Magyar Péter és Dobrev Klára rendszeresen az Unió legszegényebb országaként hivatkozik Magyarországra. Egy fogyasztást mérő Eurostat-adat alapján tényleg utolsók vagyunk, más gazdasági mutatókban viszont nem állunk ennyire rosszul. De mi lehet az oka annak, hogy a különböző rangsorok más-más képet mutatnak?

Magyar Péter, aki már első kampánybeszédeiben tematizálta a magyar gazdaság helyzetét, a mai napig előszeretettel illusztrálja különböző statisztikai adatokkal a Fidesz gazdaságpolitikájának szerinte nyilvánvaló kudarcát.

Májusban még arról beszélt, hogy Magyarország az EU legkorruptabb és második legszegényebb országa. Ahogy a Lakmuszon is beszámoltunk róla, a szegénységre vonatkozó kijelentését vélhetően egyetlen Eurostat-adatra alapozta, azonban más mérőszámokban Magyarország már ekkor is jobban teljesített.

Nyár óta Magyar már azt állítja, hogy egyenesen a legszegényebb uniós országgá váltunk.

Az állítás szerepelt például:

Magyart megelőzve nyár elején Dobrev Klára is arról beszélt, hogy a legszegényebb ország lettünk az EU-ban.

Júniusi posztjában úgy fogalmazott, „már Bulgária is megelőzött vásárlóerőben minket. Hivatalosan is az EU legszegényebb országa lettünk. Úgyhogy megvan a válasz arra a kérdésre is, hogy miért, Gyurcsány alatt jobb volt? Igen. Jobb volt.” Később arról posztolt, hogy az Orbán-Putyin találkozó jól szimbolizálja, „miért lettünk Európa legszegényebb országa”.

A 2023-as adatok alapján valóban Magyarországon volt a legalacsonyabb a fogyasztás az összes EU-s ország közül.

Az Eurostat júniusban publikálta a 2023-as számokat egy cikk kíséretében, az ellenzéki politikusok kommunikációja pedig azért változott ekkor, mert 2022-ben Bulgáriát megelőzve még utolsó előttiek voltunk a fogyasztási mutatóban.

A kormány még nyáron reagált a Magyarország utolsó helyét mutató 2023-as adatokra. A Nemzetgazdasági Minisztérium „tudatos félrevezetésnek” nevezte azt az értelmezést, miszerint az alacsony fogyasztási szint azt jelenti, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa.

Arra hivatkoztak, hogy a fogyasztási adatból önmagában nem lehet következtetni a szegénységre, különösen azért nem, mert

„a magyar lakosság bruttó megtakarítási rátája a korábbi magas szintről még tovább növekedett és meghaladta a 21 százalékos szintet, ami az unión belül a legmagasabb érték. Következésképpen a magyar családok nem elköltik a jövedelmüket, hanem megtakarítják.”

Ebben a cikkben bemutatjuk,

Milyen fogyasztást mér az Eurostat?

A tényleges egyéni fogyasztás azt mutatja meg, hogy egy főre vetítve milyen értékben fogyasztottak javakat és szolgáltatásokat egy adott évben az emberek, ideértve az államok és nonprofit intézmények egyénileg fogyasztott szolgáltatásait, például az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat is.

Az Eurostat a tényleges egyéni fogyasztást vásárlóerő-paritáson adja meg. Ez azt jelenti, hogy az egyes országok fogyasztási adatait egy csak a statisztikában létező valutára, a PPS-re váltja át, aminek a vásárlóereje mindenhol ugyanakkora. Ezzel a módszerrel lehet kiküszöbölni az országok közötti árszínvonal-különbségeket és (a nem eurót használó országoknál) az eltérő árfolyamokat.

Az egyes országokat aztán az EU átlagos fogyasztási szintjéhez képest elfoglalt helyük alapján hasonlítja össze az Eurostat.

