A Tisza elnöke egy éve hivatkozik Magyarországra a legszegényebb európai országként. Bár más gazdasági mutatók alapján nem állunk ilyen rosszul, az Eurostat szerint a tényleges egyéni fogyasztásban valóban sereghajtók vagyunk.

2025. június 18-án frissítette az Eurostat az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztásra vonatkozó adatsorát a 2024-es adatokkal – ez az a mutató, ami alapján ellenzéki politikusok rendre a legszegényebb uniós országnak nevezik Magyarországot. Miután Magyarország a 2024 júniusában közölt, 2023-ra vonatkozó adatok alapján az uniós rangsor utolsó helyére került, Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke is többször a legszegényebb európai tagállamként hivatkozott hazánkra.

Magyarországon az egyéni fogyasztás volumene a 2024-es adatok szerint az EU-átlag 72 százaléka volt, ami bár az átlaghoz képest javulás tavaly óta, mégis alacsonyabb, mint a második leggyengébben teljesítő Bulgária és Észtország (74 százalék) adatai.

Az Eurostat részletes módszertani cikke megjegyzi, hogy az országok közötti kis különbségeket nem érdemes túlinterpretálni. Az ugyanakkor biztos, hogy a környező országok közül Csehországban, Lengyelországban és Romániában is jelentősen többet fogyasztottak az emberek, mint nálunk.

A skála felső végén Luxemburg (141 százalék), Hollandia (120 százalék) és Németország (118 százalék) állnak.

Magyar Péter és a szegénység

Magyar Péter 2024 tavaszán még azt állította, hogy hazánk az Európai Unió második legszegényebb és legkorruptabb országa, tavaly nyár óta már rendszeresen úgy fogalmaz, hogy „Magyarország az EU legszegényebb és legkorruptabb állama”. Ez a forrásmegjelölés nélküli kijelentés visszatérő szlogenje lett a beszédeinek: elhangzott többek között a téli országjárás állomásain (például Szászváron vagy Székesfehérváron) és újévi videóüzenetében is.

Idén sem feledkezett meg a szegénységi adatról:

Korábbi elemzésünk szerint Magyar nagy valószínűséggel az Eurostat „tényleges egyéni fogyasztás” nevű mutatójára alapozhatta állítását. Az EU statisztikai hivatalának tavaly júniusi jelentése szerint ebben a mutatóban valóban Magyarország állt az utolsó helyen a tagállamok közül, azonban más mutatókban már akkor sem teljesített ilyen rosszul az ország.

További érdekesség, hogy az Eurostat a tavaly júniusi adatközlés után, feltehetően 2023 decemberében, frissítette a 2023-as adatsort – anélkül, hogy ezt külön jelezte volna. Amikor december 4-én lementettük az adattáblát, az még a nyári összefoglaló cikkünkben szereplő értékeket tartalmazta. Később azonban módosítottak a 2023-as adatokon: Magyarországnál továbbra is az uniós átlag 70 százalékának megfelelő fogyasztás szerepel, a bolgár adat viszont 73 százalékról szintén 70-re változott.

Mit jelent az egyéni fogyasztás?

Ez a mutató azt méri, hogy egy főre vetítve milyen értékben fogyasztanak árukat és szolgáltatásokat az emberek, beleértve az állam által nyújtott egyénileg igénybe vehető szolgáltatásokat is (például oktatás, egészségügy). A számokat vásárlóerő-paritáson számolják egy fiktív, csak statisztikai célokat szolgáló valutában, PPS-ben kifejezve, hogy összehasonlíthatóvá tegyék az adatokat az eltérő árszínvonalú országok között.

A tényleges egyéni fogyasztás jobban tükrözi a relatív életszínvonalat, vagyis azt, hogy mit engedhetnek meg maguknak az emberek a mindennapokban, mint például az egy főre jutó GDP.

A 2004-es uniós csatlakozás óta Magyarország valamivel közelebb került az EU-s átlaghoz a mutatóban, de például Bulgáriában, Romániában és Lengyelországban sokkal nagyobb mértékben nőtt a fogyasztás.

