Hiába terjed az elmélet a Facebookon, a Lakmusznak nyilatkozó szakértők szerint a vízlépcsők nem képesek tartósan visszatartani a folyó vizét. A medermélyülésben ugyanakkor lehet szerepük.

Újabb hőhullám, és súlyos aszályhelyzet sújtja Magyarországot. Június 28-án a Duna vízállása Budapesten mindössze 27 centiméter volt, ezzel megdőlt a vízállás helyi negatív rekordja. Augusztus 2-án vasárnap éjjel pedig mindössze 9 centiméter volt a folyó vízállása a fővárosban. Augusztus 3-án hajnalban Pakson is negatív rekordot mértek, itt akkor mínusz 137 centinél járt a Duna vízállása.

Az alacsony vízszint miatt elkerülhetetlenné vált a Paksi Atomerőmű részleges leállítása, ugyanis a hűtővíz felvételéhez használt vízszivattyúk már nem érték el a Duna vizét. Úgy volt, hogy az erőmű teljes leállítása is szükséges lehet, azonban, mint arról Magyar Péter miniszterelnök Facebook-oldalán beszámolt, kedd reggelre másfél centivel nőtt a Duna vízszintje, így az utolsó működő turbinát végül nem állították le.

A hőhullám, a Duna alacsony vízállása és az ezek miatt előállt energiakrízis a közösségi médiában is nagy visszhangot váltott ki. Felmerült az az elmélet is, miszerint Magyarországon azért ilyen alacsony a Duna vízállása, mert a folyó fentebbi szakaszain, Ausztriában, Németországban vagy Szlovákiában szándékosan visszatartják a folyó vizét.

Ennek alátámasztására egyesek Bécsben készült képeket osztottak meg a Dunáról, amelyeken az látszik, hogy a magyarországi szinthez képest bőségesen van folyóvíz a mederben.

„Miért nincs víz a Dunában!? Látszik hogy a víz szintje Bécsnél az állandó szinten van. Vagyis Ausztriában a Duna vízszintje változatlan! A Sógoroknak nem kéne szólni hogy ne tartsák vissza a vizet? Esetleg nemzetközi jogi kötelezettségek?!?” – ezzel a szöveggel tett közzé például a Vásárhelyi Patrióta nevű oldal egy Bécsben készült képet. A fotó forrásaként Pisák Istvánt jelölte meg az oldal. Pisák István felhasználó Facebook-oldalán július 30-án tették közzé ugyanezt a fotót, a bejegyzés 1500 lájkot és 687 megosztást ért el.

Rétvári Bence, a KDNP-frakcióvezetője is posztolt a témában. Rétvári Facebook-bejegyzésében nyolc kérdést fogalmazott meg a Duna és Paks helyzetével kapcsolatban, köztük a következőket:

„Miért nem lépett a külügyminiszter az elmúlt hetekben, hogy a Dunán a felsőbb duzzasztókból több víz jusson Magyarországra a rendkívüli helyzetben? Miért kell eltűrnie Magyarországnak az esetleges jogszerűtlen vízvisszatartást?”

Dopeman is hozzászólt a témához, azt írta Facebook-oldalán, hogy „véleményem szerint a német nyelvterületen még szánt szándékkal vissza is tartják a Duna vizét”.

Tóth Máté energiajogász – akit nemrég a Mi Hazánk köztársasági elnöknek jelölt, és akiről korábban többször írtunk a klímaváltozással kapcsolatos állításai miatt – hosszú Facebook-bejegyzést írt az aszályhelyzetről és a Paksi Atomerőmű leállásáról. Posztjában arról is írt, hogy egy azonnali műszaki bizottságnak kellene vizsgálnia, hogy a Duna felső szakaszán történik-e a nemzetközi egyezményeket sértő vízvisszatartás. Bejegyzését 16 ezren lájkolták, és több mint hatezren osztották meg.

Tóth véleményét később az Ultrahang Plusz Youtube-csatornának adott interjújában finomította, ekkor már azt mondta, hogy az osztrák és szlovák duzzasztók csak időleges vízmegtartást jelentenek, és „ha ezeket hirtelen le is engednék, az egyáltalán nem biztos, hogy érzékelhető vízszintemelkedést okozna Pakson”.

Magyar Péter július 31-én Pakson tartott sajtótájékoztatóján reagált a Duna visszatartásáról szóló elméletre, és azt mondta, Orbán Anita külügyminiszter felvette a kapcsolatot az osztrák, német és szlovák kollégákkal, akik azt mondták, hogy nem történik vízvisszatartás. A miniszterelnök augusztus 3-i sajtótájékoztatóján pedig azt hangsúlyozta, hogy Ausztriában, Németországban és Szlovákiában is rekordalacsony a vízszint, és az, aki azt terjeszti, hogy ezekben az országokban van víz, csak visszatartják, az „hazudik és zavart kelt, félrevezeti a saját választóit”.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) egy Facebookon közzétett közleményben reagált a Duna vízállásával kapcsolatban terjedő állításokra.

