Azt sem tudni, miből számolta ki a miniszter, hogy a “baloldali kormányok” 2002 és 2010 között ugyanannyit költöttek kommunikációra, mint a NER az első 8 évében. Két állítást ellenőriztünk Rogán Antal 444-nek adott interjújából.

Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát irányító miniszter évek óta kerüli a független sajtót és a szélesebb nyilvánosságot, de most a 444-nek hosszú interjút adott. A miniszternek központi szerepe van a kormányzati kommunikáció alakításában, a Kabinetirodához fűződik a kormány összes ismert kommunikációs kampánya, a Soros Györgyöt, Brüsszelt, vagy az Oroszország elleni európai uniós szankciókat támadó kék plakátos kampánytól egészen az idei EP-választáshoz bevetett “STOP HÁBORÚ” kampányig. Az interjúban sok szó esett erről a feladatkörről, a 444 pedig a beszélgetés egy pontján arról kérdezte Rogánt, miért látja indokoltnak a kormány, hogy nemzetgazdasági szinten is kiemelkedő összegeket költsön pusztán kommunikációra.

Ekkor két fontos tényállítást tesz Rogán a konkrét tényállításokban egyébként nem bővelkedő interjúban:

Ezt a két állítást vizsgáltuk meg közelebbről, és a következőkre jutottunk.

Sok, de nem ugyanannyi

A baloldali kormányok és az Orbán-kormányok kommunikációs költéseit összehasonlító állítás így hangzott az interjúban:

“444: Jó, ha elfogadjuk, hogy ez így van, 700 milliárd forint is rengeteg pénz, vannak olyan stratégiai ágazatok, ahol ez óriási segítség lenne.

Rogán: Ezek a számok szerintem nem szokatlanok. Ugyan az első 8 évre vetettük össze, és nem néztem meg azóta, de 2010 és 2018 között, ha figyelembe vesszük a jelen értéket, akkor mi nem költöttünk többet kommunikációra, mint 2002 és 2010 között az előző, baloldal kormányok. Ugyanannyit költöttünk, mint a baloldali kormányok.

444: 700 milliárd forintot költöttek a baloldali kormányok?

Rogán: Nem, még egyszer mondom, ott 8 évet vetettünk össze 8 évvel. Szerintem a mi rendszerünk átláthatóbb, mert azáltal, hogy ezeket a beszerzéseket központosítottuk, ezáltal látható, hogy a kormány minden egyes szerve mennyit költ erre. Mert a minisztériumok is benne vannak. Az állami vállalatok többségének a költései is benne vannak. Világosan látható.”

Mivel olyan számítást, kutatást nem találtunk, ami a jelzett időszakokra nézve összeszámolta és összevetette volna az állami kommunikációs költéseket, megkérdeztük a Miniszterelnöki Kabinetirodát, hogy milyen összevetésre hivatkozik a miniszter. (Rogán többes szám első személyben beszél, tehát elképzelhető, hogy egy belső minisztériumi anyagról van szó.) Cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz kérdéseinkre. Amint megkapjuk az összehasonlítás alapjául szolgáló adatokat, bemutatjuk azokat.

A 2006-2018 közötti időszak állami reklámköltéseit viszont 2019-ben a Mérték Médiaelemző Műhely elemezte a londoni székhelyű, nemzetközi piackutató céghez tartozó Kantar Media adatbázisa alapján. Ez a médiumok hivatalosan közzétett listaáraiból és az értékesített reklámfelületből számítja a költéseket. Az adatbázis alapján a baloldali kormányzás utolsó 4 évét (2006-2010) össze tudjuk vetni az első és a második Orbán-kormányok 4-4 évével ebből a szempontból, ami az arányok érzékeltetésére alkalmas lehet, még úgy is, hogy a rendelkezésre álló adatbázisban nem szerepel minden egyes médium.

A számítás szerint

költött listaáras formában reklámra-kommunikációra, inflációs kiigazítás nélkül.

Ha az inflációval kiigazítjuk a számokat, arra jutunk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány nagyjából akkora összeget költött, mint a második Orbán-kormány. A harmadik Orbán-kormány viszont lényegesen többet. Az adatsorból éppen az látszik, hogy az NKOH 2014-es létrehozása után, 2015-től kezdve nőttek meg számottevően az évi költések, és ez a növekedés bőven meghaladja az inflációt.

