A miniszterelnök azután beszélt a cigányok felzárkózásáról, hogy Lázár János belső tartalékának nevezte őket a vécépucolásra. Valójában hiába csökkent a szegénység 2010 óta, a romák leszakadása változatlan.

A kampány emlékezetes pillanata volt, amikor Lázár János januárban arról beszélt, hogy a magyarországi cigányság a belső tartalék arra, hogy a vonatokon „másnak a szaros mosdóját takarítsa”, mert erre a feladatra „a magyar választópolgárok nem olyan nagy lendülettel jelentkeznek”.

A széles körben politikai hibaként értékelt mondat ellensúlyozására a Fidesz igyekezett pozitív üzeneteket megfogalmazni a romák felé. A január 31-én Hatvanban tartott DPK-gyűlésen Orbán Viktor arról beszélt, hogy a Fidesznek még 2010-ből van egy megállapodása a cigánysággal. Szerinte a kormány segítette a romák polgárosodását, azon az elven keresztül, hogy ad munkahelyet, csak el kell menni dolgozni. Ahogy fogalmazott:

„Mi teremtünk munkahelyet, csak arra kérünk benneteket, hogy vegyétek fel a munkát”

Orbán hozzátette, hogy ennek köszönhetően azok, akik munkanélküliek voltak, előbb a közfoglalkoztatásban kaptak munkalehetőséget, majd, mivel szükség volt rájuk a munkaerőpiacon, el tudtak helyezkedni, be tudtak illeszkedni valamilyen vállalati közösségbe.

Orbán egyébként az egy héttel korábbi, Miskolcon tartott DKP-gyűlésen, még a Lázár-ügy előtt szintén említette a romák és a kormány megállapodását. Szerinte ennek köszönhetően beszélhetünk a romák középosztályosodásáról, polgárosodásáról, és arról, hogy elindult a romák magyar életbe való bekapcsolódása.

Középosztályosodás

Orbán szerint a kormánynak köszönhetően az elmúlt 15 évben elindult a romák polgárosodása és középosztályosodása.

Molnár György közgazdász arról beszélt a Lakmusznak, hogy a romák élethelyzetének változása csak úgy értelmezhető, ha figyelembe vesszük, hogy 2010 óta történt egy általános szegénységcsökkenés. Hangsúlyozta, hogy a Fidesz kormányzásának elején a 2008-as gazdasági világválság végén jártunk, amihez képest összességében történt egy gazdasági javulás, azonban a romák relatív helyzete a nem romákéhoz képest nem javult az elmúlt 15 évben.

A romák életszínvonaláról a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szegénységi mutatóiból tájékozódhatunk. Ilyen mutató a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, vagy annak részmutatói: a relatív jövedelmi szegénység és a súlyos anyagi deprivációban élők aránya.

(Amikor a KSH szegénységi adatait vesszük alapul, fontos megemlíteni, hogy a KSH ezeket az adatokat 2018-ig visszamenően revideálta, hivatalosan előre tervezett módon, de valószínűleg nem függetlenül attól, hogy tavaly áprilisában a Válasz Online-on Tátrai Annamária, az ELTE statisztikusa és Gábos András, a TÁRKI kutatója felhívta a figyelmet arra, hogy probléma lehet az adatokkal. Minden kétséget az újraszámolás sem oszlatott el, a 2018 előtti és utáni adatok összehasonlíthatósága pedig kérdéses, de mivel nem ismerünk más szegénységi adatot, ami külön vizsgálná a romákat és a nem romákat, a továbbiakban a KSH statisztikáival dolgozunk.)

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányában a romák nem romákhoz viszonyított helyzete változatlan.

A revideált KSH-adatok itt csak 2015-től érhetők el. Az összesített adat szerint 2015-ben a lakosság 28,6 százalékát, 2024-ben 19,4 százalékát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata.

A nem romáknak 2015-ben 24,5 százaléka, 2024-ben 18,3 százaléka volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, míg a romák körében a 2015-ös 82,8 százalékról 2024-re 64,8 százalékra csökkent a szegénységi kockázattal érintettek aránya.

2015-ben 3,4-szer, a 2024-es előzetes adat szerint 3,5-ször nagyobb volt a szegénységi arány a romák körében.