A Vízügy közleménye szerint téves az elképzelés, miszerint a felvízi országok visszatartják a Duna vizét, és ez okozza a negatív rekordokat Magyarországon. Az OVF azt írta: a vízlépcsők rövid távon képesek a vízhozam időbeli kiegyenlítésére vagy átmeneti tárolására, azonban a Duna teljes vízkészletét tartósan nem tudják visszatartani, a beérkező természetes vízhozamot tovább kell vezetniük.

Cikkünkben szakértők segítségével magyarázzuk el, miért nem alkalmasak a szomszédos országok vízlépcsői arra, hogy érdemben csökkentsék a Duna vízhozamát, és hogy mivel járulhatnak hozzá mégis a rekordalacsony vízállásokhoz.

Ausztria duzzasztói tartják vissza a Duna vizét?

A Lakmusz megkeresésére Baranya Sándor, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője elmagyarázta, hogy a vízlépcső egy komplex létesítményrendszer, ami a folyó két szakasza között mesterséges vízszintkülönbséget hoz létre és hasznosít. A vízlépcső része a duzzasztómű, ami megemeli a folyó vízszintjét, de a vízlépcsőhöz tartozik még a vízerőtelep, a hajózsilip, a hallépcső és egyéb műtárgyak is.

A vízlépcsők célja lehet az energiatermelés, a hajózási feltételek biztosítása, valamint a mezőgazdasági és ipari vízigények kielégítése. Baranya szerint az osztrák vízlépcsők jellemzően energiatermelés és a hajózóút biztosítása miatt épültek. A vízlépcső ugyanakkor használható rekreációs célokra is, erre példa a Duna Pozsony alatti szakaszán található dunacsúnyi mesterséges vadvízi evezőspálya.

„Nem nagy völgyzárógátakra kell gondolni, hanem átfolyásos, úgynevezett run-of-river erőművekre. A felvízi mederszakaszban természetesen nagy víztömeg található, de ennek csak egy viszonylag kis része használható szabadon változtatható készletként” – magyarázta Baranya, és hozzátette,

„nem arról van szó, hogy az osztrákok egy kaput bezárva napokon vagy heteken keresztül nem engedik tovább a Dunát.”

Baranya szerint egy hagyományos, átfolyásos folyami vízlépcsőn – amilyenek a dunai vízlépcsők is – tartós üzemállapotban lényegében annyi víz folyik át, mint amennyi felvízi irányból érkezik. A műtárgy megemeli a felvízi vízszintet, a vizet pedig a turbinákon, illetve szükség esetén a duzzasztómű árapasztó nyílásain keresztül továbbvezetik.

Ha egy vízlépcső átmenetileg vissza is tud tartani kisebb mennyiségű, néhány köbméter/másodpercnyi vízhozamot, azt rövid időn belül tovább kell engedni, mert a vízlépcső nem alkalmas nagy mennyiségű víz tározására.

Kérdésünkre Baranya Sándor hangsúlyozta: nem lehetséges a vízlépcsők segítségével olyan mennyiségű vizet visszatartani, ami érdemben csökkentené a Magyarországra érkező vízhozamot.

Varga György, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa is arról beszélt a Lakmusznak, hogy a vízlépcsők átfolyásos erőművek, melyekbe ugyanannyi víz érkezik, mint amennyi távozik belőlük.

Varga szerint a duzzasztás során a műtárgy lelassítja a vizet, így a felvízi oldalon magasabb vízszintű, tóhoz hasonló folyószakasz alakul ki, amibe folyamatosan áramlik a víz.

A vízlépcső azonban hosszú távon nem képes szabályozni a folyó alsóbb szakaszának vízmennyiségét.

Akkor hová lett a Duna vize?

A Lakmusz által megkeresett szakértők szerint a Magyarországon tapasztalt vízhiányt nem a vízlépcsők, hanem a Duna teljes vízgyűjtő területét érintő alacsony vízhozamok okozzák.

Baranya Sándor elmondta, hogyaz alacsony vízhozam elsősorban hidrológiai eredetű. Azt, hogy mennyi víz érkezik Magyarországra, a Duna vízgyűjtőjén kialakult

Varga György is arról beszélt a Lakmusznak, hogy a jelenlegi aszályhelyzet hátterében a tartós csapadékhiány és a magas hőmérséklet miatti erős párolgás áll. Szerepet játszik emellett, hogy az év első felében nagyon kevés vízkészlet halmozódott fel a hóban, illetve hogy nem voltak tavaszi és nyár eleji árhullámok.

