Gulyás Gergely azzal érvelt december 24. munkaszüneti nappá nyilvánítása ellen, hogy Európa munkaórák tekintetében már így is nagyon le van maradva az USA és Ázsia mögött. Megnéztük, mit mondanak erről az adatok.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a november 14-i kormányinfón (a lenti videóban 1:48:32-től) arról beszélt, hogy az európai versenyképességen ront az, hogy az európai emberek átlagosan kevesebbet dolgoznak, mint az amerikaiak vagy az ázsiaiak.

Kéri Barna, az RTL riportere arról kérdezte Gulyás Gergelyt, hogy a kormány támogatja-e december 24. munkaszüneti nappá tételét, illetve az erről szóló népszavazási kezdeményezést.

A miniszter meglepődött a december 24-i munkaszüneti napról szóló népszavazás ötletén, és azon, hogy ilyenről is lehet népszavazást tartani, de azt is említette, hogy meg kell várni, mi lesz a Kúria végső döntése arról, hogy tartható-e népszavazás a kérdésben.

„Nyilván nem arról van szó, hogy a kormány ne örülne annak, hogy több munkaszüneti nap van, ezért kettővel bővítettük is a munkaszüneti napok számát a Fidesz-kormány alatt, tehát munkaszüneti nap a halottak napja és a nagypéntek is. De azt is látni kell, hogy minden munkaszüneti nap az a gazdasági teljesítményt csökkenti. Egyébként ha már versenyképességről van szó, Európa le van maradva az Egyesült Államoktól és Ázsiától is a munkaórák tekintetében, mondhatjuk, hogy nagyon le vagyunk maradva”

– mondta válaszában Gulyás.

De valóban kevesebbet dolgoznak az európaiak, mint az amerikaiak vagy az ázsiaiak? És valóban a munkaórák száma határozza meg a versenyképességet? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keresünk választ.

A legtöbb ázsiai országban valóban jóval magasabb a munkaórák száma, mint az EU-ban. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek az országok versenyképesebbek lennének az európaiaknál, mivel munkavállalóik átlagos termelékenysége jellemzően sokkal alacsonyabb.

Mennyit dolgoznak az emberek?

A ledolgozott munkaórák számát különböző felmérések eltérő módszertannal mérik és más-más időegységre vonatkoztatva adják meg. Mi az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adataiból indultunk ki, mert az adatbázisukban az összes európai ország, az USA és számos ázsiai ország is szerepel. Az ILO arról gyűjt adatokat, hogy átlagosan hány tényleges munkaórát dolgoznak az egyes országok munkavállalói hetente.

Az adatbázisból 46 országra szűrtünk, ebbe beletartoznak az EU tagállamai, az Egyesült Államok és 18 közép- és délkelet-ázsiai ország, például Dél-Korea, Japán, Kína, Vietnám, Mongólia, India és Pakisztán is.

Az Európai Unió 27 tagállamában 2023-as adatok szerint 31,3 és 39,8 között alakult a ledolgozott heti átlagos munkaórák száma. Görögországban dolgoztak a legtöbbet: átlagosan heti 39,76 órát. A görögöket szorosan követi Lengyelország 39,57 órával és Románia 39,42 órával. Magyarországon heti 37,75 órát dolgoztak átlagosan a munkavállalók 2023-ban. A legalacsonyabb átlagos munkaóraszámot Hollandiában mérték heti 31,34 órával, de a sor végén foglal helyet Ausztria (33,17) és Dánia (33,56) is.

Az átlagadatokban minden munkavállaló benne van, így a különbségeket okozhatja a törvényes munkahét eltérő hossza, a szabadságok eltérő mértéke, de akár az is, hogy a nyugat-európai országokban többen dolgoznak részmunkaidőben.

A számokból és az alábbi ábrából is kitűnik, hogy Nyugat-Európában átlagosan kevesebbet dolgoznak a munkavállalók, mint Kelet-Európában.

Az ILO adatbázisa nem tartalmaz átlagot az egész EU-ra, de mivel a négy legnagyobb uniós tagállamban - Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban - alacsonyabb volt a munkaórák száma, mint az USA-ban, valószínűleg az uniós átlag is valamivel az amerikai adat alatt lehet. Ugyanakkor 11 olyan EU-s ország is volt, ahol átlagosan többet dolgoztak az emberek 2023-ban, mint az Egyesült Államokban.

Hasonló képet fest Európa és Amerika összevetéséről az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatósága által fenntartott AMECO adatbázis, ami az egész évben ledolgozott munkaórák számát nézi. A Bruegel Intézet által ismertetett 2022-es adatokból az olvasható ki, hogy az EU 27-ek átlaga valamivel az USA alatt maradt, miközben 13 uniós tagállam is megelőzte az Egyesült Államokat.

A vizsgált ázsiai országokban az ILO adatai szerint 36,6 és 54,4 között alakult a heti átlagos munkaórák száma, azt tehát igazolja a statisztika, hogy a legtöbb ázsiai országban valóban jóval többet dolgoznak az emberek, mint Európában vagy az USA-ban. Hozzá kell tenni, hogy az adatbázis itt nem annyira naprakész, mint a nyugati országoknál, ezért az adatok sok esetben nem 2023-ra, hanem az utolsó hozzáférhető évre vonatkoznak, Kínánál például 2016-ra.

Ázsián belül is nagy eltéréseket láthatunk az eredményekben: Bhutánban dolgoznak a legtöbbet, átlagosan heti 54,44 órát, ezt követi Mongólia (47,22) és Pakisztán (46,93). A legtöbb ázsiai országban heti 40 felett van az átlagos munkaórák száma, azonban pár kivételt is találni. Dél-Koreában csak 39,09, Indonéziában 38,36, Japánban pedig 36,6 volt az átlagos heti munkaóraszám az utolsó adatok szerint.

