Tusványoson is visszatért a demográfiai mantra, de elérhető cél, hogy 2035-re Magyarország demográfiai szempontból önfenntartó legyen?
2024. július 30. 17:00
Ezt a cikket 2024 júliusában írtuk.
A benne lévő
információk azóta elavulhattak.
A jelenlegi adatok és előrejelzések nem ebbe az irányba mutatnak. Nemcsak Magyarországon, de Európában sem emelkedik a termékenységi ráta, az pedig kérdéses, hogy a családtámogatások mennyiben tudnak ezen a tendencián segíteni.
Orbán Viktor miniszterelnök idén is megtartotta hagyományos előadását az erdélyi Tusnádfürdőn rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Szombati előadásában – a korábbi évekhez hasonlóan – ismét kevés tényállítást épített bele beszédébe, miközben világrendszer-váltásról és a „magyar nagystratégiáról” értekezett.
A „magyar nagystratégia” egyik elemeként beszélt a „demográfiai hanyatlás” megállításáról, mint a „szilárd és rugalmas” szerkezetű magyar társadalom megteremtésének első feltételéről.
„ Jól indultunk, de most elakadtunk. Új lendületet kell venni. 2035-re demográfiai értelemben Magyarországnak önfenntartó állapotba kell kerülnie. Nem lehet szó migrációval pótolt népességről”
– mondta erről a törekvésről a miniszterelnök, majd hozzátette azt is, hogy „a 2025-ös évben a gyermekek után járó adókedvezményt valószínűleg nem egy, hanem két lépésben, de egy év alatt meg kell duplázni, hogy visszanyerjük a demográfiai javulásnak a lendületét.”
Bár Orbán ebben az idézetben a kormány jövőbeli céljairól beszélt, a demográfiában léteznek hosszú távú előrejelzések, amelyek alapján kijelenthető: az „önfenntartáshoz” szükséges 2,1-es termékenységi ráta egyáltalán nem látszik elérhető szintnek Magyarország számára. Az ENSZ előrejelzése 2035-re 1,53-as termékenységi rátát vetít előre számunkra.
Ebben a cikkünkben annak járunk utána, hogy
- mit jelent pontosan, hogy egy ország demográfiai értelemben önfenntartó,
- hogyan alakul Magyarországon a termékenységi ráta,
- melyek a demográfiai értelemben önfenntartó országok,
- mit mutatnak az előrejelzések,
- valóban ösztönzőleg hatnak-e a gyermekvállalásra a családtámogatások.
Demográfiai önfenntartás
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) definíciója szerint : „Egy ország népességszáma fenntartható, ha teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et.” A termékenységi arányszám azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Ez a 2,1-es érték jelenti a reprodukciós szintet. „Amennyiben a termékenység tartósan a reprodukciós szint alá kerül, az össznépesség csökken és öregszik”- fogalmaz a KSH.
A demográfiai önfenntartás, amiről Orbán Viktor beszélt, tehát akkor valósulna meg, ha a termékenységi ráta Magyarországon tartósan 2,1-es szinten mozogna. Ez a szám azonban évtizedek óta nem éri el a 2-t sem : utoljára 1977-ben volt 2,1 fölött (egészen pontosan 2,15). 1979 óta 2 fölé sem emelkedett, és bár 2011 és 2021 között növekedett ez a szám, az utóbbi években ismét csökkenésnek indult, 2023-ban 1,51 volt.
Az Eurostat adatai némileg eltérnek a magyartól, de a tendencia ugyanaz, mint amit a KSH számsorai mutatnak: a 2011 és 2021 közötti növekedés 2022-ben megszakadt, a termékenységi ráta csökkeni kezdett. Az Eurostat 2023-ra vonatkozó adatokat még nem közölt, a legfrissebb, 2022-es állapot szerint Magyarország termékenységi rátája 1,56. Ez még mindig magasabb, mint az Európai Unió átlag arányszáma, ami 2022-ben 1,46 volt.
Azt fontos megjegyezni, hogy a termékenységi ráta növekedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal több gyermek is születik egy országban, hiszen a népességszám, ezen belül a nők száma időközben folyamatosan változik. Ezt igazolja az is, hogy míg az elmúlt időszak legalacsonyabb termékenységi rátája 2011-ben volt, akkor 88 049 gyermek született Magyarországon, addig 2022-ben, amikor a termékenységi arányszám majdnem 0,3-mal több volt, csupán 442-vel több gyermek született az országban. 2021 óta azonban az egy évben született gyermekek számában is megfigyelhető a csökkenés: míg 2021-ben kicsit több mint 93 ezer gyermek született, addig 2023-ban csak 85 225.
A csökkenő tendencia úgy tűnik (legalábbis az első féléves adatok alapján), idén is folytatódik: a KSH legfrissebb, július végi adatai szerint 2024 júniusában mindössze 6040 gyermek született, 17 százalékkal, vagyis 1217 újszülöttel kevesebb, mint 2023 júniusában. Ezzel új mélypontra zuhant a magyarországi születések száma: soha ilyen kevés gyermek nem született Magyarországon . A korábbi mélypont 2022 februárjában volt, akkor 6094 gyermek született.
