Egy 2020-ban, Hamburgban történt bűneset futott végig a magyar kormánymédián. A tényeket szelektálva és ferdítve, a „migránsválság” súlya alatt összeomló német igazságszolgáltatásról írnak, pedig a történet épphogy a magyarnál szigorúbb német szexuáliserőszak-törvényről is szól.

„Óriási a felháborodás Németországban: a szakértő megvédte, a bíróság szabadon engedte a migránsokat a csoportos nemi erőszak után”

– ezzel a címmel közölt cikket tavaly novemberben a közmédia. A hirado.hu szerint egy migránscsoport tagjai „órákig kínoztak” egy 15 éves lányt, „ egymás után legalább kilencen vetették rá magukat”, de az erőszakolók többségét végül a bíróság „ szabadon engedte”.

A közmédia mellett a kormányközeli sajtó is beszámolt az esetről már tavaly ősszel, és – az ügy újabb fejleménye nyomán – idén nyáron újabb cikkek is megjelentek a témában, hasonlóan sokkoló címekkel.

Egy olvasónk levélben kérte tőlünk az egyik friss cikk ellenőrzését. Ennek érdekében összevetettük az eset magyar médiareprezentációját a német sajtóban megjelent információkkal, és igyekeztünk felkutatni az elérhető elsődleges forrásokat a témával kapcsolatban.

Azt találtuk, hogy:

Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy jelenleg mi tudható biztosan az esetről az elérhető legközvetlenebb források alapján, és ehhez képest mely pontokon és milyen eszközökkel torzítanak a magyar beszámolók.

Mit tárt fel az ügyről a bíróság?

Az üggyel a német sajtó is intenzíven foglalkozott, így információgyűjtésünk során először ezeket a híradásokat néztük át. Az ügy jellegéből adódóan ezekben az írásokban is sok találgatás, nem megerősített információ szerepel, ezért igyekeztünk felkutatni az ügyben leginkább megbízható, közvetlen forrásokat. A tényellenőrzéshez két elsődleges forrást tudtunk használni:

A bírók az ítélet kimondásakor. Fotó: MARCUS BRANDT / POOL-DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP

Hangsúlyozzuk: ezt a bírósági összefoglalót az áldozat érdekeit szem előtt tartva fogalmazták meg a nyilvánosság számára, azért, hogy a lehető legkisebb járulékos érzelmi tehernek tegyék ki az eljárás során. A zárt tárgyaláson elhangzott ítélet ennél részletesebb volt, de a bíróság szerint egyes részletek nyilvánosságra kerülése tovább mélyíthette volna az áldozat traumáját.

Nézzük, mi is tudható az elsődleges források alapján! Az eset 2020. szeptember 19-én késő este történt a hamburgi Stadtparkban 75 perc leforgása alatt. A parkban mintegy száz fiatal lazult a koronavírus-lezárások idején. Egy alkoholos befolyásoltság, később szélsőséges stressz hatása alatt álló 15 éves lány szexuális érintkezésbe került kilenc, 16 és 19 év közötti fiúval/fiatal férfival.

Az ítélet szerint fizikai kényszerítés, szóbeli fenyegetés nem történt, a lány együtt ment a bokor mögé a vádlottakkal, három szeparált eset során. A perben a sértett azt állította, hogy a szexuális cselekmények az akarata ellenére történtek, a vádlottak pedig azt, hogy konszenzuális voltak. A sértett kevés részletre emlékezett az estéből, szemtanúk nem voltak. (Az este során a lánytól elvették a telefonját, pénztárcáját, és készült két videó két szexuális cselekményről. A felvételek megsemmisültek, de a bíróság ki tudott hallgatni olyan tanúkat, akik látták a videókat, ezek a beszámolók fontos szerepet kaptak a bizonyítás során.)

Az érintettek fiatal kora miatt a pert a fiatalkorúak bírósága tárgyalta, alapeljárásként zárt ajtók mögött. Egyik érintettnek sem volt korábban dolga a német igazságszolgáltatással.