Más statisztikákat is frissítettek a 2024-es számokkal

Bár a tényleges egyéni fogyasztás az egyik leggyakrabban idézett mutató, az Eurostat számos más adatot is közöl, amelyek az országok gazdasági fejlettségét és a lakosság életszínvonalát mérik. Ezekről korábban részletesen írtunk.

A háztartások rendelkezésre álló jövedelmét mérő mutatóból még nem érhető el 2024-es adat. A 2023-as statisztika alapján hét országot előztünk meg: Lettországot, Görögországot, Romániát, Észtországot, Szlovákiát, Horvátországot és Lengyelországot. Korábbi cikkünkben arról is írtunk, hogy az egyéni fogyasztás adatsorban azért állhatunk hátrébb, mint a rendelkezésre álló jövedelmet mérő statisztikában, mert – többek között az alacsony fogyasztói bizalom miatt – a magyar háztartások a jövedelmüknek az európai átlagnál nagyobb részét teszik félre, ahelyett, hogy fogyasztásra költenék.

Az egy főre jutó GDP-ről, az ekvivalens átlagjövedelemről és a szegénységi kockázatnak kitettek arányáról már elérhetők a 2024-es számok is.

GDP/fő

Egy főre jutó GDP-ben Magyarország a 2024-es adatok alapján hátulról az ötödik az EU-s tagállamok közül; Bulgáriát, Görögországot, Lettországot és Szlovákiát előzi meg, Horvátországgal pedig holtversenyben áll az uniós átlag 76,9 százalékán.

Nettó éves jövedelem

Az egy főre jutó, vásárlóerővel kiigazított nettó éves átlagjövedelem alapján Magyarország a lista utolsó előtti helyén áll. (Erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.) A 2024-es Eurostat-adatok szerint a magyar nettó jövedelem átlagértéke 12 744 PPS volt, míg az uniós átlag 24 070 PPS.

Ez alapján Magyarország a 27 tagállam közül a 26. helyen végzett, csak Szlovákia áll mögöttünk (11 686 PPS). Még Románia (14 009 PPS) és Görögország (14 202 PPS) is megelőzi hazánkat.

Az ekvivalens átlagjövedelmet az Eurostat más módszerrel méri, mint a rendelkezésre álló jövedelem mutatót, és nem szimplán egy főre vetíti az értékeket, hanem a háztartások tagjainak súlyozott átlagával számol (a háztartás nagysága és tagjainak életkora alapján).

Szegénységi kockázat

Az EU-ban egységesen használt „szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya” mutató nem az abszolút szegénységet méri, hanem a társadalmi kirekesztettség komplex kockázati tényezőit (alacsony jövedelem, súlyos anyagi depriváció, munkaerőpiacról való kiszorultság).

A társadalmi kirekesztődés vagy szegénység kockázatának kitettek aránya Magyarországon 20,2 százalék volt 2024-ben. Ez enyhe romlás a 2023-as 19,7 százalékhoz képest. Bár a mutató hosszú távon (2015 óta) jelentős javulást mutat, 2019 óta stagnálás majd a szegénységnek kitettek arányának enyhe emelkedése figyelhető meg.

Csehország (11,3 százalék), Szlovénia (14,4 százalék ), Lengyelország (16 százalék) és Szlovákia (18,3 százalék) is jobban teljesít ebben a mutatóban.

A hosszú távú trend alapján Magyarországon 2015 óta számottevően csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya: míg 2015-ben még a lakosság közel egyharmada tartozott ebbe a körbe, addig 2024-re ez az arány nagyjából egyötödösre mérséklődött. Ugyanakkor a javulás 2019 óta gyakorlatilag megállt: a 2020–2022 közötti stagnálást az elmúlt két év enyhe romlása követte, ezzel Magyarország jelenleg az uniós rangsor középmezőnyében helyezkedik el.

(Címlapi illusztráció: Barczikai Fanni)