A 2006 és 2010 közötti 5 év alapján számítva a baloldali kormányok éves átlagos listaáras reklámköltése mintegy 19 milliárd forint volt, 2018-as értékre igazítva külön minden évet és úgy átlagolva pedig 31,1 mililárd. Az Orbán-kormányok 8 éve (2011-2018) alapján az átlag mintegy évi 47 milliárd forint, 2018-as értékre igazítva az éveket, az inflációt kiküszöbölve az átlagos évi költés 49,6 milliárd. A különböző számú évekből történő átlagolás miatt a számítás némileg torzít, de a KSH hivatalos évi inflációs értékeiből számított kumulált inflációval számolva a 2018-as értékre történő kiigazítás után az átlagos évi költésben jelentős a különbség, több mint 60 százalék.

Ahogy arra a Mérték elemzése is felhívta a figyelmet, ebből következik az is, hogy a magyar médiában megnőtt az állami hirdetéseknek való kitettség: 2018-ra már a hírmédiumok 40 százaléka volt olyan médiacég, aminél az árbevétel legalább harmada állami forrásból származott. Korábban az ilyen médiumok aránya ennek a töredéke volt.

Az is egyértelmű következmény, hogy a nagy állami hirdetők, mint például a Magyar Villamos Művek, a Miniszterelnöki Hivatal, a Szerencsejáték Zrt., vagy a Magyar Turisztikai Ügynökség hirdetési gyakorlata megváltozott: a baloldali kormányok évei alatt a kormányközeli érdekcsoportokhoz 6-63 százalék közötti arányban áramlottak a pénzek, míg az Orbán-kormányok alatt ugyanezek a szervek már 36-89 százalékban hirdettek kormányközeli szereplőknél.

Plakátkampány a konzultáció eredményéről Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

Hány száz milliárd?

A másik vizsgált állítás az interjúban a következőképpen merült fel.

“Az elmúlt 9 évben, amióta ön ebben a pozícióban van, azóta 1360 milliárd forint értékben kötött szerződéseket ez a minisztérium, illetve az alatta működő Nemzeti Kommunikációs Hivatal különböző kommunikációs és rendezvényszervezési feladatokra (...) Óriási összeg, milyen előnye származik a magyar állampolgároknak abból, hogy egy minisztérium ennyi pénzt kommunikációra költ?” - tette fel a kérdést (18:11-nél) a 444 újságírója.

Rogán Antal válaszadás helyett azonban a kérdésben elhangzó állítást vonta kétségbe. “Én ezt a számot először is vitatom” - felelte. Szerinte ugyanis az újságírók “rossz struktúrában” adták össze a szerződésekben szereplő összegeket. A valódi kommunikációra és rendezvényszervezésre elköltött összeg Rogán szerint “körülbelül a fele” annak az 1360 milliárdos összegnek, amely elhangzott a 444 kérdésében.

A miniszter az interjúban arról is beszél, szerinte mi okozza a számolási hibát: az újságírók “nem teljesen értik azt a rendszert”, amivel a minisztérium dolgozik, és a keretközbeszerzések összegéhez még hibásan hozzáadják az adott kereten belül lehívott részösszegeket (az 50 milliós keretszerződésen belül lehívott 3 milliárdos keretből így lesz 53 milliárdos költés).

A kérdésben szereplő szám a G7.hu február 19-i cikkéből származik. A lap az NKOH eddigi működése során keletkezett, a közbeszerzési adattárból letöltött szerződéseket összegezte: 8 év alatt 1360 milliárd forint értékben kötöttek szerződést kommunikációs és rendezvényszervezési feladatokra. Csakhogy a cikk arra is felhívta a figyelmet, hogy ezeknek a szerződéseknek az összértéke nem feltétlenül egyenlő a ténylegesen utólag kifizetett összeggel, de mivel ezek követhetetlenek, a lap a különböző szerződésekben biztosított értéket számolta össze. Ennek ellenére a médiában már tényleges költésként terjedt el ez a szám, az NKOH pedig, kihasználva az adatközlési rendszerének hézagait, azóta fenntartja ezt a számháborút.

A probléma gyökere az, hogy az NKOH sajátos működése miatt a költéseket jóformán lehetetlen pontosan követni. A gigaösszegű, több évre vonatkozó keretmegállapodásokból és egyedi keretszerződésekkel, illetve úgynevezett írásbeli eljárásban lehet a már lekötött összegeket lehívni. De az előre meghatározott keretösszegnél végül kevesebbet vagy többet is el lehet költeni ugyanannak a közbeszerzési eljárásnak a részeként: a kikötés annyi, hogy az összegek 70 százalék mindenképpen le kell hívni, de ezt is 10-15 százalékkal módosíthatják útközben. Ráadásul az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerből letöltött anyagokból nem lehet hatékonyan kiszűrni a duplikációkat, vagyis a keretmegállapodásokat és egyedi keretszerződéseket/szerződéseket elkülöníteni egymástól, illetve megtalálni az összetartozó, egymással átfedő keretmegállapodásokat és egyedi szerződéseket.