Varga hangsúlyozta, hogy a vízhozamot befolyásoló tényezők részben a klímaváltozás számlájára írhatók. A szárazsághoz vezető folyamatok a melegedő légkör és a megváltozó áramlási viszonyok hatására alakulnak ki.

„A melegebb légkör nagyobb vízgőz-kapacitása közvetlenül erősíti az aszályt a párolgás növelésével. Emellett a relatív páratartalom-csökkenés miatt a felhőképződés feltételei kevésbé adottak” – magyarázta.

Az általunk megkeresett szakértők hangsúlyozták, hogy az alacsony vízállásnak a fenti okokon kívül van egy másik fontos összetevője. Maga a folyómeder is változik, vagyis a Duna medre mélyül.

„Ha a meder mélyül, ugyanaz a vízhozam alacsonyabb vízállással tud levonulni. Ezért a mostani extrém helyzetet úgy lehet szemléletesen megfogalmazni, hogy kevés víz érkezik egy olyan mederbe, amely több helyen mélyebb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A két hatás összeadódik”

– ismertette Baranya Sándor a jelenséget.

A Válasz Online Baranya Sándornak a Vízügyi Közleményekben megjelent kutatását feldolgozó cikke szerint a Duna medre az elmúlt 60 évben átlagosan mintegy két méterrel mélyült a Szob és a déli országhatár közötti szakaszon. Kifejezetten a paksi erőmű 10 kilométeres környezetében mintegy 80 centit mélyült a Duna medre az elmúlt évtizedekben.

Ez azt eredményezi, hogy évtizedekkel ezelőtt ugyanazok a vízhozamok magasabb vízszinttel vonultak le, mint napjainkban.

A Duna medrének mélyüléséhez Baranya szerint több emberi hatás is hozzájárult, például a korábbi nagy volumenű mederanyag kotrások, valamint a folyószabályozás,

de a felsőbb szakaszokon lévő vízlépcsők hordalékvisszatartása is a folyamathoz tartozik.

A vízlépcsők különösen a görgetett, kavicsos hordalék továbbhaladását akadályozzák, míg a lebegtetett, finomabb összetételű hordalék egy része továbbhaladhat. A magyar Dunába tehát ma is érkezik és itt is képződik hordalék, csak a hordalékháztartás jelentősen megváltozott. Ha egy folyószakasz hordalékszállító képessége nagyobb, mint a felülről érkező hordalék utánpótlása, a folyó a hiányzó anyagot saját medréből kezdi felvenni. Ez medermélyüléshez vezethet.

Nem csak Magyarországon okoz problémát az aszály

Bár a visszatartásról szóló elmélet elsősorban Ausztriát célozza, és azzal érvel, hogy az ottani vízállás jóval magasabb mint Magyarországon, az elmúlt napokban az osztrák és magyar sajtó is cikkezett arról, hogy Ausztria-szerte szintén gondokat okoz a Duna rendkívül alacsony vízállása.

Mint arról a Hvg beszámolt, gyakorlatilag leállt például az áruszállító hajózás, az osztrák infrastruktúra-minisztérium pedig kedden azt közölte:

Ausztriában a jelenlegi alacsony vízállás a 2003-as és a 2018-as történelmi mélypontokhoz mérhető.

Németországban is hasonló a helyzet: a BBC beszámolója szerint a német vízügy közölte, hogy a Duna-menti mérőállomások 78 szálékánál rendkívül alacsony vízállást regisztráltak július végén.

A Telex augusztus 4-én cikkezett a Duna Európa-szerte jellemző alacsony vízállásáról: cikkük szerint, bár az osztrák Duna-szakaszon több duzzasztómű is található, ezért kevésbé látványos az aszály, a duzzasztókra épített vízerőművek is kevesebbet termelnek. A Telex az ORF-re hivatkozva arról írt, hogy a Verbund energiaipari vállalat közölte, az átlagosnál 30 százalékkal kevesebb az áramtermelés.

Baranya Sándor is megerősítette a Lakmusznak, hogy a vízlépcsők turbinái csak megfelelő vízszint mellett tudnak üzemelni. A mostanihoz hasonló vízszintcsökkenésnél előfordulhat, hogy részben vagy teljesen le kell őket állítani.

Tomás Taraba szlovák környezetvédelmi miniszter néhány napja arról beszélt, hogy a bős-nagymarosi erőmű nyolc turbinája közül csak egy üzemel az alacsony vízhozam miatt.

Címlapi fotó: Németh Dániel/444