Nemzetközi szakértők értékelték, milyen szerepet játszhatott a választási eredményekben, hogy ismét tömegekhez juthattak el hamis vagy félrevezető információk a legnagyobb közösségimédia-platformokon.
Az AI-alapú dezinformáció korábban nem látott méreteket öltött a tavaly őszi szlovákiai országgyűlési választási kampányban, és megjelent az ezt követő lengyelországi választások idején is. Ezért az európai közvélemény jelentős része joggal számíthatott arra, hogy deepfake videókkal és hangfelvételekkel igyekeznek majd befolyásolni a választási eredményeket az ebben érdekelt szereplők a 2024. júniusi EP-választásokat megelőző hónapokban, hetekben is.
A deepfake-özön ehhez képest, úgy tűnik, elmaradt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben a választási kampányban ne jelent volna meg megint komoly kihívásként a dezinformáció, a választópolgárok hamis, megtévesztő, vagy szándékosan megosztó információkkal való módszeres elárasztása, főként az online térben.
Ebből a szempontból értékelték a mögöttünk álló EP-választási időszakot a Lakmusz, a Mérték Médiaelemző Műhely és a Political Capital közös választási dezinformációval foglalkozó projektjének záró konferenciáján a téma nemzetközi szakértői:
Stump Krisztina, az Európai Bizottság Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóság Médiakonvergencia és Közösségi Média Osztályának vezetője,
Paolo Cesarini, a European University Institute (EUI) professzora, az European Digital Media Observatory (EDMO) és a European Media and Information Fund (EMIF) programigazgatója,
és Michal Šenk, a prágai Károly Egyetem és a Central European Digital Media Observatory (CEDMO) kutatója.
Már a panelbeszélgetés elején egyetértés alakult ki abban, hogy
a 2019-es EP-választásokhoz képest sokkal többet tudunk a dezinformáció jelenségéről és működésmódjáról.
Az elmúlt években kutatók és tényellenőrző szervezetek közös munkája nyomán uniós szinten kiépültek olyan jelzőrendszerek, amelyek segítségével lekövethető, milyen kártékony dezinformációs narratívák kapnak szárnyra például egy-egy választás előtt az európai nyilvánosságban. (Ennek a jelzőrendszernek köszönhetően tudtuk például a Lakmuszon bemutatni, milyen hamis információk terjedtek Európa-szerte a Fico-merénylettel kapcsolatban.)
De jóval tisztább képünk van arról is, milyen - sokszor az EU-n kívüli - szereplők aktívak leginkább a dezinformáció terjesztésében. (A témával a Lakmusz is számos cikkben foglalkozott, ezeket itt gyűjtöttük össze.)
Arról azonban már némileg eltérő hangnemben beszéltek a résztvevők, hogy mennyit sikerült fejlődni a globális és uniós közvéleményben is egyértelműen fenyegetésként értékelt dezinformáció elleni küzdelemben.
Stump Krisztina kiemelte, hogy az EU az elmúlt években sokat tett azért, hogy együttműködésre bírja a legnagyobb online platformokat, és hogy azok tegyenek többet saját felületeiken a dezinformáció terjedése ellen. Az idei EP-választásoknak már úgy futottunk neki, hogy olyan nagy tech cégek, mint a Meta, a TikTok, a Google vagy a Microsoft a digitális szolgáltatásokról szóló uniós jogszabály (Digital Services Act) és a dezinformáció elleni gyakorlati kódex (Code of Practice on Disinformation) értelmében különböző kötelezettségeket vállaltak a dezinformáció visszaszorítására. (Hogy pontosan milyeneket, arról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.)
A Közösségimédia-platformok és választási kampányok című panelbeszélgetés résztvevői, balról jobbra: Zöldi Blanka (moderátor), Paolo Cesarini, Stump Kirsztina, Michal Šenk. Fotó: Political Capital
A másik két résztvevő, Paolo Cesarini és Michal Šenk azonban figyelmeztettek, egyelőre még nehéz megítélni, hogy a platformok, akiknek komoly felelőssége volna a dezinformáció elleni küzdelemben, valójában meddig hajlandóak elmenni az ügy érdekében.
“Biztos, hogy van még hová fejlődni” - mondta Cesarini, idézve a Maldita nevű spanyol tényellenőrző portál frissen publikált tanulmányát, amely szerint a TikTok, a Meta, a Google és az X együttvéve
az esetek 45 százalékában semmit nem kezdett azokkal a platformjaikon terjedő tartalmakkal, amelyeket tényellenőrzők hamisnak, félrevezetőnek vagy kontextus nélkülinek jelöltek a választások előtt.
“De még ezzel együtt is tartózkodnék bármilyen verdikttől a platformok teljesítményét illetően” - mondta Cesarini, hozzátéve, még el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy látszódjon, hogy mennyire működnek például a szabályozásba épített egyes gazdasági ösztönzők, szankciók. A DSA értelmében például a platformoknak akár a globális forgalmuk 6 százalékát kitevő pénzbírságot kell fizetniük, ha az Európai Bizottság úgy találja, megszegték a DSA-ban foglalt bármely kötelezettségüket.
Šenk pedig azt emelte ki, hogy a egyes platformcégek nagyon különböző mértékben fordítanak erőforrásokat a tartalomszabályozásra. Sok helyen az adott nyelvet nem beszélő, ráadásul súlyosan alulfizetett munkavállalók feladata lenne a moderáció, ez magyarázat lehet a Maldita elemzésében is látható rossz válaszadási arányra.
A cseh kutató egyébként moderátori felkérésre felsorolt néhány témát, amelyek az általa közelebbről figyelt közép-európai országokban (Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban) gyakran felbukkantak az EP-választási kampányban. Szerinte azonban a közép-európai témák nem voltak nagyon eltérőek attól, amivel más európai országok tényellenőrei is találkoztak. A szimpla felsorolás helyett ezért inkább ajánljuk az Elections24Check tényellenőrzési adatbázis böngészését, ahol egy több mint 40 európai tényellenőrző szervezetből álló koalíció gyűjtötte össze, milyen dezinformációs tartalmakkal foglalkoztak a kampányidőszak mögöttünk álló hónapjaiban olyan témákban, mint például a klímaváltozás, a háború, a migráció, az energiabiztonság vagy az Európai Unió intézményrendszere. Az együttműködésben Magyarországról a Lakmusz is részt vett.
A teljes panelbeszélgetés a konferencia többi előadásával, panelbeszélgetésével együtt a YouTube-on meghallgatható:
Címlapi fotó forrása: Political Capital
