A Kossuth-díjas énekes esete a BBC-vel és a magukat állítólag macskának képzelő diákokkal
Ezt a cikket 2024
novemberében írtuk.
A benne lévő
információk azóta elavulhattak.
Ákos szerint a brit iskolákban egyre több gyerek képzeli magát macskának vagy kutyának, de ezt nem bizonyítják statisztikák. Az énekes által hivatkozott BBC-podcastban valóban vitáznak a témáról, beszélnek a „ furry” internetes szubkultúráról, de macskaként viselkedő gyerekek csak anekdotikus történetekben és félrevezető hírekben jelennek meg.
A 2012-ben a legmagasabb kulturális állami díjjal kitüntetett popénekes-dalszerző Kovács Ákos a következőket mondta az Indexnek egy októberi interjúban:
„A feleségem a múlt héten a reggeli mellé bekapcsolt egy BBC-podcastot vérnyomásnövelőnek, ami arról szólt, hogy brit iskolákban egyre gyakoribb, hogy egyes gyerekek kutyának meg macskának képzelik magukat. Nem vicc, komoly arccal arról elmélkednek »a brit tudósok«, hogy mit csináljanak azokkal a gyerekekkel, akik nyávogással kommunikálnak és megkarmolják a társaikat. Nem szólunk, nem merünk szólni, mert egyből fóbiásnak nevezik az embert. Ha én Napóleonnak képzelem magam, bevisznek a diliházba, de ha nőnek, akkor azt tisztelni kell?”
A szóban forgó BBC-műsor meghallgatása és a műsorban körbejárt hírek feldolgozása után arra jutottunk, hogy a Kossuth-díjas művész közlésével ellentétben
- a podcast nem állítja, hogy brit iskolákban egyre gyakoribb, hogy gyerekek valamilyen állatként viselkednek az iskolában. Ez a téma egy anekdotikus beszámoló és egy erősen félrevezető újságcikk alapján jön elő. Sem adattal, sem statisztikával nem támasztja alá sem a megszólaló, sem a műsorvezető, és a brit oktatásirányítás sem adta jelét, hogy ezzel a problémával küzdenének az iskolákban.
- A műsorban vitázó megszólalók oktatási civil szervezetek képviselői, és nem „brit tudósok”.
- A podcastban valóban beszélnek az úgynevezett „furry” internetes rajongói szubkultúráról. A közösség tagjai egy általuk megalkotott (és általában pozitív tulajdonságokkal felruházott) állatkarakterrel azonosulnak, a közösség összejövetelein be is öltöznek ennek megfelelően. Ez azonban legtöbb esetben nem jelenti azt, hogy teljes mértékben azonosulnának az állattal vagy állatként tekintetének saját magukra. A jelenség nem bizonyítja azt sem, hogy az iskolákban egyre többen viselkednének valamilyen állatként, és ezt az iskolák elfogadnák.
- Arról valóban beszélnek a BBC-műsorban, hogy egy ilyesféle szituációban mi lehet a helyes iskolai hozzáállás és általában hogyan érdemes kezelni a diákok önkifejezést, identifikációt szolgáló szabályszegéseit. Azzal is foglalkoznak, hogy mennyi köze lehet mindennek a nemekkel, nemváltással, társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatos ideológiai-politikai vitához.
A podcastban szó esik arról is, hogy a magukat az iskolában állatként identifikáló gyerekekről szóló megalapozatlan beszámolók az elmúlt években többször jelentek meg konzervatív kötődésű véleményvezérek, sajtótermékek és politikusok közléseiben.
Tények a kultúrharc frontvonalán
A téma és az időegyezés miatt nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az Ákos által említett adás a brit közszolgálati rádió 2022 óta futó Antisocial nevű műsorának szeptember 27-i, ‘Beszámolók arról, hogy gyerekek állatokkal azonosítják magukat’ című adása.
Az Antisocial podcast öndefiníciója szerint „béketárgyalás egy polarizált, propagandával terhelt kulturális háborúban”. A műsorban hetente egy-egy olyan témát dolgoznak fel, ami nagy vitákat generál az online világban. Célja, hogy ezekről a megosztó témákról a megértést, a tényeket és a tiszteletet alapul véve beszélgessenek, gyakran egymással egyet nem értő emberek, hogy a hallgató átlássa, hogy a hájp „miről szól igazából”. Az elmúlt hetekben volt műsor például a nagy lakosságcsere-elméletről, vagy éppen arról, hogy a Hófehérke és hét törpe remake-jének van-e dolga a törpe termetű emberek reprezentálásának, jogainak ügyével.
Az „állatos” adás kiindulópontja egy brit bulvársajtótermék, a Daily Mail ‘Őrület! Harag zúdul az iskolára, amelyik a faji diszfóriától szenvedő diákjának megengedi, hogy farkasként identifikálja magát’ című szeptemberi cikke. Az írás nem nevezte meg sem az iskolát, sem annak vezetőjét, viszont a beszámolóval együtt azonnal közölt egy véleményt is a „woke” túlkapásairól.
A cikk azt állította: találtak egy skóciai iskolát, amelyik hivatalosan megengedi egy diákjának, hogy permanens módon farkasként azonosítsa magát és akként viselkedjen az iskolában. Mindezt állítólag az iskola hivatalos dokumentumaiban „faji diszfória”-ként rögzítették. A lap szerint ez az első skóciai dokumentált eset, amikor egy iskola hivatalosan elismeri, hogy egy diák más fajhoz tartozónak vallja magát.
Az iskolavezetés valóban megerősíti, hogy egy diák azt mondja magáról, hogy az úgynevezett „furry” közösséghez tartozik, és van egy „farkas perszónája”. Arról azonban nem tudunk semmit, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, zavart-e másokat, okozott-e problémát, játékosan vagy komolyan történt, és az iskolai életre nézve milyen következménnyel jár.
Az állandó azonosulást és állati viselkedést sejtető „faji diszfória” kifejezést az iskola – a cikk állításaival ellentétben – nem használta hivatalos dokumentumokban. A kifejezés valójában csak a Daily Mail iskolának küldött kérdéssorában szerepelt, az iskolaigazgató pedig erre válaszul közölte, hogy a „faji diszfóriá”-ra nincs specializált központi előírás az oktatásirányítás részéről.
A véleményeket ütköztető BBC
A műsorban ezek után magáról a jelenségről és bizonyos elképzelt iskolai helyzetekről vitatkoznak a témával intenzíven foglalkozó, ám különféle álláspontokat képviselő emberek: egy inkluzív oktatást segítő, valamint egy családdal, házassággal, fiatalok változó szexuális szokásaival foglalkozó nagy múltú brit civil szervezet egy-egy vezetője – Artemi Sakellariadis a Center for Studies for Inclusive Education-től, illetve Lucy Marsh a Family Education Trust-tól.
Nem meglepő módon nem értenek egyet. Például egy olyan helyzetet, hogy egy diák állatfarkat vesz fel az iskolában, akár rendszeresen, másképpen kezelnének: egyikük tiltás nélkül kezdeményezne beszélgetést a témáról, másikuk megtiltaná az állatfarok viselését, mert azt káros mintának tartja a közösségre és a többi diákra nézve. A műsorvezető nem foglal állást.
A műsor azt viszont feltárja, hogy olyan emberek biztosan léteznek, akik szabadidejükben valamilyen általuk teremtett és emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurával azonosulnak, ennek az állatnak előszeretettel beöltöznek. Ők „furry” néven internetes rajongói szubkultúrát alkotnak, a becslések durván pár százezer tagtól pár millió tagig terjednek világszerte. Hasonlóak egy Star Wars rajongói-szerepjátékos klubhoz, csak itt nem ismert hősöknek öltöznek be a találkozókon, hanem egy általuk teremtett hősies állatfigurának.
Ennek a szubkultúrának a viselkedését, összetételét, egyénekre gyakorolt hatását valóban kutatják szociológusok, folkloristák, tudósok, például Sharon Roberts, a kanadai Waterlooi Egyetem docense, aki meg is szólal a BBC-műsorban. Közlése szerint a furry közösségben az átlagéletkor 20-25 év, a tagság 85 százaléka LMBTQ-embernek, egyharmaduk transzneműnek vallja magát, 4-15 százalék autizmus spektrumzavarban érintett.
Az átlagoshoz képest a közösségben kétszer akkora az iskolai zaklatást korábban elszenvedők aránya. Értelmezése szerint ez azért van, mert a közösségben uralkodó pozitív, játékos, kreatív légkör vonzza a társadalomban marginalizált, akár megbélyegzett csoportok tagjait, és az elfogadottság érzése megerősíti az önképüket.
Ugyan nem tudjuk, milyen arányban, de a közösségben előfordulhatnak olyanok, akik nem pusztán azonosulnak az állathősükkel, hanem valamilyen – spirituális, lelki – értelemben tényleg annak képzelik magukat, ők „theriannak” hívják magukat. Róluk keveset tudunk, de egy kismintás kérdőíves pszichológiai felmérés – 120 felnőtt korú therian kitöltő – alapján közöttük a nem therian kontrol csoportnál hatszor valószínűbb a magas autizmus pontszám, és háromszor valószínűbb a mentális probléma diagnóziásnak megléte.
A két BBC-megszólaló a furry jelenséget eltérően értelmezi. Egyikük inkább a lehetséges pozitív pszichológiai hozadékait hangsúlyozza, a szükséges óvintézkedések megtétele és kiemelt figyelem mellet az ilyen rajongást lényegében ártalmatlannak tartja, és szerinte nincs köze a gender vagy transz kérdésekhez. A másik megszólaló viszont ártalmas szexuális és pszichológiai folyamatok táptalajának és veszélyforrásnak tekinti, mert szerinte sokan nem játékból azonosulnak időlegesen az állatokkal, hanem komolyan annak hiszik magukat. Közlése szerint a csoportban felülreprezentáltak a nemi diszfóriában szenvedők és az állatjelmezes pornót nézők is.
