Az Egyesült Államok számos hivatalos dokumentumban elismerte, hogy Grönland a dánoké, és bár az USA többször meg akarta vásárolni a szigetet, sosem sikerült neki.

„A háború után visszaadtuk Grönlandot Dániának. Milyen hülyék voltunk, hogy ezt tettük? De visszaadtuk”

– ezt állította Donald Trump a davosi Világgazdasági Fórumon tartott egyórás beszédében. Néhány nappal korábban Trump pedig azt is felvetette, hogy nem is létezik olyan írott dokumentum, ami igazolná, hogy Grönland Dániához tartozik.

Az amerikai elnök mostanában egyébként is sűrűn emlegeti azon ambícióját, hogy az Egyesült Államok – katonai beavatkozással vagy megvásárlással – rátenné a kezét „a nagy, gyönyörű jégtömbre”.

De igaza van-e abban Trumpnak, hogy Grönland valaha az Egyesült Államok tulajdona volt, az USA visszaadta azt a dánoknak a háború után, és nem léteznek dokumentumok Dánia tulajdonjogáról?

Arról valóban született megállapodás a dánok és az amerikaiak között, hogy az Egyesült Államok katonai jelenlétet biztosít a szigeten, ez azonban sosem jelentett tulajdonjogot. Arról pedig, hogy az USA elismeri, hogy Grönland Dániához tartozik, több hivatalos dokumentum is árulkodik, az első 1916-ból, az utolsó pedig 2004-ből.

Grönland Dániához tartozik

1916-ban megállapodás született az Egyesült Államok és Dánia között, hogy az amerikaiak megveszik a dánoktól egykori gyarmatukat, az akkor még Dán Nyugat-India néven futó karib-tengeri szigetet. A Puerto Rico szomszédságában elhelyezkedő sziget így amerikai föld lett, ma Amerikai Virgin-szigetek néven ismert. A vásárlásról szóló hivatalos dokumentumban van egy rész, ahol az akkori külügyminiszter, Robert Lansing kijelenti, hogy:

„az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem emel kifogást azzal szemben, hogy a dán kormány politikai és gazdasági érdekeit kiterjessze Grönland egész területére.”

1933-ban egyébként született egy nemzetközi bírósági ítélet arról, hogy Grönland Dániához tartozik. Erre azért volt szükség, mert 1931-ben Norvégia is igényt tartott a sziget bizonyos részeire, mire a dán kormány beperelte a norvégot. A bíróság az ítéletben több egyezményre is hivatkozott, ezek közül az egyik az 1814-ben kötött Kieli béke, aminek értelmében Dánia megtarthatta Grönlandot, Izlandot és a Feröer-szigeteket.

A II. világháború alatt, 1941-ben az Amerikai Egyesült Államok és Dánia kötöttek egy megállapodást arról, hogy az amerikaiak széleskörű jogokat kapnak grönlandi katonai létesítmények építésére és üzemeltetésére. Mivel Dániát megszállta Németország, az Egyesült Államok attól tartott, hogy a németek Grönlandra is ráteszik a kezüket. A dokumentumban az USA többször is elismeri „Dánia Grönland feletti fennhatóságát”.

Ezt a megállapodást 1951-ben – miután 1949-ben létrejött a NATO, aminek az USA és Dánia is alapító tagjai voltak – megújították, fenntartva az amerikai jelenlétet Grönlandon, de továbbra is elismerve, hogy a sziget Dániához tartozik.

2004-ben az akkori amerikai elnök, George W. Bush ismét megújította a dánokkal a megállapodást. Az újabb verzióba az is bekerült, hogy

„Grönland státusza gyarmatból a dán alkotmány szerinti Dán Királyság egyenjogú részévé változott.”

A megállapodás értelmében az Egyesült Államok továbbra is jelen lehet a szigeten. Grönland észak-nyugati részén például a Pituffik űrbázison (korábban Thule légibázis) ma is jelen vannak az amerikaiak, és amellett, hogy űrmegfigyelő központként használják, a bázisra telepített berendezések (beleértve a ballisztikusrakétaelhárító-rendszert) fontos szerepet játszanak abban, hogy a NATO gyorsan tudjon észlelni egy esetleges rakétatámadást.

Korábbi vételi ajánlatok

Az Egyesült Államok a történelem során többször próbálkozott azzal, hogy megvásárolja Grönlandot, ám sosem járt sikerrel. A CNN összegzése szerint először 1867-ben vetődött fel az ötlet, miután az amerikaiak megvették az oroszoktól Alaszkát. A dánok azonban nem akarták eladni a szigetet, ahogy egyébként Izlandot sem.

1910-ben az akkori amerikai nagykövet Dániából levelet írt a külügyminiszter-helyettesnek, amiben kifejtette „nagyon merész” ötletét: az Egyesült Államok adja el Dániának a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao szigetét (ami akkor az Egyesült Államok tulajdona volt), cserébe pedig kérje Grönlandot és Dán Nyugat-Indiát. De ez az üzlet sem valósult meg. Hat évvel később a dánok valóban eladták Dán Nyugat-Indiát az amerikaiaknak, ahogy fent írtuk, de Grönlandot akkor is megtartották.

A II. világháború után 1946-ban az akkori amerikai elnök, Harry Truman is ajánlatott tett a dánoknak Grönlandra: 100 millió dollárt adott volna a szigetért, aranyban. Dánia ezt is elutasította.

Donald Trump már első elnöki ciklusa alatt, 2019-ben is közölte, hogy megvenné a szigetet. Mette Frederiksen dán miniszterelnök ezt abszurdnak nevezte, és határozottan kijelentette: „Grönland nem eladó”. Trump aztán a második elnöki ciklusa alatt ismét elővette az ötletet, előfordult, hogy egy katonai akció lehetőségét sem zárta ki, majd ismét a megvásárlás lehetőségét vetette fel.

Az utóbbi hónapokban az amerikai elnök többször kijelentette, hogy biztonságpolitikai okokból van szüksége az USA-nak a szigetre. Ezzel azonban sem Dánia, sem más európai országok nem értettek egyet, ezért Trump nyomásgyakorlásként büntetővámokat helyezett kilátásba Dániával és a segítségére siető európai országokkal szemben. A davosi fórumon az amerikai elnök, úgy tűnik, megegyezett a sziget sorsáról Mark Rutte NATO-főtitkárral. A megállapodás részletei egyelőre nem ismertek, a büntetővámokról azonban Trump lemondott.

Egy 2025 januárjában készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett grönlandiak 85 százaléka nem szeretné, ha a sziget az Egyesült Államokhoz kerülne, és mindössze 6 százalékuk válaszolt a kérdésre igennel.

Címlapi kép: Donald Trump/Truth Social