Három évvel később, 2023 novemberében a bíróság 68 tárgyalásnap és mintegy 100 beidézett tanú és szakértő meghallgatása után hozott ítéletet, amely – az áldozat védelme érdekében, a tárgyaláshoz hasonlóan – szintén csak részben nyilvános. A bíróság azt állapította meg, hogy a szexuális cselekmények úgy történtek, hogy azt valójában a lány nem akarta – csakhogy kifejezőképessége korlátozott volt, ezért ezt csak részben vagy egyáltalán nem tudta jelezni. Az elkövetők ezt kihasználták, és nem győződtek meg a lány beleegyezéséről megfelelő körültekintéssel. Az ítéleteket szexuális erőszak, a telefon és pénztárca ellopása és a méltóságot, önrendelkezést sértő felvétel elkészítése miatt szabták ki.

A 10 vádlottból:

Az elítéltek a bírósáon eltakarják az arcukat és a kezüket. Fotó: MARCUS BRANDT / POOL-DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP

A Mandiner és a Vasárnap.hu egy másik, de kapcsolódó per miatt vették elő újra az esetet nemrég: miután az egyik elítélt személyes adatai nyilvánosságra kerültek a közösségi médiában, egy idegen, húszéves nő üzeneteket kezdett küldeni az egyik elítéltnek. Ezekben például „ gusztustalan disznónak nevezte”, de kilátásba helyezett fizikai erőszakot is. A fiatalkorúak bírósága online zaklatásért ítélte el a nőt, akinek büntetésként egy hétvégét kellett eltöltenie egy fiatalkorúak számára fenntartott büntetés végrehajtási intézetben. Azt nem tudjuk, hogy pontosan miért kapott a nő letöltendőt, de azt igen, hogy a fiatalkorúak ügyeiben eljáró bíróságok ítéleteinél a rendes bíróságokhoz képest még inkább kiemelt szempont, hogy zajlott-e már az illető ellen korábban eljárás, és az is, hogy mennyire mutatkozik együttműködőnek az eljárásban. Ezt a későbbi történetet írták meg azzal a felütéssel a kormánymédiában, hogy „ Németországban online zaklatásért börtön jár, csoportos erőszakért felfüggesztett”.

Honnan jöttek az információk a magyar kormánymédiába?

A csoportosan támadó, áldozatukat órákig kínzó, a büntetést megúszó migráns erőszaktevőkről szóló cikkeket a komplett kormánymédia terjesztette, ahogy fentebb bemutattuk. Ezekben azonban a bírósági dokumentumra egyszer sem hivatkoznak, nem idéztek belőle. Ehelyett olyan cikkekből dolgoztak, amelyek nem felelnek meg a szexuális erőszak áldozatait védő sajtósztenderdeknek.

A Mandiner júniusi cikke például egy jobbára ismeretlen angol forrásra, a The Publica nevű újságnak látszó oldalra hivatkozik. Erről közelebbről megnézve kiderül, hogy a YouTube-er világban hírhedt, gamerből lett szélsőséges anti-woke, alt-right politikai kommentátor, végzettsége szerint internetmarketinges Jeremy Hambly legújabb közösségépítő-kattintásvadász projektje, tele LMBTQ- és bevándorlásellenes clickbaitekkel. Társa ebben a fehérek, vagy a férfiak felé irányuló “növekvő gyűlölet” ellen felszólaló, ultrakonzervatív kultúrharcos–politikai kommentátor Sidney Watson, aki korábban egyébként az – AP által tényellenőrzött – dél-afrikai fehér népirtás összeesküvés-elméletet is terjesztette .

A The Publica viszont német forrásokra hivatkozik, és a korábbi magyar nyelvű cikkek is német sajtóértesülésekből dolgoznak. Az ellenrőizhetetlen és hamis állításokból, ferdítésekből álló történetetek, félrevezető fogalmazásmódok a német bulvárcikkek elemeiből építkeznek, főként a Bild és a Jungen Freihreit tartalmai, fogalmai, szerkezetei kerültek át a magyar kormányközeli és közmédiába.

Különbség viszont, hogy Németországban az ügyről a tájékoztatás céljával az újságírói sztenderdek szerint is írt a sajtó, Magyarországon viszont a témát teljes egészében lefedte a kormánymédia.