A 2023-as adatokat 2024 júniusában közölték. Az adatsorból készített összefoglaló egyik adatvizualizációján az látszik,

Az Eurostat térképe szerint 2023-ban 10 ország fogyasztása volt az uniós átlag felett, 17 pedig ez alatt teljesített. A legmagasabb szintet Luxemburgban (38 százalékkal az EU-átlag felett), Ausztriában és Hollandiában (mindkettő +17 százalék) jegyezték fel. Ezzel szemben a legalacsonyabb értékeket Bulgáriában (-27 százalék), Szlovákiában és Lettországban (mindkettő -25 százalék) regisztrálták, a rangsor utolsó helyén pedig Magyarország végzett, aminek lakossága az EU átlagánál 30 százalékkal kevesebbet költött fogyasztásra.

Érdekesség, hogy az Eurostat nyár óta (valószínűleg valamikor decemberben) frissített a 2023-as adatokon, anélkül, hogy ezt külön jelezte volna. Amikor december 4-én lementettük az adattáblát, az még a nyári összefoglaló cikkben ábrázoltakkal megegyező számokat tartalmazott, december 20-án azonban már módosított adatokat találtunk, és az Eurostat új, december 17-i magyarázó cikkébe is a frissített adatok kerültek be.

Magyarországnál továbbra is az uniós átlag 70 százalékának megfelelő fogyasztás szerepel, a bolgár adat viszont 73 százalékról szintén 70-re változott.

Az Eurostat egyébként azt írja a tényleges egyéni fogyasztásról, hogy bár általában szorosan együtt mozog az egy főre jutó GDP-vel, „hasznosabb lehet a fogyasztók relatív jóllétének országok közötti összehasonlítására”.

Magyar Péter és Dobrev Klára tehát egy olyan adatra hivatkozott, ami az Eurostat szerint alkalmas a fogyasztók jóllétének összevetésére. Ugyanakkor számos másik, az országok jóllétét vagy gazdasági fejlettségét mérő mutatót is közöl az EU statisztikai hivatala. Magyarország ugyan ezekben sem szerepel kiemelkedően jól, de a legfrissebb adatok szerint nem is áll az utolsó helyen.

Hol állunk más gazdasági rangsorokban?

A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP is fontos, az országok gazdasági fejlettségének megítélésére általánosan használt mutató. Az EU-ban kiemelt jelentősége van, hiszen a GDP/fő adatok alapján osztják el az uniós támogatásokat a különböző régiók között.

Az Eurostat adatai szerint Magyarország egy főre jutó GDP-je az Unió átlagának 75,4 százalékát érte el 2023-ban.

A GDP-adat igazol egy másik, a magyar politikában többször ismételt állítást: Románia ebben a mutatóban valóban megelőzött minket 2023-ban, annak ellenére, hogy 2004-ben az EU-átlaghoz viszonyítva még több mint 20 százalékponttal rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország.

Az Eurostat megadja a háztartások egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmét is. Ez az a pénzmennyiség (szintén vásárlóerő-paritáson számolva), ami az adózás és más befizetések után, a szociális juttatásokkal kiegészülve a háztartásoknál marad fogyasztásra és megtakarításra.

Ebben a mutatóban 2023-ban hat EU-s országot előzött meg Magyarország: Észtországot, Romániát, Horvátországot, Görögországot, Szlovákiát és Lettországot. Bulgáriáról nem közölte ezt az adatot az Eurostat.

Kevésbé állunk jól az ekvivalens átlag- és mediánjövedelem mutatókban, de utolsók ezekben sem vagyunk.

Ezeket az adatokat az Eurostat más módszerrel gyűjti, mint a rendelkezésre álló jövedelem mutatót, és nem egy főre vetíti az értékeket, hanem a háztartások tagjainak súlyozott átlagával számol (a háztartás nagysága és tagjainak életkora alapján).

2023-ban a vásárlóerő-paritáson számolt ekvivalens átlagjövedelem Magyarországon 12 349 PPS volt, amivel Romániát és Szlovákiát előztük meg.

Az ekvivalens mediánjövedelem - az a jövedelmi szint, amelynél az emberek fele magasabb, a másik fele pedig alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik - pedig 10 960 PPS volt Magyarországon, aminél csak Szlovákia teljesített egy hajszálnyival rosszabbul, 10 670 PPS értékkel.

