„Megbízható adatok nélkül kormányozni olyan, mint műszerek nélkül repülni”
2026. november 16. 12:31
Kutatók egy csoportja már 2025 áprilisában felhívta a figyelmet arra, hogy valami nem stimmel a KSH szegénységre vonatkozó adataival. A hivatal azóta revíziót hajtott végre, a kutatók szerint viszont továbbra sincsenek rendben az adatok. Most a kormány beavatkozását kérik az ügyben.
Továbbra is megbízhatatlannak tartja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szegénységi adatait több magyar kutató, akik már két évvel ezelőtt rendellenességekről publikáltak, különös tekintettel a relatív jövedelmi szegénységben élők arányára. A kutatók nem találtak ésszerű magyarázatot a furcsaságokra, a KSH az ügyben ellentmondásosan kommunikál, és bár a hivatal 2025 júliusában revíziót hajtott végre bizonyos adatsorokon, azt nem teljeskörűen és nem átlátható módon tette.
Tátrai Annamária, az ELTE Társadalomtudományi Kar Statisztika Tanszékének adjunktusa Gábos Andrással, a TÁRKI vezető kutatójával 2023 óta a háttérben, 2025 áprilisa óta pedig nyilvánosan is harcol azért, hogy a KSH javítsa a hibákat a szegénységi adataiban, tegye elérhetővé a módszertanát és adjon magyarázatot a történtekre, de a kutatók továbbra sem elégedettek a hivatal lépéseivel.
November 5-én jelent meg a KSH A háztartások életszínvonala című kiadványa, benne az új, 2025-re vonatkozó szegénységi adatokkal. Tátrai ennek apropóján magyarázta el a Lakmusznak, milyen visszásságokat észleltek 2025 tavaszán, mit kezdett ezekkel még azon a nyáron a KSH, és miért kell szerintük továbbra is fenntartásokkal kezelni a hivatal új, korrigált számait.
Röviden: a korrekcióhoz használt módszertan teljes átláthatatlansága, és a frissített adatokban mutatkozó újabb furcsaságokat miatt.
Miért fontos ez az adat?
A szegénység komplex jelenség, a mérése is igen bonyolult, ám az Európai Unióban kidolgoztak egy egységes módszertant erre, az adatokat az EU-SILC kutatás rögzíti. Ebbe minden uniós tagállam jelenti a nemzeti adatokat, Magyarországon az adatszolgáltatást a KSH végzi.
A szegénység mérése három lábon áll: vannak adatok a relatív jövedelmi szegénységről, a súlyos anyagi és szociális deprivációról és az alacsony munkaintenzitásról. Ha ezek közül egy háztartás bármelyikben érintett, akkor az uniós indikátor szerint szegénység kockázatának kitettnek minősül.
A legfontosabb elem ezek közül a relatív jövedelmi szegénység. A statisztikusok minden évben meghatározzák az adott ország medián jövedelemhez viszonyított (relatív jövedelmi) szegénységi küszöbét: a küszöb alatti jövedelmi csoportok szegénynek minősülnek, a felette lévők nem.
Ezt a rendkívül fontos mérőszámot Magyarországon 2016 óta egyedül az EU-SILC rögzíti. A magyar háztartások jövedelmi helyzetéről egyedül ebből az adatforrásból kapunk pontos képet, ehhez pedig elengedhetetlenek a KSH adatai.
„Ezt az adatot sok helyen használják, nemzeti és uniós szinten is. Erre alapozzák a Nemzeti Felzárkózási Stratégiákat és az uniós stratégiákat is. Ha egy kormányzat evidencián alapuló szociálpolitikát akar csinálni, ezekből az adatokból kell kiindulnia, ahogy a meglévő szociálpolitikai intézkedéseket is ezek alapján tudja monitorozni”
– mondja Tátrai Annamária hozzátéve, hogy az elmúlt 3 évben 2600 nemzetközi publikációt számoltak össze a kollégáival, amik EU-SILC adatokon alapulnak.
