Mit kockáztat egy újságíró, aki harcba száll a mindent elárasztó kormánypropagandával? Van-e értelme küzdeni a dezinformáció ellen egy végletekig megosztott társadalomban? Ismerős kérdések és egy tévés műsorvezető története – Indiából.

Vinay Shukla díjnyertes dokumentumfilmje, az Amíg még nézhetjük (While We Watched) az NDTV (New Delhi Television) indiai hírcsatorna egykori szerkesztő-műsorvezetője, Ravish Kumar történetén keresztül mutatja be, hogyan lehetetlenítette el 2014-es hatalomra kerülése után a hindu fundamentalista Narendra Modi és kormánya a független sajtó működését.

2019-es indiai választásokon a Modi vezette Indiai Néppárt (Bháratíja Dzsanata Párt, BJP) megismételve 2014-es győzelmét, abszolút többséget szerzett a parlamentben. A BJP és a Nemzeti Demokratikus Szövetség koalíciója kétharmados többséggel irányítja az országot.

Ez alatt az idő alatt a nyilvánosságot is radikálisan átformálták: a kormánypárti propagandacsatornák nyíltan dicsőítik Modi elnököt és a kormányzó erőket, a muszlim kisebbség valamint az “antinacionalistának” bélyegzett ellenzéki aktivisták és a független sajtó munkatársai ellen uszítanak. Ebben a közegben bárki pillanatok alatt közellenséggé válhat, aki nyíltan kritizálja a kormányt vagy az ország hindu vezetőit.

Shukla filmje megmutatja, hogy mindeközben hogyan szűkülnek a független, objektív tájékoztásra törekvő, a konstruktív vitának teret adó sajtóorgánumok lehetőségei. Az NDTV-t is különböző módszerekkel támadták: a csatornát üzemeltető tévétársaság nem vehetett fel kölcsönöket, de olyan is volt, hogy elérhetetlenné tették az adásukat a kábelszolgáltatóknál. Mindez a nézőszám folyamatosan csökkenését eredményezte. 2019-re a nacionalista propagandamédia pedig letarolta a nyilvánosságot, és ezzel a valóságot is uralják. A film egyik jelenetében egy Modi-párti tévés elmondja, hogy a hitelesség egyetlen mérőszáma a nézettség, ebben pedig toronymagasan vezetnek a propagandaműsorok.

Bizonyos szempontból az Amíg még nézhetjük a lehetetlenre vállalkozik: a 2019-es választásokat megelőző és az azt követő hónapok eseményeit akarja másfél órába sűríteni. Hogy ez a vállalkozás végül nem fullad kudarcba, abban nemcsak a rendezőnek, hanem a főszereplő Ravish Kumarnak is óriási szerepe van.

Pedig a szerkesztő-műsorvezető első pillantásra nem tűnik karizmatikus sztárújságírónak, inkább a mindennapos küzdelmekben felőrlődött, kiégett ember benyomását kelti. Talán éppen ezért könnyű Kumar történetéhez kapcsolódni. Nincs benne semmi hősies, nem harcos oknyomozó, egyszerűen nem tudja másként végezni a munkáját. Aminek amúgy a megszállottja: a forgatást is csak azzal a kikötéssel vállalta, ha nem zavarják a napi teendőiben. A rendező és munkatársai két éven át minden nap elkísérték a férfit az NDTV szerkesztőségébe, és a férfi az otthonába is beengedte a stábot.

Mindez akkor tűnik igazán döbbenetesnek, ha tudjuk, milyen veszélynek vannak kitéve Indiában a kormánykritikus, független sajtó újságírói. Elég csak a Gauri Lankesh elleni 2017-es merényletre gondolni, amikor hindu nacionalisták bangalore-i otthona előtt lőtték agyon az újságírónőt. A felhergelt hindutvák (hindu nacionalisták) Kumart is rendszeresen zaklatták. A helyzet akkor durvult végleg, amikor egy az “antinacionalistákról” összeállított feketelistát – nevekkel, telefonszámokkal – megosztottak a twitteren. A film egyik legmegdöbbentőbb és legszebb jelenete, amikor Kumar hosszú órákon át próbál beszélgetni az őt fenyegető névetlen telefonálókkal, és az egyiküket megpróbálja rávenni, hogy énekeljék el együtt a himnuszt.

Ravish Kumar (forrás: BIDF)

Az Amíg még nézhetjük elején rögtön az események sűrűjébe csöppenünk: Kumart először egy romos irodaházban látjuk, a következő jelenetben már a stúdióban ül, feszülten koncentrál a műsorkezdés előtti pillanatokban. Nemsokára azonban megértjük, hogy ez látszólagos csend és nyugalom valójában a hurrikán szeme, hogy aztán minket is magával rántson az örvény, ami a propagandamédiával szélmalomharcot vívó Kumart beszippantotta.