Hogyan torzít a magyar kormánymédia?

Az alábbiakban azt nézzük meg közelebbről témák szerint, hogyan jönnek létre a torzítások a magyar cikkekben. Ezek sokszor megegyeznek, néha kissé eltérnek a német politikai bulvár eljárásaitól.

A magyar cikkek torzításai, csúsztatásai is főként abból erednek, hogy a magyar és német nyelvben (és igazságszolgáltatásban) nem ugyanazt jelenti a szexuális erőszak fogalma.

A német jogi szankcionálást még 2016-ban szigorították, nem sokkal a 2015 szilveszterén Németországban elkövetett nagy számú szexuális abúzus sokkja után. „ A nem az nem” néven futó új szexuális zaklatás- és szexuáliserőszak-törvény már nem kizárólag az áldozat testi-fizikai ellenállásához köti a bántalmazás tényének megállapítását, hanem szexuális visszaélésnek minősül minden olyan cselekmény, amelynél az áldozat nem fejezte ki szóban a beleegyezését. Ide tartozik az is, ha az sértett nem tudja kifejezni magát, például részeg, alszik, nincs tudatánál, nyelvi- és önkifejezési korlátokkal küzd vagy fogyatékossággal élő.

Szexuális erőszak azáltal valósulhat meg, ha nemi szervek összeérnek vagy behatolás történik bármely testnyílásba (testrésszel vagy eszközzel). Ha ilyen szexuális cselekményben akár aktívan is részt vesz valaki – tehát nemcsak nem ellenkezik, hanem látszólag részt vesz benne –, de közben valamiért korlátozott a képessége az akaratának kifejezésére, akkor a másik bűncselekményt követhet el és szexuális erőszakért lehet felelősségre vonva.

Ehhez képest érvényes magyar szabályozásban az követ el szexuális erőszakot, aki erőszakkal, illetve az élet/testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kényszerít szexuális cselekményre, vagy ha valaki védekezésre/akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. A némethez hasonlóan szigorúbb, „ csak az igen jelent igen” típusú EU-s szintű szexuáliserőszak-törvény elfogadását mások mellett Magyarország is blokkolja .

Anne Meier-Göring, a hamburgi esetet tárgyaló bírónő szerint a német szigorítás egyértelműen pozitív fejlemény, ugyanakkor törvényi változások szükségszerűen bizonyítási problémákhoz és többféle súlyú büntetéshez fognak vezetni a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos tényállásoknál. Azt is hozzátette, hogy a törvény szigorítása előtt a hamburgihoz hasonló esetben „ az ilyen magatartás nem lett volna büntethető, felmentő ítélet született volna. Ezért volt annyira felelőtlen a Bild”, amikor „ barbárokról” és „ erőszakorgiáról” írtak, fogalmazott a bírónő. „ Ez szándékos álhírterjesztés, ami aláássa az igazságszolgáltatásba vetett társadalmi bizalmat” – mondta a Der Spiegelnek .

A magyar cikkek egy olyan történetről számolnak be, amiben az elkövetők fizikai kényszerítéssel erőszakos behatolás útján követtek el csoportos szexuális erőszakot. A bírósági közlemény szerint viszont a szexuális erőszakot az elítéltek azzal követték el, hogy kihasználták a lány mentális-pszichikai állapotát és korlátozott beleegyező képességét.

A magyar cikkek állításaival szemben az elkövetők nem alkalmaztak fizikai erővel történő kényszerítést vagy szóbeli fenyegetést, nem egyszerre, egy esemény során érintkeztek a sértettel, nem alkottak egy bandát. A magyar cikkek gyakran használják a „ támadtak rá” fordulatot, egyes esetekben ezt kiegészítik azzal, hogy „ hirtelen a semmiből”, vagy azzal, hogy „órákig kínozták”, miközben „ egymás után vetették rá magukat” (hirado.hu). Olyan események, amelyekre ezek alapján a megfogalmazások alapján asszociálunk, a bíróság szerint nem történtek, ahogy nem történt olyan sem, hogy „ férfiak” „csoportja” „berángatta” volna a sértettet „ a bokor mögé”. Ilyesminek nincs nyoma a bíróság eseményrekonstrukciójában, nem látszik, hogy felmerült volna a perben.

