Az egészségügyi államtitkár és a Tisza Párt EP-képviselője leült vitázni a magyar egészségügyről. Amikor éppen nem egymás személyét támadták, az ágazat állapotáról is elhangzottak számszerű állítások. Ezeket vetettük össze az elérhető adatokkal – ha volt ilyen egyáltalán.

Június 23-án Kulja András, a Tisza Párt EP-képviselője, és Takács Péter egészségügyi államtitkár az ATV Egyenes Beszéd című műsorában vitáztak az egészségügyről . A vitát Kulja kezdeményezte, aki Facebook-oldalán május 26-án jelentette be, hogy az államtitkár elfogadta meghívását.

A majdnem egyórás műsorban szóba került az orvosok és ápolók (átlag)bére, a kórházak állapota, a műtők klímafelszereltsége, a várólisták hossza, a magánegészségügyi ellátások aránya, az állami egészségügyi költések nagysága, az egyedi elbírálású tb-támogatott gyógyszerek aránya. A vitában mindkét fél tett nehezen vagy egyáltalán nem ellenőrizhető állítást, nem hozzáférhető adatok alapján.

Ebben a cikkben 7 kiemelt témában tett állításról néztük meg, mennyire egyeztethető össze a nyilvánosan elérhető adatokkal.

1. Az orvosok átlagbére

„Egyébként az orvosi béreket is történelmi léptékkel emeltük. Amikor kezdtük a kormányzást 338 ezer volt az orvosi átlagkereset, most ez meghaladja a 2 millió 1 százezer forintot”

– mondta Takács Péter a vita egy pontján . Kulja András erre megjegyezte, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint ezek a számok nem felelnek meg a valóságnak. Az államtitkár annyit reagált, a számokat le lehet kérni a Magyar Államkincstártól.

Ezek a számok az orvosbérekről nem most kerülnek elő először: 2024 nyarán a kormány tájékoztató kampányában azt állította, hogy „az orvosok átlagbére 2010 és 2024 között több mint hatszorosára emelkedett.” Ezt ellenőrizve korábban arra jutottunk , hogy az orvosok átlagbérének alakulásáról nyilvános adatok csak a 2010 és 2018 közötti időszakra érhetők el , az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) honlapján.

Tavaly nyáron ezért közérdekű adatigényléssel fordultunk az OKFŐ-höz, így hozzájutottunk a teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok egy főre jutó havi bruttó keresetére vonatkozó, 2010 és 2023 közötti teljes adatsorhoz. (A 2016-os, 2017-es és 2018-as adatot némileg módosították a fenti táblázathoz képest.)

Az OKFŐ-adatok szerint a Takács Péter által említett számok stimmelnek:

Ezek az átlagbérek nemcsak az orvosok törvényileg szabályozott alapilletményét fedik le. Benne vannak a különféle pótlékok, illetménykiegészítések, és az ügyeleti és készenléti díjak is. Ezek gyakran többletmunkával járnak, és a kiadásukat egy OKFŐ utasítás szabályozza.

A Takács – és az OKFŐ – által közölt számok nominális adatok, vagyis ahhoz, hogy az orvosbérek reálértékének alakulásáról kapjunk képet, figyelembe kell vennünk a 13 év alatt végbement inflációt is. Ha a 2011-2023 közötti kumulált inflációval (77,9 százalék) kiigazítjuk a 2010-es átlagbért, 601 526 forintot kapunk: ennyinek felelne meg a 2023-as árakon az orvosok akkori átlagkeresete. Reálértéken tehát körülbelül három és félszeresére emelkedett az orvosi átlagbér 2010 és 2023 között.

2. Kezdő ápolói bér

Az orvosok mellett az ápolók fizetése is téma volt a vitán . Az alábbi kérdés-felelek játszódott le Kulja és Takács között:

Kulja: „Tudja, hogy mennyi egy kezdő ápolónak a nettó bére?”

Takács: „Bruttó 406 ezerrel kezdődik most az alap bértábla egy végzettség nélküli szakápolónak, és mindenki másé magasabb.”

Kulja: „Én megnéztem a honlapon alacsonyabb számok voltak.”

Takács: „Kizárt dolog.”