Szegénység

Végül érdemes kitérni az EU-ban egységesen használt „szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya” mutatóra is. Ez nem közvetlenül az országok gazdasági fejlettségét hasonlítja össze, hanem a szegénységre alkot egy definíciót, és azt adja meg, hogy a különböző országokban ez alapján mennyi szegény ember él.

Az összetett szegénységi mutatóba azok kerülnek be, akik az Eurostat által használt három szegénységi kategóriából legalább az egyikbe beleesnek:

2023-ban Magyarországon a lakosság 19,7 százaléka volt kitéve a szegénység kockázatának, ami kedvezőbb érték az EU 21,3 százalékos átlagánál. Utolsó helyen Románia (32 százalék) és Bulgária (30 százalék) teljesít, de előzzük például Észtországot (24,2 százalék) és Németországot (21,3 százalék) is.

A hosszú távú trendet nézve az látszik, hogy Magyarországon 2015 óta jelentősen csökkent a szegénységnek kitettek aránya. 2015-ben a magyarok közel egyharmada szegénynek számított az Eurostat definíciója szerint, jelenleg körülbelül egyötödük van kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának.

A látványos javulás 2018 környékén állt meg, ezután stagnálás, végül enyhe emelkedés következett a szegények számában. Az Eurostat közzétételébe még nem került bele a 2024-es felmérés eredményeit tükröző adat, a KSH oldalán azonban már elérhető: e szerint Magyarországon ismét valamivel több lett a szegény, és már a lakosság 20,2 százaléka van kitéve a szegénység kockázatának.

Mi állhat az alacsony fogyasztás mögött?

A fenti adatokból az látszik, hogy Magyarország a fogyasztást mérő rangsorban jelentősen rosszabbul áll EU-s összehasonlításban, mint az egy főre jutó GDP, a rendelkezésre álló jövedelem vagy a szegénységi arány összevetésében, és egy kicsit rosszabbul, mint az ekvivalens átlag- és mediánjövedelem mutatóban.

Fontos tényező a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében is jelzett megtakarítási ráta. Az Eurostat adatai szerint a magyar háztartások megtakarítási rátája 2023-ban ugyan nem érte el a 21 százalékot (ahogy azt az NGM írta), de valóban a legmagasabb volt az EU-ban.

2023-ban 11 uniós ország regisztrált 10 százalék alatti megtakarítási arányt, ezek közül Romániában és Görögországban negatív eredmény született. A negatív megtakarítás azt jelenti, hogy a háztartások többet költöttek, mint a rendelkezésre álló jövedelmük, ezért vagy korábbi időszakokból felhalmozott megtakarításokat használtak fel, vagy hitelt vettek fel kiadásaik finanszírozására.

A legmagasabb bruttó megtakarítási rátát Németországban (19,21 százalék), Csehországban (19,58 százalék) és Magyarországon (19,69 százalék) jegyezték fel.

A magas megtakarítási arány azt jelzi, hogy a magyar háztartások átlagosan a jövedelmük jelentős részét (közel egyötödét) félretették 2023-ban, ahelyett, hogy azonnali fogyasztásra fordították volna. Ez pedig magyarázhatja, hogy míg a jövedelmi rangsorokban nem állunk az utolsó helyen, a fogyasztási adatsorban igen.

A Magyar Nemzeti Bank még tavaly februárban vizsgálta meg egy mélyelemzésben, hogy miért alacsony Magyarországon a fogyasztási szint az egy főre eső GDP-hez képest. Arra jutottak, hogy miközben a magyar gazdaság alacsony termelékenysége is korlátozza a fogyasztást, a fogyasztási szint elmarad attól is, amit a termelékenységünk indokolna.

Ezt elsősorban a fogyasztói bizalom visszaesésével magyarázzák, ami a tartósan magas megtakarítási rátában is megmutatkozik. A bizalomvesztés mögött a magas infláció, a csökkenő reálbérek, illetve ezek közvetlen és pszichés hatásai állhatnak az MNB szakértői szerint.

(Címlapi kép: a Tisza párt ételosztása a 32-esek terén. Fotó: Németh Dániel/444)