Pandémiaszerződéstől a „háborúpárti” brüsszeli elitig: milyen hamis információk terjedtek a Fico-merénylettel kapcsolatban?

Megnéztük, hogyan értelmezte a szlovák miniszterelnök elleni támadást a Megafon és a magyar kormánypárti sajtó, és milyen álhírek terjedtek itthon és külföldön a merénylő személyével kapcsolatban.

  • A szlovák miniszterelnök ellen egy baloldali aktivista merényletet követett el.”
  • „A globalista, háborúpárti uszítás ugyanis odáig jutott, hogy emberek a gyanú szerint azért támadhatnak meg politikusokat, mert azok a békét szorgalmazzák.”
  • „A szlovák Momentumként is becézett Progresszív Szlovákia nevű liberális párt jelöltjének, Čaputovának szurkolt [a merénylő] a szlovák választásokon.”

Ezek és ehhez hasonló mondatok lepték el Magyarországon a kormányközeli médiát, és a közösségi médiát május 15-e után, amikor is a handlovai kultúrház előtt meglőtték Robert Fico szlovák kormányfőt. Az első mondat Orbán Viktortól, a másik kettő a megafonos Deák Dánieltől származik.

Az már nem sokkal a merénylet után kiderült, hogy az elkövető, aki több lövést is leadott Ficora, mielőtt a testőrök leteperhették volna, a 71 éves Juraj Cintula író volt. A támadó indítékai is hamar világossá váltak: az őrizetbe vétele után Cintula arról beszélt, hogy nagyjából egy hónappal a támadás előtt döntötte el, hogy merényletet követ el Fico ellen, mégpedig azért, mondta el egy videóban, mert:

„Nem értek egyet a kormány politikájával”.

A VSquare közép-európai oknyomozó portál újságírója, Panyi Szabolcs közben arról írt, hogy Cintula kapcsolatban állt a Slovenskí Branci (SB) nevű, 2022-ben megszűnt, oroszbarát félkatonai szervezettel.

Jurij Cintula a merénylet után Handlovában, 2024 május 15-én. Fotó: Photo by RTVS / AFP

A támadóról már a merénylet napján elkezdtek terjedni az álhírek: a Napunk arról írt, hogy a Progresszív Szlovákia nevű liberális párt hoaxok terjedésére figyelmeztet, melyek szerint a támadó a mozgalom tagja volt. A Napunk tudósításában később azt is kiemelték, hogy ezt a hamis információt a Megafon is átvette és terjeszti.

A lábadozó Fico miniszterelnök június 5-én szólalt meg először a merénylet óta, és ő is igyekezett az ellenzékhez kötni a támadót. Azt mondta, nem érez gyűlöletet az elkövető iránt, "ő csak egy hírvivője annak az ördögi politikai gyűlöletnek, amelyet a sikertelen és frusztrált ellenzék alakított ki Szlovákiában mára kezelhetetlen mértékben”.

Ebben a cikkünkben azt vizsgáljuk meg, milyen magyarázatok kaptak szárnyra a Fico-merénylettel kapcsolatban Magyarországon és külföldön, és hogyan keveredtek ezek közé nem ritkán hamis információk, álhírek.

A külföldi dezinformációs tartalmak összegzésében az EFCSN (European Fact-Checking Standards Network) adatbázisa volt segítségünkre. Az adatbázist 40 európai tényellenőrző szervezet hozta létre azzal a céllal, hogy a 2024-es európai választások előtt összegyűjtsék és kategorizálják az uniós tagállamokban felbukkanó álhíreket, és az azok nyomán született tényellenőrzéseket. Az együttműködésnek a Lakmusz is tagja. Az adatbázisban a klasszikus fact checkek mellett prebunkig (korai leleplezés) cikkeket és az adatbázis segítségével feltárt, országokon átívelő trendekről szóló narratív riportokat is találni, mint amilyen ez a cikk is.