Kulja: „Egy kezdő ápoló 250 ezer forintot visz haza nettóban. Ön nagyon ügyesen zsonglőrködik a számokkal, hozzáadja a pótlékot, az ügyeleti díjat.”

Mindkét felet megkérdeztük, milyen adatforrásokra alapozták kijelentésüket, Kulja nem válaszolt, a Belügyminisztérium igen. Úgy tűnik, Kulja és Takács nem ugyanabba a fizetési kategóriába tartozó ápolókról beszélt.

Az ápolók az egészségügyi szakdolgozók közé tartoznak, több mint hetven munkakörrel együtt (a teljes listát a 256/2013. kormányrendelet 1. melléklete tartalmazza). Bértáblájukat, ugyanúgy ahogy az orvosokét, a 2020. évi C. törvény mellékletében találjuk.

A táblázatban található bruttó bérek 2024. március 1-től, az egészségügyi szakdolgozók legutóbbi béremelése óta érvényesek.

Korábban a bértábla másképp nézett ki, a szintek, az évek és a fizetési kategóriák is differenciáltabbak voltak . Az új bértábla öt fizetési osztályt hozott létre, többek között az egészségügyi szakdolgozó végzettségi szintjének megfelelően. Minden fizetési osztályon belül van kiemelt kategória a tapasztaltabb, szakterülethez értő munkavállalóknak. (A kiemelt szakterületek és munkakörök listáját a 256/2013. kormányrendelet 3a. melléklete tartalmazza.) A bértáblában található minimum és maximum összegek között a munkáltató állapítja meg a bért.

A bérsávok alapján nem tudjuk biztosan kijelenteni, mennyit keres ma egy kezdő ápoló, hiszen a pontos összeget a tól-ig sávon belül a munkáltató határozza meg. Azt viszont tudjuk, hogy

ápoló az lehet, akinek minimum középfokú végzettsége van, tehát minimum a II. fizetési osztályba tartozik, ahol a bruttó fizetés 381 600 és 561 ezer forint között van.

A Kulja által említett 250 ezer forint a II. fizetési osztályhoz tartozó legkisebb bruttó bér, 381 600 forint nettójának felel meg.

A Belügyminisztérium sajtóosztálya megerősítette, hogy ezzel szemben Takács egy másik kategória béreit említette, amikor „a kezdő ápoló béréről” kérdezték – a szakápolókét. „A középfokú végzettséggel rendelkező (tehát külön egyéb szakképesítéssel nem rendelkező) szakápolók a III. fizetési kategóriába tartoznak, ahol a fizetés legalacsonyabb mértéke az alap kategóriában is 410.000 Ft. Kiemelt kategóriában ez az érték még ennél is magasabb, 498.000 Ft” – írta lapunknak a minisztérium.

Takács a vitában „ végzettség nélküli szakápolókat” , a minisztériumi válasz pedig „ külön szakképesítéssel nem rendelkező szakápolókat” említett, ami ellentmond a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) honlapján elérhető kategórialeírásoknak . Aszerint a 410 ezer forintos bruttónál induló III. fizetési osztályba kerüléshez a szakápolóknak már szakképesítéssel kell rendelkezniük a középfokú végzettség mellett.

3. Ápolói átlagbér

Az államtitkár az ápolók bruttó átlagbérével kapcsolatban is tett egy kijelentést :

„Amikor mi kezdtük a kormányzást, akkor a bruttó átlagkeresete egy ápolónak 170 ezer forint volt, most közelít a 800 ezer forinthoz az ápolók bruttó bére. Ez nem alapbér, ebben benne vannak a műszakpótlékok.”

Ezeket az összegeket az OKFŐ honlapján elérhető dokumentumból tudjuk ellenőrizni, bár ebben sem kifejezetten az ápolók, hanem általában az egészségügyi szakdolgozók bérének alakulásáról találunk adatokat, ami egy tágabb kategória. 2010-ben valóban 170 ezer forint volt egy egészségügyi szakdolgozó átlagbére, de az adatok csak 2018-ig vannak meg, akkor a szakdolgozók átlagbére 327 ezer forint volt. A bérek tehát nominálisan majdnem duplázódtak, reálértéken a növekedés bő 60 százalék volt.