Manipulációt sejtenek
Gábos Andrást és kutatótársait 2023-ban keresték meg az UNICEF, az ENSZ gyermekjogi szervezetének kutatói azzal, hogy nem értik, mi történt a magyar szegénységi adatokkal. Azt látták ugyanis, hogy a 2020-as ábrákon (amiken a 2019-es jövedelmi helyzetre vonatkozó adatok szerepelnek) közvetlenül a szegénységi küszöb fölött van egy „durva kicsúcsosodás, egy torony”, ami azt jelenti, hogy tömegesen tűntek el emberek és csúsztak át a szegénységi küszöb fölé. Ez a jelenség 2018 óta minden évben jelentkezett összekapcsolódva más, 2014-től jelen lévő problémákkal: a KSH ettől kezdve vélhetően a valóságosnál jobb szegénységi adatokat publikált, amire alapozva az Orbán-kormány évekig hangoztatta, hogy Magyarországon „a szegénység mértéke csökken.”
Mivel ez egybevágott a magyar kutatók korábbi gyanújával, ők is nekiálltak átnézni az adatsorokat és a mögöttük álló mikroadatokat. Ekkor tűnt fel nekik az is, hogy más probléma is van az adatokkal, ráadásul 2014 óta: a nettó-bruttó értékek inkonzisztensek, ami azt jelenti, hogy 2014 és 2021 között a vizsgált személyek 4-28 százaléka élt olyan háztartásban, aminek a nettó jövedelme több volt, mint a bruttó, vagyis az adatok szerint ezek a személyek nem fizettek adót, hanem kapták azt.
A 2020-as adatokban pedig arra a furcsaságra bukkantak, hogy az egy fős háztartások 14 százalékának forintra pontosan megegyezett az éves jövedelme, ráadásul ez a csoportosulás éppen a szegénységi küszöb fölött alakult ki. A tömeges, forintra pontos egyezések tovább erősítették a gyanút.
Tátrai szerint egyébként létezhetnek olyan kormányzati-politikai intézkedések, amik azt eredményezhetik, hogy egyik évről a másikra nagy tömegek kerülnek a szegénységi küszöb fölé. Ilyen lehet például, ha bevezetik az alapjövedelmet, ez azonban Magyarországon köztudottan nem történt meg. Ha pedig csak az egyfős háztartásokat néznénk, akkor a minimálbér jelentős emelkedése is indokolná a szegénységi küszöb felett kialakult „tornyot”, de a gyerekes háztartásoknál ez az egyéb juttatások miatt elképzelhetetlen.
A kutatók szisztematikusan végignézték az összes uniós tagállamot, de még csak hasonlóval sem találkoztak. Az, hogy pontosan mi történt, a KSH ellentmondásosan kommunikálta, arra hivatkozott, hogy egy módszertani fejlesztésnek köszönhető a változás a 2018-as adatoknál, aminek során a NAV és a Magyar Államkincstár (MÁK) bizonyos adatait is felhasználták.
A kutatók szerint ez azonban nem indokolja az óriási „torony” kialakulását, arra pedig végképp nem ad magyarázatot, hogy lehet bizonyos személyek nettó jövedelme magasabb, mint a bruttó. A kutatók a furcsaságok és a transzparencia hiánya miatt manipulációt sejtenek az adatok mögött.
A revízió sem segít
A KSH azt mondta, rendben vannak az adatai, 2025 júliusa és szeptembere között mégis revíziót hajtott végre a szegénységi adatokon, aminek köszönhetően eltűnt a szegénységi küszöb fölött feltornyosult adathalmozódás, és korrigálták a nettó-bruttó jövedelmek miatti képtelenséget is.
A kutatók szerint azonban újabb problémák keletkeztek. Tátrai Annamária a Lakmusznak arról beszélt, hogy bár a KSH szegénységi adatai 2014-től problémásak, csak 2019-től vizsgálták felül az adatokat.