Kutatásunk során azt találtuk, hogy

Magyarországon a Megafon és a kormánymédia a Fico-merényletet a Fidesz már jól ismert háború vagy béke kampányába illesztette bele. A történteket eszerint nem lehet másképp értelmezni, mint hogy a szlovák elnököt „békepártisága” miatt lőtték le, és aki a „háborúpárti politikusokkal” szemben Ficohoz hasonló álláspontot képvisel (ahogy Orbán is), az pórul járhat.

Ezt a narratívát sokszor olyan információkkal igyekeztek alátámasztani, amelyekről tényellenőrző szervezetek, amilyen a Lakmusz is, később bebizonyították, hogy nem felelnek meg a valóságnak.

Hasonló álhírek más országokban is megjelentek, például annak a narratívának az alátámasztására, hogy Fico merénylője a Szlovákiában ellenzékben politizáló Progresszív Szlovákia párt támogatója. Ám a Magyarországon látható „háborúpárti-békepárti” szembeállítás szinte sehol máshol nem volt megfigyelhető.

Nézzük a merénylettel kapcsolatos legfontosabb narratívákat és a leginkább elterjedt álhíreket.

1. A „békepárti” politikus és a „háborúpárti” támadó

„Sajtóhírek szerint Robert Fico békepárti szlovák kormányfőt egy liberális költő lőtte le, aki az utóbbi években a szlovák Momentumnak is becézett baloldali Progresszív Szlovákia híve volt” – írta Deák Dániel a Facebook oldalán a támadás napján, este hét óra körül. A merényletet követő napokban a Megafon arcai számtalan posztban és videóban foglalkoztak a támadással.

15 olyan videót találtunk, amelyet a május 16. és 28. közötti időszakban hirdettek a Facebookon, összesen 20 millió forintot elköltve erre.

A hirdetések részleteit ebben a táblázatban foglaltuk össze.

A megafonos videók szembe állítják a „békepárti” Robert Ficot a „háborúpárti” támadójával, aki szerintük azért lőtte le a kormányfőt, mert „nem értett egyet a békepárti állásponttal”. A videókban a megafonos véleményvezérek ennek bizonyítására egyrészt Cintula őrizetbe vétele után tett vallomását használják, másrészt azokat a felvételeket, ahol a támadó korábbi kormányellenes tüntetéseken vesz részt és azt kiabálja: „Éljen Ukrajna”.

Azt azonban a videókban már nem említik, hogy Cintula bővebben is kifejtette, a szlovák kormány mely intézkedéseivel nem ért egyet: a média, különösen a közmédia elleni támadásról beszélt, és arról, hogy nem tetszett neki Ján Mazák, a Bírói Tanács elnökének menesztése.

A megafonosok több videóban és posztban foglalkoznak Rumen Radev bolgár elnök nyilatkozatával is, aki arról beszélt, hogy szerinte rendkívül veszélyes, hogy a „békét szorgalmazó hangokat lövésekkel fogadják.”

A videókban mindezekből azt a következtetést vonják le, hogy „ide vezetett a brüsszeli elit háborús uszítása”, vagyis a Fico elleni merényletet összekötik a „globalisták háborús pszichózisával”.

Ezek a gondolatok visszaköszönnek a kormánymédia zászlóshajóinak számító médiumokban is. A Magyar Nemzet például arról írt, hogy a Fico elleni merénylettel a „békepártiságot” és a keresztény értékeket érte támadás, és bizonyítékokat mutattak arról, hogy Cintula háborúpárti”, majd arra is ráerősítettek, hogy a háborús pszichózis már olyan országokat is elért, amelyek nem részesei a konfliktusnak. A megafonos Trombitás Kristóf pedig a Pesti Srácokon értekezett arról, hogy:

„Azok, akik békét kívánnak, azok, akik azt szeretnék, hogy az országukban ne legyen háború, egyszerűen veszélyben vannak. Veszélyben vannak, mert a brüsszeli elit ezt nem így képzeli el.”