A magyar kormánymédia cikkei következetesen hallgatnak róla, hogy a per valójában arról szólt, hogy a szexuális érintkezések konszenzuálisak voltak-e, és hogy a lány adott-e, adhatott-e egyáltalán beleegyezést, a vádlottak kértek-e ilyet tőle. Ezen keresztül arról is, hogyan bizonyítható a sértett állapotának szexuális kihasználása, ha csak egy esetben, rövid ideig jelezte láthatóan/hallhatóan, hogy az akarata ellenére történik. Csak ebből kifolyólag volt a lány – a számára szokásos mértéket meghaladó – alkoholos befolyásoltsága és az eseménysor alatti pszichikai állapota téma a perben, és a nyilvános ítéletben is ezért írnak róla.

A vádlottak közül volt olyan, aki az után élt vissza a lány állapotával, hogy elsőként a lány közelítette meg őt, és olyan is volt, akivel ketten csókolóztak, mielőtt további szexuáils cselekményekbe kezdtek. A hatósági eljárás során az nyert bizonyítást, hogy e zek során az a valódi akarata, hogy nem szeretne szexuális érintkezésben részt venni, a sajátos pszichikai-mentális állapota miatt már nem volt felismerhető a kommunikációjában.

Az ítélet lényege, hogy a vádlottaknak a lány viselkedéséből tudniuk kellett volna, hogy az első szexuális érintkezés az akarata ellenére jött létre, ahogy azt is, hogy egyértelmű beleegyezés nélkül a szexuális érintkezés szexuális erőszaknak számít – akkor is, ha a lány akár látszólag részt vesz a szexuális cselekményben.

Emellett a kormánymédia cikkeiben hol azt írják, hogy a DNS-minták a sértett “ nemi szervéből”, hol azt, hogy a „ testéről” származnak, ezt azonban elsődleges források éppen az áldozat védelme miatt nem részletezik. Megbízható forrásból nem tudhatjuk, hogy ezek a DNS-minták milyen természetűek, honnan származnak, hol találták őket. Annyit közölt róluk a bíróság, hogy ezeknek az egyezése azonosította a vádlottakat.

A magyar cikkek arról is írtak, hogy a vádlottak egyáltalán nem bánták meg tettüket, és a bizonyítékok, vagyis a DNS-minták ellenére tagadták a vádakat. Ehhez képest a vádlottak nem tagadták, hogy a szexuális cselekmény történt, azt tagadták, hogy az a lány akarata ellenére történt volna, és erre nézve a DNS-minta értelemszerűen nem bizonyíték. Ezt külön kiemeli a bíróság is.

Ugyanakkor tény: 6 elítélt fellebbezett, és a bíró általánosan azt nyilatkozta róluk, nagyrészt nem értették meg tettük súlyát, de van, akinél látszott pozitív változás az ítéletig a jellemében.

A kormánymédia cikkei következetesen 14 vagy 15 éves lányról, kislányról, illetve férfiakról, felnőtt férfiakról írnak, és összemossák az elkövetés és a 3 évvel későbbi ítélet idejét.

A 15 éves lányt következeten lánynak, a 16-19 évesekből álló fiúk/fiatalok csoportját viszont jellemzően férfiak bandájának nevezik. Az életkornak a büntetések kiszabása szempontjából is kiemelt jelentősége van. A német igazságszolgáltatás fiatal –14 és 21 év közötti – áldozatok és elkövetők esetén külön fiatalokra specializálódott, eltérő eljárásrendet követő fiatalkorúak bíróságán tárgyalta az esetet. Az elkövetők fiatalkorúakként lettek megvádolva és elítélve.

A magyar cikkek azt írják, hogy a bíróság nem ítélte el a vádlottakat, megúszták a börtönt, hogy „ Németországban a csoportos nemi erőszakért felfüggesztett jár”. Elhallgatják azt, hogy az ítélet fiatalkorúak bíróságán született, és nem is „ csoportosan elkövetett szexuális erőszak” miatt, hanem azért, mert egyesével kihasználták a sértett kifejezőképességének részleges hiányát, illetve nem kértek kellő körültekintéssel egyértelmű beleegyezést.

