyesült Királyság, Lengyelország, Észak-Macedónia, Belgium, Törökország, Oroszország).

Ez nem azt jelenti, hogy például Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban a „kémiai kasztráció” szexuális bűncselekmények ügyében az ítéletnek kötelező módon része lenne. A gyógyszeres libidócsökkentést a tanulmány szerint Európában alapvetően önkéntes alapon igénybe vehető kezelésként, büntetéscsökkentéshez, próbaidő vagy feltételes szabadságvesztés feltételeként, vagy mint Németországban, pszichoterápiás bűnismétlés-megelőző programok kiegészítéseként alkalmazzák.

Lengyelországban nincs szükség beleegyezésre

Az európai trend alól valóban kivétel Lengyelország, ahol nincs szükség az elítélt beleegyezésére ahhoz, hogy gyógyszeres kezelést kapjon.

A bíró állapítja meg, hogy, szükség van-e terápiás biztonsági intézkedésre, aztán annak eldöntése már egészségügyi kérdés, hogy ez az adott elítéltnél gyógyszeres libidócsökkentést, pszichoterápiát vagy más kezelést jelent, magyarázta Bátki.

A Lakmusznak küldött válaszában a lengyel Igazságügyi Minisztérium az írta: a gyógyszeres kezelés náluk a „terápia formájában történő megelőző intézkedés” része, és azt is egyértelművé tették, hogy a rendszert a 2015-ös átfogó törvénymódosítás alakította ki.

Lengyelországban 2009-ben fogadták el azt a szigorítást, amely bizonyos szexuális preferenciazavarral összefüggő nemi erőszak (többek között 15 évet be nem töltött személlyel szemben elkövetett szexuális erőszak) esetén kötelezővé tette a gyógyszeres vagy pszichoterápiai kezelés elrendelését az elítélt beleegyezése nélkül. A kezelést a bíróság rendelte el, de orvos véleményét is ki kellett kérnie.

Aztán 2015-ben a rendszert alapvetően átalakították: a korábbi kötelező előírások helyett az arányosságra és egyéni mérlegelésre épülő szabályozást vezettek be. A bíróság ma a terápiás biztonsági intézkedést rendeli el, annak konkrét formáját – például azt, hogy szükség van-e gyógyszeres kezelésre – a kezelést végző szakember választja meg. Az elítélt beleegyezése ugyanakkor továbbra sem feltétele a terápia végrehajtásának.

A jelenlegi lengyel Btk. a terápia elrendelését egy egyénre szabott megelőző intézkedésként kezeli, de emellett a bíróság más megelőző intézkedéseket is alkalmazhat, például elektronikus nyomkövetést, függőségkezelést vagy a legszigorúbb esetben pszichiátriai intézeti elhelyezést. A bíróság feladata az, hogy elrendelje magát a megelőző intézkedést – például a terápiát – és kijelölje a végrehajtó intézményt. Arról már nem a bíró, hanem a kezelést végző egészségügyi szakember dönt, hogy a terápia pontosan hogyan valósul meg, a gyószeres kezelés helyett ez lehet akár pszichoterápia, vagy pszichoedukáció, vagy mindezek valamilyen kombinációja.

A Mi Hazánk törvényjavaslatában a gyógyszeres kezelést a bíróság rendeli el

Bátki szerint a Mi Hazánk javaslata a fentiekkel ellentétben közvetlenül köti össze a büntetőbíró döntését a gyógyszeres kezeléssel, miközben Lengyelországban a gyógyszeres terápia csak egyike a szakember által választható terápiás módszereknek.

A tervezet szerint ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, a szexuális bűnelkövető „gyógykezelését” kell elrendelni.

Idézzük a törvényjavaslatot:

„Gyógykezelését kell elrendelni az elkövetőnek, ha a Btk. XIX. Fejezetében meghatározott bűntett miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bűncselekmény elkövetése normálistól eltérő szexuális szokásainak eredménye, és tartani kell attól, hogy gyógykezelés – különösen az elkövető szexuális vágyának csökkentése – nélkül hasonló cselekményt fog elkövetni.

(2) A gyógykezelést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.

(3) A gyógykezelést

a) gyógyszeres kezelésként járóbeteg-ellátás keretében vagy

b) az erre kijelölt, zárt intézetben kell végrehajtani.”

Egy másik rendelkezés pedig kimondja, hogy az orvos az adagolás módjáról dönthet („A vizsgálatok alapján a kezelőorvos rendelkezik a kezelés gyakoriságáról, a szükséges gyógyszeradagról, az adagolás módjáról.”), illetve kötelessége jelezni, ha egészségügyi okból abba kell hagyni a gyógyszeres kezelést.

A javaslat szerint viszont az ítéletben maga a bíróság határozna a gyógykezelés szükségességéről.

Ha az elítélt nem kezdené meg a gyógyszeres kezelést vagy tartósan kivonná magát alóla, a bíróság az érintett zárt intézetben való gyógykezelését rendelné el.

Alkalmazhatatlan

Azon túl, hogy a Mi Hazánk állításával ellentétben a javaslat valójában nem másolja a lengyel szabályozást, a törvény szövegezésével van egy további probléma. A törvényjavaslat csak címében említ „pedofil bűnelkövetőket”, a normaszöveg már nem a pedofíliát, hanem a „normálistól eltérő szexuális szokásokat” teszi a gyógykezelés feltételévé, ahogy az a fenti idézetben is olvasható.

Bátki Pál szerint a javaslat címe és a tényleges alkalmazási kör nincs összhangban: a „normálistól eltérő szexuális szokások” nem egyértelmű büntetőjogi kategória, ezért a jogszabálytervezet jóval tágabban értelmezhető annál, mint amit a cím sugall. A szövegezés alapjánugyanis nemcsak a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények, hanem többek között a szexuális erőszak, a vérfertőzés, a kerítés és a szeméremsértés is beleeshetnek ebbe a kategóriába.

Szembetűnő még, hogy a javaslat indokolásában megjelenik az LMBTQP mozaikszó. A „P” betűvel a pedofíliát az LMBTQ-betűszó mellé helyezik, ami egyfelől azért problémás, mert, mint láttuk, a törvényjavaslat szövege nem a pedofíliához, hanem egy tágabb, pontosan nem definiált kategóriához („normálistól eltérő”) köti az intézkedést. Másfelől félrevezetően összemossa a pedofíliát a melegséggel és más szexuális kisebbségekkel. Ez nem előzmény nélküli a magyar politikában – korábban az Orbán-kormányok kommunikációja és a gyermekvédelmi törvénymódosítás is használta ezt a LMBTQ emberekkel szembeni gyűlöletkeltésre alkalmas kommunikációs panelt.

Magyarországon jelenleg pszichoterápiás programokkal próbálják csökkenteni a bűnismétlés kockázatát

A magyar büntetés-végrehajtásban jelenleg pszichoterápiás programok állnak rendelkezésre a szexuális bűnelkövetők számára, ezek célja a visszaesés kockázatának csökkentése. A jogszabály szerint 18 év alatti sértett sérelmére szexuális bűncselekményt elkövető felnőtt férfiaknak fel kell ajánlani valamilyen terápiás lehetőséget. Ez lehet egyéni pszichológiai konzultáció, és lehet egy intenzív, csoportban végzett kezelési program. A részvétel önkéntes.

(Címlapi fotó: Németh Dániel/444)