A válaszadók 43 százaléka ismer név szerint legalább egy megafonos tartalomgyártót, de csak a harmaduk tudja, hogy a kormánypárti Megafon fizeti a videókat. A legtöbben Apáti Bencét és Bohár Dánielt ismerik.

A Mérték Médiaelemző Műhely a 2024-es EP- és önkormányzati választás kampányidőszakában a két kutatást is végzett:

A kérdőíves kutatás eredményeiből kiderült, hogy az internetes tájékozódás széles körben elterjedt, a válaszadók fele használ online hírforrásokat. A válaszadók 48 százaléka legalább alkalmanként online beszélgetős műsorokon keresztül (youtube, podcast) tájékozódnak. Az is kiderült, hogy a válaszadók harmada legalább heti szinten kattint különböző digitális platformok (pl. Google, Facebook) algoritmusa által felkínált cikkekre.

Az internetes hírfogyasztók mindössze 45 százaléka állította, hogy csak megbízható forrásból tájékozódik a világhálón. 53 százalékuk nem figyel oda arra, hogy honnan tájékozódik, és a válaszadók nem igazán bíznak az interneten szembejövő információk igazságtartalmában.

Az internetes nyilvánosságot nagymértékben befolyásolja a Megafon-csoport, és a kutatók szerint “az egyik legvitatottabb és legmegosztóbb politikai kommunikációs eszközzé vált”. Így a kutatásban kérdéseket tettek fel a Megafon ismertségével és a válaszadók tudatosságával kapcsolatban is.

A válaszadók 43 százaléka ismeri legalább egy influenszer nevét, a legnépszerűbb szereplő (Apáti Bence) ismertsége 30 százalékos. A többi influenszernél a következőképp alakul az arány:

Fotó: Mérték Médiaelemző Műhely

A Megafont mint csoportot csak minden ötödik válaszadó ismeri. (Ez nem meglepő annak fényében, hogy a Megafon nem médiaszolgáltató, a márkaneve nem jelenik meg az elkészített tartalmak mellett, csak a hirdetés finanszírozójaként van jelen – jegyzik meg a kutatók). Azok körében, akik ismerik valamelyik influenszer vagy a Megafon nevét, a válaszadók harmada legalább heti szinten találkozik hozzájuk köthető videóval.

A Tisza pártra szavazók, a megyeszékhelyen élők és a diplomások találkoznak a legnagyobb arányban Megafon-tartalmakkal.

A felmérés szerint eléggé megosztó a videók megítélése. Azok közül, akik már láttak Megafon-videót,

Az a tény, hogy a Megafon a kormányoldalhoz áll közel, 76 százalékban ismert azok körében, akik találkoztak már a Megafon nevével. A Megafont ismerő válaszadók közel kétharmada nem tartja hitelesnek ezeket a tartalmakat.

Fotó: Mérték Médiaelemző Műhely

A fókuszcsoportos kutatás többek közt abba engedett betekintést, hogy a különböző pártpreferenciával rendelkező válaszadók milyen eltérően ítélik meg a médiát, a propagandát és a Megafont. során is végzett.

A kutatás során megállapították, hogy név szerint több ellenzéki szavazó ismeri a Megafont, mint kormánypárti. Az utóbbiak inkább egyes tartalomgyártókat ismernek névről, de nem feltétlen ismerik a szervezeti hátterüket.

A Megafonról az ellenzéki résztvevők alapvetően a következőket gondolják:

A kormánypárti kérdezettek tudnak azonosulni a Megafon-videók tartalmaival, maximum a videók stílusát kritizálták, de alapvetően pozitívan és elismerően nyilatkoztak a témában:

A két tábor ellentétesen viszonyult a videók (igazság)tartalmához. A kormánypárti válaszadók hitelesnek tartották a levetített videókat. Ezzel ellentétesen az ellenzéki résztvevők szerint a videók nem az igazságról szólnak, hanem a kormánypropagandát mondják vissza, ezt szerintük jelzi a témaválasztás, a szóhasználat, a túlzó, meggyőzőnek szánt hangvétel és a kiragadott tartalmak félremagyarázása.

Az ellenzéki és a kormánypárti csoportokban ugyanazok bizonyultak az ismertebb megafonos influenszereknek. Deák Dániel, Bohár Dániel és Dér Stefi neve általában felidéződött, a többiek neve nagyobb fejtörést okozott a válaszadóknak. Bohár Dánielt és Deák Dánielt sokszor együtt említik, a válaszadók saját bevallása szerint is nagyon nehéz megkülönböztetni őket.

A fókuszcsoportos kutatás nemcsak a Megafon esetében, hanem a teljes médiahelyzet megítélésben is tükrözte a magyar társadalom polarizáltságát. Ez jól tetten érhető abban, hogy a kormánypárti és az ellenzéki válaszadók egyaránt úgy látják, hogy a két oldal médiája nagyon eltérő, egymásnak sokszor ellentmondó módon közli a híreket, mutatja be az eseményeket. De mindkét oldal úgy véli, az ő médiája a megbízhatóbb.

A kutatás újszerű eredménye, hogy a kormánypárti, illetve az ellenzéki szavazóknak még a szóhasználata is eltér. Az ellenzéki válaszadók kormánypárti és vele szemben ellenzéki vagy független média kifejezéseket használnak, míg a kormánypárti (Fidesz) szavazók viszont inkább a média jobb- és baloldali felosztásában gondolkodnak.

Pártpreferenciától függően eltérően vélekedtek a válaszadók a média feladatáról is. Az ellenzékiek kormánykritikus megközelítést várnának el a médiától, a kormánypártiak beszámolóiban azonban nem jelenik meg az a gondolat, hogy a média feladata a hatalom ellenőrzése. Ők inkább a hatalom segítőjeként, illetve az ellenzéki média esetében a hatalom gáncsoskodójaként tekintenek a médiára.

Különbség van abban is, hogy a kutatás résztvevői hogy értelmezik a megbízhatóságot. Az ellenzéki válaszadók szerint a megbízhatóság attól függ, hogy egy médium mennyire áll közel a valósághoz, a tényekhez, és egyértelműen a független, kormánykritikus médiát gondolják megbízhatóbbnak, objektívebbnek. A kormánypárti válaszadók viszont inkább az igazsághoz való viszonyulásból vezetik le a bizalmat. Abban hisznek, hogy az ő oldalukon van az igazság, ami így elsősorban ő médiájukban jelenik meg.

Sokan a másik oldal híreibe is beleolvasnak, viszont ezt azzal a hozzáállással teszik, hogy a “saját” médiumaik megbízhatóbbak és hitelesebbek. A fókuszcsoportos beszélgetések során gyakori volt a címkézés, például a kormánypártiak szerint “libsi” és “rosszhiszemű” az ellenzéki média, az ellenzékiek szerint „agymosott” és „uszító”a fideszes sajtó.

Címlapi kép: Dezső Annamari