Hogy pontosan milyen módszertannal végezték a revíziót, azt nem tudni, mert azt a KSH nem hozta nyilvánosságra.
„Amit állítottak, hogy a NAV, a MÁK és a Nyugdíjfolyósító adatait használták a revízió során és így módosították a számokat, az egyszerűen cáfolható az adattáblák alapján. A revízió utáni adatok nem felelnek meg a valóságnak”
– mondta Tátrai.
Az új adatokban a kutatók azt fedezték fel, hogy a revízió előtti és utáni számok bizonyos jövedelemforrásoknál egyszerűen fel lettek szorozva. A 2021-es adatokból például az látszott, hogy minden ellátott egységesen 31 százalékkal több munkanélküliségi ellátást kapott, mint a revízió előtti adatok szerint. A nyugdíjasoknál pedig több mint 600 embernek egységesen kilencszeresére nőtt a nyugdíja. Közben pedig új problémák is keletkeztek: 2022-re drasztikusan visszaesett a családtámogatások aránya, ami külső körülménnyel nem magyarázható, ilyen intézkedése az akkori kormánynak nem volt.
Az új, november 5-én publikált adatokról Tátrai egyelőre nem tud újat mondani, a részletes mikroadatokhoz kutatóként ugyanis majd csak december-január környékén férhet hozzá. Azt viszont biztosan állítja, hogy a tavalyi szám, amihez a jelenlegi adatot viszonyítják, nem valós, így a friss adatokat sem tartja megbízhatónak.
Továbbra sem prioritás
Idén nyáron öt szakmai szervezet (MTA Szociológiai Tudományos Bizottság, MTA Közgazdaság-tudományi Bizottság, MTA Emberi Erőforrások Gazdaságtana Tudományos Bizottság, Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület és a Magyar Szociológiai Társaság) közös állásfoglalásban kérte az adatok felülvizsgálatát és a „hibák keletkezési körülményeinek részletes feltárását”.
Tátrai szerint egyébként a teljes adatfelvételi folyamatot meg kellene újítani. Mivel ma már számos jövedelemtípusról megbízható adminisztratív adat áll rendelkezésre, a kérdőívet ésszerűsíteni lehetne: csak arra kellene rákérdezni, amiről nincs nyilvántartási adat, azt viszont úgy, hogy a válaszadók könnyen és pontosan tudjanak felelni. Példaként említi, hogy ha valakitől megkérdezik, összesen mennyi borravalót kapott egész évben, arra szinte lehetetlen pontos választ adni. Emellett szerinte elengedhetetlen, hogy a teljes folyamat – az adminisztratív adatok felhasználásától a végső számok előállításáig – átlátható legyen.
A kutató hozzátette: azt is javasolták a Pénzügyminisztériumnak, ami a KSH felügyeletét gyakorolja, hogy állítsanak fel vizsgálóbizottságot a kérdésben, ez azonban egyelőre nem történt meg.
Tátrai elmondta, volt „párbeszéd” a KSH adatait kritizáló kutatók és az új kormány között, a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársaival egyeztettek az ügyben, de a kutató úgy látja:
„Egyelőre nem élvez prioritást a kormányzati munkában a probléma kezelése. Pedig statisztika nélkül nincs modern állam. Megbízható adatok nélkül kormányozni olyan, mint műszerek nélkül repülni: lehet, hogy egy ideig megy, de nem tudjuk, merre tartunk.”
Címlapi kép: Arpad Kurucz / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP
A szerzőről

Fülöp Zsófia
2023 májusától a Lakmusz újságírója, korábban 9 évig a Magyar Narancsnál dolgozott, főként egészségügyről, szociális ügyekről és marginalizált csoportokról írt. Az oxfordi Reuters Institute ösztöndíjasaként a romák médiareprezentációját kutatta.
Kövess minket!
Ne maradj le egy anyagunkról sem, kövess minket máshol is!