Emellett a kormánypárti politikusok is ráerősítettek erre a narratívára: Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója arról beszélt egy videóban, hogy „tudjuk, látjuk, hogy a háborúpártiak a legundorítóbb, legaljasabb módszerektől sem riadnak vissza”, és szerinte a „békepárti” vezetők veszélyben vannak. Kocsis Máté csatlakozott Menczer gondolatmenetéhez, amikor közölte, hogy a háborús pszichózis olyan méreteket ölt, hogy „teljesen áthatja az európai polgárok mindennapjait”, majd ő is elmondta, hogy Fico támadója egy „háborúpárti, Ukrajna-párti aktivista” volt.

Fotó: Bankó Gábor/444

Orbán Viktor pedig még a június elsejei Békemeneten is beszélt „Szlovákia békepárti miniszterelnökéről”. Azt mondta:

„Robert Ficót azért lőtték le, mert a béke pártján állt. Kis híján az életét adta a békéért.”

Ukrán menekült feleség?

Kutatásunkból ezzel együtt az látszik, hogy más országokban a „háborúpárti-békepárti” ellentét kiélezése a merénylet kapcsán szinte egyáltalán nem volt megfigyelhető, az egyetlen példa, amit erre találtunk, az a bolgár elnök már említett megszólalása volt.

Terjedt azonban a merénylettel kapcsolatban néhány olyan álhír, amely igyekezett valamilyen módon Ukrajnához kötni a merénylő személyét.

Leginkább a szlovák közösségi médiában terjesztették, hogy

a merénylő felesége ukrán menekült, és ő volt az, aki felbujtotta Cintulát, hogy lője le Ficot, ezzel állva bosszút azért, amiért korábban Fico megtagadta fegyverek szállítását Ukrajnába.

A szlovák Belügyminisztérium és a szlovák rendőrség viszont megerősítette, hogy a hír nem igaz, azt pedig az AFP bizonyította be, hogy Juraj Cintula felesége szlovák állampolgár, és több mint 25 éve, 1979 óta tanárként dolgozik Léván. A nőről az is elterjedt, hogy megpróbált elmenekülni a merénylet után, és a pozsonyi reptéren tartóztatták le, az AFP-nek azonban az ügyészség cáfolta ezt a hírt. A szlovák tényellenőrök szerint mindkét álhír gyorsan terjedt orosz csatornákon is, de megjelent még Albániában, Görögországban, Lengyelországban és Spanyolországban is.

Több helyen - például Olaszországban - felbukkant az az álhír is, hogy a merénylet mögött Ukrajna állhat. Görögországban ezt azzal egészítették ki, hogy a támadást az ukrán titkosszolgálat tervelte ki, Bulgáriában pedig magát a NATO-t sejtették a merénylet mögött.

Robert Fico a földön, miután három lövés is érte Juraj Cintula pisztolyából. Fotó: Photo by RTVS / AFP

2. „A merénylő a Progresszív Szlovákia híve, egy baloldali aktivista”

A megafonos influenszerek közül Apáti Bence „a liberális párt fanatikusaként” hivatkozott Cintulára, Déri Stefi „a baloldali-liberális Progresszív Szlovákia párt lelkes támogatójának” nevezte az elkövetőt, Korondy Tamás pedig még Soros Györgyöt is belekeverte a történetbe azzal, hogy a Progresszív Szlovákia pártot az üzletemberhez kötötte.

Azt, hogy a merénylő „a progresszív-liberális ellenzék híve”, azzal támasztják alá, hogy Cintula korábban a Facebookon arról posztolt, hogy az elnökválasztási versenyben Zuzana Čaputovát, a Progresszív Szlovákia jelöltjét támogatja. A megafonosok ebből jutottak arra a következtetésre, hogy a férfi a párt „híve”, vagy „lelkes támogatója”. A Progresszív Szlovákia említésekor rendszerint megjegyzik, hogy a pártot „a szlovák Momentumnak becézik.”