A német igazságszolgáltatásban a fiatalkorúak bírósága biztosítja azt, hogy a kiskorú/fiatal érintetteket kevésbé terhelje tovább maga az eljárás. Ebben a rendszerben az elképzelés szerint a fiatal elkövetők esetében az enyhébb – kevésbé megtorló jellegű – ítéletek hatékonyabbak a bűnismétlés megelőzésében. Ezek a bíróságok emiatt ritkán, az ítéletek 2 százalékában alkalmaznak tényleges letöltendő szabadságvesztést.

A kormánymédia cikkei szerint az ítélet hatalmas felháborodást és botrányt okozott a német társadalomban – ezt nem lehet cáfolni vagy megerősíteni. Az látszik viszont, hogy a per intenzíven foglalkoztatta a német nyilvánosságot, és az is, hogy voltak csoportok, amelyek az ítéletet felháborítóan enyhének találták. Ilyen csoportok nemcsak az elítéltek személyes adatait hozták nyilvánosságra, hanem a bírónőt a „ késelő-erőszakoló” „migránsok” támogatójának-felmentőjének kiáltották ki, egyes fórumokon a megerőszakolását is felvetették. Ebben az időszakban a rendőrség kiemelt figyelemben részesítette az otthonát.

„ Migráns” háttér

A közmédia cikke egyszerűen migránsokként hivatkozik az elkövetőkre, a Vasárnap.hu azt írja, egyikük sem volt német állampolgár, a Mandiner szerint a férfiak közül öten német útlevéllel rendelkeztek, a többiek nem voltak német állampolgárok: az “ erőszaktevők között volt egy lengyel, egy egyiptomi, egy líbiai, egy kuvaiti, egy iráni, egy örmény, egy afgán, egy szíriai és egy montenegrói”. A közmédia “ iráni” elítéltről írt.

Ehhez képest a vádlottak és elkövetők lehetséges bevándorló hátteréről, állampolgárságáról, státuszukról, Németországban tartózkodásuk céljáról a német hatóságok nem közöltek információt. Ezért a fenti állításokat nem tudjuk ellenőrizni, ebben a formában közelebbi forrás nélküli sajtóinformációknak tekinthetők. (Ettől még lehetnek igazak is, de félreértésre adhat okot, ha a hivatalos információkat jelöletlenül keveri egy sajtótermék a nem megerősített értesülésekkel – mint ahogy tette ezt például a magyar közmédia.)

A statisztikák ördögi köre

A „ migránsbűnözés” és ezen belül a „ migránsok által elkövetett csoportos nemi erőszak” a bevándorlást ellenző jobboldali és szélsőjobboldal politikai erők, főként a AfD (Alternative fur Deutschland) visszatérő témája a multikulturális és heterogén Németországban. A lényegesen kevésbé multikulturális és heterogén Magyarországon a Fidesz közel tíz éve folytat intenzív bevándorlásellenes kampányt, nem ritkán hamis adatokra és félrevezető információkra alapozva. Orbán előszeretettel riogat erőszakos, nagy számban érkező migránsokkal, ahogy Rétvári Bence akkor is migránsokat látott a bűnügyi statisztikákban, ha nincs róluk szó.

A stadtparki szexuális erőszak incidens eltorzítot és félrevezető magyar médiatálalása illeszkedik a magyar kormánypárt politikai szándékaihoz, ahogy a Bild és a Junge Freihreit anyagai az AfD bevándorlásellenes agendájába (A Junge Freihreit széljobbra tolódásáról és a menekültkérdés átpolitizálásáról a német szélsőjobboldalon nemrég jelent meg egy kvantitív alapú tartalomelemzéses tanulmány ).

Ennek az agendának egyik alaptézise, hogy a menekültek, bevándorlók, második generációs bevándorlók több bűncselekményt követnek el, mint a nem bevándorlók – még hozzá kulturális, neveltetésbeli, világnézeti okok miatt. Éppen ezért kell Európának megállítania a bevándorlást. A szexuális jellegű bűncselekményekben mindez példátlanul összesűrűsödik, és az erre fogékonyak megdönthetetlen bizonyítékot látnak bennük a fenti nem bizonyított narratívára.