Relatív jövedelmi szegénységben élőnek az számít, aki a medián jövedelem (a sorba rendezett jövedelmek középső értéke) 60 százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásban él (ezt szokták szegénységi küszöbnek is nevezni). A relatív szegénység összességében sem csökkent érdemben 2010 és 2024 között. A KSH adatai szerint 2010-ben a lakosság 14,1 százaléka, a 2024-es előzetes becslés szerint 13,9 százalék élt relatív jövedelmi szegénységben.

Külön adataink a romákról és nem romákról csak 2013 és 2024 között vannak.

A nem romák körében ebben az időszakban a relatív jövedelmi szegénység lényegében nem változott, mintegy 13 százalék maradt. A romáknál kiugróan magasról, 67,9 százalékról indult a szegénységi arány, és ez 2024-re 52,3 százalékra csökkent.

A KSH adatai szerint tehát 2013-ban több mint ötször akkora volt a relatív jövedelmi szegénység a romák körében, mint a nem romáknál, és 2024-ben még mindig négyszeres volt a romáknál a szegénységi küszöb alatt élők aránya a nem roma lakossághoz képest.

A súlyos anyagi deprivációnál a KSH revideált adatsora szerint a romák helyzete még romlott is a nem romákéhoz képest.

Súlyos anyagi deprivációban az él, aki az EU-ban egységesen meghatározott, 13 tételből álló lista elemei közül legalább hét tételben anyagi okból hiányt szenved. Például nem tud váratlan kiadást fedezni, nem tudja megfelelően fűteni a lakását vagy nem tud legalább kétnaponta húst, halat vagy azzal egyenértékű tápanyagot fogyasztani.

Az összesített adat szerint 2015-ben a lakosság 20,6 százaléka élt nélkülözésben, 2024-ben az előzetes becslés szerint ehhez képest már csak 8,5 százalék. A nem romák közül 2015-ben 14,7 százalék élt súlyos anyagi deprivációban, 2024-ben 7,7 százalék.

Bár a súlyos anyagi deprivációban élők aránya az országos átlagot tekintve látványosan javult, a romákat ez kevésbé érintette. Míg a nem romák körében a nélkülözés aránya közel a felére csökkent, addig a romáknál 63,9 százalékról csak 40,4 százalékra. Így a romák és nem romák között tovább nyílt az olló, és míg 2015-ben 4,4-szor, 2024-ben már 5,2-szer akkora volt a deprivációs arány a romáknál, mint a nem romáknál.

Molnár György a szegénységi mutatók mellett azt emelte ki, hogy a Fidesz kormányzása alatt a fejletlenebb és fejlettebb megyék közötti különbség sem változott érdemben. Molnár szerint Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében kiemelkedő a romák aránya, de ide tartozik még Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is – ezeknek a megyéknek a pozíciója pedig összességében nem javult 2010 óta az egy főre eső GDP-t vizsgálva.

Az összes megye közül 2010-ben és 2024-ben is Nógrád állt az utolsó helyen, GDP-je az országos átlag 50 százaléka alatt maradt mindkét évben. Az utolsó előtti helyre Békés megye csúszott, melynek GDP-je az országos átlag körülbelül 58 százaléka volt 2010-ben és 2024-ben is. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országos átlaghoz viszonyított GDP-je 2024-re mindössze nagyjából 3 százalékpontot emelkedett, Borsod megye GDP-je pedig csak körülbelül 2 százalékponot.

Az első helyen (a megyéktől messze elhúzó és az országos átlagot több mint kétszeresen meghaladó Budapest után) 2010 óta változatlanul Győr-Moson-Sopron megye áll.

Romák foglalkoztatása

Orbán arról is beszélt, hogy a kormány adott munkahelyet a cigányoknak, ezért el tudtak helyezkedni, először a közfoglalkoztatásban, később a nyílt munkaerőpiacon.

A KSH 2024 áprilisában közzétett gyorstájékoztatója grafikonon mutatja be a roma és nem roma népesség foglalkoztatási rátáját a 2015-2023 közötti időszakban.

A 15-64 évesek foglalkoztatási rátája a nem romáknál 66,9 százalékról 75,6 százalékra emelkedett, a romáknál 40,1 százalékról 48,8 százalékra.

Ahogy a KSH elemzése is megjegyzi, „a romák hátránya nem mérséklődött jelentősen, a roma népesség az átlagosnál kisebb arányban és kevésbé előnyös pozíciókban van jelen a munkaerőpiacon.”