A BBC egyik álláspontot és idézett információt sem erősíti meg, de némelyik adat forrására külön rákérdez – a megszólalók azonban nem tudnak konkrét adatforrást megnevezni.
Politika, gender, pánik
Állatként viselkedő diákokról az elmúlt pár évben többször terjedtek megalapozatlan beszámolók és félrevezető cikkek. Ezekből két sztorit idéz fel a BBC-műsor hosszabban-rövidebben.
Tavaly 2023 júniusában a konzervatív Telegraph hozott le egy cikket azzal a címmel, hogy ‘Alávalónak nevezte a tanár a diákot, aki megkérdőjelezte a magát macskaként identifikáló osztálytársát’. A cikket egy essex-i iskolában titokban készített rövid hangfelvételre alapozták, amin egy diák és egy tanár vitázik nemekkel és genderrel kapcsolatos kérdésekről: leegyszerűsítve a diák amellett érvel, hogy nem tarthatjuk magunkat másnak, mint amik vagyunk, a tanár amellett, hogy a nemnek többféle értelme van és nem rögzített fogalom.
A műsor azt ugyanakkor megerősíti, hogy a tanár alávalónak nevezte a diák állásponját. Itt egyértelműen állást foglal a műsor: a műsorvezető a tanár szóhasználatát problematikusnak nevezi, amiért egy törvény által védett véleményt – tehát azt, hogy nem lehet megváltoztatni a nemet – ilyen negatívan megbélyegez.
Fotó: Omer Urer/Anadolu Agency
A médiahájpot azért gyorsan meglovagolták politikusok: Nadhim Zahawi – „a gyerekek hadd legyenek gyerekek” – és Nigel Farage konzervatív politikusok, illetve Piers Morgan véleményvezér a nemi szerepekkel kapcsolatban és úgy általában is túlzottan megengedő, liberális, oktatási rendszert jellemző tébolynak nevezték a történetet.
Az eset egyébként úgy végződött, hogy az iskola közleményt adott ki, ebben kifejezte elkötelezettségét egy olyan inkluzív oktatás mellett, amiben a diákok véleményét meghallgatják, kérdezésre, beszélgetésre bátorítják őket. Közölték azt is: módszereiket újraértékelik, az érintettekkel külön dolgoznak, hogy ne történhessen ilyen eset a jövőben.
A brit oktatásügy az eset miatt indított vizsgálatában arra jutott, hogy az intézmény minden pedagógiai sztenderdnek megfelel, a bonyolult ügyek kezelésében kiválóan teljesít, a szexuális és mentális edukáció kifejezetten jó az iskolában.
A sztori a magyar bulvárba is eljutott, a kormányközeli bulvárlap, a Ripost ‘Kirúgással fenyegettek meg egy brit diákot, amiért megkérdőjelezte az osztálytársa macska nemi identitását’ címmel közölte.
Még egy előzmény: a nagy macskaalom-hoax
2021-ben kanadai és amerikai iskolákról terjedt el a közösségi médiában és a bulvársajtóban, hogy macskaalmot tartanak a mosdókban magukat macskának képzelő diákjaiknak. A 2022-es amerikai elnökválasztás előtt közel két tucat konzervatív politikus és véleményvezér tényként adta tovább ezeket a megalapozatlan beszámolókat, köztük például Joe Rogan médiaszemélyiség, aki később nyilvánosan elismerte, hogy alaptalanul terjesztette a hamis információt.
Például a Snopes, a Politifact, az AFP, a Reuters, az NBC News is arra jutott, nincs alapja ezeknek az állításoknak, és egyik megnevezett iskolában sem találtak macskaalmot a vizsgálat után – az egyetlen kivétel az volt, hogy egy iskolában korábban arra az esetre tartottak macskaalmot a szertárban, ha egy iskolai lövöldözés miatt nem tudnának hozzáférni a mosdóhoz a gyerekek.
Ehhez képest tavaly a Fox News riportere is tényként hivatkozott a jelenségre, és a sztori időnként felüti a fejét az angolszász világban. Például tavaly novemberben egy wales-i iskolának kellett nyilvánosan tagadnia a minden alapot nélkülöző macskaalompletykát.
___
Fotó: Mónus Márton/MTI
A szerzőről

Pálos Máté
Az ELTE BTK-n végzett, szerkesztett folyóiratot, írt kritikákat. 2014 óta teljes állásban újságíró. Dolgozott a régi Origónál, a Magyar Narancs hetilapnál és a G7.hu gazdasági portálnál. 2024-ben csatlakozott a Lakmuszhoz, 2025 márciusa óta szerkeszt is.