A jelenlegi szakdolgozói átlagbéradatok nem érhetők el nyilvánosan, ezért Takács 800 ezres közlése nem ellenőrizhető. A 2018 utáni adatokért közérdekű adatigényléssel fordultunk az OKFŐ-höz. Ha hozzájutunk, közöljük a 2018 utáni számokat is.

4. Egészségügyre költött állami források

Takács a vitában kétszer is beszélt arról, hogy 2010 óta az Orbán-kormányok több mint háromszorozták, inflációval kiigazítva pedig több mint duplázták az egészségügyre fordított állami költéseket, amikor felemelték az éves költségvetési forrást durván 1200 milliárd forintról mintegy 3900 milliárdra.

Ez az állítás már többször megjelent a kormánykommunikációban, például egy májusi közleményben a kormany.hu-n, de a tavaly év végi 2025-ös költségvetési tervezet preambulumában is szerepel. Ezek a számok a 2010-es zárszámadás és a 2025-ös költségvetési tervezet alapján stimmelnek. Viszont ez az összevetés nem ragadja meg az egészségügyi ráfordítások relatív súlyának alakulását, mert nem jeleníti meg a teljes költségvetés növekedését, vagyis azt, hogy mennyiből költötte a kormány ezt az összeget, mennyivel lett nagyobb időközben a magyar gazdaság.

Ezért szokás az ilyen ágazati költéseket GDP-alapon összehasonlítani.

Márpedig GDP-arányosan számítva a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2022-ig az egészségügyi költések minden évben kisebb arányt képviseltek, mint az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésekor.

Vagyis, bár 2010-ben kisebb összeget fordított a kormány az egészségügyre, az a GDP nagyobb arányát tette ki. Nem véletlen, hogy a GDP-arányos egészségügyi költésekben az utolsó elérhető adatok szerint a sereghajtók között vagyunk az EU-ban.

5. A magánellátás aránya

Az államtitkár a vita során konkrét számokat osztott meg arról, hogy a járóbeteg- és fekvőbetegellátásban végzett beavatkozásokból hány százalékot végeznek magánegészségügyi ellátásban:

„A magánellátás aránya Magyarországon járóbetegellátásban olyan 13-15 százalék, nőgyógyászatban, laborban magasabb, más szakmákban egy kicsit alacsonyabb, fekvőbetegellátásban, egynapos sebészetet is beleértve, 2 százalék körül van. Ez mindenhol az uniós átlag alatt van. Ha kivesszük az egynapos sebészetet, akkor tulajdonképpen az összes fekvőbeteg eset fél százalékát végzi csak a magánellátás.”

Kérdésünkre a Belügyminisztérium megadta az adatok forrását: „az EESZT-ben rögzített ellátási események aránya ezt mutatja.”

Honlapja szerint az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) „eseménykatalógusában minden olyan esemény megjelenik, amikor Ön egészségügyi ellátást vett igénybe járó vagy fekvőbeteg-ellátó intézményekben, sürgősségi osztályon, laborban, radiológián vagy háziorvosi szolgálatoknál”. Ezeket az adatokat a rendszer rögzíti, és felhasználhatók az egészségügyi ellátás javítása érdekében.

Ugyanakkor ezek az adatok alapból nem nyilvánosak, vagyis Takács kijelentéseit jelenleg nem tudjuk ellenőrizni.

Korábbi cikkünkből annyi kiderül a magánegészségügyi szektorról, hogy évek óta gyors tempóban növekszik, egy 2024 nyarán készült becslés szerint mintegy 900 milliárd forintra tehető a piac mérete. Az OECD 2023-as (2021-es adatokat tartalmazó) jelentése szerint a magánfinanszírozás aránya az egészségügyben Magyarországon közel 28 százalék, míg az EU-átlag valamivel 19 százalék alatt van.

Ugyanakkor vannak olyan európai OECD-országok, ahol a magánegészségügyi szektor – magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve – a teljes egészségügyi ráfordítások tortájából még nagyobb szeletet hasít ki, függetlenül attól, hogy a torta, az egészségügyi költések összértéke mekkora. Mint az a Statista által közölt 2022-es OECD-adatokból kiderül, ilyen például Lettország (33 százalék), Portugália (36,5 százalék) és Spanyolország (30 százalék).