Korábban egy konkrét példán, az óriásplakátos “a magyarok 97 százaléka nemet mondott a szankciókra” kampánynál ezt a rendszert közelebbről is megvizsgálta a Lakmusz. A különböző kerettenderek és a feladatok homályos megfogalmazása miatt a közbeszerzési és minisztériumi adatokból annyit lehetett megerősíteni, hogy a kampány egy 11,8 milliárd keretből futhatott. De az, hogy konkrétan melyik megbízás volt az és mennyibe került, nem volt kideríthető. Ezért akkor nyilvános adatigénylést adtunk be a minisztériumhoz. Ezt nem teljesítették, de betekintést engedtek a több száz oldalas médiatervekbe a Minisztériumban, így derült ki, hogy a szóban forgó kampányra legalább 5 milliárd forintot költöttek.

Így az 1360 milliárd forintos összegben lehetnek duplán, egyszer a nagy keretmegállapodás és még egyszer egy egyedi keretszerződés során számolt forintok. De ez eleve egy olyan számítás volt, ami éppen a kormányzat kommunikációs költéseinek nagyságrendjére és a rendszer átláthatatlanságára hívta fel a figyelmet.

A februári cikk megjelenése után az NKOH közleményben állította, hogy a tényleges költés összege az 1360 milliárd “töredéke”. Rogán a 444-nek adott interjúban ezt némileg tompította arra, hogy “a fele”, és a Financial Times később megjelent cikkében is a nagyjából 700 milliárd forintnak megfelelő 1,8 milliárd eurós összeg hangzik el a minisztertől .

Ezt a számháborút a tényleges költésre vonatkozó összes megrendelések alapján lehetne eldönteni, ehhez viszont nem elég transzparens az NKOH adatközlési rendszere.

Pontosan a fenti problémára hivatkozva tett hasonló állítást egyébként az a szakmai munkacsoport, ami a magyar kormány EU felé tett vállalását teljesítve értékelte a magyar közbeszerzések hatékonyságát. A – Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Közbeszerzési Felügyeletért Felelős Helyettes Államtitkárság 2024. Februári dokumentuma szerint – munkacsoport a 2023-as adatokat vizsgálva arra jutott: az NKOH feltűnően alacsony szerződésszámát magyarázhatja az a gyakorlat, hogy a beszerzési igényeket egyedi keretmegállapodásokból valósítják meg, de az ezek alapján létrejött egyedi szerződések, a közvetlen megrendelések száma nem ismert.

Tehát a fenti okokból jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy megfelel-e az igazságnak a miniszter azon állítása, hogy a hivatal tényleges összköltése körülbelül 620-700 milliárd forint volt. A fent leírtak alapján pedig kifejezetten átláthatónak sem lehet nevezni az NKOH központosított közbeszerzési rendszerét.

Nincs transzparencia, nincs verseny

A tényleges NKOH-költésekről árulkodó lehet a leggyakrabban megbízott cégek árbevételének áttekintése. Az NKOH első éveiben ezek Kuna Tibor és Csetényi Csaba cégei voltak, 2018-tól azonban Balásy Gyula cégei lényegében monopolhelyzetben húzták be egymás után a megbízásokat. A 3 cégcsoport árbevételei a következőképpen alakultak 2014 és 2022 között a Céginformációs Szolgálat hivatalos cégadataiból kigyűjtött adatok alapján.

Az NKOH nem kizárólag velük szerződött, és kisebb mértékben a cégeknek is lehettek máshonnan bevételeik. De csak a 3 különösen sikeresen közbeszerző kommunikációs cégcsoport a 9 év alatt több mint 500 milliárd forintos árbevételt termelt.

Mindenesetre attól függetlenül, hogy ez az összeg pontosan mennyire magas, az biztosan állítható, hogy

A 2015-2024 között megkötött szerződések értékének háromnegyede köthető Balásy Gyula cégeihez, amelyek így lényegében egyeduralkodók ebben a hatalmas szegmensben. A G7 számítása szerint a tenderek háromnegyedét behúzó Balásy-cégcsoport 10 év alatt többszázszoros árbevételt produkált. A cégcsoport az iparági szereplők –az ügynökségi toplistákon szereplő 9 legnagyobb konkurens – átlagánál magasabb profitrátával dolgozik, a bevételeiből durván kétszer annyi marad meg nyereségként, mint ami a szegmensben szokásosnak tekinthető.

____

A cikkhez a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos témákban szakmai segítséget nyújtott Zeisler Judit a Transparency International Hungary projektmenedzsere.

Címlapi kép: Kristóf Balázs/444