Az iráni forradalmat dokumentáló fiatalok ablakok mögé bújva rögzítik az erőszakot, hogy megmutassák a világnak a valóságot. De meg tudja-e még mutatni a kamera az igazságot? A Verzió Fesztiválon bemutatott két rövidfilm teljesen más helyzetben, de ugyanarra a kérdésre keresi a választ.
„Lehet-e forradalmat csinálni az ablak mögül?”
– kérdezi egy lágy női hang, miközben telefonjával az utcán történő agressziót, fegyverropogást és a golyók elől menekülő riadt embereket filmezi. Irán utcáin forradalom zajlik, az eseményeket dokumentáló több ezer embernek köszönhetően ezt bárki láthatja: képek, videók, livestreamek sokasága mutatja be, mi történik valójában az országban. A valójában itt fontos szó, az iráni rezsim álláspontja, a hivatalos narratíva ugyanis más, mint amit az emberek megélnek és okostelefonjuk kamerájával rögzítenek, bizonyítékokat gyűjtve, archívumot építve, történelmet írva, nem hagyva, hogy a történelmet valaki más – ráadásul hamisan – írja helyettük.
Az iráni Amin Pakparvar és Mehraneh Salimian 2026-os Emlékek egy ablakból című rövidfilmje a 2022-2023-as iráni tüntetésekről készült nyers felvételeket vegyíti személyes emlékeikkel. Az alig húsz perces film egy „videólevél” Shirin Alizadeht-hez, aki egy volt az utcán folyó erőszakot dokumentáló sok ezer ember közül. Egészen addig, amíg őt magát is lelőtték. A film ezt a megrázó felvételt is bemutatja: a fiatal nő az autójában ül, látja, hogy egy nőt lelőnek az utcán a rendőrök. A jelenetet veszi a telefonjával, majd kiabál a mögötte ülőnek, hogy tegyen ő is így: „Vedd fel!” („Film it!”). Majd a következő pillanatban kiesik a telefon a kezéből. Shirin tarkóját találja el egy golyó, nem sokkal később a kórházban meghal.
Ugyanazon a napon a rendező Salimian befejezi tanulmányait a művészeti iskolában és beteljesíti Shirin utolsó szavait: ajtók, ablakok, függönyök mögé bújva veszi fel, ahogy a sok ezer elégedetlen iráni az utcára vonul, dokumentálja, ahogy a rendőrség üti-veri őket, ahogy elvisznek embereket vagy lelövik őket. Lakása ablakából éjjelente filmezi az utcát, a csöndet, amit meg-megszakít a „Le a diktátorral!” kiáltás, de felveszi a többi ablakban felbukkanó embert is – azokat, akik forradalmat csinálnak, akár a függönyök mögül is.
Az Emlékek egy ablakból azt mutatja be, mekkora erő és felelősség van az emberek kezében akkor, amikor úgy döntenek, hogy nem fordítják el fejüket az igazságtalanságot és az erőszakot látva – inkább megmutatják az egész világnak.
Teljesen más környezetben, de hasonló kérdéseket boncolgat a svéd rendezőpáros, Axel Danielson és Maximilien Van Aertryck rövidfilmje, az Egy fantasztikus gép halála is. A film rövid történeti áttekintést nyújt a fantasztikus gépről, a kameráról: a Lumière-fivérektől az AI-generált képek sokaságáig, az első moziélménytől a pár másodperces TikTok-videókig.
A rendezők azt próbálják bemutatni, hogyan vált a kamera, ami eredetileg a valóság és a tények rögzítésének megkérdőjelezhetetlen eszköze volt, először a történetmesélés, majd a manipuláció eszközévé. Hogyan árasztottak el bennünket először a reklámok, majd az okostelefonoknak és a közösségi médiának köszönhetően az influenszertartalmak, és végül hogyan estünk áldozatul az algoritmusoknak és a mesterséges intelligenciának.
A film rövidsége leginkább csak azt engedi meg a rendezőknek, hogy ezeket a kérdéseket felvessék, példákat villantsanak fel és tömören bemutassák az elmúlt 130 év (mozgó)képes vívmányait, ám válaszokat nem adnak. Sem jövőképet. Nem tudni, merre tartunk, lesz-e visszafordulás vagy menetelünk tovább az AI-képek erdejében.
Így joggal érezheti magát egyedül hagyva a néző a film végén, ezernyi kérdéssel és kétséggel a fejében. Médiaműveltségi előadások kiindulópontjának és vitaindítónak alkalmas lehet ez a negyedóra, de válaszokat, megoldásokat és megnyugvást semmiképp ne várjunk a filmtől.
Emlékek egy ablakból, 19 perc, Amerikai Egyesült Államok, Irán, 2026. Rendezők: Amin Pakparvar, Mehraneh Salimian.
Egy fantasztikus gép halála, 17 perc, Svédország, 2025. Rendezők: Axel Danielson, Maximilien Van Aertryck.
A rövidfilmeket a 23. Verzió Fesztiválon vetítik. A vetítési időpontokról itt és itt tájékozódhatnak.
Laptársunk, a 444 a Verzió médiapartnere, a Verzió versenyprogramjában a 444 Bakpakk című filmje is szerepel, rendező: Fődi Kitti.
Címlapi kép: Verzió Fesztivál
A szerzőről

Fülöp Zsófia
2023 májusától a Lakmusz újságírója, korábban 9 évig a Magyar Narancsnál dolgozott, főként egészségügyről, szociális ügyekről és marginalizált csoportokról írt. Az oxfordi Reuters Institute ösztöndíjasaként a romák médiareprezentációját kutatta.
Kövess minket!
Ne maradj le egy anyagunkról sem, kövess minket máshol is!
Ajánlott cikkeink
Finn mintára fejlesztené a médiatudatosságot a Polyák-féle médiahatóság: ott már óvodáskorban kezdődik a felkészítés az AI veszélyeire
Egyre kifinomultabb módszerekkel próbálják leterhelni a tényellenőrző szerkesztőségeket