Egy idén júniusban az Ipsos Hungary által készített felmérés szerint a magyar lakosság 66 százaléka az elmúlt egy évben, 50 százalékuk pedig az elmúlt félévben igénybe vett valamilyen magánegészségügyi vizsgálatot. Mint írják: „A leggyakoribb szolgáltatás a vérvétel, amit a válaszadók 42 százaléka vett igénybe. Ezt követi a fogászati ellátás (30 százalék) és a nőgyógyászati vizsgálat (22 százalék).”

6. A műtők klímafelszereltsége

„Kormányzásunk kezdetén a műtők, intenzív osztályok és kiemelt kezelő helyiségek 56 százaléka volt klimatizált, most 96 százalék”

– mondta Takács Péter. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint „az adatok forrása, az OKFŐ által, a műtők, intenzív osztályok és kiemelt kezelő helyiségek klimatizálásával kapcsolatban végzett felmérés”. A műtők klimatizáltságáról korábban már többször kerestünk nyilvános adatokat – kevés sikerrel. Az említett OKFŐ-felmérést sem találtuk, ezért közérdekű adatigénylésben ehhez is próbálunk hozzáférni.

Tavaly augusztusi írásunkban az egyetlen témába vágó elérhető dokumentumból, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) 2019-es felméréséből indultunk ki. A szervezet azt kérdezte a kórházaktól, hogy „jelent-e gondot a mesterséges hűtés hiánya”. Erre 108 intézményből 46 válaszolt, az MKSZ ezeket összesítve állapította meg, hogy:

A felmérésből az is kiderült, hogy nem csupán a klímaberendezések hiánya jelent gondot, hanem az is, hogy a meglévő készülékek kétharmada elavult.

Azonban ezek az adatok az intézmények kevesebb mint felének önbevallásán alapulnak, ráadásul a hat évvel ezelőtti állapotot tükrözik. Újabb számokról nincs tudomásunk.

Idén áprilisban maga Takács Péter beszélt arról szintén az ATV-ben, hogy „idén is biztosan lesznek leálló klímák a magyar kórházakban”. Az mfor.hu júniusban azzal a kérdéssel fordult a Belügyminisztériumhoz, hogy 2024-ben milyen intézményekben történt meg a klímaberendezések fejlesztése, és mennyit költött erre a kormány. A minisztérium végül kiadott egy listát ,és azt írta a lapnak: „2024-ben 31 intézményben végzett a kormány hűtésrekonstrukciót 5,04 milliárd forintért, míg 22 helyszínen új berendezéseket állítottak üzembe, amire 2,3 milliárd forintot költöttek.”

Ebből azonban továbbra sem tudjuk, igaz-e az, hogy a műtők, intenzív osztályok és kiemelt kezelő helyiségek 96 százaléka klimatizált.

7. Egészségügyi miniszterek

Takács Péter a vita elején arról beszélt , hogy

„nem a tárcavezető végzettsége határozza meg a kormányon belüli érdekérvényesítő képességet.”

Hozzátette: nem mindenhol orvos az egészségügyi miniszter. Kiemelte Hollandiát, Belgiumot, Lengyelországot, Írországot. „Van, ahol közgazdász, van, ahol mérnök, Lengyelországban egy történész” a miniszter.

Ebben a négy országban valóban nem orvos az egészségügyi miniszter: Hollandiában egyetemi kutató , Belgiumban közgazdász , Írországban jogász , Lengyelországban pedig filológus , de van pénzügyi és menedzsment diplomája is.

Ugyanakkor a miniszterek végzettségénél a kormányon belüli érdekérvényesítés szempontjából fontosabb lehet az, hogy a négy megemlített miniszter önálló egészségügyi minisztériumot vezet. Az előfordul az EU-ban , hogy az egészségügy mellett a jólét vagy a sport is az egészségügyi minisztériumhoz tartozik – vagy kétminiszteres minisztériumként az egészségügy egyben van a szociális ügyekkel, mint Észtországban –, de Magyarországon kívül nem találtunk olyan uniós országot, ahol az egészségügy irányítása államtitkári szinten működne.

Címlapi kép: Bankó Gábor/444