Árulkodó eset, hogy az Afd egyik politikusát éppen azért ítélték el nemrég Németországban, mert konkrét menekült csoportokkal azonosított kriminológiai statisztikákat: azt vetette fel a közösségi médiában, hogy egy menekült csoport befogadásával a szexuális erőszak bűncselekmények is megérkeznek Hamburgba. Az esetről a magyar kormánysajtó eltorzítva, félrevezető módon számolt be , amikor azt állította, hogy „ a német demokráciában a valóság bemutatás miatt ítéltek el egy AfD-s politikust”.

Semmilyen statisztikát nem lehet ilyen módon ráolvasni konkrét embercsoportokra, és az sem tekinthető bizonyított ténynek, hogy a bűnügyi statisztikák és a migráció között ok-okozati kapcsolat lenne. Ez egy gyakori csúsztatás, amiből gyakran olyan félrevezető hírek keletkeznek , hogy a migráció a csoportos szexuális bántalmazás esetek robbanásához vezetett, vagy hogy Németország a migráció miatt szexuális erőszak problémával küzd.

De mi igaz abból, hogy – bevándorlás ide vagy oda –, több a szexuális erőszak Németországban? A hivatalos rendőrségi statisztikák szerint a szexuális erőszak és szexuális zaklatás esetek száma 2013 és 2023 között valóban emelkedett Németországban, ahogy az is kiolvasható más statisztikákból, hogy a berlini több gyanúsítottas szexuális erőszak ügyeknél a vádlottak mintegy fele nem német állampolgár.

A hivatalos statisztikákból tudható az is, hogy a szexuális önrendelkezést sértő bűncselekmények között 2-9 százalékot tesz ki a minimum egy menekült státuszú – menekült státuszért folyamodók, időszakos tartózkodási engedélyesek, illegálisan az országban tartózkodók, és kvóta alapon érkezett menekültek együtt véve – elkövetővel regisztrált esetek száma a 2012 és 2016 közötti időszakban. Igaz, a trend emelkedő volt.

Mindebből nem következik, hogy a statisztikában látható esetszámemelkedés a migrációnak tudható be. Ráadásul a metoo és a definíciós-jogszabályi változások 2015-2016 óta jelentősen csökkenthették a látenciát. Könnyen lehet, de nem bizonyított, hogy az esetszámnövekedés éppen az új szabályozás hatékonyságát mutatja. Ahogy az sem bizonyított állítás, hogy a növekedésnek semmi köze sincs a migrációhoz.

Érdekes a svéd példa: a Reuters az 1990 és 2011 között jelentősen emelkedő svéd szexuális visszaéléses statisztikákat ellenőrizve arra a következtetésre jutott, hogy az emelkedés oka a hatékonyabb igazságszolgáltatás, és nem a több eset lehet. Ezért van az, hogy az ezer főre vetített szexuális erőszak esetek számát tekintve 2021-es adatok alapján Svédország az elsők között szerepel a világon. Németország nincs az első harmadban.

Az EU-s szexuális erőszak statisztikák és a migráció kapcsolatát már a Megafonos Bohár Dániel is félrevezető módon terjesztette, állításait külön cikkben ellenőriztük korábban.

Tanulságos még a Der Spiegel tényellenőrzése 2018-ból, amikor az újságírók az AfD-közeli nyilvánosságban és alternatív közösségi adatbázisokban – például a már nem létező rapefugees.net – összegyűjtött szexuális erőszak eseteket ellenőrizték közelebbről. Ez a gyűjtemény “ a migránsokkal jön a szexuális erőszak” állítást volt hivatott alátámasztani. Az újságírók arra jutottak, hogy ezek a felületek többszörösen eltorzítják az esetek számát és súlyosságát, például megerőszakolási kísérletként írnak le egy fogdosásos szexuális határátlépést, és ellenőrizhetetlen, félrevezető beszámolók alapján dolgoznak.

Borítóképhez felhasznált kép forrása: MARCUS BRANDT / POOL-DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP