Az Ellenméreg című film egyszerre mutatja be a pszichológiai terrort, amiben az orosz rezsim ellenségei mindennapjaikat élik és a megszállottságot, ami hajtja őket. A film a holnap kezdődő Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon látható.

Ha az Ellenméreg című film fikció lenne, minden bizonnyal azzal a jelenettel érne véget (valahol a film második felében), amikor végre nyomtatásba kerül a leleplező cikk egy orosz ügynökről, a sztorin hónapok óta dolgozó újságírók nevetve koccintanak és kifújják a levegőt. Ezután sötétülne el a kép, és talán happy end gyanánt még azt is kiírnák a képernyőre, hogy az újságírók, megszabadulva az őket megfigyelő, követő és kiiktatni akaró ügynököktől, újra békében élhetnek családjukkal.

Az Ellenméreg azonban nem fikció, hanem dokumentumfilm: a kőkemény valóság. Ennek megfelelően nem is ér véget a leleplező cikk megjelenésével – és az újságírók sem lélegezhetnek fel.

A film egyszerre mutatja meg, hogy

meddig érnek el a polipként terjeszkedő orosz rezsim csápjai, ha a bosszúról és a politikai ellenfelek kiiktatásáról van szó, milyen pszichológiai terrorban élni nap mint nap és milyen megszállottság kell ahhoz, hogy a fenyegetések ellenére mégis tovább küzdjön valaki az igazságért.

Forrás: BIDF

A rezsim ellenségei

Az Ellenméreg három ilyen ellenfél mindennapjait és megküzdési stratégiáját mutatja be részletesen. Az egyikőjük Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikus és aktivista, aki túlélt két mérgezést, és akit 2024 tavaszán 25 év börtönbüntetésre ítéltek hazaárulás vádjával és az ukrajnai háborút kritizáló kijelentései miatt. Kara-Murza története – amit felesége, Jevgenyija tolmácsolásában ismerhetünk meg – rímel Alekszej Navalnij életére. Navalnij azonban tavaly februárban meghalt egy orosz börtönben, Kara-Murzát viszont 2024 augusztusában egy fogolycsere keretében szabadon engedték, és elhagyhatta Oroszországot.

A másikuk egy olyan névtelenséget kérő tudós, aki korábban egy oroszországi gyárban dolgozott, ahol a novicsok nevű idegméreg különféle verzióit állították elő. A tudós úgy döntött, hogy otthagyja állását és bizalmas információkat oszt meg a nyilvánossággal. Ezután menekülnie kell Oroszországból. Az útnak a családja nélkül vág neki, majd miután biztonságos helyre kerül, a családját is megpróbálja kimenekíteni attól félve, hogy szökése miatt rajtuk állnak bosszút. A férfi arcát és hangját a dokumentumfilmben digitálisan eltorzították, ezzel védve személyes biztonságát.

A harmadik ellenfél Christo Grozev, bolgár oknyomozó újságíró, aki 2023 februárjáig a Bellingcat nevű portálnál dolgozott, jelenleg pedig a The Insider munkatársa. Grozev munkatársaival együtt felderítette Alekszej Navalnij és Szergej Szkripal mérgezésének hátterét, de írt a maláj utasszállító gép 2014-es lelövésének körülményeiről is. Grozev történetét követi leghosszabban és legmélyrehatóbban a film, ennek ellenére mégis az az érzés marad bennünk, hogy alig tudunk meg róla valamit.

Forrás: BIDF

A minden mögött megbúvó félelem

Christo Grozevről az Ellenméreg annyit árul el, hogy mielőtt 2015-ben csatlakozott volna a Bellingcathez, főként rádiócsatornáknál dolgozott újságírói, majd vezérigazgatói pozíciókban, később pedig Európa-szerte számos médiabefektetésben vett részt – ebből az üzleti világból érkezett az oknyomozók közé. Munkamódszeréről kevés szó esik, egy félmondattal azonban a film hangot adnak azoknak a kritikáknak, miszerint nem fér bele az újságírói etikába az, amit Grozev és a Bellingcat gyakran csinál: hogy a mindenki számára elérhető (open source) információk mellett a darkweben, Oroszország virágzó internetes feketepiacán pénzért is vásárolnak információkat: akár kétes forrástól származó személyes adatokat, telefonszámokat, utazási adatokat is.

Grozev múltjával a film kevésbé foglalkozik, életébe nem sokkal azután kapcsolódunk be, amikor kiderül: felkerült Oroszország körözési listájára. Az épp Amerikában tartózkodó Grozevet a „szolgálatok” értesítik, hogy nem ajánlatos visszautaznia Ausztriába, ahol családjával már több mint 20 éve él, mert „egyik európai nagyvárosban sem tudják garantálni a biztonságát”.

A filmben nem folyik vér, nincsenek nagy akciójelenetek, és egy homályos hátterű halálesetet leszámítva nem esik senkinek bántódása. Legalábbis fizikailag.

Az Ellenméreg egyik nagy erőssége abban rejlik, hogy rendkívül érzékletesen mutatja be azt az érzelmi és pszichológiai terrort, amiben ezek az „ellenségek” a mindennapjaikat kénytelenek tölteni. A tehetetlenséget, hogy nem tudják, mi történik ma vagy holnap velük és azokkal, akiket szeretnek, ráadásul nem is lehetnek ott mellettük. A paranoiát, hogy valaki követi őket, hogy lehallgatókészülék vagy valami sokkal rosszabb lapul a félig üres apartmanok falában, ahol magányosan húzzák meg magukat a sötétben. A minden mögött megbúvó félelmet és az állandó stresszt, hogy soha senki sincs biztonságban. És végül a kilátástalanságot, hogy hol van ennek az elnyomó és gátlástalan rezsim ellen folytatott harcnak a vége.

Forrás: BIDF

Az újságírás rocksztárja

A film nyomasztó hangulata mellett tele van elszántsággal, szenvedéllyel és azzal a néha már nehezen érthető megszállottsággal, ami Grozevet és újságíró társait (köztük a szintén száműzetésben és fenyegetettség alatt élő orosz Roman Dobrokhotovot) hajtja. Ők ugyanis akkor sem adják fel és hunyászkodnak meg, amikor követik őket, amikor bujkálniuk kell, amikor veszélyben a saját és családjuk élete. Akkor is abban látják az egyetlen továbblépést, hogy még egy leleplező cikket publikálnak arról, aki minden bizonnyal a fejüket akarja.

Egy ponton a film készítői megkérdezik Grozevtől, gondol-e arra, hogy kiszáll és abbahagyja az újságírást. Grozev válasza előtt hosszan hallgat, aztán azt mondja:

„Ha csak rólam lenne szó, fel sem merülne bennem, de javasolták már ezt nekem a barátaim és a családom is, úgyhogy fontolóra kell vennem. Az a gond, hogy ha elsétálnék, az nem igazán csökkentené a veszélyt, mert ez a rendszer rendkívül bosszúálló.”

A valódi választ azonban mintha nem ez a mondat adná meg a kérdésre, hanem az a jelenet, amikor az egyébként mindig gondterhelt, feszült és folyamatos stresszben élő Grozevet mosolyogni, sőt nevetni látjuk, felszabadult és izgatott: amikor társaival befejezik az egyik nagy oknyomozó cikküket, címet adnak neki, és elküldik a Der Spiegel nyomdájába.

Grozev éppúgy, ahogy Kara-Murza vagy a tudós, nem tud és nem is akar kiszállni ebből a harcból.

A film egy jelenetében Grozevet egy pódiumbeszélgetésen látjuk, ahol úgy mutatják be:

„Hölgyeim és uraim, az újságírás rocksztárja!”

És valóban: Grozevet (és nemcsak őt, hanem bárkit, aki az Ellenméregben megjelenik vagy nem jelenik meg, de hasonlóan küzd egy romboló és kizsigerelő rezsim ellen) el lehet ismerni a tehetsége, bátorsága és kitartása miatt. A film viszont megmutatja azt az őrült megszállottságot is, ami, akárcsak egy vérbeli rocksztárt, őt is hajtja.

A film felsorakoztat egy sor olyan embert, akik az életveszéllyel sem törődve csinálják azt, amit a legjobbnak látnak, ami szerintük a legnagyobb hasznot hozza a rezsim elleni harcban. Ezzel segít abban, hogy a néző jobban megértse, mi játszódik le egy politikus fejében, amikor visszatér a biztos halált jelentő Oroszországba, vagy egy újságíróéban, aki védett házakból írja meg következő cikkét, ami talán tényleg az életébe kerül.

Az Ellenméreg azoknak a rocksztároknak a filmje, akiknek nem csupán a hírnévről és legkevésbé sem a csillogásról szól az élete. Azoké, akiknek ezekből vajmi kevés jut.

Címlapi kép: BIDF

**

Ellenméreg (Antidote), 89 perc, Hollandia, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, 2024. Rendező: James Jones.

A filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) vetítik Budapesten és vidéki nagyvárosokban egyaránt. A vetítési időpontokról itt tájékozódhatnak .