Arról azonban nem tesznek említést a posztokban, hogy a párt megosztott a Facebook-oldalán egy videót, melyben vezetőjük, Michal Šimečka elítéli a Fico elleni merényletet. A párt azt is visszautasította, hogy a mozgalmuk tagja vagy a párt aktivistája lett volna a merénylő, vagy hogy bármiféle kapcsolat lett volna közöttük.

Az, hogy a támadó az ellenzéki Progresszív Szlovákia szimpatizánsa volt, a kormánypárti sajtóban is több helyen, például a Mandineren is megjelent. Ahogy az a kép is elterjedt a magyar kormánymédiában, amelyen állítólag Cintula Martin M. Šimečkával, a Progresszív Szlovákia elnökének, Michal Šimečkának az apjával látható (például itt és itt).

Fotó: Dusan Dula Sopkuliak/Facebook

Az AFP azonban már május 16-án megállapította, hogy az információ nem igaz, a képen nem az idősebb Šimečka látható, hanem egy irodalmi klub tagja. A képet a Facebook is hamisnak jelölte.

Fordítási hiba miatt lett Cintula baloldali aktivista
A magyar miniszterelnök Fico merénylőjét baloldali aktivistának
nevezte, arról azonban nem beszélt, hogy maga Robert Fico is baloldali politikus. Az egyébként, hogy Cintulára, mint „baloldali íróra” hivatkozott a magyar sajtó egy része, minden bizonnyal egy fordítási hibának köszönhető. Szlovákul ugyanis az a kifejezés, hogy Léva városából származó (levický) hasonlít a „baloldali” (ľavicový) szóra, ezért valószínűleg a gépi fordítók összekeverték a szavakat. Így lett a Léváról származó íróból baloldali író.

Nem a merénylő pózolt a 2023-as kassai Pride-on

Cintula és Martin M. Šimečka állítólagos közös képe sok más külföldi országban is virálissá vált, például Szlovákiában és Csehországban is. Szlovákiában egy másik kép is terjedni kezdett, amelyen állítólag Cintula a Progresszív Szlovákia tagjaival pózol EU-s és szivárványos zászlókkal az előtérben. A kép Kassán készült 2023 augusztusában, a Pride felvonulás apropóján, és a Demagog bebizonyította, hogy a képen látható férfi nem Fico támadója, hanem Ondrej Prostredník evangélikus teológus, tolmács, politikus, aki a párt egyik képviselője.

3. „Fico merénylője nem magányos farkas?”

Néhány nappal a támadás után a megafonos posztokban megjelent az az elképzelés is, hogy nem egyedül Cintula áll a merénylet mögött. Ennek a lehetőségét a szlovák hatóságok is vizsgálják, ugyanis a szlovák belügyminiszter szerint vannak erre utaló jelek. Matús Sutaj Estok arról beszélt, hogy Cintula Facebook-oldaláról két órával a merénylet után tartalmakat töröltek, márpedig az elkövető akkor már őrizetben volt, nem fért hozzá a profiljához, az pedig nem valószínű, hogy a felesége törölte volna a bejegyzéseket. Cintula vallomásában viszont azt mondta, senki nem tudott arról, hogy mit tervez.

A Megafon ezen is csavart egyet és összekötötte a „háborúpártisággal”, például Déri Stefi ebben a posztjában:

Nem zárható ki az sem, hogy egyfajta globalista, háborúpárti hálózat épült ki arra, hogy merényletet kövessenek el Robert Fico ellen, majd utána megpróbálták eltüntetni a nyomokat.”

Arról, hogy Fico támadója nem biztos, hogy magányos farkas volt, a Pesti Srácok is beszámolt; a hetek.hu pedig egy, a TikTokon terjedő videóról írt, amely a merénylet előtti utolsó pillanatokat rögzítette, többek között a Ficora egy kordon mögött várakozókat. A videó nyomán elterjedt, hogy két ember furcsán viselkedik, „mintha segítettek volna a merénylőnek a támadás végrehajtásában”.