Molnár György szerint a körülbelül 9 százalékpontos foglalkoztatási bővülés a romák körében az általános munkaerőpiaci helyzet javulásának a következménye. A 2008-as válság lecsengésével a magyar gazdaság extenzív fejlődésnek indult, ezzel pedig megnőtt az alacsony végzettségű, egyszerű munka iránti igény.

Továbbá a foglalkoztatási ráta növekedése azzal is magyarázható Molnár szerint, hogy csökkent az aktív korú népesség 2015 és 2023 között, több mint 400 ezer fővel. Ennek részben demográfiai folyamatok az okai, részben pedig a kivándorlás.

A közgazdász szerint a KSH grafikonjai torzíthatnak is, mert az adatfelvételben (az úgynevezett munkaerőfelmérésben) irreálisan kevés és egyre csökkenő számú megkérdezett vallja magát romának. Mivel ismerjük a 15-64 évesek teljes foglalkoztatási rátáját, a roma/nem roma bontásból ki lehet számolni, hogy a 2015-ös felmérésben a 15-64 évesek körülbelül 3,7 százaléka vallotta magát romának, 2023-ban pedig mindössze 2,6 százalékuk.

Molnár szerint irreális feltételezés, hogy nyolc év alatt harmadával csökkent a munkaképes korú romák részaránya.

„Természetesen nem tudjuk, hogy ez milyen érték volna, de számos tapasztalat alapján feltételezhetjük, hogy jóval magasabb a 2,6 százaléknál”

– tette hozzá.

Hatvani fórumán Orbán kifejezetten a romák nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedéséről beszélt, és ezt azzal az adattal támogatta meg, hogy 2016 óta 223 500 főről 66 254 főre csökkent a közfoglalkoztatottak száma.

A miniszterelnök konkrét számait a nyilvánosan hozzáférhető adatforrásokban nem találtuk meg, de az elérhető adatok nagyságrendileg megfelelnek Orbán állításának.

Molnár György 2025-ös Munkaerőpiaci Tükör kiadványban megjelent, A közfoglalkoztatás területi különbségei című tanulmánya szerint például a közfoglalkoztatás terjedelme 2016-ban 222 ezer fő volt. Bár Molnár tanulmánya csak 2024-ig tartalmazza az adatokat, erre az évre 67 ezer közfoglalkoztatottat említ.

Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy 2016 csúcsév volt a közfoglalkoztatásban, és Molnár György szerint a jelenlegi, körülbelül 66 ezres szám sem kiemelkedően alacsony, hiszen nagyságrendileg megegyezik a közmunkások 2011-es számával. A KSH közfoglalkoztatásról szóló összefoglalója szerint 60,9 ezer közfoglalkoztatott volt 2011-ben.

Azt, hogy 2016 és a közmunka felfutása után a romák egy része átmehetett a közfoglalkoztatásból a nyílt munkaerőpiacra, megerősíteni látszik a KSH gyorstájékoztatója is. A grafikonról leolvasható, hogy a romák közfoglalkoztatottak nélküli foglalkoztatási rátája valamivel dinamikusabban bővült (28,3 százalékról 40,6 százalékra), mint a közmunkásokat is beszámító összesített ráta.

A KSH ugyanakkor eltúlozza ezt a jelenséget, amikor a grafikon mellett azt állítja, hogy 2015-ben még a roma foglalkoztatottak 41 százaléka vallotta magát közfoglalkoztatottnak, 2023-ban pedig már csak 17 százalékuk (a szöveges leírásban még nagyobb csökkenést sejtetnek, ott azt írják, hogy 2015-ben még a dolgozó romák 50 százaléka közmunkás volt).

Valójában, ha kivonjuk a 2015-ben magát romának valló összes foglalkoztatottból a közfoglalkoztatás nélküli számot, akkor azt kapjuk, hogy ebben az évben a romák 11,8 százaléka volt közfoglalkoztatott. Ez a szám az összes roma foglalkoztatottnak a 29,4 százaléka, vagyis a tájékoztatóban szereplő adatok egyike sem helyes.