Kumar konoksága, elhivatottsága és megingathatatlan szakmai ethosza sokáig egyben tudja tartani a szerkesztőséget, a munkájuk azonban fokozatosan ellehetetlenül, egyre kevesebben tartanak ki a kompromisszumokat nem ismerő műsorvezető mellett. A film egyik visszatérő motívumát is a felmondásokhoz kapcsolódó “szertartás” adja: minden alkalommal, amikor egy távozó munkatársuktól búcsúztatnak, a szerkesztőség tagjai kedélyesen tortáznak egyet. Eleinte papírtányér is jár, az utolsó alkalommal azonban már csak egy A/4-es lapra porciózzák ki a tortaszeletet Kumarnak, aki rezignáltan, szomorú félmosollyal arcán majszolja a süteményt.

A rövid jelenetekből álló, mozaikos szerkezetű film a főszereplő belső küzdelmeire fókuszál. A tét végig az, hogy Kumar hogyan tudja megőrizni szakmai integritását ebben a közegben, ahol egyre nehezebb hiteles információhoz jutni, miközben mindent elöntenek az álhírek és az állami dezinformáció. Lehet-e objektíven tudósítani egy ilyen végletekig megosztott társadalmi közegben és nyilvánosságban, ahol maga a tudósító is személyesen érintett? Lehet-e egyáltalán ilyen körülmények között ellenőrizni a tényeket, vagy a szélsőséges vélemények áradta elsöpör mindent? Bekapcsol-e az öncenzúra, ha munkatársainkat vagy a családunkat veszélyeztetjük?

Bár a rendező érezhetően szimpatizál filmjének főszereplőjével, Ravish Kumarból mégsem tud hőst faragni. Kumar ugyanis nem akar ennek a történetnek a hőse lenni. Kumar egyszerűen csak képtelen kompromisszumot kötni, az igazságérzete erősebb a félelmeinél. A film egyik jelenetében még azokat is simán kiosztja, akik Modiban csalódva hozzá fordulnak segítségért. Mindig kimondja, amit gondol, még akkor is, ha tudni lehet, hogy ezzel veszélybe sodorja magát, a munkatársait, vagy a családját. Sosem cselekszik indulatból, egyszerűen csak képtelen elhallgatni az igazságot.

Kumarból a propagandamédia ellenséget kreál, antinacionalistának, hazaárulónak, kommunistának kiáltják ki – ezek ellen a vádak ellen pedig hiába próbál védekezni. Indiában a jó “nacionalisták” állnak szemben a gonosz “antinacionalistákkal”. A 2019-es választások előtt szinte borítékolható volt, hogy ezt az ellentétet a végletekig fogja szítani a kormánypárti média, ezzel is hozzásegítve Modit az újabb fényes győzelemhez. Ilyen körülmények között próbált hiteles tájékoztatást nyújtani az NDTV szerkesztősége.

Ravish Kumar (forrás: BIDF)

Az Amíg még nézhetjük nemcsak Ravish Kumar és az indiai független média szomorú története, hanem a populizmusé is: az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet a demokrácia díszleteit megőrizve, totális médiakontrollal kiépíteni és megszilárdítani a politikai hatalmat.

Kumar a 2019-es választások előtt egy szeméttel borított nyomortelepen készített interjút a helybeliekkel, aztán munkanélküliekkel beszélgetett, akik szerint a nemzetbiztonság előrébb való, mint hogy van-e munkájuk. Ez a két példa is jól illusztrálja, milyen tökéletesen működik a Modi-párti média: az embereket a mindennapi valóság, a saját tapasztalatuk sem tántorítja el azoktól a lózungoktól, amiket a hírműsornak álcázott propaganda beléjük sulykolt. Ezen a ponton vonja le a szomorú konklúziót a riporter: “A nacionalizmus édes illata elnyomja a valóság keserű bűzét”. Egy olyan országban fájdalmasan hangzik ez a mondat, ahol az emberek már csak számok a nézettségi mutatókban.

Bár Ravish Kumar története a filmben pozitív felhanggal ér véget (megkapja az ázsiai Nobel-békedíjnak is nevezett Ramon Magsaysay díjat ), akésőbbi történések szomorúbb képet mutatnak: 2022-ben az egyik leggazdagabb indiai, Gautam Adani felvásárolta az NDTV tulajdonló céget . Adani korábban azt állította, hogy nincsen kapcsolata az indiai elnökkel, hihetetlen mértékű meggazdagodása azonban pont arra az időszakra esett, amikor Narendra Modi politikai karrierje felívelt. A Reuters azt is kiderítette, hogy Modi, mielőtt miniszterelnök lett, Adani magánrepülőgépeit használta.

A tévétársaság felvásárlása után Ravish Kumar és több ismert műsorvezetővel együtt felmondott. Így vág neki India az idei parlamenti választásoknak, amelyekről Kumar már nem az NDTV stúdiójából, hanem saját Youtube-csatornáján fog tudósítani.

Címlapi kép: BIDF