Fotó: Robert Nemeti / ANADOLU / Anadolu via AFP

Szlovákiában is terjedt

A videó Szlovákiában is terjedni kezdett, a parameter.sk szerint a „magyarországi elemző” videóit nem győzik törölni a közösségi oldalak. A szlovák belügyminiszter ugyanis egy sajtótájékoztatón már cáfolta, hogy a videón látható személyek együttműködtek volna Cintulával. Matús Sutaj Estok közölte, hogy ellenőrizték a két személyt és kiderült, hogy egy vak nőről és hallássérült élettársáról van szó. A Demagog szlovák tényellenőrző portál is álhírnek minősítette a videó alapján terjedő állításokat.

Szlovákiában olyan hírek is szárnyra kaptak, miszerint Cintula a kommunista állambiztonság (ŠtB) tagja volt, de a Demagog erre nem talált bizonyítékot az elérhető archivált dokumentumokban. Az SME szlovák lap pedig arról írt egy, a régióban dolgozó újságíró elmondása alapján, aki ráadásul személyesen is ismeri Cintulát, hogy a férfi „1989-ig a rezsim ellenzője volt.” Az ŠtB pedig nyilvántartásba vette ugyan, de ez azért volt, mert ellentmondásos figurának találták, nem pedig azért, mert a szervezet tagja lett volna.

+1. És a pandémiaszerződés?

A Fico-merényletről néhány szélsőséges elmélet is terjedni kezdett: Szlovákiában például az, hogy az egész merénylet megrendezett volt, hiszen láthatóan nem volt vér a helyszínen. A Demagog erről is írt: egy szakértő kifejtette a lapnak, hogy a lőtt sebeknél sokszor fordul elő belső vérzés, ráadásul Fico sötét színű zakót viselt, így nem csoda, ha a felvételeken nem volt látható vér.

Dániában pedig több mint hatmillióan nézték meg azokat az X-en terjedő posztokat, amelyek arról szólnak, hogy a merénylet nem sokkal azután történt, hogy Robert Fico kritizálta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pandémiaszerződését. Mivel a támadó kifejezte Fico politikájával szembeni ellenérzését, a posztok szerzői összekötik a két dolgot, azt állítva, hogy a pandémiaszerződés miatt történhetett a támadás. Ugyanez a teória vált virálissá Olaszországban is, ám mindkét ország tényellenőrző szervezetei arra jutottak: nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Cintula a pandémiaszerződéssel kapcsolatos véleménye miatt lőtte volna le a szlovák kormányfőt.

Címlapi kép: KENZO TRIBOUILLARD / AFP

Ez a cikk a European Fact-Checking Standards Network által vezetett, több mint 40 szervezet közreműködésével megvalósuló nemzetközi projekt keretében készült. A közös projekt célja a 2024-es európai választásokkal kapcsolatos dezinformáció elleni küzdelem. Részletek ezen az oldalon: elections24.efcsn.com. / This article is part of a collaborative project of over 40 organisations led by the European Fact-Checking Standards Network to combat disinformation about the 2024 European Election. You can learn more at elections24.efcsn.com.
Fülöp Zsófia
A Szegedi Tudományegyetemen filozófiát, az ELTE-n kommunikációt és esztétikát tanult. Újságírással egyetemi tanulmányai alatt kezdett foglalkozni, majd 2013 és 2022 között a Magyar Narancs újságírójaként dolgozott, ahol főként egészségügyről, szociális ügyekről és marginalizált csoportokról írt. 2018 októbere és 2019 májusa között Brüsszelben volt gyakornok, az Európai Parlament webkommunikációs osztályán cikkeket írt és közösségi médiával foglalkozott, majd visszatért az újságíráshoz. 2022 őszétől az Oxfordi Egyetemen működő Reuters Institute ösztöndíjasaként a magyarországi romák médiareprezentációját és a kisebbségi média lehetőségeit kutatta. A Lakmusz csapatához 2023 májusában csatlakozott.