Mennyit ér egy óra munka?

Gulyás Gergely a munkaórák számát a versenyképességgel kapcsolta össze, de egy ország versenyképessége nem csak a munka mennyiségtől függ. Ha az egy főre jutó GDP-re koncentrálunk (amivel általában az államok jólétét szokták mérni), azt az átlagos munkaórák mellett az is befolyásolja, hogy egy adott társadalom mekkora része munkaképes korú, a munkaképes korúak mekkora része dolgozik, és akik dolgoznak, azok adott időegység alatt mekkora értéket állítanak elő.

Ez utóbbit a munkaerő termelékenységének szokták nevezni, és jól szemléltethető azzal az adattal, hogy egy munkavállaló egy órányi munkája mekkora összeggel járul hozzá a GDP termeléséhez.

Az ILO adatbázisa 2017-es rögzített árakon számolt nemzetközi dollárban adja meg az egyes országok termelékenységét. A nemzetközi dollár egy vásárlóerő-paritásra hozott fiktív pénznem, ami az árfolyam- és árszínvonal-különbségek kiküszöbölésével segíti a különböző országok termelékenységének összehasonlítását.

A termelékenységnél is a fenti 46 ország adatait néztük meg, az ILO 2024-re vonatkozó becslése alapján. Itt EU-s átlagot is tartalmazott az ILO adatsora.

Az EU átlagos termelékenysége 2024-ben óránként 59,86 nemzetközi dollár az ILO becslése szerint, de ez hatalmas különbségeket takar a tagállamok között. A legalacsonyabb termelékenységet 29,28-al Bulgária hozza, a legmagasabbat 147,23-mal Luxembourg. Magyarország termelékenysége 37,34 nemzetközi dollárral a harmadik legalacsonyabb az EU-ban az ILO adatai alapján.

A munkaórákhoz hasonlóan itt is megfigyelhető egy eltérés a kontinens különböző részei között: Nyugat-Európában sokkal magasabb a termelékenység, mint Kelet-Európában.

Az Egyesült Államok 71,13-as termelékenységgel simán előzi az uniós átlagot, egyenként vizsgálva hat EU-s tagállam produkál az amerikainál magasabb termelékenységi adatokat.

Kontroll adatbázisként az OECD számait is megnéztük az EU-s tagállamok és az USA termelékenységéről. Az OECD is vásárlóerő-paritásra hozott dollárban adja meg az egy munkaórára jutó termelékenységet, 2015-ös fix árakon, illetve folyó áron.

Ezekből az adatokból is hasonló következtetés vonható le, mint az ILO adataiból, bár a különbség az USA és az EU átlagos termelékenysége között valamivel nagyobb, és az USA-t csak három, illetve négy európai ország előzi meg az OECD adatsoraiban. Magyarország pozíciója némileg jobb az OECD-tábláiban, mint az ILO adatai szerint, négy, illetve három EU-s országot előzünk meg, míg az ILO-nál csak kettőt.

Ázsia esetében megint csak az ILO adatbázist tudjuk használni, mert ebben szerepel kellő számú ázsiai ország.

Az általunk vizsgált országok közül a 14 legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező ország Ázsiában található. A lista legalján Kambodzsa (3,97 nemzetközi dollár/óra), Mianmar (4,86) és Pakisztán (6,86) helyezkedik el.

India hátulról a hetedik helyet kapta 8,41-es adattal, Vietnám egy kicsivel előzi meg 10,27-el. Kína sem remekel az óránkénti termelékenységi adatokból, a 46 vizsgált országból a 33. lett.

Azért Ázsiában is van pár kiemelkedő termelékenységű ország: Szingapúr a teljes lista ötödik helyén szerepel egy egészen magas 76,23-as adattal. Dél-Korea a 22. 42,97-es termelékenységgel, Japán pedig 25. 42,02-vel.

Munkaszüneti napok és december 24.

Mivel Gulyás Gergely december 24. lehetséges munkaszüneti nappá nyilvánításával kapcsolatban beszélt a munkaórákról és a versenyképességről, kiegészítő adatként azt is megnéztük, hogy áll Magyarország európai összehasonlításban a munkaszüneti napok számában. Munkaszüneti napnak minden országban azokat a napokat tekintettük, amikor országosan egy nemzeti ünnep miatt szabadnapot kapnak a munkavállalók, a legtöbb bolt és intézmény pedig zárva tart.

A munkaszüneti napok számáról összehasonlító statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, ezért a publicholidays.eu oldal nyilvános gyűjtését használtuk.

Arra az eredményre jutottunk, hogy 2024-ben átlagosan 13 munkaszüneti napot kapnak a munkavállalók az EU országaiban. Romániában jár a legtöbb (17), Németországban és Spanyolországban pedig a legkevesebb (9). Magyarország 11 munkaszüneti nappal kettővel az átlag alatt helyezkedik el.

Az alacsony német és spanyol adat annyiban félrevezető lehet, hogy ebben a két országban a nemzeti ünnepek mellett tartományi-regionális szinten is meghatároznak munkaszüneti napokat, összességében tehát a munkavállalók a kilenc munkaszüneti napnál többet vehetnek igénybe, tényleges országos átlagot azonban nem tudunk mondani.

Azt is külön megnéztük, hogy az EU tagállamai közül hol munkaszüneti nap december 24. 2024-ben. Azt találtuk, hogy összesen nyolc országban munkaszüneti nap a Szenteste: Bulgáriában, Cipruson, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Lettországban, Litvániában és Szlovákiában.

(Címlapi képet készítette: Dezső Annamari, címlapi kép forrása: Gulyás Gergely Instagram oldala)