Azt pedig a KSH is megjegyzi, hogy

„a közfoglalkoztatás szerepe a romák munkához juttatásában még mindig jóval meghaladja a nem romákra jellemzőt. Ettől nem független az sem, hogy minden harmadik roma foglalkoztatott 2023-ban határozott idejű szerződéssel dolgozott, miközben a nem romák esetében ez az alkalmazási forma 4,5 százalékot tett ki.”

Nem a romákon múlik

Azt Molnár György is hangsúlyozta, hogy sok romának valóban jó lehetőséget nyújtott a közmunka. Például azoknak, akik a 2008-as gazdasági válság következtében munkanélküliek lettek, és a közmunka átmeneti foglalkoztatási lehetőséget biztosított számukra, ezzel a válság időszakát át tudták vészelni.

Magának a közmunkarendszernek a diszfunkciói mellett Molnár négy tényezőt lát, ami gátolja a romák elhelyezkedését. Ezek

Molnár szerint a romák elhelyezkedési lehetőségeit alapvetően meghatározza, hogy jellemzően olyan kistelepüléseken laknak, ahol a nyílt munkaerőpiaici lehetőségekkel nem tudnak élni. A kistelepüléseken többnyire nincs is munkalehetőség, a közlekedés fejletlensége miatt pedig a távolabb lévő munkahelyeket nem tudják megközelíteni. A roma nők munkavállaását még jobban korlátozza ez a probléma, hiszen a gyermeknevelés mellett még kevésbé tudják megoldani a munkába jutást.

„Békés megyében például a megye középvonalában van munkalehetőség, Békéscsabán vagy Szarvason, de a megye északi, déli részeiről a rossz tömegközlekedési lehetőségek miatt nem tudnak eljutni az emberek a 30 kilométerre lévő munkahelyre. Busz nem közlekedik, csak naponta kétszer, hogy a gyerekek eljussanak az iskolába, de ezek a munkák jellemzően több műszakosak, a messzebb élők akármit csinálnak, nem tudnak eljutni a munkahelyre”

– magyarázta Molnár.

Az oktatási rendszer is hozzájárul, hogy sok roma nem tud elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. A közgazdász kifejtette, hogy a romák továbbtanulási lehetőségein jelentősen rontott a tankötelezettségi korhatár 2012-ben történt leszállítása 16 évre. Mint mondta, sok helyen ezzel párhuzamosan elkezdtek 18 év alattiakat beengedni a közmunkába. Mindeközben a magyar iskolarendszer egyre inkább szegregált, és ezt az olyan kezdeményezések, mint például a Tanoda program, csak tovább stabilizálják, hiszen még mindig külön kezelik a romákat a nem romáktól.

„Szegregált körülmények között felzárkóztatunk, és ha felzárkóztál, akkor majd lehet integrálódni”

– foglalta össze Molnár a jelenlegi filozófiát.

A közmunka hatása lehet az is, hogy aki benne ragad és hosszú távon fizikai munkát végez, annak idővel annyira leromlik az egészségi állapota, hogy fizikai munkára már nem lesz képes, képzettsége azonban más munkakör végzéséhez nincs, vagy nincs is a környéken magasabb képzettséget igénylő munkalehetőség. Molnár kiemelte, hogy a romák egészségi állapota összességében nagyon rossz, miközben az egészségügyben diszkriminációval találják szembe magukat, illetve – szintén a terülefejlesztés hiánya miatt – hozzá sem férnek minőségi egészségügyi ellátáshoz.

A diszkrimináció nemcsak az egészségügyben, de a munkaerőpiacon is jelen van, és szintén akadályozza a romák elhelyezkedését. Molnár György szerint „hazugság úgy tenni, mintha munkaerőpiaci diszkrimináció nem létezne”. A közgazdász arról beszélt, hogy a romákkal szembeni előítéletek önbeteljesítő módon működnek, a munkaadók egyszerre vallják azt, hogy „a romák nem akarnak dolgozni”, miközben – éppen az előítélet miatt – nem is hajlandóak alkalmazni őket. Az ilyen előítéleteket kifejezetten erősítheti Orbán azon állítása, hogy van munkahely, a romáknak csak fel kell venniük a munkát.

„Ahhoz, hogy a romák foglalkoztatási helyzete javuljon, a nem romáknak is tenniük kell. Ennek eltagadása valójában a diszkriminációt erősíti”

– fogalmazott Molnár.

Címlapi fotó: FERENC ISZA/AFP