Az adatok szerint idén eddig (2024. január-június) kevesebb mint 38 ezer gyermek született, 4059-cel kevesebb, mint a tavaly január-júniusi időszakban. A KSH előzetes adataiból az látszik, hogy a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke ebben az időszakban 1,36 volt. Ez a szám egy évvel korábban 1,49 volt.
Fotó: Kristóf Balázs/444
Helyünk a világban
Az élveszületések száma és a termékenységi ráta nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is csökkenő tendenciát mutat. Míg 2021-ben 4,09 millió gyermek született az egész EU-ban, addig 2022-ben csak 3,88 millió . Az egy évben született gyermekek száma 2008 óta csökken, akkor ez a szám 4,68 millió volt. Az unió átlag termékenységi rátája 2022-ben 1,46 volt, ami szintén csökkent a 2021-es 1,53-hoz képest.
Európában 2022-ben Franciaországban volt a legmagasabb a termékenységi ráta (1,79), azt követi Románia (1,71) és Bulgária (1,65). A lista alján Málta (1,08), Spanyolország (1,16) és Olaszország (1,24) áll. Ebből a szempontból Magyarország a maga 1,56-os termékenységi rátájával a felső harmadban foglal helyet .
Ahhoz, hogy a magyar adatokat összemérjük más országok adataival, jó kiindulópont lehet még az Európai Demográfiai Adatsor , amely amellett, hogy megmutatja az uniós tagállamok 2022-es teljes termékenységi arányszámát, értékes adatokat közöl arról, hogy ez a ráta hogyan változott az egyes országokban 2019 és 2022 között. Ebből az látszik, hogy Magyarországon 0,01-gyel nőtt az arányszám három év alatt, ennél nagyobb növekedés csupán Cipruson, Horvátországban és Bulgáriában történt. A növekedés tehát kis mértékű, de európai viszonylatban még így is jó helyen állunk, a legtöbb uniós tagállamban az elmúlt években ugyanis csökkent a termékenységi arányszám.
Ha pedig az egész világot nézzük, a Világbank adatai alapján azt mondhatjuk, hogy az 1960-as évek végétől kezdve napjainkig folyamatosan csökken a termékenységi ráta, 2022-ben mindössze 2,3 volt.
Forrás: Világbank
Az Orbán Viktor által is bőszen emlegetett 2,1-es számot a világ országai közül jó néhány átlépi, jellemzően afrikai, arab, ázsiai és dél-amerikai országok. A legmagasabb termékenységi ráta a világon Nigerben van (6,7), azt követi fej-fej mellett Csád és Szomália (6,2), és a Kongói Demokratikus Köztársaság (6,1).
A Világbank adatai szerint a legmagasabb a termékenységi arányszám
- az alacsony jövedelmű,
- kevésbé fejlett,
- konfliktus sújtotta,
- vagy súlyosan eladósodott, szegény országokban.
Vannak országok, ahol a termékenységi ráta az 1-et sem éri el, a legalacsonyabb a szám Hong Kongban (0,7), azt követi Dél-Korea és az óceániai Palau (0,8), illetve Puerto Rico (0,9).
Mit hoz a jövő?
Az ENSZ demográfiai előrejelzése szerint jelenleg Magyarország a kelet-európai régió középmezőnyében helyezkedik el (az ENSZ adatai szerint 2024-re a magyar termékenységi ráta 1,49 lesz). 2050-re a szervezet 1,56-os arányszámot jósol Magyarországnak, 2100-ra pedig 1,6-ot, ezzel pedig Magyarország inkább a régió alsó felébe kerül majd, megelőz bennünket például Csehország és egy szintre kerülünk Oroszországgal.
Orbán Viktor a vágyott 2,1-es adatot tusványosi beszéde szerint 2035-re várja, ám az ENSZ előrejelzése szerint akkor csupán 1,53 lesz a termékenységi ráta Magyarországon.
Eddig egyébként maga Orbán Viktor is 2030-ról beszélt , mint céldátumról, amikor is el kell érni, hogy 2,1-re emelkedjen a termékenységi arányszám Magyarországon. Az idei tusványosi beszéde volt az első, ahol ezt a határidőt kitolta 5 évvel. 2022-ben Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója, a PTE Demográfia és Szociológia Doktori Iskola vezetője arról beszélt a hvg.hu-nak , hogy már a 2030-as céldátum is igen ambiciózus cél, hiszen Európában sehol nincs ilyen magas termékenység. A szakember szerint:
„Afrikán kívül szinte mindenhol 1,5–2,5 közötti a teljes termékenységi arányszám. E szerint a csillagok kivételesen kedvező együttállására lenne szükség, hogy elérhető legyen.”
A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2021-ben publikált Demográfiai Portréja is igen pontos képet ad a magyar népesség helyzetéről. Ahogy a szerzők megjegyzik:
„Azonban az is tény, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy ország, amennyiben a termékenysége az ún. „szuperalacsony” (1,3 alatti), vagy az alacsony (1,6 alatti) termékenységi szintre csökkent, ezt követően az adott állam már – Grúzia kivételével – nem tudott visszakapaszkodni a reprodukciós szintig.”
Majd hozzáteszik, hogy azok az országok, amelyek ideiglenesen vagy tartósan visszatértek a 2 feletti termékenységi szintre, korábban sem mentek 1,7 alá (Magyarország utoljára 1992-ben volt 1,7 felett). Összegzésképp megjegyzik, hogy az önfenntartáshoz szükséges 2,1-es termékenységi rátától Magyarország
„jelentősen elmarad, kettő fölé való visszatéréshez szükséges mértékű emelkedésre pedig nemzetközi előzmények nem találhatóak.”
Fotó: Daniel MIHAILESCU / AFP
A családtámogatás mindent megold?
Orbán arról is beszélt Tusnádfürdőn, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt meg kell duplázni, hogy „visszanyerjük a demográfiai javulásnak a lendületét.” Az Orbán-kormány büszke a családpolitikájára és arra, hogy a családtámogatások rendszerét is úgy képzelik el , mint a munkaalapú társadalmat, vagyis, hogy „a támogatások a munkajövedelmek irányából érkeznek a családok felé” – mondta el például egy interjúban Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkár.
A családtámogató politikai rendelkezések ugyan ösztönözhetik a gyermekvállalást, de az ok-okozati összefüggés statisztikai eszközökkel nehezen bizonyítható . Ahogy a KSH írja :
„Az egyes országok közötti különbségeket egyebek mellett a munkaerőpiaci sajátosságok, az eltérő szociális ellátórendszerek és a kulturális tényezők is befolyásolják.”
A TÁRKI 2022-es Társadalmi Riportjának egyik tanulmánya három évtized adatai alapján (az 1980-as évektől 2016-ig) vizsgálta a családpolitikai intézkedések termékenységre gyakorolt hatását: hogy segítették-e a szülővé válást, illetve a harmadik gyermek megszületését. A szerzők elemzésükben arra jutottak, hogy a rendszerváltás utáni családpolitikai beavatkozások közül háromnál lehet kimutatni valamiféle hatást:
- az 1995-ös Bokros-csomagnál, amely negatívan hatott a gyermekvállalásra;
- a gyet 1993-as bevezetésénél, amely némileg növelte a harmadik gyermek vállalásának esélyét;
- és az adókedvezmény bevezetésénél, amely erőteljesebben növelte meg a nagycsaláddá válás esélyét.
Ahogy azt a Demográfiai Portré 2021 szerzői is megjegyzik: „a termékenységösztönző társadalmi intervenciók hatásosságának mérése igen nehéz feladat.” Ráadásul rövid távon nem könnyű bizonyítani, hogy egy-egy családpolitikai intézkedés mennyiben befolyásolja a gyermekvállalást.
Többek között azért, mert:
- Nehéz megítélni, hogy ha egy újonnan bevezetett családpolitikai intézkedés hatására megugrik a születésszám, vagy a termékenységi arányszám, akkor az nem csupán az időzítésről szól-e, vagyis arról, hogy a későbbiekben egyébként is megszülető gyermekek az intézkedés hatására egyszerűen csak hamarabb születnek meg. Mint írják: „Erről csak akkor lehet meggyőződni, ha kivárjuk a gyermekvállalási kor végét, és megvizsgáljuk, hogy az intézkedésben érintettek befejezett (a termékeny életszakasz végén elért) termékenysége nőtt-e. Ez azonban akár évtizedeket jelenthet.”
- Az egyes családpolitikai intézkedések „állandóan változó társadalmi környezetben születnek”, ráadásul gyakran „csomagokban” hozzák azokat, egyszerre több intézkedést is bevezetnek. Ezért az ok-okozati tényezőket rendkívül nehéz szétszálazni, és a hatásokat szinte lehetetlen csupán egyetlen intézkedésnek tulajdonítani.
Címlapi kép: Orbán Viktor Tusnádfürdőn, 2024. július 27-én. Fotó: Kristóf Balázs/444
A szerzőről

Fülöp Zsófia
2023 májusától a Lakmusz újságírója, korábban 9 évig a Magyar Narancsnál dolgozott, főként egészségügyről, szociális ügyekről és marginalizált csoportokról írt. Az oxfordi Reuters Institute ösztöndíjasaként a romák médiareprezentációját kutatta.
Kövess minket!
Ne maradj le egy anyagunkról sem, kövess minket máshol is!
Ajánlott cikkeink
Rétvári lemondatná Lannert Juditot egy nyilatkozata miatt, csak azt felejti el hozzátenni, hogy az interjú 3 éve készült
Most akkor hány emberen segít, hogy a kormány 120 ezer forintra emeli a nyugdíjminimumot?


